Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-08-02 / 61. szám

Rövid látogatás az Iparegylet pénztár­­­nafjánál. Mennyire üdvös, hasznos, sőt a’ hazai ipar fejlesztése ’s emelésére milly mulhatlanul szükséges volt az iparegylet ala­­kíttatása? úgy hiszem, nincs többé, ki erről tökéletesen nem volna meggyőződve, ’s ha voltak is, kik ez intézetet keletkezte­­kor illyen meg ollyan párt újabb éretlen gyermekének szeret­ték nevezgetni ’s fel nem állhatását nagy komolyan jósolgatták, most látva annak hatását, látva a’ hasznot, mellyet lételének csak néhány éve alatt eszközlött, úgy hogy iparosainkat dolgozó gépekből már gondolkodni is kezdő ’s gondolkodva észszel ’s nem csupán gépileg munkálkodó művesekké változtatta, látva még e’ fölött azon anyagi’s erkölcsi hasznot is, mellyet ingyen­­leczkéji közvetlenül ugyan az iparos osztályra, de közvetve az egész hazára terjesztnek; szóval látva ’s megfontolva az egylet­nek naponkinti újabb meg újabb intézkedésit, hogy nagyszerű feladatát minél hamarább ’s czélszerűbben elérhesse ’s betölt­hesse, világos leend előttök, hogy ez egylet is, mint egyéb tőlök szinte ki tudja milly alacsony czélok miatt vádolt egyesületek, nem kiván egyebet munkálkodása ’s hatása által elérni, mint a’ haza dicsőségét, a’ hazai ipar felvirágzását ’s önállóságra ver­­gődhetését ’s ez által a’ honfiak boldogulhatását előmozdítani. De hogy az egylet nagyszerű tervét kellően is létesíthesse, a’ pártolás,­ás nagyszerűnek szükséges lennie.Az alapítók al­kalmat akarván minél többnek szerezni a’ közjó előmozdításá­hoz járul hatásban, olly csekélyre határozák a’ részvényt, hogy egy egy napra egy egész váltó krajczár sem jut. Ez annyira kön­nyített módot a’ közhazára hasznot árasztó egylet pártolásához járulhatni tekintve, úgy hiszem, nemcsak magam voltam azon véleményben, hogy az intézet szép számú részvényeseknek ör­­vendend. A mondom alább, mint áll a’ dolog. — Részemről meg lévén tökéletesen győződve az iparegylet legüdvösb ’s csak a’ hon és honfiak boldogságát előmozdítani törekvő nemes czéljáról, siettem évi 2 pftos részvényemet lefi­zetni ’s jól esett látnom, hogy a’ névjegyzőkönyv szépecskén teli van írva, úgy hogy nem titkolhattam el e’ fölötti örömemet; de csak hamar fájdalmas érzéssé változtatá azt a’ pénztárnok, mondván: „jaj uram, nem mind arany,a’mi fénylik, nem mind részvényes az, ki annak alá van írva; nézzen ide — ’s ekkor elő­hozott egy még nagyobb könyvet ’s mutatott annak végén egy legalább 2 ezer (mondd: két ezer) nevet magában foglaló jegy­zéket és szomorú hangon, mint buzgó tisztviselő, ’s jó honfi, ki­nek illy hanyagság lehetlen hogy ne fájjon, ezt adá hozzá: „ez mind tartozás, némellyik két éves, de van ám három éves tarto­zás is!“ Nem szólva semmit a’ szinte nevetségig emlegettetni szo­kott szalmatűzről, elfojtva minden keserűbb kitörést, melly illy hanyagság láttára akaratlanul is tolakszik az ember nyelvére; egyszerűn csak azt kérdem: tudják é azon részvényesek, kik az iparegylet iveire nevöket ugyan aláírták, de a’ kötelezettséget, melly ez aláírással jár, nem teljesítik, tudják é, kérdem, milly kárt tesznek az egyletnek ? tudják­­, hogy látszólagos és színlett párt­­­­fogásukkal az egylet czélját ’s igy magát az egyletet is koc­káz­­tatják ? Mert miután az iparegyletnek állandó kamatja nagyon kevés, roppant sok ágú munkálkodását nemcsak ezen bizonyos jövedelemhez, hanem az aláírt részvényesekhez is szabja; költ­ségvetésit mindig egy évre előre teszi, kijelölve a’ költségvetés­ben az újabb intézkedéseket ’s azok költségeit is, úgy de ezen költségvetés alapja nagy részben csak reméllhető jövedelem a’ befizetendő részvényekből; ha tehát a’ részvényesek nem mind­nyájan fizetik tartozásaikat, az egylet a’ tervezett intézkedéseket mind nem hajthatja végre; mellyike maradjon tehát el, mellyi­­ke hagyassák ki,miután iparunk számtalan intézkedést kíván,mel­lyek egyiránt fontosak reá nézve, ’s mellyek mind teljesítendők, ha önálló, független nemzeti ipart akarunk. De tegyük fel, hogy egyik intézkedés kevésbbé fontos mint a’ másik; meg is történ­hetik , hogy a’ kevésbbé fontos előbb kezdetik meg,’s ha a’rész­vényfizetések nem teljesittetnek, el kell maradni a’ fontosbnak, vagy több intézkedésit egyszerre kezdi végrehajtani az egylet, a’becsületszóval tett kötelezettség pontos teljesítésére számít­ván ; úgy de, ha nem fizetnek a’ részvényesek, nincs pénz ’s igy nem lévén költség az intézkedések folytatására, kénytelen az egylet azokat félbenhagyni; mi által nemcsak iparunk szörnyű hi­ányt szenved, hanem még az egylet tekintélye is ez által léte is ingataggá tétetik. Így tehát az olly részvényesek, kik aláírtak, de nem fizetnek, tettei mintegy valóságos ellenei az egyletnek, ámbár aláírásaikkal pártolást szítnének. Valóban mi sem képes­ egy illy nagy részben csak reméllhető jövedelem után munkál­kodó egylet létét veszélyeztetni,’s nem lehet illy egyletnek na­gyobb ellensége, mint illy aláíró, de nem fizető részvényesek jó­kora lajstroma! Ám, de én nem akarom azon nem fizető részvényeseket az egylet illy álbarátinak,vagy ellenesnek egyszerre nyilványitani,ha­­n­e­m inkább azon könnyelműségnek tulajdonítom a’ hátrama­radást,minél fogva sok, szeretve nevét mindenütt olvasni, a’ milly hamar aláír, olly hamar el is felejti hogy aláírt, ’s hogy ennélfog­va fizetni is kellene pontosan. Azért elfojtva minden fájdalmasb ’s keserűbb érzést, komoly megfontolására könnyelmű tettüknek, hívom fel az illetőket. —­ Uraim, a’mit önként vállaltunk, tegyük meg azt becsülettel, habár nagyobb is a’kötelezettség, mint az iparegylet rendes részvénye; különben megrontóji leszünk azon intézetnek, vagy vállalatnak, mellynek barátjul akarunk láttatni ! Üres nevekkel nem mozdíthatni elő semmiféle intézet czélját! — Emlékezzenek Széchenyi szavaira: „Ne hagyjátok magatokat soha valami aláírásra kényszerittetni, (mi tudom, az iparegylet­­nél nem történik)’s ne írjátok soha önként is neveiteket valami alá, a’ mit utóbb teljesítni nem akarnátok, vagy nem tudnátok; — ha azonban már ott áll nevetek, ne becstelenitsétek azt le ’s ne mocskoljátok azt az által soha be, hogy kötelezéstek nem telje­sítése miatt------érdemelve azt írhassa valaki hozzá: p. o. N.N. szótörő------csalárd — ’s nemcsak minden kellőmről mondja­tok le, hanem adjátok el inkább a’ legszükségesbet is, sőt dol­gozzatok pénzért, minekelőtte szótörők — vagy hitszegők len­nétek.“ Világ 427 lap. — Illy férfiú illy szavai után reméltem si­­etendnek a’ hátramaradt részvényesek önként vállalt kötele­­zettségöket teljesitni’s igy az egylet czélját, iparunk virágzását ’s a’ hon javát előmozdítani ’s megszabadulandnak lelkök azon mardosó szemrehányásától, hogy hanyagságuk, kötelességfe­­ledésök és Széchenyi szerint hitszegésök megakasztó, vagy ép veszélyezteté illy üdvös ’s elkerülhetlenül szükséges egyletnek mindenikünkre hasznot árasztó működésit! Mivel azonban a’ Hetilapot, hol mióta fenáll, az illy emlé­­keztetések szoktak ugyan néha történni, minden részvényes nem olvassa, jó lenne évnegyedenként kétszer háromszor meg­tenni az emlékeztetést, habár csak általányosan, néhány más magyar lapban is, *) a’ németek közt pedig az Ungarban, a ki valóban nemzeti érdekink pártolásában nem ritkán szép ’s kö­vetésre méltó példát ad a’többi belföldi német laptársnak ’s ta­lán e’ miatt is örül tetemes részvétnek is a’ közönség részéről,­ de természetesen az egylet nem tehet magának újabb költsé­geket az illy felszólítások által, azért reméllhetni, hogy azt néhány lap barátságból is megteendi. *) ’S azért bátorkodom a’ magyar ’s német lapok azon szer­kesztőit, kik az iparegylet iránt rokonszenvvel viseltetnek (úgy hiszem mindnyájan) kérni: szíveskedjenek e’ czikk után röviden csak néhány szóval felszólitni az illető részvényeseket. Beküldő.

Next