Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)
1846-11-26 / 94. szám
941. szám Pest, november 26k án 1846. A’ magyar nőnevelés ügyében. A’ fővárosi lapokban legközelebb említés létetik bizonyos irodalmi készületekről, mellyek addig is,mig részletesebben terjesztetnek az olvasó közönségekbe, megérdemlik a’ kissé közelebbről megvizsgáltatást. Értem azon sorokat, mellyekben a’ honleányi kör és tiszt-fejtegetés nevelési, nemzeti, házi társas’s egyéb életviszonyaiban időhöz nem kötött fizetekben igértetik. A’nélkül, hogy az ismeretlen vállalkozóknak irányt adni kívánnánk, legyen szabad néhány nézettel a’ nőnevelésről általjában, ’s különösen a’,magyar nőnevelésre vonatkozólag előállnunk. Bármi szembeszökő legyen is a’ nőnem műveltségi állapotának fontossága a’ társadalmi fejlődés és tökélyesbülés irányában, még is szerfölött kevés népet ’s ezek éltében kevés időszakot találunk, mellyről ellehetni mondani, hogy a’nőnem társadalmi állása 's föladata akként lett volna méltatva, miként ezt annak nagyszerűsége kívánja. Ha a’ történeteket veszszük kalauzul, találunk itt ott szélsőséget, találunk egy helyen végképi elnyomatást vagy legalább boszantó mellőztetést, más részrül helytelen beavatkozást, tendentáli vezérkedést, vagy legalább a’ kellő helyzetből erőszakos, kíméletlen, és azért állandósággal nem bíró kiemelkedést. Ámde olly állapotot, mellyben a’ nőnemnek, a’ nélkül, hogy azt rendeltetésétől elvonná, megadatnék mind azon segédeszköz, mellyek követelésére föladatánál fogvást föl van jogosítva, ’s mellyek nélkül e’ föladatnak kellőleg meg nem felelhet, m illy állapotot igen ritkán ’s csak igen kevés nemzet élettörténetében találhatunk. Voltak idők, midőn az őskor meséji szerint a’ hölgyek különválva fegyveres köztársaságot alapitanak ’s az országlás, honvédelem, benső jóllét módnélkül terhes és nem nekik való eszközeit ragadák magokhoz, ’s a’ természetszabta ösvényt elhagyva, férfiúi hatáskört akarának alkotni magoknak mint az Amazonokról is regéli a’ hős régiség. Máskor, és ez már nem a’ mesék sötét századiban nem is műveletlen népeknél történt, közvetve gyakorlák ezt, irányt adva uralkodók ’s kormányoknak ott, ’s ollyanokban, hol és mikben legföljebb is csak ösztönszerüleg eszközölheték a’ jót, mellyet ezenfölül gyakorta még csak czélba sem vőnek. Másutt, ’s más időkben, majd tökéletes rabszolgaságra kárhoztatva, majd puszta kéjelégitési eszközzé alacsonyitva szemléljük őt épen olly meszsze löketve rendeltetésétül elnyomatás, miként amott őt nem illető hatalombitorlás által. Korunkban főleg polgári modon népeknél illyetén tulságok nem tapasztalhatók; de azért épen nem állíthatni, hogy e’ tekintetben nincs baj, nincsen számtalan teendőnk. Igaz ugyan hogy a’ világ műveltebb nemzetei ma már a’ nőnemet rabszolgaságra, puszta eszköz gyanánti használásra rendeknek nem tekintik; de igaz az is, miszerint az út és eszközök, mellyek segítségével a’ nőnem magas föladatának megfelelhetne, eléggé meghatározva egyáltalában nincsenek. Sőt mondhatni, épen ott, hol a’ meszszire haladt művelődés e’ tekintetben is legtöbbet tőn, a’ mélyebben látók nem minden aggodalom nélkül szemlélik a’ nővilág erkölcsi látkörének — habár nem általányos, de még is figyelmet gerjesztő el-elborulását. Politikai viták, vallási súrlódások, ’s mi tán még nagyobb figyelmet érdemel, a’ legkülöngőbb irányú erköltsös és erkölcstelen regények végetlen özöne érintetlenül nem hagyhatják a’ nőnemet, ’s arra nagyobb kisebb,majd jó majd rész befolyást gyakorolnak. Ha még ide gondoljuk a’ pazar fényűzést, melly ma már behat a’ társaság legmélyebb eresztékeibe is,lehetlen át nem látnunk, miként a’ nőnem tévutakra épen ottan bir legtöbb segédeszközzel, hol számára a’ józan művelődés mindenkép igyekszik megállapítani’s biztosítani azon jogokat, mellyek őt illetik. — így állván a’ dolog, nem lehet nem örvendeni minden olly vállalatnak, melly a’ gonosznak tovább harapozása ellen mintegy védfalul vagy gátul emelkedik; annyival örvendetesbnek kell pedig lenni az ollyatén kezdetnek, melly meg nem elégszik azzal, ha a’ bajnak tovább terjedhetése ellen korlátokat állita , hanem ezenfölül kitűzi koronként a’ teendőket, kimutatja a’ hibát ’s hírányokat, megnevezi a’ czélhoz segitő eszközöket ’s kijelöli az ösvényt, mellyen haladva a’ magas czél ha egészen el nem érhető is, de sok tekintetben megközelíthető. Hogy hazánkban a’ nőnevelés körül újabb időben nem csekély előmenetel tapasztalható, nemcsak nem tagadjuk, sőt legforróbb köszönetet mondunk azon jeles hazafiak ’s honleányoknak, kik az e’ térem roppant elmaradottság káros következéseit átlátva, mindent elkövetőnek —■ közvetlenül vagy közvetve — a’ bajok elhárítása ’s hiányunk pótolgatása körül. Ámde még sokkal nagyobb rész hever parlagon, ’s az is, mi kertészi ápolás alatt van, sokkal újabb, hogy sem a’ kívánt sikert illetőleg egészen megnyugtatva lehetnénk. És a’ hiányok közt egyik sem érezhető talán annyira, mint a’ szívképezés, és szellem-nemesítés amaz eszközei, mellyek a’ nőnevelés sikeresítésére elkerülhetlenül szükségesek. Irodalmunkba kiveszszük szép irodalmi műveink ’s divatlapjaink egy két czikkét, jelenleg épen nem foglalkodik a’ nőnevelés ügyével; pedig e’ fontos tárgy főleg nálunk, a’ nemzeti nevelésre nézve kizárólagos kalauz vállalatot érdemel, koránsem találjuk ott meg azon műveket, mellyek segítségével — a’ napi sajtó közvetlen együtt munkálkodása nélkül is — biztosan lehetne előbbre haladni.Mi magokat a’nőnevelőintézeteket illeti, ezek legőszintébb szándék, legszilárdabb akarat mellett sem közelithetik meg az óhajtott czélt kellő segédeszközök nélkül. Szükség van tehát olly irodalmi vállalatra, melly közvetlen föladatául a’ nevelésügy ez ágának fejlesztését szilárdítását tűzze ki; szükség olly folyóiratra, melly időrül időre szakról szakra élőnkbe tüntesse ez ügyet valódi alakjában ’s azon szándékkal, mihez képest megkedveltesse azt, mi valódilag jó és becses, ’s kiküszöbölni segítse mindazt, mi haladásunk közben akadályul szolgálhatna. — Magyar nőket adni a’ hazának valóban nem könnyű dolog nőket, kik egyiránt megértsék családi mint honleányi hivatásukat. ’S pedig nálunk illy hölgyekre sokkal nagyobb szükség van ma, mint tán ezelőtt bármikor*is; nekünk ma holnap olly nőkre leend szükségünk, kik a’ nemzet hanyatlás-napjaiban magok nemcsak megingatlanul fönállni tudjanak, hanem az ingadozni kezdő férfiút is föntartani elég erősek legyenek. Illy nőket csak nemzeties nevelés képez, de a’ melly nevelés irodalmunk közremunkálása nélkül nem várható, el sem is érhető. Ha valahol , itt bizonynyal megkivántatnék, hogy íróink ’s a’ nagy közönség lelkesen kezet fogjanak ’s egymást ernyedetlenül támogatva sietnének megkezdeni azon munkát, mellynek minden percznyi halasztása kipótolhatlan veszteség, mellynek lelkesült fölkarolása ’s létesítése kiszámithatlan nyereség, író és olvasó mint egyebütt, itt is legszorosb viszonyban leendnek egymással, ’s egyik fél fáradozásának gyümölcsét csak akkor élvezendi,ha munkája a másik résztől kellőleg pártoltatik; a’ kezdet azonban íróinkat illeti, tegyék meg ők az első lépést, ’s a’ magyar szülők, és mindazok, kik a’ magyar nőnevelésnek őszinte baráti, hiedelmünk szerint szívesen pártolandják józan irányú működésüket. Egy.