Nemzeti Társalkodó, 1844 (1-52. szám)
1844-08-02 / 31. szám
fák, ez arany szomszédságában nagyon különösen néztek ki. Megvallom nem helyeselhetem hogy a’ fákat mint valami kamarás lírákat felcziczomázzák, de nem azért mentem Broekbe hogy az Ízlés felett pereljek. Szerencsére a’ virágok nem voltak megaranyozva és én nagyon szépeknek találtam, mind a’ mellett is hogy neveket nem tudom; mert sem chinai sem tatár nyelven nem értek. Elégedj meg azért azon megjegyzéssel, hogy e’ virágok némellyike 10,000 forintba került.— Még egy más körülményt sem mellőzhetek el, melly midőn a’ kertbe léptem nekem felötlött ; a’ kert ugyan is tele volt oroszlányokkal, tigrisekkel, párduczokkal, rhinocerusokkal, fából, ’s olly színekre festve miilyent e’ becsületes állatok soha nem viseltek. A’ párducz például lángpiros, a’ tigris égszínkék csillagokkal hátán ’s az oroszlán zöld volt ’s a’t. Láttam egy rókát kláris ágakból, és egy malmot mellynek csupja egy temérdek nagyságú spongyia volt. Nem őrültek-e ezen emberek? nem , csak igen gazdagok. Nem szükség említenem hogy gazdám és drága cziczomák között rendkívül unatkozni látszott. Az unalom reám is elragadt, és sokat adtam volna érette ha lármát hallhatok. Elmentünk a’ tehén pajtába is ’s láttam teheneket mellyeknek szarvai és körmei megvoltak aranyozva, ’s mellyeknek farkuk rózsaszín pántlikával a’ padláshoz volt felkötve. Szegény állatok! Ha a’ gazdámmal folytatott beszélgetésről nem sokat mondok, annak oka az , hogy ő keveset beszélett. Ő tudta hogy én erősen gazdag vagyok, ’s ez neki elég volt. — „Hány lakosa van Broeknek? „kérdezem tőle elválásomkor.“ — „Ötszáz.“ — „Tehát mintegy száz család?“ — „Igen, és ám gazdagabbak vagyunk mint a’ föld minden részei fejedelmei együtt.“ — „És boldogok is?“ — „Hm!“ felelem. — „Értem, önöknek is megvan tehát saját térkék és gondjuk.“ — „Én tökéletesen boldog lennék, ha Sumatra-ról egy virágot megkaphattam volna, mit 14 év óta vágyok leírni.“ — „Miféle virágot?“ —* „A* krabul-t, egy rózsát mellynek kerülete 9 láb. Ez óriásvirág 15 fontot nyom ’s tölcsérjébe belé fér 12 kanna ser.“ — „Tizenöt fontos rózsa! de hát szagja megfelel-e nagyságának?“ — „Levelei hüssznek, ’s olly erős dog szaga van, hogy a’ legyek megcsalalnak ’s pondróikat belé rakják.“ Csaknem kővé váltam bámuszomban. Tehát e’ 40—50 millió urának egész boldogsága azon reményben áll, hogy 14 évi várakozás után kapni fog egy 15 fontos büdös rózsát! (Bl. a. d. G.) Festis levelek. E. Gedő Jánostól *) Sí. levél. Pest, nyárelő 30án, 1844. Közelednek a’ júliusi napok mellyek akaratom ellenére is iskolai dolgok közlésére vezérlik gyenge tollamat. Ezen napok itt is a’ többféle tanulói osztályok próbatéti időszaka. Ha Berlinből írnám levelemet, úgy sok oylyast tudnék irni , mi honunkban újság lenne e’ tekintetben; de minthogy Pestről irok, semmi iskolai újdonsággal nem szolgálhatok; az iskolai rendszer itt is csak ollyan mint nálunk; annyival dicséretesebb mégis, hogy itt még a’ dicső latin nyelv erőteljes virágában díszült, ’s iskolai nyelv; azonban a’ gymnasialis iskolákban tanítják a’ „hungarica“t is az az a’ magyar nyelvet. Hanem hagyom a’ romai servilismust, ’s áttérek egy tanodába mellyben nemzeti nyelvünk zöld viránya erőteljű bimbóji fakadnak. Ma egy hete barátom az itteni ev. tanodák szónok - költészeti osztályával öszszekötött magyar nyelvtársalomnak öröm ünnepén voltam. — Sok örömünnepen voltam , de hol lelkem olly tiszta polgári örömben részesült volna, mint ebben, ollyanban soha sem. Örömem csak azon fájdalmas érzet zavarja, hogy nekünk magyaroknak , saját honunkban lesve kell még az illy örömeket keresni. Mintegy 24 számból álló ifjak egyesültek lelkes tanitójok Teichengräber Lajos vezérlete alatt, anyanyelvűnket művelni, ’s magukat abban gyakorolni; a’ magyar szónoklatban, költészetben erejüket fejteni ’s a’ t. Ez örömünnep, saját dolgozat) Első levelemet eddig használt Etedi László álnevem alatt irtam ; de arról ezennel lemondok.