Nemzeti Társalkodó, 1838. július-december (1-26. szám)

1838-07-10 / 2. szám

NEMZETI TÁRSALKODÓ. Második félév, Kolozsvár, Julius’ főkén, 1838. 2. szám. TARTALOM: A’ vétek’ és büntetés’ mértékéről, (Kovács Károly) 9 1. Talleyrand­­ról, Thiers, (— k­ — i —) 13 1. A’ VÉTEK’ÉS BÜNTETÉS’ MÉRTÉKÉRŐL. Olly feladatokban , mellyeknek lényüket szellemi és anyagi tárgyak kölcsönös és szo­ros kapcsolatban egészítik ki, az emberi elme mindig alpesekre talál ; azok a’ gyakorlati philosophiának örökre kimeríthetetlen forrásai leendőnek. Ki fogja fel világosan a’részek nél­küli egész lélek’ eszméjét? Ki fogja megfej­teni a’ léleknek a’ testtel való közösülése’ mód­ját? Valóban mi igen anyagiak vagyunk, s hasonló metaphisicai tünemények’ lefátyolozá­­sára csak gyenge tündér tűz még jelen szá­zadunk’ világa is. A’ fenyítő jog’ körében több illy homály­ba burkolt kérdések vannak, ’s ezek között nem csekély fontosságú ,, a’ vélek’ és bünte­tés’ mértéke.“ Ezredek enyésztek elelőttünk, mellyek alatt a’ különböző nemzetek’ törvény hozói, mindig különbözőleg, saját érdekeik szerint fejtegették e’ tárgyat. Törvényköny­veik’ tartalma többnyire elvi egység nélkül szűkölködő homályos sophismák’ tömege volt, ’s a’ vad és vak sors látszatott elnökölni ben­­nek , nem pedig a’ kimért és csak vétkest súj­tó igazság. Bár a’ különböző elméletek közül mindig inkább azokat fogadta volna el a’ vi­lág , mellyek az emberiség’ sugallatival nagyobb összehangzásban valának ! Az élővilágban theocratia alatt élt nép­nél, a’ vétek’ noha ferde ismeretében is, az ember’ szellemi részének szentsége rejtezkedik. Akkor a’rossznak merőben történetes elköve­tése is léleksértésnek nézeteit, és önként fel­vett tisztulások , ’s valódi áldozatok kivántat­­tak annak letörlésére. A’hajdani erkölcsös Ró­ma hasonló czélból nyilvános engesztelő áldo­zatokat vitetett véghez. Sok nemzetek nép’ büntetésének , istenek’ haragjának nézték , mit a’ természet’ örök törvénye szerint szelek, é­­gi viharok, hullámok okoztak, ’s engesztelé­­sül vallásos fohászok között múlt ki az ártat­lan áldozat. Figyelemre méltó , mennyire meg­rögzött ez az emberekben. Minden időszak’és nép’ bal véleményei­vel össze van szőve az illy megfertőzödhetés’ és az abból kitisztulás’szük­ségének eszméje. Ki nem fog itt emlékezni a’ magát törvényeiért készen feláldozó Charon­­dásra , a’hős érzelmű Virginiusra , a’ véres ál­l­dozattá lett Lucretia’ utolsó szavaira? Az illy dalvélemények a’ természet’ szent könyvéből merített igazságon alapulnak , mellyet a’ gya­korlatlan elme igen ritkán képes helyesen al­kalmazni. Az illyenek az igazság’ külszínétől megszentesítve, mindig csak fénysugáros ol­dalukról tűnnek­­elénk ; a’ sokaság előtt vilá­gosnak tetszik a’ szent jelenés ’s Ön magát mystificálva fejtegeti a’titkos látást. Már milly könnyű volt illy tárgyak által a’köztudatlan­­sággal visszaélni. Csak egy rozsdás fillért kell mulatni a’ vár’ mohos falai mellett, ’s azon­nal száz kincsásó fogja feldúlni annak alapkő

Next