Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)

1843-06-03 / 54. szám

hogy annak más gátat lehessen vetni, mint polgári helyzetünk és összeköttetésünk természetes következéseit s alkotmányunk gyökérelveinek föntartását. Ha haladásunk akadályait elfogulatlan szemmel vizsgáljuk, tapasztalni fogjuk , hogy mindenütt leginkább hiányzik a rend. Ezt látjuk az újabb események borzasztó tanúsága szerint a megyék választásánál, a városok elrendezésénél, hitelünk körüli intézkedéseinknél, mindenütt hiányzik a rend. Reális előmenet és valódi haladás tehát az, mi a rend megalapítására vezet, mi már csak azon tekintetből is elkerülhetlen, mert előbb utóbb szükséges lesz a nemzet számos osztályait részesíteni az alkotmány jótékonyságaiban ; más részről pedig meg kívánnók tartani tanácskozásaink azon szabad szertartásait s alakjait, mellyeken leginkább nyugszik municipális rendszerünk. Ezzel átellenben senki sem fogja tagadhatni, hogy a közszükségek elseje , s minden haladás nélkülözhetlen föltétele ez üdvös elv erősödése. Már pedig a királyi előadások nem kívánnak egyebet, mint ezt s igy foglalatjuk tovább is megnyugtatást nyújthat a közvéleménynek. Egyes pontjaira nézve akkor , midőn tanácskozások alá kerülendnek, föntartja észrevételeit. Jelenleg csak azon kívánatra szorítkozik, hogy kezhessenek minél előbb az előttünk levő számtalan tárgyak fölötti tanácskozások. — Ez után más megye követe igyekezetét szinte oda irányozd, hogy a nyilatkozatok megosztottsága a főkérdések lényegére vitessék viszsza, javaslatot tevén a sorozatnak könnyű módon megkészítése iránt , ollyképen , ha 8 tagból álló választmány küldetnék ki a végre, hogy a követ urak által hatóságaik utasításából előzeteseknek följegyzett s a választmánynak írásban átadott tárgyalandók miképen sorozása iránt okokkal támogatott véleményt terjesszenek a KK. és RR. ekbe. Nyilatkoztak számos városi és káptalani követ urak is , kiknek némellyike szinte országgyűlési állásuk megvizsgáltatását s rendezését kiváná. Mindkét testület követei mélyen bocsátkozának a históriai jogalap fejtegetésébe, mi azon megjegyzésre szolgáltatott okot, mikép e helyen a tárgy lényegébe bocsátkozni nem lehetvén , bővebb fejtegetések a maga idején lesznek előterjesztendők. Előadása által leginkább figyelmet gerjesztett egyik városi követ, ki egyébiránt utasítása világos szavainál fogva szinte egy egész szavazatot kért minden szab. kir. város részére, melly kérelem viszhangra nem találhatott. — Ad. u. 13. óráig tartott kerületi ülés végzéssel, a választmánynak s országgyűlési szavazatarány és városi belszerkezet tárgyában kapcsolatosan leendő működését s a megyék részéről kerületenkint 4 , az egyháziakéról és kerületekéről pedig egy egy tagnak hozzájárulása mondatott ki. H .k. Ilonnak ügyel. (Á teendők alpháját. Nincs hazafius szív, melly részvéttel nem volna azon nemes aggódás iránt, mellyet gr. Széchenyi Lajos ur ő maga a világ i.e. 22. számában „Mivel kezdeni?“ czikkében részéről föltüntet, s fontos megvitatás után is a teendők alphájára nézve őszinte „nem tudom“-mal nyilatkozik, s ezt nagy kérdésnek állitván , megfejtésére mindenkit fölszólít, —amire a szerkesztőség nyomban igy válaszol: „E fölszólitást illetőleg, mi részünkről ennek jó eleve eleget tevénk , midőn szellemi és anyagi haladásunk alpháját, e két szóban: nevelés és adózás kijelölők.“ Kérem bocsássanak meg minden illetők, s ne nézzék vakmerőségnek, hanem hazafias buzgalomnak, hogy én is, ki a politikai bölcsességet illetőleg csak egy porszem is alig vagyok, bátorkodom e nagy tárgyban a szólás tehetségét használni, és kereken kimondani : miképen szellemi és anyagi haladásunk alpháját nem a nevelés és adózásban látom. De hát miben? Felelet: az igazságszolgáltatásnak hathatós garantiávali rendbeszedésében, mint ezt már múlt 1842ki tavasszal a Ne nyúlj hozzám czimü könyvecskében a 31. 32. 33. s 34. lapokon olvasni lehet.— Mert minden homokra épitetik ott, hol a jogszerűségnek és igazságnak garantiája nincs, hol a törvény alárendeltje az igazságszolgáltatók önkényének; hol ügyetlen és rosz lelkű egyének föl mernek lépni tisztviselői pályára, és ott huzamos ideig is megszenvedtetnek; hol a tisztviselői kihágások büntetlen maradhatnak ; hol a vétkes elöljáró elleni panasz megfojtazik; hol a visszaélő elöljáró tüstént nyakon nem ragadtatik; hol a tisztviselői önkény ellen panaszkodó darázs fészekbe nyúl; hol a nyilvánosság ellen azok protestálnak, kik tetteik szeplőtelenségét s annak világánál tartoznának bebizonyitani; hol a hivatalos hosszas hiv szolgálatot méltánylás, jutalom nem követi; hol pénzen közhivatalt lehet lélekvásárban venni; hol az érdemetlen az érdemes tisztviselőt helyéből kitúrhatja; hol a kiképzett szív és elme a születés szerencsétlensége miatt az alkotmány jótéteményeiben előkelőségekben nem részesülhet, midőn a születés szerencséje egy durva betyárt a szent korona tagjává méltat. Oh népnevelés! mind addig satyra maradsz, mig a nagyravágyóknak, mig a nevelteknek módjukban áll a néptömeget bűn eszközeivé csábíthatni, mig erkölcs prédikáltatik ugyan az iskolákban és templomokban, de azok, kiket uraknak nevezünk, házról házra járnak erkölcsöt rontani a falukban és városokban. Oh adó, te az igazságnak törvényes gyermeke! bizony nem az ősi szabadságnak mély érzete, nem a nemzetnek fölébresztése, nem oppositio meghasonlása, nem modor, sem a meg nem érettség az oka, hogy megbuktál, hanem azon kolomposok, kik tekintélyt vagy hivatalt vadásznak, kik abban érdemetlenül megmaradni, érdemetlenül fölébb menni törekednek. Házról házra járnak ezen antikrisztusok vagy küldenek pseudoapostolokat a köznemesekhez, olly hamis tudományt tanítani, hogy a hon közjavára adózni annyit tesz mint szabadságot veszteni. E szó ne fizessünk igen hízelkedik a zsebnek, és a sokaság az ő jólléte faktorának nézi az ezt hirdető kapatost, tehát hhez ragaszkodik a nyers erő, ezt emeli tekintélyre vagy hivatalra, s igy lesznek a tekintélyt vagy hivatalt vadászok a megyében a nyers erő centrumai, most már önérdeküket kivívhatok; igy használták ők az adó szent ügyét is önkinézésük emeltyűjévé. Az igazság és jogszerűség áhitatos érzete szülné meg az adó megajánlását, de támadhat-e illy érzet a néptömegben? ha épen azok maguk , kik neveltek, kik jól tudják mi az igazság és jogszerűség, tanítják a sokaságot ennek el nem ismerésére — csak hogy ők uralkodhassanak. Ártatlanok az adó megbuktában a mágnások, mert tudtomra, mágnásból cortesfőnök jelenleg nincsen országunkban, ártatlan az úri nemességnek legnagyobb része , mert ez is az adó mellett van, ártatlan a köznemesség, mert ő csak elcsábítva van; e szerint e szent ügy átka csak azon nehány csábítót illeti, kik csábítókul tettleg fölléptek. Azonban a fölvett tárgyra visszatérve látni való, hogy a nevelés nem lehet a szellemi, az adó nem lehet az anyagi haladásnak alphája; mert mindkettőnek ellene áll a féketlen hatalommal dalongó erkölcsrontás , ezenkül a szegényadó már meg is bukott, igy tehát most azt asztalfőre vonni nem is lehet,— és igy azt kell a teendők alphájává tenni, ami ama hatalmas erkölcsrontási, és igazságtalanság- tanítási divatot ,az ő gyökerében megrontja, s ennek fölújulhatása ellen biztosítékot nyújt. Ez pedig egyéb nem lehet mint latinul mondva a: „Coordinalio administrationis justiae cum inelusibili garantia.“ — Ha ez létesül, általa azonnal meg fog szűnni mindaz, mi a népnevelésnek jelen állásunkban legyőzhetlen erővel útját állja: a korteskedés, igaz néven nép-erkölcsrontás. Divatba jön az igazság és jogszerűség iránti szeretet, melly anyja az adóelvállalásnak. Mert az igazságszolgáltatásnak köre a statusban az a hegyen épült város, azon nagy és általános példa, mellyről minden ember a polgári életben magának flimet varr. Ha az selejtes, törvényt, igazságot kijátszó, önkénykedő, természet elleni jellemmel bír: ravasz, igazságot nem szerető, csábítható, gonosz, fölfordult leszen a nép critériuma, erkölcse. — A históriából meg lehet mutatni, hogy valahányszor országunkban jó rendet akart a törvényhozó test behozni, mindenek előtt az igazságszolgáltatást emelte ki; igy volt ez többek közt legszigorúabban Mátyás alatt, — erre mutatnak a Corpus jurisban, a bírói önkényre, hivatalbeli visszaélésekre kimondott számos törvények, de a mellyek a garantia hiánya miatt már régen nem observáltatnak. — Rómában egy uralkodó, midőn polgárilag minden összekuszálva, erkölcsileg megromolva volt, az igazságszolgáltatást szedte először rendbe s garantirozta azt, s azonnal minden kerekek jó forgásba indultak. — Ez az én hiedelmem is. S mikből álljanak a részletek a coordinatiora, miből álljon a garantia? minderről máskor szólunk. Miskolczy Károly. —m Vidéki levelezések, Kis-Görbő, május 21-án. Én vagyok az a Forintos , kit a szabad vélemények, és nyilvánosság korszakában leginkább a nemzet mártyrja Kossuth Lajos úr, és társai vezér- is mellék- czikkeikben az egész magyar haza előtt kigúnyoltak, és nevetségessé tettek. Én vagyok az, kit Zala megye jelen bureaucratiajának hatalmas főnökei befogatással is fenyegettek, csak azért, hogy szabad hazámban véleményemet az adó ellen nyilvánosan kijelentvén a rokonkeblü köznemességnek tolmácsa voltam ; de hogy megyém intelligens szerepet vivő része ingerültségét palástolhassa, azon ürügy alatt támadott meg, mintha a kehidai kicsapongásoknak én lettem volna főokozója, s a nemesség melletti föllépésem egyenesen Deák Ferencz személye ellen intéztetett volna,— sőt Kossuth Lajos és társai is Deák Ferencz firmája alatt piszkolódnak, csak azért, hogy az első ismét alkalmat vehessen , a nagy hazafinak barátságával már egész az unalomig kérkedhetni. — Ezeket előre bocsátva, úgy gondolom, rajtam a sor nem a napirenden lévő garázdaságokkal ugyan , hanem a dolog mibenlétének tisztába hozatala által magamat szinte az időszaki sajtó útján az olvasó közönség előtt védelmezni. — Nem az adó megbukta, sem közvetlen Deák Ferencz személye itt a bökkenő , mert ha a hírlapokban is megjelent körlevelem olly vétkes lett volna, miilynek azonban Zala megye úgynevezett intelligens része legnagyobb ingerültségében sem találhata , akkor a vezérczikkek írójának — ki ezer éves constitutionkat 11 millió adózónak fölkelendésével fenyegeti — előbbi martyrságában már régen zeneidivázni kellett volna; — más, egészen más Zala megyében a dolog állása. Létezik itt már tiz év óta egy , hat hét tagból álló, politikai monopóliumot gyakorló hatalmas társulat, melly Majláth János gróf szavaival élve a nagy hazafinak Deák Ferencz urnák józan haladási nézeteit túlfeszítette , s habár annak csak sugáraiként jelenhetik is meg Zala megyének borús egén, elég nyereségnek tartja, hogy azóta a beligazgatást önérdekéhez képest intézheti; — ez boldogabb időkben a mostani gúnyolt nyers tömeget ,kedves vérem1 ,nemes társam4 czinnnel illette, vele poharazott, és csókolódzott; de midőn a gyámság alatt rég nyögött ,vérem4, ,atyámfia4 észre jött, s nagykorúsága érzetében a tutelatustól menekedni akart, a kényuraktól azonnal nyers tömeggé, s vad durva csoporttá aljasittatott. Ezen kényuraság elvesztése s nem egyéb fáj a jó uraknak, ettől nem akarnak egy könnyen megválni, s hogy ügyük, a haza előtt is szent szint ölthessen, Deák Ferencz köpönyege alá bújnak , s készek inkább az egész megyét diplomatice legyalázni, sőt azon nagy férfiút is, kitől minden fényüket nyerték , compromittálni, hogy sem előbbi bitorló befolyásukból csak egy körömnyit engedni, mert vannak nálunk némellyek , kiknek kedvükért 10 —15 ezer forintos kőhidakat építünk, ma ugyan a szegény adózók, idővel pedig — valamint nem rég a nemzet mártyrja jutalmának egy részét a nemesi fölkelési pénztárból, — #) E czikket — megváltjuk— az adók közé sörözők; nehogy azonban pártrahajlásról vádoltassunk az ellenszellemű tudósítás közlése miatt: ime — bár , mint mások elleni vádakkal megtöltött, közlő úr ügyében mit sem igazol — adjuk, Szerk.