Nemzeti Társalkodó, 1840. július-december (1-26. szám)
1840-09-18 / 12. szám
Második félév. Kolozsvár, September A likán, 1640. 12. szám NEMZETI TÁRSALKODÓ. Tartalom: Kivonat egy atya’ végrendeletéből, mellyet fiainak 15 esztendős korokban felbontani parancsolt, (Hun n fi) 89. 1. Vérbosszú, ( M e d gy es Lajos) 93. 1. Literatúrai jelentés, (Szerkesztőség) 96. 1. Kivonat egy atya’ végrendeletéből, mellyet fiainak 15 esztendős korokban felbontani parancsolt. (Folytatás.) Már csak hozzád szólok .-------Születésed óta mindent elkövettem, mit eszem ’s értekem felérhetett, hogy nevelésedben a’ lehetőségig semmi hiány, semmi hátramaradás ne történjék. Több könyveket elolvastam e’ végre, ’s még többet gondolkodtam azon módokról’s eszközökről, mik által, ha isten életednek kedvezend , az emberi társaságban, ne mint csupa idő ’s kenyéremésztő , de mint hasznos tag jelenhessél meg. Születésedkor gyenge testalkattal jővén világra, esztendeig hideg víz mosásokkal kívántalak erősítni, ’s kiküldve akármi időben a’ szabad levegőre akartalak az életre megedzeni. Most is ez első kérésem ’s figyelmeztetésem hozzád , hogy tested’ egésségét ’s erejét a’ lehetőségig nem csak megtartani, de naponként nevelni törekedj. Azon szoros ’s kölcsönös viszony, mi testünk ’s lelkünk közti van, azt parancsolja, hogy egyiket mint másikat tökéletesítni ’s emelni törekedjünk. A’ te idő korod most az, mellyben a’ világ ezer meg ezer változó ’s ingerlő alakban tűnedezik fel képzeleted előtt, a’ szívben ismeretlen édes vágyak’ táborai keletkeznek , az ezekben eddig csendesen folydogaló vérpatakok özönleni, duzzadozni kezdenek, a’ testben pezsgő termékenyítő erő ezer utakon vagy kitörni, az ember magát érzeni kezdi, de megfejteni se hogy sem tudja. Érzi hogy az eddigi gyermeki kedvtelések nem kielégitők. A’ test kezd uralkodni, ’s a’ lélek az indulatok’ mámorában lassan lassan elrészegül, ’s jelen a’ perez, mikor az ifju előtt a’ pokol’ ’s menny’ ajtai felnyílnak egyszerre ’s csak tőle ’s jó angyalától függ, hogy az idvesség’ vagy kárhozat’ útjára lépjék-e? Oh édes fiam! ha igaz, hogy az elrothadt porok újra felelevenednek, csak e’ pillanatban szeretnék felkelni hideg ágyamból, bár addig, mig élted’ e kényes ’s sikamló fordulatján lábaidat a’jobb útra téríthetném; de minthogy ezt a’ hajthatatlan sors nem engedi, szerezd meg poraimnak nyugalmát azzal, hogy szíved ’s lelkedet eredeti szüzességében ’s tisztaságában tartsd meg; dugd bé füleidet az ezer felől ostromló világ’ csábjaira; tiszteld ’s imádd véredben azon erő’ forrását, melly testednek, lelkednek mig százon megőrződ ifjúságot, elevenséget ad, ’s mit ha gondtalanul elpazérloltal, tested’ s lelked’ romjain kivűl alig marad egyebed a’ késő megbánásnál. Nézz csak figyelmezőleg körűled , ’s meglátod állításom’ igazságát azon halvány sáppadt arczokon, mellyekről ez a’ titkos bűn számkivetette az élet’ ’s egésség’ hajnalpirosságát. Titkos bűn sorvasztja létöket ezeknek , keblök férge dúl éltök’ virágán; az illyeket szánd ’s vesd meg. Győzd meg magadat ’s indulatidat, kerüld ki az ördög’ hitegetéseit, ’s el fog jőni az idő.