Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-10-19 / 84. szám

844. szám Pest, octob. 19kén 1845. J Magyar Akadémiai nagy- és közgyűlések. A’ magyar akadémia reformjának szükséges léte már darab idő óta foglalkodtatja azok elméjét, kik egy illy in­tézet létét ’s erős állását a’ nemzeti élet egyik leghatalmasb tényezőjének tartják. Már régóta fájlalva látják ezek , az a­­kadémia szerkezetének olly fogyatkozást , mellyek abban az élet minden erődusabb szikráit kioltogatni ’s a’ nemzeti ér­telmiség jogszerű igényeit meghiúsitani képesek. A’ tudo­mányok naponkénti csodás haladása a’ miveltség magas fokán álló nemzeteknél, mulhatlan szükséggé téve , hogy annyira elmaradt akadémiánk is, magas hivatását méltányolva, eddigi pangásából kiemelkedjék ’s munkás részt venni igyekezzék azon nagyszerű értelmi mozgalmakban , mellyek az emberi nemzet magasb’s méltóságához illőbb kifejlésének lényeges föltételei. Az akadémia néhány lelkesb tagja is több év óta már hangosan óhajtá a’ reformot, melly ellen mindeddig több aprólékos nehézség gördittetett. Végre a’ tervezet némi mó­dosításával , küldöttség neveztetett ki az akadémia belszer­­kezetének uj kidolgozására , melly dolgozat részletes meg­vizsgálása — mint az akadémiai kis ülések felőli hírlapi tu­dósításokból tudva van , — másodelnök gr. Széchenyi István ú n.méltósága személyes vezérlete alatt, nem régiben , sze­rencsésen be is végeztetett. Adja az ég, hogy a’ buzgó igye­kezetnek óhajtott eredménye legyen ’s hogy nemzetünk egy­szer valahára egy jól rendezett ’s jól dotált akadémia mulhat­lan szükségét átlátván, ne mulasszon maga részéről semmit el,ezen eddig elhanyagolt nemzeti intézet emelésére ! Ezen az akadémiai tagok számára kinyomtatott ’s álta­­lok bővebb ’s részletes­ vizsgálat alá veendő reformtervben mindazáltal van egy czikk, melly majd egészen meghagyatott a’ maga valóságában, és ez az akadémiai nagy-és közgyűlések ügye. A’ tárgy , mellynek megvitatása­kor nem volt szerencsém jelen lenni, véleményem szerint igen fontos, az akadémiának, mint tudós testületnek életnyilvá­­nyitására nézve ’s minthogy különösen a’ közgyűlések a’ nagy közönség előtt történnek, ’s hírlapjaink ezek értéke ’s elrendezése fölött rendszerint, ’s legközelebb is különbö­zőkép nyilatkoztak, bátorkodom én is ezen fontos tárgyróli véleményemet e’ helyen őszintén elmondani. A’ magyar akadémia kisgyűlései, éveken keresztül, nem voltak egyebek , mint nagy részt administrationális kér­dések fölötti vitatkozások ’s határozatok, mellyek az akadé­mia feladatát egészen háttérbe szorították,’s nem nyújtottak sem eldeletet a’ léleknek , sem öregbedést a’ tudományoknak. Pár év óta egy két lelkes akadémiai tag indítványára, a’kis­­gyűlések uj alakot nyertek, minek következtében a’ nagy­részt üres vitatkozások helyett, tudományos és szép művé­szeti előadások ’s közlések alapíttattak meg. Az uj üdvös ha­tározat annyiban teljesedésbe ment, hogy azóta több jeles ér­tekezés olvastatott fel az akadémia néhány tagjai által, de a’ határozat több érdekes pontjai minden eredmény nélkül ma­radtak. Most, miután az akadémia folyóirata, a’Tudománytár, a’ magyar olvasó közönség páratlan részvétlensége miatt megszűnt ’s ennélfogva a’ tagok módot is alig találhatnak ez­, után értekezéseik kiadására, méltán félhetni, hogy a’ kisgyű­­lések ismét a’ régi üres és pangó állapotba sülyednek vissza, mellyből uj életre csak akkor vergődhetik majd fel akadémi­ánk, ha a’ tudományos dolgozatok illő méltatása által a’ szor­galom ’s haladásvágy buzdítást ’s kedvet nyernek a’ mun­kálkodások uj erővek­ folytatására. És ha egykor a’ körülmé­nyek kedvezőbbek lesznek,a mit azonban nemzetünknek a’ tudományok iránti folytonos hidegsége ’s fogékonyság­ hiá­nyánál fogva, alig reménylhet a’jelen nemzedék,s akkor a’ kisgyűlések készen álló ’s minden kivánatot kielégítő elren­dezése eleven bizonyságául szolgáland annak, hogy az aka­démia kész vala hivatásának megfelelni. Nem igy áll a’dolog a’ nagygyűlésekre nézve, mellyek még most is mindig az eredeti modorban mozognak. A’helyett,hogy itt a’tud­ományoknak honunkbani haladását ta­núsító előadások ’s közlések, vagy korunk közérdekű ’s nagy fontosságú tudományos kérdése feletti vitatkozások ’s hatá­rozások történnének, vagy jövendőre kiható tervek ’s válla­latok készíttetnének vagy pártoltatnának, hogyigy ezen ün­nepélyes gyűlésekből az imádott haza egére némi jóltevő ’s ébresztő sugarak terjednének szét, öszszegyülnek az aka­démia vidéki és helybeli tagjai—mi az akadémiának nem meg­vetendő költségibe kerül— erősen vitatkoznak 8—10 napon át, a’ kisgyülés által már meghányt ’s vetett administratio­­nalis tárgyak felett, jutalmakat osztanak ’s jutalomkérdéseket tűznek ki, és végre uj tudós tagokat választván, haza térnek pihenni. — Pedig mi nagy és dicső feladása volna ezen nagy­gyűléseknek! ’s mi gazdag hatással lehetnének azok ezen tudomány-szegény hazára, ha­ azokat a’ kor magas igényei­nek megfelelő szellem lengené át ’s ha azok szerkezete a’ közhaszonra nézve is czélszerűbb ’s termékenyebb volna! Ak­kor az akadémiai nagygyűlések a’nemzeti értelmiség ünne­pei volnának, mellyek eredményei mindenkit érdekelnének, ki a’ mindennapiság körén felül emelkedve , a’ miveltebb osz­tály elsőségeit igényli. És most a’ közgyűlésekre megyek át. Ha az ad­­ministrationalis tárgyak feletti vitatkozások­ és határozatok­ra nézve a’kisgyülések teljes hatalommal ruháztatnának fel, mi a’ dolgok sebeak folyamata és sikeresk létesítésére nézve igen kívánatos volna, úgy a’nagy-és közgyűlések tárgyai rokonok lennének, azon különbséggel, hogy az u. n. közgyű­léseken a’ legkitűnőbb értekezések olvastatnának fel. De kér­dés: mi haszon háramlott az akadémiára , a’ dolgok jelen ál­lásában, ezen megkülönböztetésből ? Mi haszon a’mindenféle gyűlevész nép előtt tartott közgyűlésekből ? A’ tudományok a’mivelt emberi szellem működéseinek virágai, mellyek íz­lelésére nem minden ember képes. A’ közönség legnagyobb része előtt Humboldt és Cuvier, Arago és Schel­­ling legszellemdúsabb értekezései érthetlen hieroglyphek, mellyeknél többre becsül a’ párisi titkokból egy czikket, vagy egy nagy páthoszszal leharsogtatott bármi üres , de a’ sza­badságról némi csillogó phrasisokkal felébesitett politikai szó­noklatot. A’tudományok méltatását ollyaktól várni, kik azok iránt érzékkel és fogékonysággal nem bírnak,épen annyi, mint vakoktól kívánni ítéletet, Tizian­o vagy Correggio csudás szinvegyizékeiről. Innen tudományos tárgyakról, elő­adásokat nagy és vegyes publicum elibe vinni annyi, mint a­­zok méltóságát lealacsonyítani,’s azokat profanáim, különö­sen nálunk, hol a’közönség legnagyobb része csak politikai szónoklatok ’s legfeljebb szépliteraturai dolgozatok iránt vi­seltetik némi sympathiával, komoly és tudományos tárgyak i­­ránt pedig közönyös és hideg. — Én hó barátja vagyok a’ szabadság és nyilványosság­­nak, ’s ellensége minden falak közé zárt titkos működéseknek; de én olly hó barátja vagyok a’ rendnek , melly lelke minden társasági szerkezetnek,’s melly nélkül a’ szabadság dulongó féktelenséggé ’s a’nyilványosság korcsmai zajongássá fajul el. A’legnagyobb nemzetek : éjszakamerikaiak, angolok és francziák, minden buzgó ragaszkodásuk mellett is a’ szabad­ság érzetéhez csak az által vítták ki gyűléseik ’s tanácskozá­saik méltóságát, az által szereztek azoknak az egész nem­zet előtt tekintetet, hogy azok szerkezetét szoros rendre a­­lapitották. Ennélfogva teljes mértékben pártolom, többek közt a’ franczia nemzet azon intézkedését, me­lynél fogva

Next