Nemzeti Ujság, 1842. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)
1842-12-03 / 97. szám
badossággal kínálók meg a népet, feséget hirdetének közölték , csak hogy ők maguk föltűnjenek ; az utczai lázangó söpredéknek tapsait szomjuhozták , melly henye munkátlanságában az egyenlőség hangoztatásánál a rablás eszméjére gondol. És ábránd hazudtolt képe meg most is kísérti az emberi nemet, mert vannak lelketlenek a nemzetek között, kik a nemzet elégedetlenségéhez reményeiket csatolják, kik csak hogy népvezetőkül láttassanak, nagy áldozatoktól sem riadnak el. „Es ist Pflicht fürden Menschen unaufhörlich auf den Untergang des Staates hinzuarbeiten — igy szólt egykor dichte a jénai lázadó literatori complot vezére — durch den Staat soll der Mensch zum Untergange des Staates arbeiten.4. S az illy elvek uragvaiból keletkezők később a ,Fiatal Németország, és ennek hősei Gutzkow, Wienburg, Heine stb , kiknek személyeikhez szinte bizonyos istentelen , társas viszonyi kötelékeket összeszaggató elvek vannak csatolva. Az engedelmességet meg az emberi szellem féktelensége, minden fölsőbbség iránt indignátióval viseltetvén a materialismus lobogója alatt isteni s emberi törvényeket tapodva rohant a minden tiszteletre méltó szent ősi institútiókat összezúzni. S a legszentebb természeti kötelékek atya s gyermek, férj s nő között elvesziték régi fenségüket, s a társas élet összetartó s forrasztó szálaiban ereszkedni, majd majd bomladozni kezdett. S micsoda, ha ennyi romlottság közepette a népek szivét a nemzeteket sülyesztő erkölcstelenség mérge folyó körül? s ismét kérdjük : ha vallyon sajnálkozzunk-e azon nemzeten, melly nem volt eléggé józan s erős ellentallani nehány demagóg izgatásainak , kik e népeket elsodró orkán torkába álliták őt? A nép megérdemli sorsát, melly igy veszni indult! S ha hazánk eseményeit komoly figyelemmel vizsgáljuk, s nem henyén vagy összefont kezekkel tekintjük a változatokat, mellyeknek özöne majd elborít, s ha ismét az emberiség nagy történeteit nem miként a múló s tűnő tárgyakat vesszük , bizonyos fájdalmas szorongás hatja meg keblünket, melly nem a legkedvezőbb előjeléül szolgál jövőnknek és egy bekövetkező zivatart sejdivel. Vannak bizonyos okok, mellyekhez bizonyos következmények csatolvák, s legyen bár közel vagy távol az idő — mindegy , a következmények, el nem maradnak. A tapasztalás tükörben mutatja ezen igazságot , de a történnetlapok is bizonyítják , hol a népeket törpítő erkölcstelenség befúrta magát, ott hamar kórossá lett a státustest, s a végromlás bekövetkezett. Róma addig tündöklött , mig nagyjai a vallás tiszteletben tartása mellett buzogtak, s mig szent tárgyakkal rútul saját hasznaikra vissza nem élvén, azok iránt egész pietással viseltettek. Ekkor Róma politikai élete egy leggyönyörűbb családi képet mutatott. De minekutánna Görögországnak már akkori sophisták által kezelt iskoláiba száguldozó római ifjak a társas élet egyszerűségeit veszítve, otthon a magány s nyilvános életben a religio, a szülők s a papok befolyásától az ifjúságot elvágták, és a görög romlott erkölcsnek utat törtek volna, a nagyok példájára hanyatlott minden szent iránti való tisztelet, ritkultak a tiszta erkölcsök , mit a nép romlása, ezt ismét Róma bukása követte, így hanyatlott Hellász. S tekintsétek az uj kor eseményeit, íme a történettan múzsája közben mutatand összedőlt trónokat és elveszett népek emlékeit, mellyek romlásának forrása a nem-zeteket gyilkoló erkölcsromlás műhelyében buzogott ki. A népek ez összes történeteiben nagy tanúság fekszik előttünk, s ha ezekre nem figyelve nem okulandó nép, melly olly örömmel szereti magyarnak nevezni magát, emlékét csak a történetíró tartja föl a jövőnek , daczára ama sokat jelentő mondásnak : És magyar áll Buda még! A nemzet tiszta erkölcse azon meg nem rendíthető s minden veszedelmekkel daczoló alapkő, azon gyémánt-sarok az alkotmány épületében , melly századokon keresztül birja meg rajta nehezedő nagy terhet; s miként a családok békéje, virágzása s boldogulását, úgy a népek s nemzetek nagy hirűönmaradását egyedül ez biztosíthatja. Érzik ezt a szilaj forrongásokban nemesebb vérüket veszített európai népek; a franczia csakhamar elismerés nem nélkülözhető azt, kit megtagadott — Istenét , a német, habbuborékként föltűnő, minden más de nem keresztény szellemben állított philosophiai rendszere váralaku templomainak romjainál szemléli máris, hogy a sentimentalismus, a materialistiai irány nem azon át, mellyen nagy s dicső tettekről elhirült nemzetté válhatni. — S mindezen csak politicai s vallásos zavarokból , mellyek általános forrongásban zárták a múltat, leszámolt nyerességünk az lett, hogy a népek érdekeiket jobban megismervén a békét s nyugalom örömeit becsülni kezdek s élvezni óhajtják. — Avagy nézzetek magatok körül, nem látjátok-é ösztönszerüleg sietni a vallás karjaiba azon népet, melly sokáig az igazsággal daczolni akart? A borongó légű Albionban , az új világ erdős vidékein , s a franczia kék ég alatt nem új nemzedék látszik-é az ónak sötét romjain emelkedni, melly a hitegység, és nemzetek tiszta erkölcsiségében maradandósága s nagyságának kezesét hiszi lenni? Úgy látszik, hogy egy szent ihlet érintő a népek sziveit, s a vén Europa vallásos átalakulása küszöbén áll, melly a négy század előttivel hason eredményű nem leend, s a mellynek nyomán Ilit— egység s tiszta erkölcsök fakadandnak föl. S csak drága kedves honunk azon szerencsétlen hon, melly a külföld áldásaiból mi keveset, de többnyire fattyűsarjadékon termett gyümölcseiből ízlel. Az erkölcstelenség nagy folyaminak árjai, mellyek végik áztaták az úgynevezett művelt világ földjét s magukkal sodrottak mindent, hogy millióknak temetőhelyül szolgáljanak, hazánk t ereire csapódtak ki; és e nép nem készül gátot vetni az erkölcstelenség hullámainak , mellyek máris sűrűn tünedeznek föl. -- Több megyékből , igy jelenleg Szabolcsból *) a romlott erkölcsök buja terjedésének szomorú vonásait látjuk ; nagyok kicsinyek egyiránt vetik magukat annak lágy karjaiba s a hajdan erejéről elhirült magyarnak ivadéka és apái buzogányát alig birja most már két kézzel fölemelni, mellyel amazok a"csaták förgetegeiben villámként sújtottak. A kéjelgés, melly a fölső körökben elveté hálóját, a szeszes italokkal túlságos élés , mellynek cseppjeibe lelket s testet egyiránt törpitö bűnmagvak rejtvék, s melly nagy elhatalmozásával nemzeti erőnket fenyegeti, honfiaink ezreit testbeli elkorcsosulásba merítvén; a rablási gyilkolások, mellyek a népneveletlenség, s innen eredő erkölcstelenség természetes eredményei, és azon nemzet gyengeségét eláruló pártokra szakadás , a sok , nemzetiségünket megtámadó idegen elem, kik mégis kiegészítő részünk mind a mellett hogy az összeolvadástól isszonyodnak, és a dühös harcz, mellynek lángjai időszakonként újabb anyagokkal tápláltatnak, melly az egyház sanctuariumába is nyomul csak hogy forrongást idézzen elő, melly óvatlan s parancsoló kezekkel a lélekismereten erőszakot kíván tenni, s mind megannyi előjelek , hogy e nemzet egy sajátságos eseményeket előidéző jövőbe siet, mellynek kétes kifejtése egyeseket úgy mint az összes társaságot aggállyal töltheti el. Az egyes hatóságok megfeledkezve hatalmuk s tiszti körük non ultrajárói, a nép hitét nyugtalanító határozatokkal lépnek föl, s meggyengitik azon szálakat az egyház s nép között, mellyektől üdvük függ, csak hogy a ,,szabadelmű megye 44 díszes czimétől meg ne fosztassanak ; parancsolnak ott s ollyat, hol hallgatniok s engedelmeskedniük tisztük, s a millg tetteket tiszti hivatásuknál fogva a törvény értelmében szigorúan büntetni kellene,**) fölcserélik a szerepeket s a megyei gyűléseket zsinatokká változtatják, hol az adótárgy megvitatását a szerencsétlen schisma indítványa szoritja ki; igen, fölcserélik s hívők létükre tanítják a pásztort kormányozni a juhokat. Indítványozzák az egység megszakítását Romával, mellynek elvesztését s hiányát Albion népe most kezdi érezni, midőn itthon a protestáns unió apostolivá készülnek lenni; — ott az egységben a veszély csiráit vélik lappangani, daczára az évezredes hitnek , melly az egyesülésben varázserőt tapasztalt rejteni,midőn itt az egységsürgetés a poroszországi egyenetlenség nyilvános s szomorú eredmén,eire vezetni fogja őket. — Vannak bizonyos okok, mellyekhez bizonyos következmények csatolváka legyen bár közel vagy távol az idő, mindegy, a következményekei nem maradnak. Kulcsát e mondásnak föltalálhatjátok a világ történeteiben. Mert miként az anyagi ügy a szellemi vagyis erkölcsi világban mi sem marad visszahatás nélkül, a kéjelgő férfiú előre soha szert nem tehet, miként a tiszta erkölcsöket únt, s pietásokat megvető s kigunyoló nemzet, más hatalmasb nemzetek között tényezőként diszes helyt soha sem foglaland , de mint melly a világ összes történeteiben tanulni nem tudott s ennek intő szavát figyelmetlenül elmellőzé — méltó sorsának az enyészetnek adatik által. Die Weltgeschichte ist das Weltgéreht. Sopronéból, nov. 27. E hó 21. ment végbe megyei tisztválasztásunk olly szép rendben, mint azt e nemzeti ünnep komolysága megkívánja; eredménye következő: Első alispán lett: Rohonczy Ign. szavazattal; másod: Káldy József fölkiáltással. A főjegyző megerősítetett. Főszbivák : a sopronyi fölsőjárásban: Tóth Bálint; az alsójárásban: Töttösy Mihály; tápczamellékiben: Csontos István; rábaközi fölsőjárásban: Bader Endre; rábaközi alsójárásban: Döry Antal. Tiszti főügyész: Lampert Imre. Főadószedő: Pethe Bálint. Számvevő: Simonyi Itv. Alszbirák: Horváth Lász., Kutrovich Ant., Tóth Samu, Lukinich Mih. szavazattal, Kéry Péter, Radó Dán., Kollár Fer., Sághy Dániel, Fejér Ferencz, Döry Ádám, Csupor Gábor. Esküdtek: Szabó Ján., Trimmer András, Füzy László , Rhorer N., Takács Sándor, Zalka N., Nagy Ign., Hajas Gábor, Tógor Pál, Nagy János, Nagy Zsigmond , Chapó Imre, Chapó József. Biztosok megerősítettek. A megürült biztosi hivatalra Nagy Károly választatott. Tolnából. (Folyt.) Szegzárd, nov. 26. Ezután olvastatott Erős szolgabiró hivatalos jelentése a báttai rendetlen biróválasztásról, mellyből értettük, hogy a báttaiak egy ^#) Helyen látom itt emlékezetbe hozni és Beregh megyének a debreczeni superintendentiához és esperességekhez csak nem rég intézett azon határozatát, mellynél fogva parancsolólag meghagyja ezeknek: hogyha a rom. cath. papság valahol vonakodnék a vegyesházasokat áldással összeadni, kötelességüknek tartsák (daczára a törvénynek, melly ellenkezőleg rendelkezik) azokat megesketni. S meghagyja egyszersmind a megye , hogy ezen mandátumát az illető esperesek tractusaikban többi paptársaikkal tudassák.Érdekes leend tudni, mennyiben engedelmeskedik a superintendentia ezen határozatnak. Ugyanis még sértve érezvén magát, hogy neki már a világi törvényhatóság is imponál az egyházi dolgokban s szinte a megye parancsolatját az élő törvénnyel megegyeztetni nem tudván— ő Felségéhez fölirást intéztek , hogy őket a megye efféle befolyásától mentesíteni kegyeskedjék. Hja! igy van biz az uraim! a miilyen terhet vádoltatok magatokra, viseljétek azt békével! egykoron a világiak kormányában hittétek lenni egyházatoknak erős oszlopát. Pátere legem.