Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)
1846-08-02 / 61. szám
24. Egyébiránt, ha az egylet egyszer, mint múlt évi közgyűlésen inditványoztatott, évlapokat, vagyipar-naptárt adand ki, ott az illy hanyag részvényesek neveit minden kímélet nélkül minden esetre át kell adni a’ nyilvánooságnak, hadd piruljanak, ha tudnak. — Azonban adja isten, hogy erre szükség ne legyen, ’s hogy mielőbb, minden részvényes pontosan teljesítse kötelezettségét, legalább megkímélheti az egylet azon újabb intézkedései költségeinek részét, miket a’ küntevő részvényesek minél hamarábbi ’s pontosabb behajtására kénytelen volt tenni! Sz...t.y. az iparegylet rend részvényese« Az értelmi műveltség állapota különféle népeknél. (Folytatás.) g) Az egyptusiaknál. Thaut, Thoyt, Hermesen kívül, mint egyptusi hires bölcseket említik még Chaeremon, Manetho, némellyek szerint Sanchuniathon és Siphoas királyt, ki felállítván az egyptusi tudományosság ’s bölcseségre felügyelők intézetét (collegium hyerophantarum) alkalmat nyújtott a’ titkos írásmód behozatalára, mit egészen eltitkolva a’ néptől a’ műveitek vallástana ’s a’bölcsészet körébe szorosan tartozó tudományok, mint természet, isten-tan, csillagjóslat ’s egyéb ismeretek csupán egymás közti közlésére használtak. Mint már fenebb is említők, az egyptusiak kétféle, úgymint titkos és állatrajz-alaku írásmóddal éltek. Ezen utóbbin közöltek némi ismereteket a’ néppel, mi mulatságos alakzata ’s könnyűdedsége miatt, szerintük sokkal alkalmasb volt a’ tanításra, mint amaz. Azonban itt más volt a’ főczél, mit előbbi sorainkból kiki gyaníthat. De lássuk miben állott az ő tudományuk ? mivel annak leglényegesb részét az isten-tan tévé, megemlíthetjük ezennel, hogy ők főistenség gyanánt a’ napot és holdat imádták, azon mérhetetlen áldásért, mellyben általok kezdet óta részesül a’ világegyetem. Az istenség fogalmaik szerint egy láthatatlan ’s egész mindenséget átölelő szellem ugyan; de áldásai közlése miatt emberi személyekben jelenik meg a’ földön, ’s egy idő múlva lerázván a’ romlékony testet, visszatér örök lakába,a’naphold ’s csillagokba. Ezért imádták legmélyebben Ozirist a’ nap képében’s Izist, annak nőjét a’ holdéban, kik valószínűleg valami nevezetes királyi személyek voltak. Ozirist ők mindenek lélekadója- Izist pedig szülőanyjának tekintették ’s birt szerintük ezen pár isten-lény két ún, Typhon és Horusszal, — ez a’ jóság kutforrása ’s a’ gonoszság ellenzője,—amaz pedig szerzője, eszközlője, mit Plutarchus úgy fejteget, hogy Izis alatt a’ természet értetik, mi magában hordja mind a’ jó, mind a’ rósz magvait, ’s hogy Horus és Typhon alatt a’ világon egymással küzdő jó és rósz ábrázoltatik. Mivel pedig az istenséget egy láthatlan, ’s világot átkaroló szellemnek is hivék, az ember lelkét ugyancsak az istenség némileges része gyanánt tekintették, melly a’ testtel küzd, a’ rosznak forrásával, ’s melly annál hamarább jut eredetéhez az istenséghez, minél előbb diadalt részén ellenségén , a’ testen; ellenben annál később, ’s annál több kinzó büntetést fog szenvedni, mennél engedékenyebb leend a’ test kisértései iránt. A’ lélek főbünhödése egyik testből az alsóbb osztályú állatébai vándorlása (metempsychosis), mi annak kitisztulása ’s üdvhelyérei (Hades szigete) juthatására 3000 évig tart. Ezen hiedelem Indiából származott Egyptusba, minek később a’ görögök is (Pythagoras, Plato) hódoltak, sőt a’ rómaiaknál is látszanak nyomai. Az illy elvű bölcseletből természetesen rokonszellemü erkölcstan származott, melly feltétezvén a’ lélek halhatatlanságát tisztelni parancsolta az állatokat, szeretni és becsülni a’ szüléket, kerülni a’ paráznaságot. Hasonlag tilalmazta ez a’ torkosságot, ’s büntetést a’ test azon tagjára szabott, melly által kihágás történt. Szinte ez tartalmazá azt is, mi igen különös, hogy a’ tolvaj ne bűnhődjék máskép vétkéért, az elcsent jószág három negyedének viszszaadásán kívül. Általányos tudomás, hogy az ősegyptusiak nemcsak nevezetes embereket, de barmokat is imádtak. Juvenalis említi (satyra 15.) hogy kígyót, halat és ebeket is tiszteltek. Erre alkalmasint az nyújta okot, hogy azon állatok ártó erejében az istenség boszuló fegyverét vélik láthatlanul lappangani. Mi továbbá szemlélődő, ’s természettani bölcseletüket illeti, úgy vélekedtek, hogy a’ világnak anyaga öröktül létezik, mit egy hasonlag örök,’s eredetnélküli szerte terült szellem lelkesít. A’ világ anyaga eleinte rendellen, idomtalan zűr (chaos) volt, ’s csak midőn már bizonyos alakzatuvá forradott öszsze, keletkeztek a’ világegyetemi dolgok. A’ világanyag öszszeforradása — szilárdulásakor, annak könyebb alkatrésze a’ jég. Fölszállott a’ magasba ’s ezért maradtak a’ nap, hold és csillagok is az ég legfensőbb csúcsán, — a’ Föld pedig mint nehezebb alant,’s a’ viz még alantabb. A’ föld idomát gömbölyűnek álliták ’s azt hitték róla, hogy kezdetben bizonyos lé- vagy övszerü, (jus-lé-vagy ev.) genyedség-burokzata anyaggal birt, mellyből az állatok támadtak; de miután az, mind kifogyott belőle , az állatok egymás által tenyésztek. Valamint ezeknek, úgy a’ föld — ’s egész világegyetemnek tűz általi pusztulandását is várták; ’stb. Hogy végre bűvészetök is egy a’ legrégibb ’s nevezetesnek közöl, vitatni szükségtelen; ez is a’papok kezében volt. Erkölcsös élet, rendesség, jámborság, a’ test ösztöneinek fékezése, ’s minden szenvedélyek legyőzésében olly kitűnők voltak, hogy a’ nép, az istenséget, áldásainak közvetlen közölhetése miatt, mint legméltóbbakban,a földön, bennök hitte létezni. Tehetünk itten záradékul néhány szót a’ szerecsenekről is, — annál is inkább, mivel azon különböző vélemények egyesítése, mellyek a’ szerecsen műveltség származatát — ’s minőségét érintik, azt mutatja, hogy a’ szerecsen egykori,’s némileges bölcseletet nem másutt, mint a’ szomszéd Egyptusban kell keresnünk. Ezt igazolja a’ két nemzetnek nagy részbeni közös szokásaik, életmódjaik, vallási szertartásaik—’s elveik ugyanazonsága.) Némellyek szerint tán abban különböznének az egyptusiaktól,hogy kétfelé, — halandó ’s halhatatlan istent imádtak; de ha, mint sokan hiszik, Typhont, a’ gonoszság szerzőjét hitték halandó istenségnek, könnyen következtethetni, hogy a’ halhatatlan istenség alatt Horust tisztelték, mit az egyptusiak ezekről hasonló hiedelme is tanúsít. Erkölcstanjok sok szép, helyes eszmét tartalmaz, mint: takarékosság a’ bölcseség, és igazságnak mestere. Az legkedvesebb, mit a’munka jutalma, ’s legtisztább, mit annak érzete szül. A’ kérkedékenység’s hiuskodásnak nem kell hízelegni, ’stb. Bölcseik legnevezetesbje Atlas, igen nagy csillagász, kiről azt hitték, hogy az eget vállain ő tartaná.) (Folyt.) Nyilatkozat. Mint színésznő nem vagyok barátja a’ hírlapi igazolásoknak ; mert azt hiszem, színésznek világa a’ színpad. ’S ezért, támadtassék meg bárki által művészi tehetségem, hallgatok.De mint színésznő sem szűntem meg polgár lenni; ’s e’ téren, valamint más jogát tisztelem, úgy a’ magamét is mások által tiszteltetni kívánom. ’S épen ezért, a’ midőn szóval és írásban nem csak művészi, de véremnél is becsesb polgári becsületemet sértő azon méltatlan váddal illettetem, mintha a’ szintczédulán hirdetett rekedtségem csak a’közönség kijátszására számított költemény lett volna, a’jogosság érzete,’s enmagam, és a’ t. közönség iránti kötelesség parancsolják, hogy ezen rajtam elkövetett, minden esetre tisztátlan forrásból keletkezett méltatlanságot, alacsony rágalomnak nyilványitva, eredetére viszszautasitsam, ’s mindent, ki ebben kételkednék, különösen a’t. sz. hirű lapszerkesztő urakat tisztelettel megkérjem, hogy a’ midőn egy védtelen nő becsületén közönség előtt ejtett sérelem forog kérdésben, ne tartsák részökről nagy áldozatnak: rendes orvosom t. prof. Sauer úrtól hitelesen megtudni: valóban beteg voltam é, ’s bírtam é elég testi erővel szerepeimnek akármelyikét is előadni. ’S még is nem én magam sürgettem e minduntalan engedelmét a’ fölléphetésre, mit ismerve gyöngeségemet, ’s félve egészségem végromlásától, mindannyiszor megtagadott. En s Diodorus, Plinius 1.6. (-29.) Virgiliusnál: Ultimus Aethiopum locus est ubi maximus Atlas Axem humero torquet stelis ardentibus aptum.