Nemzeti Társalkodó, 1832. január-június (1-26. szám)
1832-01-14 / 2. szám
a i 1890, és tisztába hozatalára, melyek az ellenkezés ébresztő heve nélkül örökre homályos fékben szunnyadva maradtak volna. — Ennek köszönjük azt, hogy az emberiségnek méltóságáról, jussairól helyesebb képzelink vannak; ennek, a’ társaság czéljának, ’s ezen czél elérésére vezető eszközöknek tisztább esméretét , vagy legalább annyit hogy ha a’ tudomány és szorgalom oly roppant halomra gyűjtött kincsei mellet is Európa magát nyugodtan még most nem érzi— de a’boldogabb létre vezető út, ha mi homályosan is, már rémleni kezd előtte. Azonban árnyék-fele is van a’ rajzolatnak. — A’ mívészi szorgalom és kereskedés a’ jóllétnek és életkellemeknek számtalan uj forrásait nyitotta fel a’ népek és igazgatások előtt, de mint a’ vízkorságosról állítják, hogy minél többet iszik annál többet kíván úgy itt is, a’ vagyon és kellemes érzések temérdeke, melyet e’két varász-veszsző árasztott mindenfelé, csak a’többre-vágyást és telhetetlenséget nevelte, ezer meg ezer képzeltt szükségeket teremtett a’ valók mellé, ’s ez által egyfelől inger módjára viszont a’ szorgalmat emelte, más felől a’ kielégítés unalmával uj vágyakat gerjesztett, ’s így a’ szükség és szorgalom egymást űzve, e* kettőnek verseny-futása azon pontra juttatta Európát, hol ma áll és — szédeleg. Ez a’ nyakra-főre-való gazdagításnak és az élet-kellemek sokasításának dühe — megkülönböztető — ’s tahim legkitetszőbb ■&.