Nemzeti Társalkodó, 1844 (1-52. szám)

1844-01-26 / 4. szám

Tartalom : A­ ven Márton (vége). Visszatekinté­­sek az 1843. évre» Anglia (folytatás). A’ VÉN MÁRTON. III. (Vége) Századunk egy kis mezővárosban szállá­solt.­­Szépen megkövetem az urakat, de ne­vét elhallgatom, mert a’ dolog még nem ré­gi ’s a’ kisvárosi urak minden kicsinységet a p p r e h e n d á­­­n­ak, mint az E ... .i asszo­nyok szokták mondani. Már én csak azzal tar­tok: vagy falun vagy nagy városban lakjék az ember, kivált mig ifjú; mert a’ mint néhai boldogult­ atyám, az iskolamester, szokta az iskolás gyermekeknek mondani: a’ henye­­ség az ördög párnája. Károly urfin úgy állott az egyenruha, mintha reá öntötték volna; a’ senatori leányok igen szépnek ta­­lálták; és ő noha nem báró kisasszonyok vol­tak, úgy gondolkozott: jobb ma egy veréb mint holnap egy túzok, ’s azonkívül ifjú és katona volt, ’s minthogy békességben vára­kat nem lehet, legalább sziveket akart hódíta­ni. És a’ senator leányok ezt igen jó néven vették, ’s nem voltak olly kőszivüek, mint a’ komáromi szűz fügéjével. De éppen ezért a’ mulatság is nem sokáig tartott, mert a’ kis­városiak a’ szerelmet is kis városiasan­ űzik: mindjárt házasságról beszélnek , ’s ha vagy egy ifjú ember csak egy szót szalaszt ki elüttök a’ szerelemről, mindjárt megvásárolják a’ meny­asszonyi ruhát. A’ többek között N. senator leánya fi­a­z­s­i­d­a , szörnyű komolyan vette a­ tréfát, ’s mindennap 5 levelet küldött az ur­fin­ak, reggel, délben ’s estve, aranyos szélű papiroson ’s­ rózsa olajjal megkenve, a’ mire nagy szükség is volt,—nem a’ levélre, mert a’ már ollyan halomra gyűlt, hogy alig fért a’ kemencze mellett, pedig minden reggel az­zal gyurjtottam tüzet,— hanem a’ rózsa olaj­ra, mert a’ szakácsné ki a’ leveleket hordot­ta mindég úgy el­piszkolta, hogy vastagon ál­lott rajta a’ zsir. Károly urfi végre reá unt a’ széptevésre, ’s minthogy az időt valamivel csak el kellett ölni, a’ kártyaasztalhoz folya­modott. De a’ szerencse, noha ezt is asszon­y képében festik, nem volt ollyan hiv mint a’ kisvárosi leányok, ’s hátat fordított. Az urfi sokszor és sokat vesztett, a’ minek természe­tes következése volt hog­y sokszor kellett pén­zért írni haza, ’s hazulról pedig sem sokszor sem igen sokat nem küldöttek, a’ mi ismét igen természetes volt. Az urfi tehát adóssá­gokat rakott; mert ha egy Arkosi urlinak.

Next