Nemzeti Társalkodó, 1838. július-december (1-26. szám)
1838-07-10 / 2. szám
NEMZETI TÁRSALKODÓ. Második félév, Kolozsvár, Julius’ főkén, 1838. 2. szám. TARTALOM: A’ vétek’ és büntetés’ mértékéről, (Kovács Károly) 9 1. Talleyrandról, Thiers, (— k — i —) 13 1. A’ VÉTEK’ÉS BÜNTETÉS’ MÉRTÉKÉRŐL. Olly feladatokban , mellyeknek lényüket szellemi és anyagi tárgyak kölcsönös és szoros kapcsolatban egészítik ki, az emberi elme mindig alpesekre talál ; azok a’ gyakorlati philosophiának örökre kimeríthetetlen forrásai leendőnek. Ki fogja fel világosan a’részek nélküli egész lélek’ eszméjét? Ki fogja megfejteni a’ léleknek a’ testtel való közösülése’ módját? Valóban mi igen anyagiak vagyunk, s hasonló metaphisicai tünemények’ lefátyolozására csak gyenge tündér tűz még jelen századunk’ világa is. A’ fenyítő jog’ körében több illy homályba burkolt kérdések vannak, ’s ezek között nem csekély fontosságú ,, a’ vélek’ és büntetés’ mértéke.“ Ezredek enyésztek elelőttünk, mellyek alatt a’ különböző nemzetek’ törvény hozói, mindig különbözőleg, saját érdekeik szerint fejtegették e’ tárgyat. Törvénykönyveik’ tartalma többnyire elvi egység nélkül szűkölködő homályos sophismák’ tömege volt, ’s a’ vad és vak sors látszatott elnökölni bennek , nem pedig a’ kimért és csak vétkest sújtó igazság. Bár a’ különböző elméletek közül mindig inkább azokat fogadta volna el a’ világ , mellyek az emberiség’ sugallatival nagyobb összehangzásban valának ! Az élővilágban theocratia alatt élt népnél, a’ vétek’ noha ferde ismeretében is, az ember’ szellemi részének szentsége rejtezkedik. Akkor a’rossznak merőben történetes elkövetése is léleksértésnek nézeteit, és önként felvett tisztulások , ’s valódi áldozatok kivántattak annak letörlésére. A’hajdani erkölcsös Róma hasonló czélból nyilvános engesztelő áldozatokat vitetett véghez. Sok nemzetek nép’ büntetésének , istenek’ haragjának nézték , mit a’ természet’ örök törvénye szerint szelek, égi viharok, hullámok okoztak, ’s engesztelésül vallásos fohászok között múlt ki az ártatlan áldozat. Figyelemre méltó , mennyire megrögzött ez az emberekben. Minden időszak’és nép’ bal véleményeivel össze van szőve az illy megfertőzödhetés’ és az abból kitisztulás’szükségének eszméje. Ki nem fog itt emlékezni a’ magát törvényeiért készen feláldozó Charondásra , a’hős érzelmű Virginiusra , a’ véres álldozattá lett Lucretia’ utolsó szavaira? Az illy dalvélemények a’ természet’ szent könyvéből merített igazságon alapulnak , mellyet a’ gyakorlatlan elme igen ritkán képes helyesen alkalmazni. Az illyenek az igazság’ külszínétől megszentesítve, mindig csak fénysugáros oldalukról tűnnekelénk ; a’ sokaság előtt világosnak tetszik a’ szent jelenés ’s Ön magát mystificálva fejtegeti a’titkos látást. Már milly könnyű volt illy tárgyak által a’köztudatlansággal visszaélni. Csak egy rozsdás fillért kell mulatni a’ vár’ mohos falai mellett, ’s azonnal száz kincsásó fogja feldúlni annak alapkő