Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-10-19 / 84. szám
844. szám Pest, octob. 19kén 1845. J Magyar Akadémiai nagy- és közgyűlések. A’ magyar akadémia reformjának szükséges léte már darab idő óta foglalkodtatja azok elméjét, kik egy illy intézet létét ’s erős állását a’ nemzeti élet egyik leghatalmasb tényezőjének tartják. Már régóta fájlalva látják ezek , az akadémia szerkezetének olly fogyatkozást , mellyek abban az élet minden erődusabb szikráit kioltogatni ’s a’ nemzeti értelmiség jogszerű igényeit meghiúsitani képesek. A’ tudományok naponkénti csodás haladása a’ miveltség magas fokán álló nemzeteknél, mulhatlan szükséggé téve , hogy annyira elmaradt akadémiánk is, magas hivatását méltányolva, eddigi pangásából kiemelkedjék ’s munkás részt venni igyekezzék azon nagyszerű értelmi mozgalmakban , mellyek az emberi nemzet magasb’s méltóságához illőbb kifejlésének lényeges föltételei. Az akadémia néhány lelkesb tagja is több év óta már hangosan óhajtá a’ reformot, melly ellen mindeddig több aprólékos nehézség gördittetett. Végre a’ tervezet némi módosításával , küldöttség neveztetett ki az akadémia belszerkezetének uj kidolgozására , melly dolgozat részletes megvizsgálása — mint az akadémiai kis ülések felőli hírlapi tudósításokból tudva van , — másodelnök gr. Széchenyi István ú n.méltósága személyes vezérlete alatt, nem régiben , szerencsésen be is végeztetett. Adja az ég, hogy a’ buzgó igyekezetnek óhajtott eredménye legyen ’s hogy nemzetünk egyszer valahára egy jól rendezett ’s jól dotált akadémia mulhatlan szükségét átlátván, ne mulasszon maga részéről semmit el,ezen eddig elhanyagolt nemzeti intézet emelésére ! Ezen az akadémiai tagok számára kinyomtatott ’s általok bővebb ’s részletes vizsgálat alá veendő reformtervben mindazáltal van egy czikk, melly majd egészen meghagyatott a’ maga valóságában, és ez az akadémiai nagy-és közgyűlések ügye. A’ tárgy , mellynek megvitatásakor nem volt szerencsém jelen lenni, véleményem szerint igen fontos, az akadémiának, mint tudós testületnek életnyilványitására nézve ’s minthogy különösen a’ közgyűlések a’ nagy közönség előtt történnek, ’s hírlapjaink ezek értéke ’s elrendezése fölött rendszerint, ’s legközelebb is különbözőkép nyilatkoztak, bátorkodom én is ezen fontos tárgyróli véleményemet e’ helyen őszintén elmondani. A’ magyar akadémia kisgyűlései, éveken keresztül, nem voltak egyebek , mint nagy részt administrationális kérdések fölötti vitatkozások ’s határozatok, mellyek az akadémia feladatát egészen háttérbe szorították,’s nem nyújtottak sem eldeletet a’ léleknek , sem öregbedést a’ tudományoknak. Pár év óta egy két lelkes akadémiai tag indítványára, a’kisgyűlések uj alakot nyertek, minek következtében a’ nagyrészt üres vitatkozások helyett, tudományos és szép művészeti előadások ’s közlések alapíttattak meg. Az uj üdvös határozat annyiban teljesedésbe ment, hogy azóta több jeles értekezés olvastatott fel az akadémia néhány tagjai által, de a’ határozat több érdekes pontjai minden eredmény nélkül maradtak. Most, miután az akadémia folyóirata, a’Tudománytár, a’ magyar olvasó közönség páratlan részvétlensége miatt megszűnt ’s ennélfogva a’ tagok módot is alig találhatnak ez, után értekezéseik kiadására, méltán félhetni, hogy a’ kisgyűlések ismét a’ régi üres és pangó állapotba sülyednek vissza, mellyből uj életre csak akkor vergődhetik majd fel akadémiánk, ha a’ tudományos dolgozatok illő méltatása által a’ szorgalom ’s haladásvágy buzdítást ’s kedvet nyernek a’ munkálkodások uj erővek folytatására. És ha egykor a’ körülmények kedvezőbbek lesznek,a mit azonban nemzetünknek a’ tudományok iránti folytonos hidegsége ’s fogékonyság hiányánál fogva, alig reménylhet a’jelen nemzedék,s akkor a’ kisgyűlések készen álló ’s minden kivánatot kielégítő elrendezése eleven bizonyságául szolgáland annak, hogy az akadémia kész vala hivatásának megfelelni. Nem igy áll a’dolog a’ nagygyűlésekre nézve, mellyek még most is mindig az eredeti modorban mozognak. A’helyett,hogy itt a’tudományoknak honunkbani haladását tanúsító előadások ’s közlések, vagy korunk közérdekű ’s nagy fontosságú tudományos kérdése feletti vitatkozások ’s határozások történnének, vagy jövendőre kiható tervek ’s vállalatok készíttetnének vagy pártoltatnának, hogyigy ezen ünnepélyes gyűlésekből az imádott haza egére némi jóltevő ’s ébresztő sugarak terjednének szét, öszszegyülnek az akadémia vidéki és helybeli tagjai—mi az akadémiának nem megvetendő költségibe kerül— erősen vitatkoznak 8—10 napon át, a’ kisgyülés által már meghányt ’s vetett administrationalis tárgyak felett, jutalmakat osztanak ’s jutalomkérdéseket tűznek ki, és végre uj tudós tagokat választván, haza térnek pihenni. — Pedig mi nagy és dicső feladása volna ezen nagygyűléseknek! ’s mi gazdag hatással lehetnének azok ezen tudomány-szegény hazára, ha azokat a’ kor magas igényeinek megfelelő szellem lengené át ’s ha azok szerkezete a’ közhaszonra nézve is czélszerűbb ’s termékenyebb volna! Akkor az akadémiai nagygyűlések a’nemzeti értelmiség ünnepei volnának, mellyek eredményei mindenkit érdekelnének, ki a’ mindennapiság körén felül emelkedve , a’ miveltebb osztály elsőségeit igényli. És most a’ közgyűlésekre megyek át. Ha az administrationalis tárgyak feletti vitatkozások és határozatokra nézve a’kisgyülések teljes hatalommal ruháztatnának fel, mi a’ dolgok sebeak folyamata és sikeresk létesítésére nézve igen kívánatos volna, úgy a’nagy-és közgyűlések tárgyai rokonok lennének, azon különbséggel, hogy az u. n. közgyűléseken a’ legkitűnőbb értekezések olvastatnának fel. De kérdés: mi haszon háramlott az akadémiára , a’ dolgok jelen állásában, ezen megkülönböztetésből ? Mi haszon a’mindenféle gyűlevész nép előtt tartott közgyűlésekből ? A’ tudományok a’mivelt emberi szellem működéseinek virágai, mellyek ízlelésére nem minden ember képes. A’ közönség legnagyobb része előtt Humboldt és Cuvier, Arago és Schelling legszellemdúsabb értekezései érthetlen hieroglyphek, mellyeknél többre becsül a’ párisi titkokból egy czikket, vagy egy nagy páthoszszal leharsogtatott bármi üres , de a’ szabadságról némi csillogó phrasisokkal felébesitett politikai szónoklatot. A’tudományok méltatását ollyaktól várni, kik azok iránt érzékkel és fogékonysággal nem bírnak,épen annyi, mint vakoktól kívánni ítéletet, Tiziano vagy Correggio csudás szinvegyizékeiről. Innen tudományos tárgyakról, előadásokat nagy és vegyes publicum elibe vinni annyi, mint azok méltóságát lealacsonyítani,’s azokat profanáim, különösen nálunk, hol a’közönség legnagyobb része csak politikai szónoklatok ’s legfeljebb szépliteraturai dolgozatok iránt viseltetik némi sympathiával, komoly és tudományos tárgyak iránt pedig közönyös és hideg. — Én hó barátja vagyok a’ szabadság és nyilványosságnak, ’s ellensége minden falak közé zárt titkos működéseknek; de én olly hó barátja vagyok a’ rendnek , melly lelke minden társasági szerkezetnek,’s melly nélkül a’ szabadság dulongó féktelenséggé ’s a’nyilványosság korcsmai zajongássá fajul el. A’legnagyobb nemzetek : éjszakamerikaiak, angolok és francziák, minden buzgó ragaszkodásuk mellett is a’ szabadság érzetéhez csak az által vítták ki gyűléseik ’s tanácskozásaik méltóságát, az által szereztek azoknak az egész nemzet előtt tekintetet, hogy azok szerkezetét szoros rendre alapitották. Ennélfogva teljes mértékben pártolom, többek közt a’ franczia nemzet azon intézkedését, melynél fogva