Nemzeti Társalkodó, 1840. január-június (1-26. szám)

1840-01-16 / 3. szám

Első félév. Kolozsvár« Januarius-­lékán, »§40. 8» szám NEMZETI TÁRSALKODÓ. Tartalom: Általános el­m­élkez­é­sek: a’ t­a­k­a­r­ó­k - pé­n­z­t­á­r­a­kr­ól, (Koronka József) 17. I. Lelkek’ útja, (Krizbay Miklós) 20. I. A’ kolozsvári kisded óvó in­tézetről és előoskoláról, 22. I. Júliusi szob­­or’ felirata, Daguerreoty­pe, (000) 24. 1. Literatúrai Jelentés, (Szerkesztőség) 24. 1. Általános élm­­ek­zedé­sek a’ ta­karék-pénztárakról. Prima fere vota, et cunctis notissima templis Divitiae, crescant ut opes, ut maxima toto Nostra sit arca foro. ----------­Rem duplica. Feci; jam triplex : jam mihi quarto Jam decies redit in ntgam. —Depunge, ubi sistam Inventus, Chrysippe, tui finitor acervi. 1 r Juvep. et Persius. Sat. VI. et X. Ámbár a’ rossz világ és gonosz idők­ iránti panaszok olly régiek, mint maga a’ világ, még is találn olly közönséges divatozást és szóban forgást nem találtak azok, mint a’ mi napjaink­ban, midőn különbféle inkább mesterséges, mint természetes szükségek kit kit" nyomnak, és a’ polgári társaságnak azon classisaiba is —a mely­­lyek előtt valaha csak névnél fogva voltak is­meretesek — legalább annyira fel­csúsztak és hatottak, hogy kénszerítik már azokat bizonyos mennyiségű conventionális szükségekről le­mon­dani. De éppen azon mértékben, miszerint kiki az ő fenállhatását, vagy csak világi éldelletit fe­nyegető rossznak sejdítésitől magát elfogulva ér­zi , növekedik a’ törekedés is az attóli megóvás­ra nézve, esannyira, hogy valamint az a’ dur­vább és csak magát ’s a’ jelen pillantat* szük­ségét szempontúl tartó emberben törvényesem magánsegítés’ vad kitöréseire rajzott el, úgy a’ műveltebbekben és emberiségszerű állandó ~se­­gédmódokat keresőkben az értelem’ és okosko­dás’ problémájává alakította magát. Ha ennek megfejtése egy oldalról igen bajos vala:’más ol­dalról újabb meg újabb ismeretek’ és ideák* so­kasága­­5— mellyek által az emberi tudásnak min­den ágai a’ magok hatósági köröket naponkint szélesítik — egy kimeríthetetlen segédforrássá vált, minekutána az ember ama’ meggyőződés­re jutott, hogy csak az eddigi merevény és szá­raz terméketlenségben létező theoriáknak a’ prac­tical életben — mellyel amaz eddig valami e­­lőkelői és elsőbbségi gőggel szokott lenézni — átplántálása vezethet életi boldogságra és jóllét­re. — Ezen okosságszerű­ és azért czélarányos úton menve, a* tiszta egyenességgel vizsgálódó* eleibe csak hamar ezen két megjegyzéseknek kel­lett elé tolulni: Iben, hogy egy oly­­an rossznak, melly nem csupán csak erőszakos, természeti, vagy történeti esetek által okoztatott közönsé­ges megrázkódás’ időszakaiban, hanem a’ min­dent súlyegyénre visszavivő nyugvás’ napjaiban is megmaradva, sőt feljebb lépési szaporodás­ban létezik —~ nem lehet csupán csak régi esz­közök által, ellene ható sírkén­él dolgozni; ha­nem erre éppen új és eddig használatlan erők­nek kell munkásságba tétetni. A Aszor, hogy egy magánosnak erőtehetségei —­ ha a’ leghatalma­sabb volna is ez e’ földön — erre nem képe­sek, hanem csak sok egyeseknek egy czélra e­­gyütt munkálása teremtheti elé az erőknek egy ollyan tömeget, melly valami szembetűnő na­gyot létre előhozhasson. Ezen nézetek — minthogy a’ dolog’ ter­mészetében és mintegy a’ vizsgálódó okosság’

Next