Nemzeti Társalkodó, 1840. július-december (1-26. szám)
1840-09-18 / 12. szám
mikor önmegtagadásodért az erény istene felderíti felhőtlen egét lelkedben, ’s érezni fogod azon édeni boldogságot, mellyet első szüleink a’ paradicsomban érzettek, mind addig mig isten ellen a’ kígyóval szövetségbe nem léptek Oh hány ifjaink vesztek ’s vesznek el ez úton ! Ön magok semmisítik meg magukat, elpazarolva éltök’ azon kincsét, mellyet soha többé viszszaszerezni nem tudnak. Fiam, édes fiam! ha ezer nyelvvel szólhatnék most hozzád csak azt mondanám újra meg újra, hogy élted’e’kényes szakaban a’ csábítóktól őrizkedjél, nevetni, gúnyolni fognak ők tégedet, feltárják előtted a’ pokol’ virágösvényü pitvarát, de vesd meg hitegetésüket, mert hígy szavamnak, méreg van az aranyos pohárban, ’s undok férgek tanyáznak a’ belszobákban.Hagyd nevessenek, gúnyoljanak külsőképpen , belsőképpen tisztelni fognak tégedet. Az erény országa és hatalma olly erős, hogy azt az emberek bár mindig ostromolják , de megsemmílni nem tudják. Mint isten, örökkévaló ez. Második figyelmeztetésem már az, hogy testedet minél többféle foglalatosságokra hajése n , nás használhatóvá idomítsd. Remek mire istennek az emberi test, ezerféle tehetség, ’s úgy szólva mindenható hatalom lappang annak alkotásában. Csak a’ 10 új mire nem képes? Nézz meg egy mivészt , mennyei hangokat csal ki azokkal az érzéketlen fából , megszólaltatja a’ néma érczeket, és mint isten közté sárral az életet, belé lehelli ’s megszólaltatja érzelmeit; fájdalmainak baj társaivá, örömeinek barátjaivá teszi. Egy Canova a’ márványba lelket önt általok , ’s másik aranyértékű csipkét sző segedelmükkel. Ezeket ennélfogva minél több működésekre alkalmasokká tenni emberi tökélyünkhöz tartozik. Soha meg nem tudom engedni magamnak azon hibát, hogy iskolai tanulmányom mellett, valami mesterséget meg nem tanultam. 15 évekig lenni iskolában, annyi időt, kisebb nagyobb, kurtább hosszabb szünórákat, heteket, hónapokat úgy vesztegelni el 15 év alatt, hogy azokról többet ne mondhassunk mint eltéltek, valósággal bűn, ’s megengedhetetlen lelki hanyagság. De az ifju lassan lassan úgy beléédesedik a’ semmit nem tevésbe, hogy boldogsága’ legkérelmesebb óráit csak akkor éli, mikor a’ hasonvérü ’s szellemű pajtássággal a’ sóha meg nem térő időt elszárnyaltathatja, vagy jobban mondva eltemetheti. Ha bár ki szoros számadást vinne eltelt óráiról, elijedne maga, milly kevés telt el igaz haszonnal és nyereséggel. Ha a’ tanulási robotot letöltheti az ifju, magával ’s világgal kibékűltnek hiszi magát. Többre törekedni csak ritkán ’s ritkának van kedvében, kivált testi gyakorlatra fordítni időt szinte az aljasodáshoz tartoznék; mesterséghez fogni ’s tanúlni, czélirány tévesztés lenne, ’s mintegy lealázva látszanék az emberi agy’felsége. Pedig ki szivét, lelkét leginkább kimivelte, testét tagjait legtöbbfélékre alkalmasokká és használhatókká formálta, az előttem legtökéletesebb ember. Egy igazán tökéletes ifjúnak lőni, kardot forgatni, hajtani, sebesen szaladni, lovagolni, úszni, valami muzsikát ’s egy kézi mesterséget tudni okvetetlen kellene. Egy mesterséget mesterileg, ’s másokról is minél többről elméleti, minél több ismereteket szerezni és gyűjteni, mellyeket legkönnyebben elérhetne az ifju, ha tanulása’ helyén divatban lévő mesterségek’ nézésére vendégképpen csak két két hónapig járna is, magának azon idő alatt azon mesterség’ alapállásáról, folyamáról, titkairól, fortélyairól írásbeli jegyzeteket csinálna, így az ifju mikor világba lépne, nem lenne minden legkisebb alkudozásnál a’ mesterember’ játéka ’s igen gyakran nevetsége. Hány szobatudós van , ki 70 éves korában sem tudja még, mennyi posztó kell egy nadrágnak, ’s voltaképpen mibe kerül egy lábbeli? Az életnek illy sarkalatos viszonyában való tudatlanságunk igazán nem csak káros, alkalmatlan, de valóban nevetséges is.