Nemzeti Társalkodó, 1830 (1-52. szám)
1830-01-16 / 3. szám
1 lelet találtatván meg; érmék nem lehet félre vettetni, hanem egybe kell köttetni, hogy mint egy hasznos esméretek Tára , légyen kinél-kinél házi-kints. A’ Társalkodóba békíildendő munkák’ bémenetele’ könnyítésére, és a’ költség kikerülésére, Patikarius Brandekker Úr Vásárhelyen, hazafihoz méltó módon, azt ígérte, hogy minden M.Vásárhelyről vagy környékéből béjövő munkákat a’ Redactióhoz Kolosvárra, taxa nélkül bé fog küldeni. — Reménythetni, hogy más Városokon is fognak találkozni ily’ nemes érzésű hazafiak. Tegye fel azért minden buzgó hazafi a’ maga fillérit a’ hazafiság’ Temploma’ építésére, úgy nézvén magát , mintha éppen az ő béállásával lennékbé a’ Munka megindíthatatására megkívántató szám, mintha ő adná meg az élet-adó’ eldüjtő voxát ’s néki köszönhetné az egész még bizonytalanságok közt ingadozó Társalkodó, a’ maga’ lételét.— M. Vásárhely, 1850. írta X. Alázatos tiszteletem mellett, bátor vagyok én is, a’Nemzeti Társalkodó által is . Nemzete’, minden úton és módon lehető tökéletesítésére, hasznára, lelkesen buzgólkodó , a’ Közjóért élő és ható magos érdemű Erdélyi Híradó’ Szerkeztetőjétől engedelmet nyerni, reményire, a’ Társalkodó’ első ívében elő hozott 5- ik pontjára egy nevetlen derék írónak, ezt a’ rövid megjegyzést tenni . ... Az említtetik ottan, hogy kívánatos a’ beküldendő Munkát Név nélkül, vagy Költött név alatt szolgáltatni kézbe, ’s még pedig azért, 11-ször. Hogy, nem a’ Személy,hanem a’ Munkatévén tekintet alatt, így, részbehajlás nélkül ítélhetni, 8 2- szer. Hogy az írók a’ szokatlanságból eredeti szemérmetességből, ’s más óldalos tekintetektől menté tétethessenek, ’s könnyebb’ rá határozhassák magukat az írásra—sőt igen jó lenne — 3- szor. Pia közönséges Szokássá válna , az esméretlen maradni akaró szerzőknek igazi nevek iránt nem tudakozni — és 4- szer. Ugyan csak szabadságában áll mindeneknek, maga neve alatt is írni, sőt igen czélarányosan felvehetik ezen alkalmatosságot azok, kik magokat bizonyos óldalról, megkívánják az országgal esmértetni, így a’ hivatalokra törekedők. Én, így ítélek az i sőre: Szembetűnő igazság, hogy a’ más— a’ mit tagadni nem lehet — tanúltabb , és a’ mivelődés’léptsőjin, Hazánk’erdősebb felénél, feljebb haladt Magyar Haza’ Tudományos Gyűjteménnyé’ számos kötetében, eleven példáit láthatni annak, hogy sok rostálások, nem a’ Munkák’ szemein tétettek, vagy ha azokon is, de inkább az elmésségből, a’ Munka sok szépjeinek, csak hiún azoknak nem esmerni, nem érteni-akarásból, mint a’ közjót arányzásból—a’mi nagyon gyenge eggyik oldalcsontja a’ Magyarnak , — ’s tán ez az oka, hogy még eddig elő, nem emelkedett oda, hová kellett volna, a’ sok valótalan durván szerető Recensiok, és Antirecensiok miatt, mellyek legveszedelmesebb Pestisei Anyanyelvűnknek, megdugó eszközei csinosodásunk’ már tisztúlóba indúlt csatornájának,— hanem a’ szerzők’ életkörnyűlménnye, mellynek gyakor nem ők okai, és személye vétetett Rosta alá, ’s dolgozásaik, a’ sok ötszörös hatszoros kérdő, és felkiáltó jegyekkel—többszörös vonásokkal, punctumokkal, kíméletlenül gyáváknak, ne-