Nemzeti Ujság, 1842. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)

1842-11-26 / 95. szám

Takarék­pén­ztár. A Pest megye párt­fogása alatt álló hazai első takarékpénztárt akar befizetés, akár betett pénzeik visszavétele iránt megkeresni szándékozó közlekedők ezennel tisz­telettel értesítetnek, hogy a legközelebbi közgyű­lés határzata következésében a pénztár minden ke­zelései az ez évi számadások készitése miatt folyo évi dec. lékén jövő jan. 1 so napjáig megszűnnek. Költ Pesten , nov. 24-én 1842. — Szalay József m­. k. titoknok. Polgári szeplő. Bizonyos úr, ki a Pesti Hírlap szolgálatában a „F­ő­városi uj­d­onságo­k 44 igazán szólva „f­ő­v­á­r­o­s­i rágalmak és h­a­z­ugságok b Írójának sze­repét viseli, ki alaptalan mendemondáit, sokszor közbotrányt szülő rágalmait a Pesti Hirl. számára majd Afghanistanban, majd Turkestanban, majd Hindustanban , tehát mindig China szomszédságá­ban vásárolja, Ásiából visszaérkezvén, i. e. nov. s3-án a mondott lap 195dik sz.ban ismét föllép s gondolván, hogy mivel a keleti híreket büntet­lenül kezelte , a nyugatiakat is tiszteletlenséggel illetheti, sz. kir Pest és Buda városoknak taná­­csát és választó polgárságát — tehát minden esetre tiszteletre méltó testületeket — pelengérre hurczol­­ja, mintha Buda városának tanácsa, és Pestnek vá­lasztó polgársága olly vásott keblű tagokból állna, kikben még a gyermek kórház ügye és a szenvedő kisdedek nyöszörgése sem képes részvétet ébresz­teni. Szavai ezek : „Szabadjon végre e sorsok el­­kelése felől a választmány hivatalos jegyzőköny­véből pár igénytelen adatot közlöni , mellyek va­lamint egy részről a „fővárosi újdonságok”4 ro­vatát érdeklik, úgy más részről tán valamellyik philantropismusi statistikában fölhasználhatók le­hetnek . T­a p­o­­­c­s­á n­y­i zsidóközség : 50 sors­jegyből megtartott 50-et, pestvárosi válasz­tó­polgárság : 240 sorsjegyből 5-öt és egy in­gye­n­jegyet, szeredi zsidóközség: 30 sors­jegyből 30-at, bud­a vár­osi tanács: 240 sors­jegyből 3at s­tb.41 Mi ugyan sem a városi tanácshoz, sem a választó­polgárság testületéhez nem tarto­zunk , de igen is tartozunk s tartozni mindig fo­gunk azok közé, kik a nyilvános hivatalok s hi­vatalnokok gyalázóit közbátorság ellenségeinek tekintik, és az erkölcsi testületeknek ,mint ollya­noknak, megtámadod és gúnyolóit polgári fenyitő törvényszék ek­be idézendőknek és példásan meg­­büntetendőknek vélik­­ azok közé, kik azon po­liticai lapot, melly hasonló polgári vétségeknek tért engedvén magát az Hiedelem, rend, méltá­nyosság és fölsőbbség iránti tekintet aláásására eszközül használtatja, hazafius indignatióval kár­hoztatják. Uram, hol kelt el nem aránylagosan, de arányon túl legtöbb sorsjegy ? nemde Buda­pesten? És valljon ki vásárolta meg azokat? talán a napszámosok, vagy a Pesti Hirt. szerkesztősége, hogy a budavárosi tanács és pest vár­osi választó­polgárság kénytelen lett volna önnek 240 sorsjegyére várakozni? Vagy azon tanácsnok és választó polgár urak, kik 6 — 8—10 — 20 sőt több sorsjegyet is váltottak s mások által is vál­tattak, kiknek nejeik azonfölül még különféle ezüst ajándékokkal is kedveskedtek (s ezeket ön­nek saját hivatalos jelentéséből tudjuk), nem tag­jai azon tanácsnak, nem tagjai azon választó­pol­gárságnak, mellyet ön olly szerénytelenül szégyen­­padra állított? s ha ezen méltatlanul megsértetett nemes tanácsnak és választó­polgárságnak tagjai magukat elegendő sorsjegyekkel ellátták, amint hogy valóban el is látták, mielőtt önnek 240 sors­jegye hozzájuk érkezett volna, lehetett-e tőlük józanul követelni hogy ezeket is elfogadják ? hátha öntől még egy második és harmadik transport is érkezett volna ? — A tapolcsányi és szeredi zsidóközségek Pesten nem lévén s igy maguknak sorsjegyeket nem válthatván a küldötteket elfo­gadhatták , ellenben a budai tanács és pesti vá­lasztó­polgárság in f a c­­­e loci lakván maguk­nak elegendő sorsjegyeket válthattak is váltottak is, a nélkül hogy ennek hivatalos nagylelkűségét bevárni szükségesnek tartották volna; sőt épen azért, mivel minden hivatalos fölszólítást meg­előzve önkénytesen járultak a szent­ezés elő­segítésére, az intézet részéről forró hálát érdem­lenek. De ön mint az intézetnek (úgy tetszik) ti­toknoka ezen megelőző részvétet nem köszönettel, nem hálával , hanem inkáb gúnynyal és szennyes háladatlansággal viszonozza; s ámbár ez által a­­zon szeplő, mellyet az érdeklett tisztelt testüle­tek becsületén az egész haza színe előtt kívánt ejteni ennek saját jellemére esik vissza, de még is jövőre nézve hasonló szent ügyeknek tetemesen árt, mert a méltatlan bántalom szülte elkeserült­­­­ség a legbuzgóbb emberbarát szivét is kemény aczéllá szokta edzeni. Pedig a jó ügyeknek ártani, és egész erkölcsi testületeket gálábul pelengérre hurczolni minden esetre olly polgári bűn, me­­ly­ért a fölsőbb hatóságok (ha a tiszteletlenül illetett testületek kivánandják) aligha önnek kissé körmére nem kopogtatnak. Adieu! w. Ikerváros! kirítok. Ígéretünk szerint szerencsések vagy­unk­­.olvasóinkat a már visz­­szatért K­ä­r­g­ling Henriette jeles festész­­nőre figyelmeztetni, kinek a tökélyesedés hosz­­szú örvényein folytonos, bátor haladása tanúi a magával hozott festvények , mellyek valamint Mécsben a cs­­alád több föns. tagjaitól és egyéb m­űértőktől megtekintvék és különösen a föls. család részéről magas tetszéssel jutalmazvák , úgy nálunk a festészet fölküzdése és virág­zása még gyönge korában annál kedvesebb hatást kell szülni illy tüneménynek, midőn e mű­­vészet­tel foglalkozok műszüleményein, mint ezeken a hivatást olvashatjuk. Mikor jó el ama boldogabb kor, melly­ben honunk fővárosa leg­alább nyilvános képtárak, m­ővészakadémia s­b. birtokában leend , és e ben fiai, leányai, a művészet szellemétől ihletettek , nyílt utat találandnak oda a szép ezél felé, mellyhez a közelítés korunkban külföld látogatása nélkül majd nem a tehetség körén túl van! Lesz lesz, csak adná az ég, hogy ama nemreslelküség ajándékozta egri képek , és még ama más vá­ros ölében levők , mellyek emezekkel szép nemzeti képtárrá alakulhatnának, minél előbb fővárosunkban lennének. Ebből önkényt fog következni egy kis egylet, festőiskola, s meg van az it törve. Meddig pedig úgy van a do­log mint jelenben,minden egyes föltűnő tehetség méltányos figyelmünket érdemli meg, midőn azt honunk ismeretes derék festészei koszorú­jához látjuk járulni; és annál inkább mentői sze­rencsésebbek és bizonyítóbbak a dilettantismusi apróságon fölemelkedett, és a nagy szép szál­­felé törő valódi hivatás jelei. Megvalljuk, szo­katlan örömmel érintjük e tárgyat, kénytele­nek lévén kijelenteni, miszerint olly biztos ecset, szerencsés és természeti­ színezet, ízletes rendezés, mint az e fővárosban dicséretesen ismert művésznő munkáin meglepőleg föltűnik , minden igényt kielégítő és a női festészetrőli várakozást fölülhaladó. A művésznő több ter­­mészet után­i festvényei és arczképein kívül meg­­említendők néhány nagyon jeles darabok, u.m. ,,I. Károly (Stuart)a szerencsétlen angol király képe Van J­yk után, ugyan azon nagyságban, mellyben e híres művész által festetett, meglepő férfias szépségben, melly­­hez a gyakran látható csupán arezmásolatok alig hasonlithatók , és e nagyságban tudtunkra fővárosunkban nehezen találtatik; és ugyana­zon művész után annak híres feszülete, mel­lyen a meghaló istenember végkinai az arezon, a kimúlás jelei a végtagokon művészileg meg­hatókig vannak kifejezve. Tovább a híres madonn­afestő Caroline Dolce után egy madoninakép a Jézus gyermekkel, az anyai szeretet és gyöngéd gondoskodás ihletétől át­hatva. Ezen kitűnőleg jeles képekhez sorol­hatók még: ,,Krisztusftó‘ Guido Reni után, egy „Magdolnafő“ Van így ” után, mellyen a bánat és bűn szőtte fátyolon homályosan de még is kivehetőleg látszanak a hajdani szép vonások; tovább „Maria Medicis“ Hubens, és „Maria Louise“ spanyol királynő Mengs után ; Gluck zeneszerző képe stb., mellyek megtekintése a műkedvelő közönségnek különös élvezetet nyuj­­­a­l. Az említett mű­darabok megtekinthetők a művésznő atyja lakásán (ursutza, Horváth-ház, 2 emeletben.) Óhajtásunk, hogy a jelenleg arczfestészettel szerencsés ecsettel foglalkozó művésznő festéktáblája soha meg ne száradjon, mit járathatlan szorgalmától és természetiül színezetétől valamint biztos ecsetétől remél­hetni is. Sunt certi denique fines, ultra quos citraque — — valamint mindenben, úgy a fes­tészetben is rész a túlzás, meg van a határ; „hűség*s a festészet jelfávó , természethű­­ség mindenben , és ha ezen fű kellék titkát bírók mutatkoznak festészetünk terén , akkor ennek siikeréről nem kételkedhetünk. Zólyomból, nov. 14. (Vége) Amni. k. hely. tanács intéz­ménye szerint, a szelezi lel­kész urtól, a jobbágyság által megtagadott bá­rány-tized , most és jövendőben is kiszolgál­tatni rendeltetik. — Másod alispán úr jelen­tette, hogy mivel Beszterczebányán egy ve­gyes házasságra lépni óhajtó párt, sem akar­. lelkész megint és után , sem pedig az ágostai lelkész a Rendeknek e tárgyban hozott hatá­rozatához képest, összeadni nem akart, ez ügyben utasítást kíván, miért is ezen eset föl­jelentetni, s ő­fölsége jobbágyi alázatosság­gal megkéretni remlelteték , miszerint a vegyes házasságok tárgyából eredhető kellemetlensé­gek elhárítása tekintetéből e tárgyban legke­gyelmesebben rendelkezni méltóztassék. — A n. m. magyar kir. helytartó tanács k. intéz­­vénye , melly szerint e megyében kebelezett Dobronya s Pelsőcz mezővárosok lakosai sz.­­István országos ünnepén történendő minden zajos munkáktól elu­­­­tatnak , környékellemni ha­­tároztatott. — Zala megyének Deák Antal elhuny­tát jelentő levele közfájdalotmmal fogad­tatott. — Torontói Rendérnek pedig, a bün­tető törvénykönyv, ugyszinte a gyorsírók tár­gyában e megye közönségével közlött levele tudomásul vétetett. A Veszprém megyétől küldött, s Zso­l­d­os által szerkesztett rend­őrségi könyv, a népnevelés ügyében munkál­kodó választmányhoz utasitatott.­­ Ezek után fölolvastatott a megyén keresztül vezető országút épitetése fölött őrködő választmány jelentése, melly­ből kitetszvén , hogy a kamra részéről az édeklett országút késztetéséhez eddig elő mi sem tétetett, határozatta­lan, mi­szerint a kam­ara­grófi hivatal fölszólitassék, hogy a kidolgozott s jóváhagyott terv sze­rint , a kérdéses út építetéséhez megkívántasb czélszerű rendeléseket megtétesse.­­ Az or­szággyűlési tárgyakkal foglalkozó választ­mány ezentúl hetenkint kétszer ülend össze , a kijelölt tárgyak fölött tanácskozandó. Végül, a járások miképeni fölosztása tárgyában bea­dott küldöttségi vélemény, melly egy járást három kerületre osztatni, s az eddig fölösle­ges útbiztosi hivatal fizetéséből két rendes es­küdtet állitatni javai, helybenhagyatott__Év­negyedes közgyűlés jövő év februarius 7., tör­­vényszék pedig ugyane hó 12ra határoztatott. Görgey Gábor: Borsodból. M i­s­k 0­­­c­z. nov. 18-án Évnegyedes közgyűlésünk f. hó 10. kezdődött. A közönség nem volt olly nagy mint egyéb­kor, lehet, jelen gyűlésünk tárgyai nem bír­tak olly m­ágnesi erővel mint máskor, midőn olly számosan szoktak volt a Rendek megje­lenni; pedig hiszen most is voltául restaura­­tio, mert választott törvényszékünk elhunyt elnöke Miskolczy Péter táblabiró helyett Szepesy László táblabíró urat, a négy el nem fogadott ülnöki székekre pedig Do­mi­nl­­kovits Lajos, Okolicsányi János, Los­­sonczy Károly és Ragályi Ferencz ura­kat választók meg titkos szavazattal, és ki is rendeltük őket a december 5-i törvényszékre; — vagy talán a még kiásatlan burgonya , és le nem szüretelt szelleink tartották hon mezei gazdáinkat ? pedig uraim a közönség ügyei fontosabbak ám a burgonya és lőrénél , s az adó kivetése, melly egyike a legfontosabb életkérdéseknek , mindenkor s minden körül­ményekben igényli a rendek figyelmét 4209 1/8 rovás után a jövő 184 2/3 katonai évre fizet a megye hadiadó fejében 58,366 fr. 32 kr., hadfogadási költségek fedezésére 1113 fr.4 kr., háziadó fejében 65,101 fr. 8 kr. összes. 124,580 378

Next