Nemzeti Társalkodó, 1840. január-június (1-26. szám)
1840-01-16 / 3. szám
Első félév. Kolozsvár« Januarius-lékán, »§40. 8» szám NEMZETI TÁRSALKODÓ. Tartalom: Általános elmélkezések: a’ takarók - pénztárakról, (Koronka József) 17. I. Lelkek’ útja, (Krizbay Miklós) 20. I. A’ kolozsvári kisded óvó intézetről és előoskoláról, 22. I. Júliusi szobor’ felirata, Daguerreotype, (000) 24. 1. Literatúrai Jelentés, (Szerkesztőség) 24. 1. Általános élmekzedések a’ takarék-pénztárakról. Prima fere vota, et cunctis notissima templis Divitiae, crescant ut opes, ut maxima toto Nostra sit arca foro. ----------Rem duplica. Feci; jam triplex : jam mihi quarto Jam decies redit in ntgam. —Depunge, ubi sistam Inventus, Chrysippe, tui finitor acervi. 1 r Juvep. et Persius. Sat. VI. et X. Ámbár a’ rossz világ és gonosz idők iránti panaszok olly régiek, mint maga a’ világ, még is találn olly közönséges divatozást és szóban forgást nem találtak azok, mint a’ mi napjainkban, midőn különbféle inkább mesterséges, mint természetes szükségek kit kit" nyomnak, és a’ polgári társaságnak azon classisaiba is —a melylyek előtt valaha csak névnél fogva voltak ismeretesek — legalább annyira felcsúsztak és hatottak, hogy kénszerítik már azokat bizonyos mennyiségű conventionális szükségekről lemondani. De éppen azon mértékben, miszerint kiki az ő fenállhatását, vagy csak világi éldelletit fenyegető rossznak sejdítésitől magát elfogulva érzi , növekedik a’ törekedés is az attóli megóvásra nézve, esannyira, hogy valamint az a’ durvább és csak magát ’s a’ jelen pillantat* szükségét szempontúl tartó emberben törvényesem magánsegítés’ vad kitöréseire rajzott el, úgy a’ műveltebbekben és emberiségszerű állandó ~segédmódokat keresőkben az értelem’ és okoskodás’ problémájává alakította magát. Ha ennek megfejtése egy oldalról igen bajos vala:’más oldalról újabb meg újabb ismeretek’ és ideák* sokasága5— mellyek által az emberi tudásnak minden ágai a’ magok hatósági köröket naponkint szélesítik — egy kimeríthetetlen segédforrássá vált, minekutána az ember ama’ meggyőződésre jutott, hogy csak az eddigi merevény és száraz terméketlenségben létező theoriáknak a’ practical életben — mellyel amaz eddig valami előkelői és elsőbbségi gőggel szokott lenézni — átplántálása vezethet életi boldogságra és jóllétre. — Ezen okosságszerű és azért czélarányos úton menve, a* tiszta egyenességgel vizsgálódó* eleibe csak hamar ezen két megjegyzéseknek kellett elé tolulni: Iben, hogy egy olyan rossznak, melly nem csupán csak erőszakos, természeti, vagy történeti esetek által okoztatott közönséges megrázkódás’ időszakaiban, hanem a’ mindent súlyegyénre visszavivő nyugvás’ napjaiban is megmaradva, sőt feljebb lépési szaporodásban létezik —~ nem lehet csupán csak régi eszközök által, ellene ható sírkénél dolgozni; hanem erre éppen új és eddig használatlan erőknek kell munkásságba tétetni. A Aszor, hogy egy magánosnak erőtehetségei — ha a’ leghatalmasabb volna is ez e’ földön — erre nem képesek, hanem csak sok egyeseknek egy czélra együtt munkálása teremtheti elé az erőknek egy ollyan tömeget, melly valami szembetűnő nagyot létre előhozhasson. Ezen nézetek — minthogy a’ dolog’ természetében és mintegy a’ vizsgálódó okosság’