Nemzeti Társalkodó, 1832. július-december (1-26. szám)
1832-08-04 / 5. szám
feleletet téve az emberi szabadakarat ismertető jelének , én viszont megfordítva az esmertes: „uitimur in vetitumotí£ kívánom vétetni talán ellenmondatlan ’s szinte axiómák közé számlálható állításom egyik bizonyságául; mert valóban a’ tilalmast tenni hajlandó indulatnak nem utolsó ingere az előadott környület, azaz: az akadályok meggyőzésének érzése. Édes a’ barátság ölében gondolatunkat kicserélni, bánatunkat , öröminket világos és érthető beszéddel egymásnak kiönteni, de mennyivel édesebb és ragadóbb gyönyörűség egy szerető anyának kisdede még egészen kinem fejlett orgánumával gyűgyögéseiből annak gyengéd érzéseit, kívánságait, édeslő szavait kimagyarázni. Szemünk kedvtelve nézegeti egy jól dolgozott másaikon a’ Coliseum hív másolatját, de mely külön nemű gyönyörrel keresi szemünk egy darab flórentziai márványon a’ képzelt remek képeit. Az ember fáradtalan hű szolgájának a’ ,, büszke ménnek “ leírása a’ Buffon eleven ecsetként festő nyelvén előadva mulattathat és kellemesen foglalatoskodtatja figyelmünket; de minő magunknak hízelkedő megelégedéssel rakjuk öszve ugyanazt az ábrázolatot egy elmés charadeba elszórt kevés vonásokból, melyek mint a’ Virgilius nymphája quae fugit in salices sed secapit ante videri, félig rejtezve, félig láttatni kívánva ingerült eszünk találmányos erejét. A’ nehézség meggyőzése ’s az azzal e