Nemzeti Ujság, 1842. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)

1842-07-06 / 54. szám

Második félév. l*est, sz. Jakab hava­sban f§4£. ^ ár 4. szám, NEMZETI ÚJSÁG. f m/ wc zÁv/es/z/é ev. J Megjelenik minden szerdán és szombaton, fél évi ára helyben kihordással 3 ft. 12 kr. borítékkal 3 ft. 36 kr., postán 4 ft. ismeretlen ker.ektől bérmentesítetni kérjük a leveleket, a lapokat illető levelek a szerkesztőségnek czimeztetendők. HAZAI S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. 11.1PITÁ HIXTKÁR ISTIÁS XÁRIAUIllÓ, HI.UIJA ÜZVEUJE. TABUILOM ! Hazai n­a­p I­I. ---- Kineve­veg­és, h­alálozás, jótékonyság­ok. ikervárosi hír­nök, Montból (levelezési előszó), Bácsitól (me­gyei gyűlés részletei), Hevesből ( pót­lék az utób­bi gyűléshez), Abaujból (fenyitő törvényszék és gy­ű­lés folyt.)— Külföldi napl­ó.—Olasz- Spa­nyol- Portugal- Franczia- Angol- Porosz- Német­­ország. Ilayli. rlövid közlések. Il­id. HAZAI MAPIJO. 141 nevezés. A nm. magyar kir. udv. k­a­m­­ara az újtel­ki (Neufeld) megürült harminczados­ hi­­vatalra P­u­n­­­k­h Károlyt, a Bécsben levő erdélyi har­­tminczadi kiadó hivatal írnokát, alkalmazó. Halálozás: Szombathely, jui. 17. Főtiszt, puszta-rádóczi s deskelkedi De­se Pál szombathelyi olvasó kanonok négy hé­tig tartó nyavalyája után , a betegek szentsé­geiben ájtatosan részesülve, néhány paptár­­sainak s rokoninak buzgó imái közt jan. 13. este fele munkás életének 74 dik évében kö­zölünk a jobb világba költözött. Hideg tete­mei ugyanazon hónap ldén a székesegyház sírboltjába számos tisztelőitől kísérve illő szertartással takaríthattak el. (Egyh. Tud.) Korunk üggyel czikket ezúttal nem adhatunk. Jótékonyságok. Nagyi­éit. Pyrker László egri érsek e magas fokra hágott ínség idejében minden fölösleg bazáját 8 ft.­­jával osztatta ki, melly ánnak felét jobbágyai által szolgálattal kívánja lerovatni ; a ns egri káptalan szinte 6000 köblöt osztatott ki jobbágyai között, mellynek árát csak az uj termés eladása után követeli. — Főt. Pál­ma Pál főesperes és plébános a hevesme­gyei júniusi közgyűlésben indítvány­ozá, hogy a vármegye által a katonaság élelmezésére szükségesek előállíthatása végett kölcsönvett 20 ezer­­forint lerovatása aláírás útján tör­ténjék, és azonnal 100 vitát ajánlott és le is fizetett. (Egy b. Tud.) Ikerváros! film­ek. Ismét egy ér­dekes irodalmi termék ! A középponti pam­­nevelő-intézetbeli növ­endékek munkálatain­ak IX. kötete már körlel az olvasó világban. A munka jeles dolgozatokkal bővelkedő, diszes bel és külsejű; ára 40. pkr. A közméltány legyen inger a korszerű pályán haladó te­­hetségdus ifju egyházi literatoroknak. — A művészet barátinak is kedvenczadat! W­u­r­­d­a, az óhajtva várt nagy hírű tenorista, még e héten hozzánk, hazája fővárosába érkezen­­dik , nemzeti színpadunkon (tán fölsz­ó­­litlanul?) föllépendő. A színházi t. igaz­gatóság ebbeli nemes intézkedéséért, mi ál­tal az ikervárosi közönséget olly édes élv­ben részeltetendő csak jó sikerre számolhat. — Hiteles kútfő után örvendetes hírrel lep­hetjük meg tisztelt olvasóinkat, melly­ tanú­ságul szolgálhat, milly hatályos lépések lé­tetnek nemzetiségünk előmozdítására. A V­i­­lág utóbbi száma már közlött egy illy — nem akarjuk mondani — mit, mi ennek má­sát, testvérét mutatjuk be. Bizony­os pro­testáns lelkész szabadalomért föly­amodott „BRÜZ MEPJEKA“ (Köszörüljünk tollakat) politikai lap kiadhatására Most elég enny­i. Nem soká ismét találkozandunk ez ügy­gyel. — A császárfördő ez idén már új épü­letben van, melly belülről félkört képez, s a Duna felé mint magas emeletű épület tűnik föl. Nem lehet tagadni, hogy König ur a bér­lő e fürdő csinosítására semmi költséget nem kim­él, de — mint a magyar mondja — borsos is szobáinak ára, melly 3 pengő forint­ra is fölmegy egy napért; azonban e szobák mind elfoglalták e mellett is, s több vendég az Ó-Buda felé levő épületekben szállásol. Halljuk sőt szemtapasztalatunk után remél­nünk is lehet, hogy jövő évre ismét egy eme­letes uj ház fogadandja a vendégeket, melly a fürdőház s országúton túl épül. A fördőven­­dégek , s több látogató dandyk oll­­kor sere­gestül mennek ki a báj­dús Margit szige­tébe a valódi pesti elyzionba, K­ijjába em­lítjük, hogy a ladikászok itt is rendetlenek , de n­ehez mi budapestiek régen hozzászok­tunk! Térjünk azonban a sziget pasis,tin, vi­­rágos terei, s angolizlésü áttekervényei kö­zé, el fogjuk e bajt felejteni. Valóban őszinte lélekkel mondhatjuk el, hogy a nádor ő fen­ségének nem vagyunk elégségesek köszöne­tet adni, hogy e szigetére minden becsüle­tes embernek megengedő mulatni járhatni. Bár pesti oldalon szinte bírnánk egypár ren­des ladikot, melly bennünket ide át szál­lítana. — Nehogy még eltérjünk Budá­ról, menjünk föl a bástya térre, ma úgy is szerda van, mikor s pénteken itt katonai zene tartatik. Hullám­lik a kecses öltözetű nőnem, tolong a fashionable férfitábor, m­ig aprónkint össze nem keverednek; de mi ez? hisz e népcsoport majd mind pesti lakos! avagy min csudálkoztok ? hiszen Buda­pest eggyé tett,s igy elég nekik egy sétatér is, a budai Budára jár, a pesti pedig Budára, mi körülbelül mindegy! A pesti újépület ka­puja előtt — mért épen kapuja előtt?! — szinte tartatik illyes zene, hol több hangász kar váltva játszik; hallgató, s tekintőleg ven­dég kevés van, kivévén ha ad. K o u d e l k a ezredbeli kar napja fordul elő , mell­ — an­nál nagyobb dicséretére legy­en mondva, mert nem magyar ezred — többnyire nemzeti zenedarabokat hallat, m­ig mások beteges opera czikkeket, s koptatott marsdarabokat játszanak t­­i a magyar ezredbeliek! Mi épen nem tartozunk azok közé, kik ha egy Rákóczy-indulót hallunk, egyszerre vala­­melly revolutionares szellem halna meg,i­lyen egész honban sem igen van; de azok­ közé igen, kik a nemzetit mód nélkül szeretjük, s ezt ki vehetné rész néven?—A múlt szombaton, egy dunasori csapszékben, három naplopós ugyan­annyi huszár között heves­ szóvita után tett­re került a dolog; a katonák fegyvertelenek voltak, a bitangok egyike kést ránt, két hu­szárt teste több helyen megsebesít, a har­madikat arcz és mellbe szúrja, ez mély sebe­ivel kirohan a bérházból segedelmet kiáltoz­va, de ereje elhagyja s földre rogyik. Néhány, időközben megjelent katona nyomozza a go­nosztevőket; egyike elfogatott, a másik elil­lant, a harmadik a hid épitményi fák közé rejtezett, helmét sem kutyák sem emberek ki nem zaklathatók. A mélyen sebesitett kato­na félóra múlva, mint hitelesen tudósittatánk, meghalt. — — S­c­h ú 11­7 A u g u­s z t ,,Ham­burg és Jós latigazság“czim alatt egy tüne­mény csarnokot adott ki négy fényképben, mell­­kötött beszédű könyvecskének jövedel­­mezendését (ára 20 p. kr ) a hamburgi fűző károsultak javára áldozza. Szép áldozat! Hont!»»!. — H o n t r­ó­l , június 26 án. Testületek munkálatiról igazságos értesítést politikai hírlapokban közleni nem csak hasz­­nos, de szükséges is. Hasznos azért, misze­rint ügyviteli fokozatokról, a kivitel ered­ményiből követésre méltó, vagy óvatra intő tapasztalást nyerjünk, és szükséges, nehogy testületek természetéből folyó többség akara­ta, ellenőrködő nyilvánosság hi­ánya miatt féktelenség jellemével bélyegezve zsarnok önkénnyel szabja ki működése ösvényét , mellyen közérdek felé törekvésünk szabados­ság halmozta torlaszokba ütközzék. — Mió­ta az ébredő nemzeti szellem szükségessé tet­te a politikai folyóiratok szaporítását, egy­ben sem lelem föl az igaz­ hazafiság hitval­lásának minden ágazatit, ezek között a nem­zeti újság kegyed közlötte hiszekegy­jét leg­jobbnak tartván a szeretet testvérháza színe előtt vallom hitemnek, s összes ágazatiból ítélve e vallást józanság, mérséklet s igaz ha­­zafiság hitvallásának tartom; e hitben éltem­ eddig, e hitben akarok élni s halni, e hitért szeplőtlen fegyverrel küzdeni, s ha ütne a kísérlet órája, e hit vértanujakint meggyőző­désem áldozatául esni. Akarja isten , és a józanul vezetett nemzeti szellem , miszerint az álladalmi nélkülözhetlen kormányzat te­kintélyét, alkotmányszerű, izgatástól tiszta haladást, reményt s elégedést nyújtó vallást, és mindnyájunkat biztosító törvényt tisztelő irányát e folyóirat szerkesztősége s munka­­társai egyenkint egy átalában sóhaj szemük elől el ne tévesszék, más elvekkel, de ha­­sonlag közjóra törekvő ellenvélemény­­ek iránt méltányos türelemmel viseltessenek, akkor a nemzeti szent­szél érkeztének ny­ugodt lélek­kel kiálthatunk Hozannát! — Ki a me­gyék helyhatósági működését korunkban jel­­lemzeni óhajtja, a kor lelke ihletésének tár­jon keblet, minden okot, melly jó vagy hal­okozatok szülője — ugy is tekintsen, mint e vagy ama párt életkérdését, mi miatt a közérdek olly sokszor alárendelt szerepre kárhoztatik, holott ezt Mózes tűzoszlopaként kellene szem előtt tartanunk, ha az ígért földre, alkotmányos polgárodásunk e régió­jába jutni akarunk. — E szép de szegény megyének egy vezuvja van, melly koronkint emésztő lávájával tereinket minden irányban elborítja s a sz. hajdan árvizekint meghaladja legmagasb hegy­einket;fölriasztja ermenonvilei magányában a közjóért­ fáradozásban elaggott csendes polgáriakat; elrabolja a családatyák jövőjét biztosítandó iparszerzemény őket, s a házi istenektől rejtett békétlenség fáklyáját fölgyu­jtván , ott is hol hivatását vesztené az emberi kebelben ez által átokként rombol­t és e borzasztó lény a pártoskodás. — Ne mondja valaki : a legközelebb történt tiszt­választás bevégeztével kiadta mérgét megyénk ez ijesztő vezuvja! maguk, kik ámítva hir­detik ezt, cronikus kitöréseire előre számit­­nak : félek, ne­hogy mostani gázcsinálóink kö­réből megy­énk néhány jobbjai kiszorittatván a jövő vész martalék­­ain menedék­hely nél­kül hagyassanak. — Csodálatos! hogy mi, ki­ket honi ismerőink legszegényebbek közöl va­lóknak állítanak: pártoskodásra legtöbbet pa­zarlónk: csodálatos! hogy mi, kiknél e kivi­telre szükséges v­állalkozási szellem ollyigen híjány­zik: legvérmesb indítványok özönével

Next