Nemzeti Társalkodó, 1841. július-december (1-27. szám)
1841-07-02 / 1. szám
Tartalom : Oskalákról, ( Szász Károly) 1. 1. Hugo Napóleonról, (xii.) 4. 1. Közlemények. A’ franczia és angal gyarmatosító módszer sajátságai , ( T . . . k.) 8. Oskolákról. Első közlés. Két állapotja van az egyes embernek, mellében fájdalmat nem érez: egyik, midőn egésséges lévén, valóban nincs fájdalma, mellyel érezhetne; másik, midőn van ugyan, de tompult érzékei ’s áléit öntudata, nem képesek azt a’ mi van, jót rosszat, érezni. Halált jósol ily ilyenkor az orvos, ’s legörvendetesebb jelül üdvözli, midőn betege csakugyan kezd .•Injokrlomról panaszolni; fáj feje, dereka , keze, lába .’S,csak nem mindene! És ha ez a’ diagnosis nemzetekre is alkalmazható, úgy kétségkívül javulással, ’s ezt követőleg ép és erős egésséggel menyen szembe honunk, mert panasz és ismét panasz, miben egy év alatt több tenta foly ki ma íróink tollából mint ez előtt évtizedeken keresztül; panaszt ’s ismét panaszt hangoznak, és százszorosan viszhangoznak gyűlésteremeink ; ’s nem időjárás, furcsa kalandok, s a t., hanem panasz és ismét panasz a köz thema társalgási köreinkben. Nincs kereskedésünk, mert nincsenek útaink, hajóink s hajó alá idomított folyóink, ’s nincsenek részünkre kedvezőleg biztosított külviszonyok, de főleg— mert képzelgés volt, hogy mi nagy termesztők volnánk. Nincsenek gyáraink , sőt bár jó kézműveseink, ’s még az ölben hordott gyermek csörgettyűjét is külföldről hozatjuk. Földmivelésünk ,more paria vito, azaz: avult tökélytelen nyomorult Slendriánban tengődik, ’s a’ legrégibb ó testamentomi átkát: „fáradsággal ’s nyomorúsággal egyed a’ te kenyeredett ma is türelmesen létesíti; mig máshol a’ fáradság munkává szelídült, a’ nyomorúságot vidámság váltotta föl, ’s a’ kenyér (nem másé) mellé IV. Henrik hetenkénti tyúkja csatlakozik. És mindezekért ’s még egyebekért, szegények , borzasztóan szegények vagyunk. Erdélynek, a’ só-, arany-, fa-, kőszén- ’s folyódús honnak, a’ kenyér- é s kalász- (keresztes) mezők országának, két milliónyi adóját csaknem annyi főből álló adózó népe, hihetőleg még anynyinál is többre számitható évenkénti pálczák érzékeny ösztönének daczára, nem tudja fizet.A’ nemesnek jó a’ feje miként tudja gyermekeit, ha nem éppen csak kettő van, mint a’ galambnak, bár a’magáéhoz hasonló miveltségre kinevelni; közzé lókra szentelendő áldozatról pedig szó is alig lehet; ’s a’ magyar tudós társaság alapítványaihoz, az enyedi casino száz, a’ kolozsvári unitárius tanulók öt váltó forintján, ’s a’ szép lelkületű b. Farkas Sándor vissza ajándékozott kétszáz juta írni aranyán kívül , senki más bár egy, mondom csak egy fillérrel is Erdélyből nem járult. ’S hát köz életünkben milly panorama tűnik elé. Törvényhozásunk csaknem két század óta szunnyadoz, ’s hat ember nyom alatt alig tud hat évet mutatni föl eredményül, mi magányos polgári viszonyokat illetne, régi törvényeink — mert újak nincsenek —, a legúlszeribb eseteknél határozatlanok ; pereink végelsenek ; a’ közigazgatás legkényesebb ’s egyszersmind legmindennapibb kérdései — kérdés alatt. Végre tudományos miveltségünk silányabb egy vándor színész társaság primadonnájának fattyú ékszereinél. Tőlünk a’