Nemzeti Társalkodó, 1844 (1-52. szám)
1844-01-26 / 4. szám
Tartalom : A ven Márton (vége). Visszatekintések az 1843. évre» Anglia (folytatás). A’ VÉN MÁRTON. III. (Vége) Századunk egy kis mezővárosban szállásolt.Szépen megkövetem az urakat, de nevét elhallgatom, mert a’ dolog még nem régi ’s a’ kisvárosi urak minden kicsinységet a p p r e h e n d ának, mint az E ... .i asszonyok szokták mondani. Már én csak azzal tartok: vagy falun vagy nagy városban lakjék az ember, kivált mig ifjú; mert a’ mint néhai boldogult atyám, az iskolamester, szokta az iskolás gyermekeknek mondani: a’ henyeség az ördög párnája. Károly urfin úgy állott az egyenruha, mintha reá öntötték volna; a’ senatori leányok igen szépnek találták; és ő noha nem báró kisasszonyok voltak, úgy gondolkozott: jobb ma egy veréb mint holnap egy túzok, ’s azonkívül ifjú és katona volt, ’s minthogy békességben várakat nem lehet, legalább sziveket akart hódítani. És a’ senator leányok ezt igen jó néven vették, ’s nem voltak olly kőszivüek, mint a’ komáromi szűz fügéjével. De éppen ezért a’ mulatság is nem sokáig tartott, mert a’ kisvárosiak a’ szerelmet is kis városiasan űzik: mindjárt házasságról beszélnek , ’s ha vagy egy ifjú ember csak egy szót szalaszt ki elüttök a’ szerelemről, mindjárt megvásárolják a’ menyasszonyi ruhát. A’ többek között N. senator leánya fiazsida , szörnyű komolyan vette a tréfát, ’s mindennap 5 levelet küldött az urfinak, reggel, délben ’s estve, aranyos szélű papiroson ’s rózsa olajjal megkenve, a’ mire nagy szükség is volt,—nem a’ levélre, mert a’ már ollyan halomra gyűlt, hogy alig fért a’ kemencze mellett, pedig minden reggel azzal gyurjtottam tüzet,— hanem a’ rózsa olajra, mert a’ szakácsné ki a’ leveleket hordotta mindég úgy elpiszkolta, hogy vastagon állott rajta a’ zsir. Károly urfi végre reá unt a’ széptevésre, ’s minthogy az időt valamivel csak el kellett ölni, a’ kártyaasztalhoz folyamodott. De a’ szerencse, noha ezt is asszony képében festik, nem volt ollyan hiv mint a’ kisvárosi leányok, ’s hátat fordított. Az urfi sokszor és sokat vesztett, a’ minek természetes következése volt hogy sokszor kellett pénzért írni haza, ’s hazulról pedig sem sokszor sem igen sokat nem küldöttek, a’ mi ismét igen természetes volt. Az urfi tehát adósságokat rakott; mert ha egy Arkosi urlinak.