Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-09-17 / 74. szám

74­1. szám Pest, September 17-én 1846. Hasal Iparmvakiállítás talábae Teremtsetek népet, egészséges polgári osztályt ’s lesz nem­zet ép és szilárd, melly daczolni fog a’ történeti viharokkal ’s önmaga képes leend saját boldogsága fentartására. Ez a’ kor jelszava, ’s mig e’ jelszó mellett sokan indultak szellemi harcz­­ra, mások a’ munkásság síkjára léptek, míg ismét egy harmad­rész higgadtan várá a’ bonyodalmak kifejtését, de kevés remén­nyel a’jövőre nézve. És jön vitatkozás, eszme-és­érzelem-sur­­lódás, mibe gyakran a’ gúny és rágalom nyilai vegyültek; mert mindkét félnek haladnia kelle, de a’ haladás csirája csak egyik fél törekvéseiben rejlett ’s mi volt természetesb következés, mint, hogy a’ kisebbségben maradt rész ócsárlással szándékozék le­rombolni mit az ellenfél épitett. Azalatt a’ középen maradt rész ismét se ide se oda nem hajolván tespedve várta, mig a’ sült galamb szájába röpűl. És valóban a’ várakozásban nagy türel­met fejtett ki. De a’ fénymező nyíltan állt, ’s ide csak a’ test em­berei kellének, kik oda ki is léptek,’s minő sikerrel? ezt szán­dékozunk röviden előrajzolni. Azon rész, mert hiában, párttól fájdalom! még anyagiakba sem tudják elválasztani az eszmét, (holott legalább ezekben az ország jóllétére vezetőkben min­den pártszin nélkül közakarattal meg kellene egyeznünk) melly ez ügyet felkarolta, bármit kiáltson is a’más oldal,’s kenje ke­rekét minden zugból kölcsönzött hájjal; igaz marad még is hogy saját erejéből, csüggedetlen fáradozási által létesítette azon in­tézetet melly később polgári érdekeinket öszszekötendő vala, ’s mi jelenleg olly szép sikerrel működik. Ez az iparegyesület vala ’s intézkedésinek nem kis gyámola az iparvédlet; melyek­nek virágzaniok kell, hogy a’ most szemléül áhítottaknál még szebb olcsóbb és tartósabb gyümölcseit élvezhesse a’ nemzet. — Az iparműkiállítást megelőzte napokban, megvallom kissé viszszatetszett azon zaj mellyet hírlapjaink e’ dolog felől ütöttek, ’s nem annyira vágy keletkezett bennem a’ hiresztett dolgok lá­tására, mint inkább némi félelem : hátha, gondolám mind e’tü­nemény mit ti olly dicsőnek magasztaltok, mind vagy jobbadlán csekélység vagy semmiség? bezzeg akkor veték el ám a’ sulykot, ’s lesz a’kárörvendő félnek min kaczagni, hogy annyi ’s en­nyi lárma mellett egyebet sem valátok képesek előtüntetni mint azon csekélységet, melly által nevetségesekké váltok fő­leg a’ külföld előtt, így gondolkozom, ’s igy engem nem nagy csalódás várhatott, hanem annál édesb­­en meglepetésem. A’ kiállítás másod vagy harmadnapján bemenék a’ nemzeti múze­umba széttekintendő annak ritkasági közt; ez épület mit a’nem­­zet hoszszu küzdelem után állíttatott elő magának tudományi ’s művészeti ritkaságok gyűjteménytárául, gazdag leend vala­ha és nevezetes; de foglaljon bár ritka ’s dús kincsértékre ma­gában nevezetest» rakományt, mit a’ nemzet édesörömmel írjon emlékezete könyvébe, ennél nevezetesbet mondom, ’s olly be­csest egyhamar­ nem tartalmazand, mert az idén a’ fejledező magyar ipar első remekei rakatvák le termeiben. Mindenekelőtt a’ díszes elrendezés érdeméről kell emlékeznem, melly miként Cs. és W. urakat tiszteltekké teszi, az iparegyesület igazgató­jának K.t.nak, ki ésnapi munkássággal igyekvék az iparosak­kal e’ czél hasznát megismertetni ’s honszerte hallatát bazallga­­tó szavát az ügy emelése körül, küzdelmeinek csak ez egy terén is örökzöld koszorút tűzött halántéki köré. — A’ nemzeti muzeum éskeleti része jutott helyül a’kézművek kiállítására; ’s hogy e’ szemle élvezhetőétől megfosztott vidé­kieknek némi fogalmat adjunk róla, nem lesz hoszszadalmas a’ termeket sorra véve, azok tartalmán végig futtatni pillana­tunkat. Első terem: Hölgyi alvószoba, Wiener Jakab kárpi­tos , Szabó József asztalos, Mroze Vilmos és Martin szegély­­művész (Crepinmacher) ’s Engelbrecht aranyozó munkáji dí­szes készületével, mellyet midőn értékében (4 ezer p.forint) fel­ csigázottnak épen nem tarthatni, helyesnek találjuk eszmé­jében is, hogy épen a’ kényelem fészkéből, vagy talán a’ vidám ébredés helyén körül tekintve indul az ember a’ napi szorgalom többi terményei megszemlélésére, hogy már itt fi­gyelmessé tétetve még inkább örülhessen a’ következő lát­ványnak. Második terem: Förster Lőrincz pozsonyi kárpitos­tól, az asztalos munka Ulberpacher Mihálytól: dohányzó szo­ba, — a’ keletiesen pöfékelő magyar tartózkodása helye, honnan derűre borúra kitekintenie a’ jövőbe akadályozza az őt körző homály, mellyen hogy már még is által kezdünk látni, hála a’ század haladási szellemének, melly már sok pipa-és más füstöt eloszlatott e’ nemzet fiai szemei elől, kik azon kívül, hogy eddig csak rágyújtani szerettek, most a’ megkezdett munka folytatására is éreznek hajlamot. Itt a’bú­torzaton látható képfaragói munkán kívül Meer pozsonyi szö­­vetgyárnok választékos mutatványival találkozunk; ’s csínnal és megpróbált jóságra nézve külföldiekkel vetélkedő zongo­rákat találunk Pachl Károly, Bereghszászi Lajos Seiler Lajos pesti, és Schmied Károly pozsonyi, zongorászoktól’s Komor­nyik Ferdinand orgonásztól Pesten: Fis-harmonika. Harmadik terem: Fagygyag (stearin) gyártványok a’ pest ’s temesvári gyárbul fens, nádorunk szobraival. Link győri gyapot-és finom gyapjú-gyárábul bútorszövetek ’s ru­hakelmék. Hertsch és társa, Hehner Ferencz szövetgyáraikból butorszövet-és teritők.Zsigmond Károly szőnyeggyárnoktól Bu­dáról metszett szőnyeg a’ női hálószobában remek munka. Haszlacher Aloiz, Pifkó Antal, Jungbauer Mihály, Haszlacher Antal, Haszlacher József, Bisko József, Domokos János pesti szűcsök különféle bőröket, varrott nagy terítőt, különféle szőr­­bül készített térítőkét, gyermekbundát, szőrkentyűt, szőrsipkát, bőrökbül térítőkét küldöttek be. Pesti asztalosok Iső egyesülete, Riesinger Ferencz, Steindl Ferencz, Császár József, Tausch Fe­rencz pesti asztalosok különféle bútorokat, labdányi (billiard) polczozatot (etagore) diszbutorokat, tükörasztalt’stb. Coffin Károly és Fischer Mátyás kárpitosak, balzac, karszék, poltron bútorokat. — Negyedik terem: Zay Károly grófnak zay-­ugróczi posztógyárából Düffel, O’Connell, nadrágszövetek, posztók. — Stanzel Imre nagyszombati gyapjuszövetgyártványi, Demetro­­vich és Morphy újvidéki gyapjuszövetgyártványi, Tschida János székesfejérvári posztógyártványi, Esche József pesti gyapjúkéi— méji Hoffmann és Leuschnen győri posztógyártványi, Mar­­kovics Sámuel és társa küldeményi, Mitták testvérek szakolczai posztósok nadrágszövetei, Koch Mária Pozsonyból mozaiksze­­rün varrott terítője, Kulcsiczky József pozsonyi, Lezsimirszky Manó pesti, Bucher József egri, Henrik István pozsonyi, Fabiny János pesti, Köln Bernát pozsonyi, Horváth Ferencz pesti Ke­resztesi H. Pál pesti szabóktól remek öltözetek. Füspök György harisnyatakácstól szerb sapkák, Garnier András pesti, Poppera Jakab pozsonyi, Hendel Károly miskolczi, Vacha Ign. budai kala­posoktól selyem nemez-kalapok,csizma, czipe ’stb. Cséky Bor­bálától (Hajdú- Nánásról) szalmakalap. Zizelsperger Károly Gradel Ferencz pesti paplanosoktól; Trajdlen és Sándory beszterczebányai posztógyárukból papír gépnemü és karikaken­­dő; Schwartz Károly győri posztós, Müller pesti, Sonecker pin­kafői takácstól gyapjukelmék. Ötödik terem. Bácsbodrogmegyei társaság zombori szövetgyára, Töpfer Dániel kőszegi posztós, Deutsch és Kadel­­burger első pesti finomposztó és gyapjukelmegyáruk, gácsi, kassai szegényházposztógyárabeli posztók, struck, toszkin, tri­cot brisztól, lascasas, Lux József szedresi, Turcsányi János bu­dai, Szvacsina János pesti, Pály József budai Görgei Hermán lőcsei takácsoktól: gyolcs, asztali, kávéskendők ’stb. — Nyitra-verbóczi takácsok kilencven pille vásznat küldöttek, ugyanezt Vrchovszky Erzsébet Szakolczáról.Oppenheimer лппа

Next