Nemzeti Társalkodó, 1830 (1-52. szám)
1830-10-23 / 43. szám
I Nemzeti Társalkodó Szombaton, az October 23-okban 23 1850 AZ ÚTAZÓ ÉS A REMETE Svédországban, azon boldog időszakban , midőn a’ nagy Gustáv ült a’ Királyszéken, egy Utazó aranyossabb hegyek közzé téveljedett. Nagy volt a’ zivatar. Egy jégfedelű szírt’ aljában méry üreg nyílt fel. Komoran ereszkedett le az Utazó a’ darabos kőormokon a’barlangbaj ’s az alvilág’ setét torkába vonta bé magát a’ háborgó idő elől. Félelmes andalgás leple meg ötet; viégálodva tekínte korul ; emberlábnyomokat láta ; ’s a’kőjük’ fenekesül, pillogó láng’ halovány fénnyé világba erejébe. Borzadva közelié ez’ örök és’ szomorú rállipássához reszkető hang kiáltá neki a’ ’’Kivagy ”-ot, ’s az azt sokszorozva követő üregek’ visszhangja óriástsoportokat teremte képzetébe. Bús elszánással lépínte a’ tűz mellé, ’s egy öreg Remetét láta-meg a’ zordon magánban. Tisztes tekintetét hosszú ezüst-szakál , és sima szelíd kopasz homlok díszesíti; hoszszú ruha tsüggött le száraz termetéről. Reszketve emelkedett fel pillantsoló tüze mellől , segédbotjára támaszkodott, ’s nyájason köszönté az Utazót, a’ — R. Áldjon Isten , vándor ! minő komor sors üldöze ide , e’ néma alvilágba? U. Bóldog békét, jó öreg ! Tisztes borzadással tett el árnyéktekínteted. Utazó vagyok s e’ vad tájra tévelyedtem ; az idő’ viszongása elől keresek itt menedéket. R. Van-é Istenben bizodalmad,és tsendes lelkiesméreted ? U. Az első, gyermekségi örökségem a’ másodikat, éjjel-nappal megszerezni törekedem. De még zavarosabban meghatottak földfeletti valósághoz illő szavaid. R. Légy bátorságban , édes fijam ! az eggyik el nem hágy, tsak a’ másikat el ne veszesd. Ereszkedj nyúgodalomra, szárogasd meg ruháidat; erősítsd magad’ e’ puszta vidék’ sovány táplálószereivel, enyhítsd szomjadat ama’ szikla’ egésséges kristály zsepjeivel. Pihenésre van szükséged. .. Köszönöm , jó öreg ! veled akarom, eltölteni ez’ért, pislogó lángod mellett, bölcs és erkölcsi beszélgetés között. Kedvesebb és nyugtatóbb ez nekem a’ pihenésnél. R. Kívánságod teljesedjen. Heveredjle. Mi járatbeli vagy ? U. Közelebb ezen hegyek közt visgálódva útazok. Megmondám már idetévedésemet, ’s veled lett találkozásom’ módját. A’ mi külömben életem’ történeteit illeti—e’ már egy közönséges embernél is hosszú; nálam fontos is. R. Vágyat gerjesztél bennem. Ha az illendőség engedné, közelebb kívánnék férni esméretedhez. U. Én , Barátom ! születtem embernek ; neveltettem a’ nagy világnak ; formáltál.