Nemzeti Ujság, 1842. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)

1842-10-19 / 84. szám

Második félév. t*est, Min­dszen­t hava l§49. 84. szám. NEMZETI U­JSAG. HAZAI S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. AIulPITÁ HVK­TSÁR ISTVÁN TAULVNiflUÓ, RIADJA ÖAVEGJE. fffijarzru mc zA'Jec/sA cn^J Megjelenik minden szerdán és szombaton, fél évi ára helyben kihordással 3 ft. 12 kr. borítékkal 3 ft. 30 kr., postán 4 ft ismeretlen kezektől bérmentesítetni kérjük a leveleket, a lapok illető levelek a szerkesztőségnek czimeztetendők. Évnegyedes előfizetést (oct. 1-től dec. végéig) postán 2 ft­., helyben borítékkal 1 ír. 48 kr., boríték nélkül 1 ír. 36 kr. p. p. még elfogadunk. TAKT­A IIOJI! * FI aza­­ napi «. A n.vára­­di püspök nyugalomra lép , elölépet., Ko­runk ügyei, jelentések a magyar tudós és Almanach-társaságtól, takarékpénztár- és énekiskolától, ikervárosi hírnök, Székes Fe­jérvár s Biharból (közgyűlések), Tolnából (szüret) , Erdélyből (Országgyűlés) ; rövid kézi. (haladás, rablók elfogatása, tűzvész); hirlapbuvár. — Külföldi napló. Ser­­via. Angol - Orosz- Bajor- Orosz- Törökor­szág. Hird. ]IA/IAI IAPID. A nagyváradi rom. kath. püspök L­aj­csák Ferencz ő excellentiája , a romai pápa ő­szent­sége megegyezésével, saját kérelmére gyengél­kedő egéssége tekintetéből a terhes püspöki hi­vataltól felmentetett s végnapjait érsekezimmel valamelly kolostorb­an fogja tölteni. Elöléltetés. A kolozsvári kir. lyceum­­ban nt. L­e­z a Xav. Ferencz, kegyes rendbeli ál­dozó pap, bölcsészettanár és a philos. tudomá­nyok 16 évig érdemteljes professorának a ly­­ceum könyv-és kőnyomó- intézete igazgatójává történt előmozdíttatása következében a philos. tu­dományok tanítószékére nt. Cseh Ferencz, szin­te a kegyes rend tagjai, eddig a kolozsvári gymnasiumban egyik osztálybeli buzgó professor nevezteték ki. (M. és J.) Mórunk ügyei. f A reformá­tus fö­isk­ola eszméje practi­cal­i térenc) Midőn múlt évben azon duzzadt panegyrist olvasók , mellyet a Pesti Hírlap mindjárt keletkezte után a Pesten föl­állítandó reform, egyetem ügyében , az ebből nemzetünkre áradandó jótétemények fölött tar­tott, minden legcsekélyebb sejtelem nélkül nyugodt kebellel tevénk félre az előttünk áb­rándozások regestumának tetsző lapot , mert a magyar h­evülést históriai után ismervén ez ügyben is elmondhatónak véltük a nálunk annyiszor valósult latin közmondatot: ,,Ini­­tium fervet, medium­­epet, finis alget“; s ha valakinek eszébe jutott volna a Pesti Hirt. által magasztalt eszmének megtestesülendé­­séről hozzánk akkor kérdést intézni, mi így válaszoltunk volna: biz ez vérmes remény u­­ram, vérmes remény és semmi egyéb, melly rövid idő múlva a hiú remények nagy óceán­jába merülend. És ez volt okunk, s hihetőleg ez volt oka más józanabb gondolkozása, nem az ábrándok országában hanem a valóságos világban élő honfiaknak is, melly miatt ré­szünkről az érdemleges fölszólalás szükség­telennek tartatott. Miután azonban ezen új , s a leggyászosb nemzeti meghasonlások mag­­vát keblében rejtő eszmének valósítására — mikint a közhírré tett aláírási ívek tanúsítják — már tetemes ajánlások és adakozások történ­tek , úgy hisszük , minden igaz hazafinak, ki nemzetünknek mind külső mind belső szomo­­ritó helyzetét fölfogni, és a magány vagy pártérdeket a nemzeti közérdeknek alárendel­ni képes, kötelességében áll fölszólalni, s a kö­zönséges veszély elhárítására — mielőtt or­­vosolhatlanul bekövetkeznék— egyéni tehet­sége szerint mindent megtenni. Jól tudjuk mi, hogy a régi nem mindenkor jó, de tudjuk azt is, hogy a mi jó nem azért jó mivel uj vagy régi, hanem azért mivel czél­­irányos és üdvös; s hogy a mi czél elleni és ártalmas akár legyen régi akár uj, már magá­ban rész, mellyel ha egyesekre vonatkozik minden ember mint ember, ám pedig az egész nemzetre vonatkozik, minden polgár mint pol­gár gátolni, irtani köteleztetik. Az evang. reform, egyetem eszméje ha­zánkban egy egészen uj tünemény, melly­­nek valósulása , habár egyes osztályokra néz­ve üdvhozónak látszik is, practices téren te­kintve , az egész nemzetre nézve — főkép­telen körülményeink között — nem csak szük­ségtelen, de sőt á­r­t­a­l­m­a­s. Nem tehetünk róla, hogy a Pesti Hirt. szerkesztőjének azon véleményében , mintha nemzetiségünk fönnaradását az evang. reform, főiskolától kellenék várnunk, nem osztoz­hatunk , mert bocsásson meg ő szerkesztősé­ge, mi magyar hazánkban magyarok valánk akkor is, midőn a reformatio még világon sem létezett, és magyarok m maradandunk ezután is , ha­bár a reformatio Magyarhonból kiköltöznek is , és jóllehet mos­tan kori evangelikus és reform, honfitársainkat magunkhoz hasonló i­­gaz magyaroknak tartjuk, *) de honunknak e­­zen nem egészen 13 lakóságát összes ma­gyar nemzetnek nem tekinthetjük , miu­tán legújabb statisticusunk számítása szerint **) az egyesült, s nem egyesült görögöket és zsidókat nem is említve, maguk a cath­oli­­cusok több mint kétszer fölhaladják az evang. és reform, honfiak összes számát; különben az következnék , mit már egyik elvbarátunk a Pesti Hirl. .szerkesztőjének szavait magyaráz­ván, a Nemz. Uj­. 82-ik sz-ban élénk ecset­tel festegetett, hogy t. i. nemzetünknek leg­­nagyobb része,a cat­­olicus honfiak „csak félma­gyarok, vagy épen korcsok , kiktől nem le­het reménytem­ azon közvetítést, hogy a ma­gyar europaias legyen,­­ az a­mit európai­nak nevezünk, e honban mindig magyar marad­jon“ — a minél ugyan gyanusítóbb állítást, szemtelenebb vakmerészs­éget ember e föl­dön nem látott. — íme mire nem vetemedik a rohanva haladó ha rohanásában nem gátol­­tatik, elsodor, összetipor után útfélen mindent, a mi pártérdekeinek tömjénezni nem szo­k) Ide nem értvén az evang. egyháznak azon tetemes részét , melly nem rég 200 tót lel­kész vezérlete alatt nemzetiségünk ellen pánszláv propagandát alapított. ív. 1'Kc) Magyarországban—Erdélyt ide nem értve — a catholicusok száma : 5,030,558, az evang. 782,844, s reform. 1,614,032. 1. Fé­nyes Magyarország Statistikája. költ, s hogy szentségtelen irányát szentesít­se, magánosztálynak érdekeit nemzetérde­­ki méltóságra csigázza, el akarván a nemzet­tel hitetni, mikép nem az összes nemzet ér­deke a közérdek, hanem csak az ő magánosz­­tályának érdeke, következőleg hogy az emen­nek , vagy­is az összes a részletesnek alá van rendelve. Uram, ez nem nemzet­egyesítő hanem inkáb a különben is megszakadozott nemzetet még több pártokra osztó politika, mellyet jelen körülményeink között inkáb gya­korolhatna az orvosi boncztudományban, mint egység után epedve sóvárgó magyar hazánkban. — De térjünk vissza a tárgyhoz. Azt mondok fölelni­, hogy az evang. re­form. egyetem eszméjének megtestesítése pra­ctices téren tekintve szükségtelen. Hogy állításunkat nem ködből de magából az élet­ből mentők, bizonyítja maga a kérdéses egye­tem természete. Mert mondjátok meg édes hon­fiak : mit kívántok ezen ujonan fölállítandó evang. reform, egyetemben tanítani? nemde tudományokat? — igen de azt lehetlen nem tudnotok, hogy a tudományok vallási különb­séget nem is ismernek ; — lehetetlen nem tudnotok, hogy az ember a tudományo­kat sem mint cath­olicus sem mint evan­gelicus sem mint református, hanem csak mint ember szerezheti meg magának , következő­leg hogy a tudomány mint tudomány sem ca­­tholicus sem protestáns nem lehet. Vagy ta­­lán egészen itj s eddig a világ előtt nem is­mert tudományoknak kívántok tanító­székeket emelni? — hiú erőködés uraim és semmi egyéb miután ti sem ugrottatok ki Minervakint Zéma koponyájából. Már pedig az eddig ismert tu­dományok a mostani kir. magyar egyetemnél nagy részben mind taníttatnak, s ha mellyek nem taníttatnak — csak nemzetünk akarja — azonnal taníttatni fognak, mert koronás feje­delmünk tökéletesbülni óhajtó magyar alattva­lóinak igazságos kivánatát bizonyosan tudja méltányolni; a mellyek pedig taníttatnak (a th­eo­lgiát kivévén, mellyről külön szólandunk) valamint catholicusokra és protestánsokra egyi­­ránt vonatkoznak, úgy mindenkinek egyiránt zárvák. Ugyanis mi taníttatik a mostani ma­gyar egyetemnél? A bölcselkedési kar­ban: mathesis és polgári építés-mesterség, történetek, bölcselkedés, aesthetica, termé­szet­tudomány, csillagászat, számadás, fenső mathesis, német, magyar, görög, franczia olasz nyelvek és literatura. A törvény karban: magyar polgári törvény , curialis, stylus, statistica, bányászi törvény, egy­házi törvény, természeti törvény, politica, római polgári törvény, büntető és feudális tör­vények. Az orvosi karban: seborvosi, theoria, természet­tudomány, orvosi policzia , orvosi tudomány, szemorvosi tudomány, fino­mabb anatómia, physiologia, gyógyszertan, lövészet , és bonettudomány. Már­pedig ezen tudományok a fölállítandó evang.­reform, egyetemben szint azon alapel­veken épülnének — mert egyebeken nem is épülhetnének — mint a mostani magyar egye­temben, mert bocsátkozzunk csak a dolog­re- *) Kifejtvén a reform, főiskola ügyében néze­teinket elméleti téren , tisztelt tv. barátunk szinte e tárgyat gyakorlati szempontból taglaló czikkel lepett meg bennünket, mel­lyel annyival inkáb sietünk közölni, mint­hogy kiegészítő része fölvett tárgyunknak S­z­e­r­k.

Next