Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)
1846-09-17 / 74. szám
741. szám Pest, September 17-én 1846. Hasal Iparmvakiállítás talábae Teremtsetek népet, egészséges polgári osztályt ’s lesz nemzet ép és szilárd, melly daczolni fog a’ történeti viharokkal ’s önmaga képes leend saját boldogsága fentartására. Ez a’ kor jelszava, ’s mig e’ jelszó mellett sokan indultak szellemi harczra, mások a’ munkásság síkjára léptek, míg ismét egy harmadrész higgadtan várá a’ bonyodalmak kifejtését, de kevés reménnyel a’jövőre nézve. És jön vitatkozás, eszme-ésérzelem-surlódás, mibe gyakran a’ gúny és rágalom nyilai vegyültek; mert mindkét félnek haladnia kelle, de a’ haladás csirája csak egyik fél törekvéseiben rejlett ’s mi volt természetesb következés, mint, hogy a’ kisebbségben maradt rész ócsárlással szándékozék lerombolni mit az ellenfél épitett. Azalatt a’ középen maradt rész ismét se ide se oda nem hajolván tespedve várta, mig a’ sült galamb szájába röpűl. És valóban a’ várakozásban nagy türelmet fejtett ki. De a’ fénymező nyíltan állt, ’s ide csak a’ test emberei kellének, kik oda ki is léptek,’s minő sikerrel? ezt szándékozunk röviden előrajzolni. Azon rész, mert hiában, párttól fájdalom! még anyagiakba sem tudják elválasztani az eszmét, (holott legalább ezekben az ország jóllétére vezetőkben minden pártszin nélkül közakarattal meg kellene egyeznünk) melly ez ügyet felkarolta, bármit kiáltson is a’más oldal,’s kenje kerekét minden zugból kölcsönzött hájjal; igaz marad még is hogy saját erejéből, csüggedetlen fáradozási által létesítette azon intézetet melly később polgári érdekeinket öszszekötendő vala, ’s mi jelenleg olly szép sikerrel működik. Ez az iparegyesület vala ’s intézkedésinek nem kis gyámola az iparvédlet; melyeknek virágzaniok kell, hogy a’ most szemléül áhítottaknál még szebb olcsóbb és tartósabb gyümölcseit élvezhesse a’ nemzet. — Az iparműkiállítást megelőzte napokban, megvallom kissé viszszatetszett azon zaj mellyet hírlapjaink e’ dolog felől ütöttek, ’s nem annyira vágy keletkezett bennem a’ hiresztett dolgok látására, mint inkább némi félelem : hátha, gondolám mind e’tünemény mit ti olly dicsőnek magasztaltok, mind vagy jobbadlán csekélység vagy semmiség? bezzeg akkor veték el ám a’ sulykot, ’s lesz a’kárörvendő félnek min kaczagni, hogy annyi ’s ennyi lárma mellett egyebet sem valátok képesek előtüntetni mint azon csekélységet, melly által nevetségesekké váltok főleg a’ külföld előtt, így gondolkozom, ’s igy engem nem nagy csalódás várhatott, hanem annál édesben meglepetésem. A’ kiállítás másod vagy harmadnapján bemenék a’ nemzeti múzeumba széttekintendő annak ritkasági közt; ez épület mit a’nemzet hoszszu küzdelem után állíttatott elő magának tudományi ’s művészeti ritkaságok gyűjteménytárául, gazdag leend valaha és nevezetes; de foglaljon bár ritka ’s dús kincsértékre magában nevezetest» rakományt, mit a’ nemzet édesörömmel írjon emlékezete könyvébe, ennél nevezetesbet mondom, ’s olly becsest egyhamar nem tartalmazand, mert az idén a’ fejledező magyar ipar első remekei rakatvák le termeiben. Mindenekelőtt a’ díszes elrendezés érdeméről kell emlékeznem, melly miként Cs. és W. urakat tiszteltekké teszi, az iparegyesület igazgatójának K.t.nak, ki ésnapi munkássággal igyekvék az iparosakkal e’ czél hasznát megismertetni ’s honszerte hallatát bazallgató szavát az ügy emelése körül, küzdelmeinek csak ez egy terén is örökzöld koszorút tűzött halántéki köré. — A’ nemzeti muzeum éskeleti része jutott helyül a’kézművek kiállítására; ’s hogy e’ szemle élvezhetőétől megfosztott vidékieknek némi fogalmat adjunk róla, nem lesz hoszszadalmas a’ termeket sorra véve, azok tartalmán végig futtatni pillanatunkat. Első terem: Hölgyi alvószoba, Wiener Jakab kárpitos , Szabó József asztalos, Mroze Vilmos és Martin szegélyművész (Crepinmacher) ’s Engelbrecht aranyozó munkáji díszes készületével, mellyet midőn értékében (4 ezer p.forint) fel csigázottnak épen nem tarthatni, helyesnek találjuk eszméjében is, hogy épen a’ kényelem fészkéből, vagy talán a’ vidám ébredés helyén körül tekintve indul az ember a’ napi szorgalom többi terményei megszemlélésére, hogy már itt figyelmessé tétetve még inkább örülhessen a’ következő látványnak. Második terem: Förster Lőrincz pozsonyi kárpitostól, az asztalos munka Ulberpacher Mihálytól: dohányzó szoba, — a’ keletiesen pöfékelő magyar tartózkodása helye, honnan derűre borúra kitekintenie a’ jövőbe akadályozza az őt körző homály, mellyen hogy már még is által kezdünk látni, hála a’ század haladási szellemének, melly már sok pipa-és más füstöt eloszlatott e’ nemzet fiai szemei elől, kik azon kívül, hogy eddig csak rágyújtani szerettek, most a’ megkezdett munka folytatására is éreznek hajlamot. Itt a’bútorzaton látható képfaragói munkán kívül Meer pozsonyi szövetgyárnok választékos mutatványival találkozunk; ’s csínnal és megpróbált jóságra nézve külföldiekkel vetélkedő zongorákat találunk Pachl Károly, Bereghszászi Lajos Seiler Lajos pesti, és Schmied Károly pozsonyi, zongorászoktól’s Komornyik Ferdinand orgonásztól Pesten: Fis-harmonika. Harmadik terem: Fagygyag (stearin) gyártványok a’ pest ’s temesvári gyárbul fens, nádorunk szobraival. Link győri gyapot-és finom gyapjú-gyárábul bútorszövetek ’s ruhakelmék. Hertsch és társa, Hehner Ferencz szövetgyáraikból butorszövet-és teritők.Zsigmond Károly szőnyeggyárnoktól Budáról metszett szőnyeg a’ női hálószobában remek munka. Haszlacher Aloiz, Pifkó Antal, Jungbauer Mihály, Haszlacher Antal, Haszlacher József, Bisko József, Domokos János pesti szűcsök különféle bőröket, varrott nagy terítőt, különféle szőrbül készített térítőkét, gyermekbundát, szőrkentyűt, szőrsipkát, bőrökbül térítőkét küldöttek be. Pesti asztalosok Iső egyesülete, Riesinger Ferencz, Steindl Ferencz, Császár József, Tausch Ferencz pesti asztalosok különféle bútorokat, labdányi (billiard) polczozatot (etagore) diszbutorokat, tükörasztalt’stb. Coffin Károly és Fischer Mátyás kárpitosak, balzac, karszék, poltron bútorokat. — Negyedik terem: Zay Károly grófnak zay-ugróczi posztógyárából Düffel, O’Connell, nadrágszövetek, posztók. — Stanzel Imre nagyszombati gyapjuszövetgyártványi, Demetrovich és Morphy újvidéki gyapjuszövetgyártványi, Tschida János székesfejérvári posztógyártványi, Esche József pesti gyapjúkéi— méji Hoffmann és Leuschnen győri posztógyártványi, Markovics Sámuel és társa küldeményi, Mitták testvérek szakolczai posztósok nadrágszövetei, Koch Mária Pozsonyból mozaikszerün varrott terítője, Kulcsiczky József pozsonyi, Lezsimirszky Manó pesti, Bucher József egri, Henrik István pozsonyi, Fabiny János pesti, Köln Bernát pozsonyi, Horváth Ferencz pesti Keresztesi H. Pál pesti szabóktól remek öltözetek. Füspök György harisnyatakácstól szerb sapkák, Garnier András pesti, Poppera Jakab pozsonyi, Hendel Károly miskolczi, Vacha Ign. budai kalaposoktól selyem nemez-kalapok,csizma, czipe ’stb. Cséky Borbálától (Hajdú- Nánásról) szalmakalap. Zizelsperger Károly Gradel Ferencz pesti paplanosoktól; Trajdlen és Sándory beszterczebányai posztógyárukból papír gépnemü és karikakendő; Schwartz Károly győri posztós, Müller pesti, Sonecker pinkafői takácstól gyapjukelmék. Ötödik terem. Bácsbodrogmegyei társaság zombori szövetgyára, Töpfer Dániel kőszegi posztós, Deutsch és Kadelburger első pesti finomposztó és gyapjukelmegyáruk, gácsi, kassai szegényházposztógyárabeli posztók, struck, toszkin, tricot brisztól, lascasas, Lux József szedresi, Turcsányi János budai, Szvacsina János pesti, Pály József budai Görgei Hermán lőcsei takácsoktól: gyolcs, asztali, kávéskendők ’stb. — Nyitra-verbóczi takácsok kilencven pille vásznat küldöttek, ugyanezt Vrchovszky Erzsébet Szakolczáról.Oppenheimer лппа