Nemzeti Társalkodó, 1832. január-június (1-26. szám)

1832-02-25 / 8. szám

képtelenségnek látszik; azonban pedig igaz, hogy valamint a’ mérségekben nehezebben ’s a’ magassabb helyeken hamarább lélektel az ember, úgy az önszeretet, v. állatiság’ farkas-vermében elaljasodott lélek semmit, a’ lágy­ melegek álló tengere színénél pedig mi­nél feljebb hág a’ szív, annál többet gon­dol az ész. Minél feljebb hágni az embe­riség’ virágokkal, gyümölcsökkel, és bájoló kinézésekkel kínáló átlássán — mely az eget tartja — kinek-kinek erejétől és akaratjától függő szent kötelesség. Töbnyire egymástól gyúlnak­ meg a’ szelidebb lelkek, a’ vad ál­latok magok szaladnak a’tűztök—Egy lélek akar a’ költsönös súrlódás melegétől, akár egy görögj mennyei tűz­től gyűlt legyen is meg — ég mint egy szép rakéta sokáig , és hányja ki magából a’ fő mívész által belé rakott tűz virágokat míg végre boritékja is megemésztődik. Meghatároztuk annak okáért magunkban, hogy hív alattvalóinkról a for­dítás gyermek vezető kötőjét leoldván, ma­gokra járni, magokra gondolni szoktatjuk, tehát a’ fér­fiaktól azt kívánjuk , hogy bár mi kevés hijános de eredeti, és inkább a’ hazát világositó, emelő munkán dolgozzanak. Az enyelgéseket egy­átaljában úgy enged­­jük­ meg, ha kellemetesek, azonban hasz­nosok , és mindenek felett eredetiek, az ide­genek’ csupán remek enyelgésinek fordítá­sát pedig ezennel az Aszszonyokra bízzuk. 1. 2. A’ szabad szállás a’ gondolatok’ Accoucheurje — szülést segítő bábája. — A’

Next