Nemzeti Társalkodó, 1840. július-december (1-26. szám)

1840-09-18 / 12. szám

Második félév. Kolozsvár, September A likán, 16­40. 12. szám NEMZETI TÁRSALKODÓ. Tartalom: Kivonat egy atya’ végrendeletéből, mellyet fiainak 15 esztendős korokban felbontani parancsolt, (Hun n fi) 89. 1. Vérbosszú, ( M e d g­y e­s­ Lajos) 93. 1. Literatúrai jelentés, (Szerkesztőség) 96. 1. Kivonat egy atya’ végrendele­téből, mellyet fiainak 15 esz­tendős korokban felbontani parancsolt. (Folytatás.) Már csak hozzád szólok .-------Születé­sed óta mindent elkövettem, mit eszem ’s érte­­kem felérhetett, hogy nevelésedben a’ lehetősé­gig semmi hi­ány, semmi hátramaradás ne tör­ténjék. Több könyveket elolvastam e’ végre, ’s még többet gondolkodtam azon módokról’s esz­közökről, mik által, ha isten életednek kedve­­zend , az emberi társaságban, ne mint csupa idő ’s kenyéremésztő , de mint hasznos tag jelenhessél meg. Születésedkor gyenge testalkattal jővén vi­lágra, esztendeig hideg víz mosásokkal kívánta­lak erősítni, ’s kiküldve akármi időben a’ sza­bad levegőre akartalak az életre megedzeni. Most is ez első kérésem ’s figyelmeztetésem hozzád , hogy tested’ egésségét ’s erejét a’ lehetőségig nem csak megtartani, de naponként nevelni törekedj. Azon szoros ’s kölcsönös viszony, mi testünk ’s lelkünk közti van, azt parancsolja, hogy egyi­ket mint másikat tökéletesítni ’s emelni töre­kedjünk. A’ te idő korod most az, mellyben a’ világ ezer meg ezer változó ’s ingerlő alakban tűnedezik fel képzeleted előtt, a’ szívben isme­retlen édes vágyak’ táborai keletkeznek , az ezek­ben eddig csendesen folydogaló vérpatakok özön­­leni, duzzadozni kezdenek, a’ testben pezsgő termékenyítő erő ezer utakon vagy kitörni, az ember magát érzeni kezdi, de megfejteni se hogy sem tudja. Érzi hogy az eddigi gyermeki kedv­telések nem kielégitők. A’ test kezd uralkodni, ’s a’ lélek az indulatok’ mámorában lassan las­san elrészegül, ’s jelen a’ perez, mikor az ifju előtt a’ pokol’ ’s menny’ ajtai felnyílnak egy­szerre ’s csak tőle ’s jó angyalától függ, hogy az idvesség’ vagy kárhozat’ útjára lépjék-e? Oh édes fiam! ha igaz, hogy az elrothadt porok új­ra felelevenednek, csak e’ pillanatban szeretnék felkelni hideg ágyamból, bár addig, mig élted’ e kényes ’s sikamló fordulatján lábaidat a’jobb útra téríthetném; de minthogy ezt a’ hajthatat­lan sors nem engedi, szerezd meg poraimnak nyugalmát azzal, hogy szíved ’s lelkedet eredeti szüzességében ’s tisztaságában tartsd meg; dugd bé füleidet az ezer felől ostromló világ’ csáb­­jaira; tiszteld ’s imádd véredben azon erő’ for­rását, melly testednek, lelkednek mig százon megőrződ ifjúságot, elevenséget ad, ’s mit ha gondtalanul elpazérloltal, tested’ s lelked’ rom­jain kivűl alig marad egyebed a’ késő megbá­násnál. Nézz csak figyelmezőleg körűled , ’s meg­látod állításom’ igazságát azon halvány­ sáppadt arczokon, mellyekről ez a’ titkos bűn számki­vetette az élet’ ’s egésség’ hajnalpirosságát. Tit­kos bűn sorvasztja létöket ezeknek , keblök fér­­ge dúl éltök’ virágán; az illyeket szánd ’s vesd meg. Győzd meg magadat ’s indulatidat, kerüld ki az ördög’ hitegetéseit, ’s el fog jőni az idő.

Next