Nemzeti Társalkodó, 1841. július-december (1-27. szám)

1841-11-26 / 22. szám

П‹14›››lift félév. K­olozsvár, november Зв-kán, IMII. str. м»ш. Tartalom : Széttekintés per folyamunk mezején, s jelesen a’ folyamodás- és ügyvé­di meghívásról, ( S­z­en­t­i­v­á­n­i Mihály) 167. lap. Cora, ( К — г ) 171.1. г---- —".­­ . . ■ т--~И.............. .. -------- ---.-...1_________________ ■ _______. Széttekintés per folyamunk me­zején, 4 jelesen a* f­olya-# mod­ás- es ügyvédi megh­í-* vásról. .­ • (Folytatás.) ítélő biráink négy elvből indulhatnak , ’s indulnak is ki , habár nem tartva mindig kö­vetkezetesen egyik vagy másik elvet: a’törvény­­szava-, szelleme-, szokás-, és felsőbb rende­­letekből. Ki a’ törvény szavához angol szellem­mel kivan ragaszkodni, belé vész az Öszve vissza zavart, ’s egymással majd minden nyomon el­lenkező chaos ,,i­n digesta ш , s­e­gyébe. A’ Verbőczi perfolyama nekünk ma sokakban ért­­hetlenné vált, sokakban feledékenységbe ment, némellyekre nézt halottaiból a’ „regulejus“ok által ismét felélesztetett, de azon szükséges kap­csolatok nélkül, mellyek az akkori perlekedés rendszerét kiegészítek. Nagy részét a’ gyakor­lat annyira eltörlé, hogy­ rá hivatkozni nem len­ne egyéb nevetségnél, de mellyik nincs már hasonlóan eltörölve, azt megmondani semmi biztos mérleg nincs; és az előbbiekről is egy nevezetes elv kérdés van: t. i. szokás törölhet-e el törvényt. Mind­ez igaz szóról szóra az ap­­probatai és compilatai törvényekről. Ide­je még, hogy ezek gyakran ellenkezésbe jőnek a’ Ver­bőczi rendszerével, néha ön­magokkal is; és hogy az Approbata és Compilata töredékeiből kiegészített törvénykezési rendszert sem lehet elvonni. Novellaris articulu­sainkban kevés a’per­folyami czikk, azok is csak részletek (speciali­tások), előbbi törvényekre támaszkodók , ’s így utoljára is a’ régi zavarnál vagyunk; többnyire olly álalános kifejezésűek, mellyek mindent mond­va semmit sem mondanak. Jőne most a’ táblai utasitvány „motos componere fluctus,“ de ezzel is csak a’ réginél maradunk , mert az ország azt egy igen szent alkotmányi elvnél fog­va, csak annyiban fogadta el, menmiben a’ tör­vényekkel megegyezik. Ennek még azon hiánya is van, hogy sok tekintetben nagyon elméleti, s nagyon nem gyakorlati; legalább két harma­da papiroson“ igen üdvös, ’s igen czélszen­t „jámbor óhajtás“, de csak is papiroson mara­dott jámbor óhajtás. Nagy része ezen rendsza­bályoknak gyakorlatba soha sem lépett ’s nem is léphetik; így a’ betűihez ragaszkodni kivánó itt még leginkább megjárná. A sok mindennap előforduló eset pedig átalában nincs törvénye­inkben elhatározva. Az angol szellemű magyar biró* tehát sok „három nejüt“ lenne kéntelen feloldozni, mert a’ törvény csak a’ „két nejü­­ség“et tilalmazza, de annál többeket bitofára ítélni „három forintnyi lopásért, égetéssel fe­nyegetésért, nősparáznaságért, ’s még ki tudna elszámlálni mi sok mindenért. A’ törvény szelleméhez ragaszkodóknak kö­­zönséges­en azt szokás felelni: „a’ lélek láthat­­­­tallan“, ’s valóban törvényeinknek, mellyeknek teste is a’ mondottak szerint láthatatlan, bajos szelleméből „bírói meggyőződéssel“ ítélni. Ez olly mező, hol a’ legellenkezőbb nézetnek ta­lálkoznak gyakran össze, ’s a’ láthzatlanság vé­gellen űrjében mindenik olly erős helyzetbe ké­pes magát bésánczolni, honnan kivitatni többét lehetetlen. Ez elvből indulva ki hallhattunk

Next