Nemzeti Társalkodó, 1837. július-december (1-26. szám)

1837-09-12 / 11. szám

ben beszélhetni? Ki tudja, hát ha mi is az olly sok száz éves ingoványból kibúvunk, és mások példája által feleszmélve megkívánjuk a’ nemze­teket emelő működést! ! A kedves nemzetem, mi­ért nem szoríthatlak forró magyar keblemhez? néked nagynak ’s boldognak kellene lenni ! De hagyjuk beszállni az ázsiai és afrikai utast. Hát, mióta a’ törökök országaiban tartózko­dom, megtagadják tőlem az észtani doctor süve­get? Azt igen helytelen teszik. Igaz ugyan, hogy soha sem tanultam kevésbbé az elméleti észtant mint most, de a’ gyakorlatinak annál nagyobb oskolájában vagyok őt évek óta. Azon időben , midőn magamat egészen mysticusoknak és scholasticusoknak szenteltem, fejemet az optimismuson, ’s spinozismuson törtem, minden idők ’s minden oskolák ellenkező mon­dásait öszveirtam ; Kanttól megegésségesedtem ,’s Schellingtől ismét megbetegedtem — azon időben, a’ mint vélem, a’ külső iránt igen merész, a’ belső iránt igen gyenge, tudatlan, regényes, ma­gamra ’s másokra nézve is hasztalan valék. A’ vi­lág és az élet tekintése ; az idő örökös haladásá­nak , és fenn nem tartható árjának észrevevése ; távoli évezredeknek öszvehasonlitása hagyomá­y­nyai által emlékoszlopokban, vallásokban, nép­szokásokban , véleményekben, kivetkezés azon elő­ítéletekből, mellyek a’ helységből, az időből, a’ viszonyokból forrnak, ’s az embert, mint a’gaz­­dat a’ fiatal fát, körül övedzik , ’s néha öszve­­nyomják. Megesmérése a’ helyesnek, a’ köteles­ségnek, az igazság különböző mértékének külön­böző nemzeteknél, ahhoz képest, a’ mint azok be­csűnek, diszesítnek és bóldogitnak — olly útra vezéreltek, mellyen valóságom bővebb, lelkem­­es mérete vidámabb, ’s szivem a’nemes törekvé­seknek nyíltabb. Az általam legfelségesbben imá-

Next