Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-08-02 / 61. szám

24. Egyébiránt, ha az egylet egyszer, mint múlt évi közgyűlé­sen inditványoztatott, évlapokat, vagy­­ipar-­naptárt adand ki, ott az illy hanyag részvényesek neveit minden kímélet nélkül minden esetre át kell adni a’ nyilvánooságnak, hadd piruljanak, ha tudnak. — Azonban adja isten, hogy erre szükség ne le­gyen, ’s hogy mielőbb, minden részvényes pontosan teljesítse kötelezettségét, legalább megkímélheti az egylet azon újabb in­tézkedései költségeinek részét, miket a’ küntevő részvényesek minél hamarábbi ’s pontosabb behajtására kénytelen volt tenni! Sz...t.y. az iparegylet rend részvényese« Az értelmi műveltség állapota különfé­le népeknél. (Folytatás.) g) Az egyptusiaknál. Thaut,­ Thoyt,­ Hermesen kívül, mint egyptusi hires bölcseket említik még Chaeremon, Manetho, némellyek szerint Sanchuniathon és Siphoas királyt, ki felállítván az egyptusi tudományosság ’s bölcseségre felügye­lők intézetét (collegium hyerophantarum) alkalmat nyújtott a’ titkos írásmód behozatalára, mit egészen eltitkolva a’ néptől a’ műveitek vallástana ’s a’bölcsészet körébe szorosan tartozó tu­dományok, mint természet, isten-tan, csillagjóslat ’s egyéb is­meretek csupán egymás közti közlésére használtak. Mint már fenebb is említők, az egyptusiak kétféle, úgymint titkos és állatrajz-alaku írásmóddal éltek. Ezen utóbbin közöl­tek némi ismereteket a’ néppel, mi mulatságos alakzata ’s kön­­nyűdedsége miatt, szerintük sokkal alkalmasb volt a’ tanításra, mint amaz. Azonban itt más volt a’ főczél, mit előbbi sorainkból kiki gyaníthat. De lássuk miben állott az ő tudományuk ? mivel annak leg­­lényegesb részét az isten-tan tévé, megemlíthetjük ezennel, hogy ők főistenség gyanánt a’ napot és holdat imádták, azon mér­hetetlen áldásért, mellyben általok kezdet óta részesül a’ vi­lágegyetem. Az istenség fogalmaik szerint egy láthatatlan ’s e­­gész mindenséget átölelő szellem ugyan; de áldásai közlése miatt emberi személyekben jelenik meg a’ földön, ’s egy idő múlva lerázván a’ romlékony testet, visszatér örök lakába,a’nap­hold ’s csillagokba. Ezért imádták legmélyebben Ozirist a’ nap képében’s Izist, annak nőjét a’ holdéban, kik valószínűleg vala­mi nevezetes királyi személyek voltak. Ozirist ők mindenek lé­­lekadója- Izist pedig szülőanyjának tekintették ’s birt szerintük ezen pár isten-lény két ún, Typhon és Horusszal, — ez a’ jó­ság kutforrása ’s a’ gonoszság ellenzője,—amaz pedig szerzője, eszközlője, mit Plutarchus úgy fejteget, hogy Izis alatt a’ ter­mészet értetik, mi magában hordja mind a’ jó, mind a’ rósz mag­vait, ’s hogy Horus és Typhon alatt a’ világon egymással küzdő jó és rósz ábrázoltatik. Mivel pedig az istenséget egy láthatlan, ’s világot átkaro­ló szellemnek is hivék, az ember lelkét ugyancsak az istenség némileges része gyanánt tekintették, melly a’ testtel küzd, a’ rosznak forrásával, ’s melly annál hamarább jut eredetéhez az istenséghez, minél előbb diadalt részén ellenségén , a’ testen; ellenben annál később, ’s annál több kinzó büntetést fog szen­vedni, mennél engedékenyebb leend a’ test kisértései iránt. A’ lélek főbünhödése egyik testből az alsóbb osztályú állatébai ván­dorlása (metempsychosis), mi annak kitisztulása ’s üdvhelyérei (Hades szigete) juthatására 3000 évig tart. Ezen hiedelem In­diából származott Egyptusba, minek később a’ görögök is (Py­thagoras, Plato) hódoltak, sőt a’ rómaiaknál is látszanak nyo­mai. Az illy elvű bölcseletből természetesen rokonszellemü er­kölcstan származott, melly feltétezvén a’ lélek halhatatlanságát tisztelni parancsolta az állatokat, szeretni és becsülni a’ szülé­ket, kerülni a’ paráznaságot. Hasonlag tilalmazta ez a’ torkos­ságot, ’s büntetést a’ test azon tagjára szabott, melly által ki­hágás történt. Szinte ez tartalmazá azt is, mi igen különös, hogy a’ tolvaj ne bűnhődjék máskép vétkéért, az elcsent jószág három negyedének viszszaadásán kívül. Általányos tudomás, hogy az ős­egyptusiak nemcsak ne­vezetes embereket, de barmokat is imádtak. Juvenalis említi (satyra 15.) hogy kígyót, halat és ebeket is tiszteltek. Erre alkal­masint az nyújta okot, hogy azon állatok ártó erejében az is­tenség boszuló fegyverét vélik láthatlanul lappangani. Mi továbbá szemlélődő, ’s természettani bölcseletüket il­leti, úgy vélekedtek, hogy a’ világnak anyaga öröktül létezik, mit egy hasonlag örök,’s eredetnélküli szerte terült szellem lelke­sít. A’ világ anyaga eleinte rendellen, idomtalan zűr (chaos) volt, ’s csak midőn már bizonyos alakzatuvá forradott öszsze, keletkeztek a’ világegyetemi dolgok. A’ világanyag öszszefor­­radása — szilárdulásakor, annak könyebb alkatrésze a’ jég. Föl­­szállott a’ magasba ’s ezért maradtak a’ nap, hold és csillagok is az ég legfensőbb csúcsán, — a’ Föld pedig mint nehezebb alant,’s a’ viz még alantabb. A’ föld idomát gömbölyűnek álli­­ták ’s azt hitték róla, hogy kezdetben bizonyos lé- vagy öv­­szerü, (jus-lé-vagy ev.) genyedség-burokzata anyaggal birt, mellyből az állatok támadtak; de miután az, mind kifogyott be­lőle , az állatok egymás által tenyésztek. Valamint ezeknek, úgy a’ föld — ’s egész világegyetemnek tűz általi pusztulandását is várták; ’stb. Hogy végre bűvészetök is egy a’ legrégibb ’s nevezetes­nek közöl, vitatni szükségtelen; ez is a’papok kezében volt. Er­kölcsös élet, rendesség, jámborság, a’ test ösztöneinek féke­zése, ’s minden szenvedélyek legyőzésében olly kitűnők voltak, hogy a’ nép, az istenséget, áldásainak közvetlen közölhetése miatt, mint legméltóbbakban,a földön, bennök hitte létezni. Tehetünk itten záradékul néhány szót a’ szerecsenekről is, — annál is inkább, mivel azon különböző vélemények egyesí­tése, mellyek a’ szerecsen műveltség származatát — ’s minősé­gét érintik, azt mutatja, hogy a’ szerecsen egykori,’s némileges bölcseletet nem másutt, mint a’ szomszéd Egyptusban kell ke­resnünk. Ezt igazolja a’ két nemzetnek nagy részbeni közös szo­kásaik, életmódjaik, vallási szertartásaik—’s elveik ugyanazonsá­­ga.­­) Némellyek szerint tán abban különböznének az egyptu­­siaktól,hogy kétfelé, — halandó ’s halhatatlan istent imádtak; de ha, mint sokan hiszik, Typhont, a’ gonoszság szerzőjét hit­ték halandó istenségnek, könnyen következtethetni, hogy a’ hal­hatatlan istenség alatt Horust tisztelték, mit az egyptusiak ezek­­ről­ hasonló hiedelme is tanúsít. Erkölcs­tanjok sok szép, he­lyes eszmét tartalmaz, mint: takarékosság a’ bölcseség, és igazságnak mestere. Az legkedvesebb, mit a’munka jutalma, ’s legtisztább, mit annak érzete szül. A’ kérkedékenység­’s hius­­kodásnak nem kell hízelegni, ’stb. Bölcseik legnevezetesbje At­las, igen nagy csillagász, kiről azt hitték, hogy az eget vállain ő tartaná.­­) (Folyt.) Nyilatkozat. Mint színésznő nem vagyok barátja a’ hírlapi igazolások­nak ; mert azt hiszem, színésznek világa a’ színpad. ’S ezért, támadtassék meg bárki által művészi tehetségem, hallgatok.De mint színésznő sem szűntem meg polgár lenni; ’s e’ téren, va­lamint más jogát tisztelem, úgy a’ magamét is mások által tisz­­teltetni kívánom. ’S épen ezért, a’ midőn szóval és írásban nem csak művészi, de véremnél is becsesb polgári becsületemet sér­tő azon méltatlan váddal illettetem, mintha a’ szintczédulán hir­detett rekedtségem csak a’közönség kijátszására számított köl­temény lett volna, a’jogosság érzete,’s enmagam, és a’ t. kö­zönség iránti kötelesség parancsolják, hogy ezen rajtam elkö­vetett, minden esetre tisztátlan forrásból keletkezett méltatlan­ságot, alacsony rágalomnak nyilványitva, eredetére viszszauta­­sitsam, ’s mindent, ki ebben kételkednék, különösen a’t. sz. hirű lapszerkesztő urakat tisztelettel megkérjem, hogy a’ midőn egy védtelen nő becsületén közönség előtt ejtett sérelem forog kér­désben, ne tartsák részökről nagy áldozatnak: rendes orvosom t. prof. Sauer úrtól hitelesen megtudni: valóban beteg voltam é, ’s bírtam é elég testi erővel szerepeimnek akármelyikét is előadni. ’S még is nem én magam sürgettem e minduntalan engedelmét a’ fölléphetésre, mit ismerve gyöngeségemet, ’s fél­ve egészségem végromlásától, mindannyiszor megtagadott. En­­ s­ Diodorus, Plinius 1.6. (-29.­­) Virgiliusnál: Ultimus Aethiopum locus est ubi maximus At­las Axem humero torquet stelis ardentibus aptum.

Next