Nemzeti Társalkodó, 1841. július-december (1-27. szám)

1841-07-02 / 1. szám

Tartalom : O­s­k­a­l­á­k­r­ó­l, ( S­z­á­s­z Károly) 1. 1. Hugo Napóleonról, (xii.) 4. 1. Közlemények. A’ franczia és angal gyarmatosító módszer sa­j­á­t­s­á­g­a­i , ( T . . . k.) 8.­­ Oskolákról. Első közlés. Két állapotja van az egyes embernek, mellé­ben fájdalmat nem érez: egyik, midőn egéssé­­ges lévén, valóban nincs fájdalma, mellyel érezhetne; másik, midőn van ugyan, de tom­pult érzékei ’s áléit öntudata, nem képesek azt a’ mi van, jót rosszat, érezni. Halált jósol ily i­lyenkor az orvos, ’s legörvendetesebb jelül üd­vözli, midőn betege csakugyan kezd .•In­jokrlo­m­­ról panaszolni; fáj feje, dereka , keze, lába .’S,csak nem mindene! És ha ez a’ diagnosis nemzetek­re is alkalmazható, úgy kétségkívül javulással, ’s ezt követőleg ép és erős egésséggel menyen szem­be honunk, mert panasz és ismét panasz, miben egy év alatt több tenta foly ki ma író­ink tollából mint ez előtt évtizedeken keresz­tül; panaszt ’s ismét panaszt hangoznak, és száz­szorosan viszhangoznak gyű­lésteremeink ; ’s nem időjárás, furcsa kalandok, s a t., hanem panasz és ismét panasz a köz thema társalgási köreink­ben. Nincs kereskedésünk, mert nincsenek úta­­ink, hajóink s hajó alá idomított folyóink, ’s nincsenek részünkre kedvezőleg biztosított kül­­viszonyok, de főleg— mert képzelgés volt, hogy mi nagy termesztők volnánk. Nincsenek gyára­ink , sőt bár jó kézműveseink, ’s még az öl­­­­ben hordott gyermek csörgettyűjét is külföldről hozatjuk. Földmivelésünk ,more p­a­­­r­i­­­a vi­to, azaz: avult tökélytelen nyomorult Slendrián­­ban tengődik, ’s a’ legrégibb ó testamentomi átkát: „fáradsággal ’s nyomorúsággal egyed a’ te kenyeredett ma is türelmesen létesíti; m­ig máshol a’ fáradság munkává szelídült, a’ nyo­morúságot vidámság váltotta föl, ’s a’ kenyér (nem másé) mellé IV. Henrik hetenkénti tyúkja csatlakozik. És mindezekért ’s még egyebekért, szegények , borzasztóan szegények vagyunk. Er­délynek, a’ só-, arany-, fa-, kőszén- ’s folyó­dús honnak, a’ kenyér- é s kalász- (keresztes) mezők országának, két milliónyi adóját csaknem annyi főből álló adózó népe, hihetőleg még any­­nyinál is többre számitható évenkénti pálczák érzékeny ösztönének daczára, nem tudja fizet­­.A’ nemesnek jó a’ feje miként tudja gyer­mekeit, ha nem éppen csak­ kettő van, mint a’ galambnak, bár a’magáéhoz hasonló miveltség­­re kinevelni; köz­­zé lókra szentelendő áldozat­ról pedig szó is alig lehet; ’s a’ magyar tudós társaság alapítványaihoz, az enyedi casino száz, a’ kolozsvári unitárius tanulók öt váltó fo­rintján, ’s a’ szép lelkületű b. Farkas Sándor vissza ajándékozott kétszáz juta írni aranyán kí­vül , senki más bár egy, mondom csak egy fillérrel is Erdélyből nem járult. ’S hát köz éle­tünkben milly panorama tűnik elé. Törvényho­zásunk csaknem két század óta szunnyadoz, ’s hat ember nyom alatt alig tud hat évet mutatni föl eredményül, mi magányos polgári viszonyo­kat illetne, régi törvényeink — mert újak nin­csenek —, a legúlszeribb eseteknél határozat­lanok ; pereink végelsenek ; a’­­ közigazgatás leg­kényesebb ’s egyszersmind legmindennapibb kér­dései — kérdés alatt. Végre tudományos mivelt­­ségü­nk silányabb egy vándor színész társaság primadonnájának fattyú ékszereinél. Tőlünk a’

Next