Nemzeti Társalkodó, 1839. július-december (1-26. szám)
1839-10-10 / 15. szám
lehet. S’ noha a’ helynek fekte a’ természettől annyira kegyelt, mennyire alig egy más, még is a’ jelenleg mintegy 110 személyből álló közönség csupán egy jegenye fákkal szegélyezett, alig 60 lépés hosszú, ’s olly keskeny járdára van szorítva, hogy azon két személy egymás mellett nem járhat a’ nélkül, hogy vállaik minden lépten az Hiedelem’ szabályai ellen ne vétsenek ; ’s a’ mi több, ezen egyre is többnyire saját költségeken hordatnak fövényt a’ vendégek. Lóistálló és szekérszin - jámbor kívánságok. — Sajnosan tapasztaltam itt is, valamint csak nem minden erdélyi fürdőintézeteknél a’ vendéglő’ nem létét. — Itt is minden vendég saját konyhát tart, ’s az egy két napokig mulatni akaró idegen, ha ösmeretlen vagy nem tolakodó , kénytelen délebédjét a’,Napnál a ’s estebédet a’ ,Holdnál tartani. — A’ kút körűl félkörben, földbe vert czövekekre, mellyeknek felső végei vészfenyegetőleg nyúlnak magasra, szegzett,részint gyalúlatlan deszkákon ülve foly a’reggeli társalkodás, elég fesztelenül ’s a’ mint látszik valamennyire öszveolvadva. Szemközti a’ fürdőteleppel a’ keleti hegyoldal’ tetején áll a’ ,Hollókőn, e’ szép tájképben, mint szükséges árnyéklat, sötéten és magasra emelkedett szirttal, komor gúnynyal nézve le az emberekre, kiknek ő már annyi gyöngeségöket és bohóságukat látta századok óta játszani saját boldogságukkal, ’s csípős gúnymosolyra derűl sötét arcza évenkint egyszer, látva az embereket, az isten’ képére teremtett embereket képzelt kórösztönből öszve gyűlni egy kis posvány körűl, de — minden úgy jó a’ hogy van. ’S mi lenne az emberből, a’ világ’ büszke lírából, ha a’ valóság’ angyalai kikorbácsolnák a’képzelet’ szellemétlenéből ?! Ha arcza' verejtékében kénytelenítennék szántani a’való’ parlagát, melly többnyíre konkolyt termik, mivel olly kevesen hintenek abba tiszta magvat, vagy találják el a’ vetés’ idejét. Néhány órapercz távolságra van a’ nyugoti oldalon egy kertvadony. A’ természet annyi szépséget hintett e’ kertre, a’ mennyit talán alig egyre; de csupán a’ természet, ’s tulajdonosa legkevésb érzékkel sem bír az iránt; sőt csak annyit sem teszen , hogy a’ fürdő felől egy kaput csináltatna a’kertjét védő töviskorlátra, hogy ezen vadonszép helyet látogató, kivált fogékony keblű hölgyek ne legyenek kénytelenek kitenni gyöngéd lábaikat a’ tovisszurás’ veszélyének. A’ keleti oldal telve sós forrásokkal, ’s ezek’ árkai különb alakú kővé vált testekkel. Általjában a’ fűvész, kövész és elemész, ha e’végszótaggal bír az elsők’ megösmérésére, talál e vidékben sok szellemi élvet. * * * Szemköztt egymással a’ két hegy’ aljában mintegy félórányira a’ fürdőtől terűlnek el Alsó és Felső Sófalva, meglepőleg festői fekvéssel az első, gyümölcsfák’ zöld árnyhullámaiból egyenként feltűnő szalma födelű csinos faházaival, fölötte gyönyörű bükkerdőkkel, lábai alatt a’ legszebben zöldelő gyepbársonynyal, melylyet a’ teremtő ezernyi illatos virágokkal hímezett, ’s Korond’ tiszta hegyi patakával mitt Ölében. Innen félórányira fekszik hegyektől egészen körűl vétetve a’ Kis Küküllő’ folyama mellett a’ sógazdag Parajd. — A’ falu’ egyik részecskéjét a’ sótisztek’ kincstári épületeik foglalják el. Innen egy negyed órányira vannak a’ sóaknák. Az ó akna, mellyet már nem mivelnek, ha jól értettem, 50 öl mélységű, és mostan miveit két oldalágai 25 ölre haladtak. Lépcsői jók , mondhatni kényelmesek; sója szürkés, kemény. Egy bizonyos időszak óta évenként kevés különbséggel csak 30,000 mázsa só kel, az előtt pedig 150,000vel is több kelt el. A’ földes sódarabok — géza — mellyek a’ mint mondják ♦ * *