Nemzeti Társalkodó, 1837. július-december (1-26. szám)
1837-09-12 / 11. szám
ben beszélhetni? Ki tudja, hát ha mi is az olly sok száz éves ingoványból kibúvunk, és mások példája által feleszmélve megkívánjuk a’ nemzeteket emelő működést! ! A kedves nemzetem, miért nem szoríthatlak forró magyar keblemhez? néked nagynak ’s boldognak kellene lenni ! De hagyjuk beszállni az ázsiai és afrikai utast. Hát, mióta a’ törökök országaiban tartózkodom, megtagadják tőlem az észtani doctor süveget? Azt igen helytelen teszik. Igaz ugyan, hogy soha sem tanultam kevésbbé az elméleti észtant mint most, de a’ gyakorlatinak annál nagyobb oskolájában vagyok őt évek óta. Azon időben , midőn magamat egészen mysticusoknak és scholasticusoknak szenteltem, fejemet az optimismuson, ’s spinozismuson törtem, minden idők ’s minden oskolák ellenkező mondásait öszveirtam ; Kanttól megegésségesedtem ,’s Schellingtől ismét megbetegedtem — azon időben, a’ mint vélem, a’ külső iránt igen merész, a’ belső iránt igen gyenge, tudatlan, regényes, magamra ’s másokra nézve is hasztalan valék. A’ világ és az élet tekintése ; az idő örökös haladásának , és fenn nem tartható árjának észrevevése ; távoli évezredeknek öszvehasonlitása hagyomáynyai által emlékoszlopokban, vallásokban, népszokásokban , véleményekben, kivetkezés azon előítéletekből, mellyek a’ helységből, az időből, a’ viszonyokból forrnak, ’s az embert, mint a’gazdat a’ fiatal fát, körül övedzik , ’s néha öszvenyomják. Megesmérése a’ helyesnek, a’ kötelességnek, az igazság különböző mértékének különböző nemzeteknél, ahhoz képest, a’ mint azok becsűnek, diszesítnek és bóldogitnak — olly útra vezéreltek, mellyen valóságom bővebb, lelkemes mérete vidámabb, ’s szivem a’nemes törekvéseknek nyíltabb. Az általam legfelségesbben imá-