Nemzeti Társalkodó, 1836. január-június (1-26. szám)
1836-01-26 / 4. szám
a’ szabálynak ellenébe tenni, — ’se’ természettől eltávozott állapotunkban — a’ szokás’ vétkeitől — atyáink’ ösméretlen nyavalyáitól —a’ különféle szenvedésektől, mely mind azokat, kik gondolkoznak vagy munkában töltik éltöket, megtámadják — az idegek megfeszülésétől — levegő változásaitól—a’ fáradságos vagy henye élettől — a’ szegénység’ gondjaitól — a’dús vagyon’dorbézlásaitól — ez vagy ama’ szenvedelmeink’marczanglásaitól elnyomorítva , valahol megszakad a’ fonal; ’s az életnek aranyos első kapuin kevesen haladunk által a’ nélkül , hogy a’ hanyatlás felől emlékeztetéseket ne kapnánk. Minden lehetséges eset, mely az embereken s akármi teremtvényen történik, halotti beszédünket mondja ;’s int hogy lássuk és nézzük, miként hányja fel az idő, ez az öreg sírásó, a’ földet, ’s a’ vermet ássa , melybe vétkeinket vagy bánatinkat nyugalomba tenni kelletik. Az élet maga nem egyéb egy hosszú haldoklásnál , ’s minden betegség elleni küzdésben sírunkat ízelítjük , ’s eltemettetésünk’ ünnepi szertartásait. Valamennyi nappalaink’ robotja , hogy az életnek azon részét állítsuk helyre, mellen a’ halál hizlalta magát minden éj jeleink alatt, midőn az ő kebelén feküvénk , ’s előszobáiban aludtunk. Miként a’ Cicero’ szép lelke magát a’ közelítő vénség bajaival megbarátkozni tanítá, bátran szembefordulván vele, ’s vigaztatásait szenvedéseivel fontba tévén , úgy mink is a’ megrögzött gyengélkedéseket könnyebben viselhetjük, ha meggondoljuk hogy azok sincsenek vigasztalás nélkül. Minyájan tapasztalhattuk, hogy valamely hoszszas betegség alatt a’ lélek gyakorlatot nyer, magának az érdekesség’ ezer forrásait megnyitni, ’s valamely hajdani kedves tárgynak ezer képeit fely