Nemzeti Társalkodó, 1844 (1-52. szám)
1844-08-02 / 31. szám
És valóban mindenik , aranyrudakkal rostélyozott ablakban, láttam egy egy fejér, szürke vagy fekete macskát, melly magát unni látszott éppen mint gazdája. E’ macskák nagyok ’s kövérek voltak mint megannyi juhok, nem csoda mert milliós macskák voltak, mellyek májbajban szenvedtek ’s a’ váltólevelek s statuspapirok állásán gondolkodni látszottak. Félórányi séta után az egész falut láttam. Minden háznak aranyozott vas rostély kerítése van. E’ kerítés és a’ házak közötti tér kövekből jó ízléssel kirakott mosaik Lava, zöld basalt, rózsa gránit és tarka márvány kövekből napok, csillagok ’s virágok kirakták. Jaj annak ki e’ mozaik útra találna köpni. — „Kijönek-e gyakran ezen urak ide fris levegőt szívni ?"— „Ritkán. Azok kik Borneoban laktak volt, jó reggel ki szoktak jőni, egyet dohányozni s bheát inni.“ — „Dohányozás közben nem szoktak köpni?“ — „Van köpcsészéjek filigránból, melly ró- zsa poronddal van megtöltve. Megfogja ön látni , hogy a’ lakosok nagyobb része az indiai hollandus gyarmatok életmódját, szokásait ’s ízlését áthozta ide magával. Broek egy része J a Vának.“— „A rabszolgákat kivéve.“ — „Vannak rabszolgáik is kiket magokkal hoztak. De ideje már hogy bemenjünk. Várjon csak én mig bejelentem“. Azalatt mig vezetőm bement, a’ körültem lévő tárgyakat vizsgáltam. A’ cserepek világos szinüek ’s tiszták mint tükör, az ablakfák s ajtószárak olaj festésekkel boritvák. Természetesen itt minden saját házába lakik. Mindenik háznak két ajtaja van, egy nagyszerű melly csak ritkán nyittatik meg, ’s egy kisebb melly a’ rendes bejárásra szolgál. A’nagy ajtó csak három innepélyes alkalommal nyittatik meg: keresztelés, lakadalom és temetés alkalmával. Úgy látszott hogy elfogadtatásom nehézségekre talált, mert vezetőm sokáig késett. Azonban e’ várakozás nekem nem volt kellemetlen. Minden pillantatban új tárgyat találtam a’ bámulásra. A’ legkellemesebb ez volt: ugyan azon perczben megnyitottak minden alsó ablakok ’s kitárák a’ függönyök titkait az ifjú szép leányokat, kiket Rubens ecsetje halhatatlanitott, fejér ’s piros szelid kis teremtménykéket, kik varró rámájok mellett ültek vagy rajzoltak. Madarak repkedtek fejek felett, ’s hosszú farkú arák (papagály nem) mint megannyi szárnyas apródok, hallatták csengő kiáltásukat. Egy herczeg választhat vala magának nőt e’ leányok közöl , kik szépségűk de még inkább gazdagságuknál fogva királynők voltak. Itt találtatnak azon gazdag örökös nők, kikről a’ regényírók ’s operaszerzők annyit beszélnek; azonban minthogy pénzváltók leányai, unokái ’sa’t, csakis pénzváltókhoz mennek férjhez. Ez már 3 — 4 század óta igy van. Végre megjelent vezetőm ’s jelenté miszerint a’ ház ura a’ hires pénzváltót ’ a 11 s öccsét méltoztatik elfogadni. Bebocsáttattam. Mielőtt bemutattattam volna, megkértek hogy vennék czipőimre feljűl finom fejér caschemir borítékot. Alá adtam magamat a’ szokásnak , ’s azután egy szobába vezettettem, mellyben a’ házi ur reám várakozott. Azt hittem hogy a’ tatár dán áll előttem. Egy szürke selyem hálóköpeny, mellyre aranysárkányzok ’s más tüzet okádó szörnyetegek valónak festve, körtté ázsiai terjedelmű testét. Szép fejér haja egy négyszegű süveg alul omlott szét, melly éppen úgy nézett ki mintegy pagod teteje. Még szorosabban szemügyre veszem vala, ha a’ házi bútorok és a’ szoba ékítményei, figyelmemet egészen el nem foglalják. A’ pompa, fény, gazdagság’s csinyeljül múltak itt mindent, mit csak a’ képzelődés kigondolni képes. Talán igen is szép ez , ’s az érzékek csak silányabbakra teremtettettek. E’ túlzás határos egyfelől az alkalmatlannal ’s másfelől a’ nevetségessel. Nem nevetséges-e a’ kutyák és macskák lábára harisnyát húzni, ne hogy a’ drága szőnyegeket ’s a’ felpiszkolják; és micsoda festmények ! micsoda tájképek, Teniers, Wouver mann, Miens, Helb e maester g h e m e’ falusi házak számára dolgoztak, ’s mióta remek műveik a’ műhelyből kikerültek ’s ide hozattak , a’ falról soha le nem vétettek. — „Akarja-e ön virágaimat látni?“ — „Éppen kérni akartam e’ kegyet.“ —• „Tehát menjünk le a’ kertbe... Mihelyt a’ kertbe beléptem , újból bámulnom kellett. Minden fa alól kezdve fel a’ legfelső ágáig meg volt aranyozva, s a’ levelek mellyek természeti valóságukban hagyat.