Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)

1843-06-03 / 54. szám

NEMZETI ÚJSÁG. "Ok­sztím. Pest, Sz­ent-Iv­án hara­skán _________1843. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapító Hultsár István táb kiadja Harmincznyolczadik év. Közelegvén a második félév tisztelettel kérjük mind azokat, kiknek keblében elveink visszhangra találtak, mél­­tóztassanak lapjaink javalása iránt rendeléseiket megtenni. Azuk helyben 5 ft­ig. négyszer hetenként szétküldve, postán borítékkal 6 ft. p. p. Mihelyt a esetsz. kir. postahivataltól a négyszeri elküldhetés iránt tudósítást veendőnk, legott azon tisz. előfizetőinkhez, kikhez négyszer jár a posta, négyszer fogjuk elküldeni. Nemzeti Újság szerkesztősége. TARTALOM. Rázni napi«. Névmagyarítás, nyugalm., kinev. Országgyűlés (a máj. 27. ker. ülés rész­letei). Korunk ügyei (A teendők alphája.) Vidékr 1­e v. Zalából (egy éortesfőnök igazolása) , Biharból (püspöki beiktatási ünnepély), Nógrádból (nyilatkozat a Pesti Hírlap vádja ellen.) Külföldi napló. Ausztria. Szerb-, Spa-­­ nyol-, Franczia- , Angol-, Törökország. Sajt«-»**. A XVI. szepességi városok pra­gmaticai történet- s állomány-vázlata. — Hirdető. HAZAI NAPLÓ. névmagyar'zás. ő cs. s apóst. k­ Felsége Tr­etter György pestvárosi főbiró vezetek-nevének táry-ra változtatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Nyugalmazás. Ö CS. s apóst. kir. Felsége G­o­s­z­t­o­ny­i Alajos nagy-kikindai kamarai biztost saját kérelmére a rendes nyugdíjjal legkegyelmesebben nyu­galmazni méltóztatott. Hitnevezések. A nm. m. kir. udv. kamara a megürült maruzsinai kir. irnokságra s egyszersmind bányatörvényszéki helyettes sollvivőségre S­zul­­­e­ty István­­ tanulmányait végzett bányagyakornokot alkal­­mazá. A nm. m. kir. udv. kamara a Lauschmann János budai h­arminczadi kelmevizsgálót nagyszombati harminczadossá kinevezni méltóztatott. Országgyűlés. Röviden lehetvén csak érinteni múlt számunkban a f. h. 27-dikei kerületi tanácskozásoknak folyamát, visszatérünk jelenleg annak hatályos részeire. Azon inditványt, miszerint választmány volna kiküldendő, melly a városok aggasztó országgyűlési állásának meg­­szüntethetése végett javaslatot terjesszen elő, — mint mondók élénk tetszéssel fogadák a Kér. Rt.: [ egyes eltérő vélemények s árnyéklatos különbö­zések azonban meg is mutatkoztak, s ezek köl­­csönözék a vitatkozásoknak egyik érdekét. Egy más követ elismeri a kérdés fontosságát, egye­nes utasítása lévén egyébiránt mindaddig, míg a közaggodalmat gerjesztő előleges sérelmek orvo­solva s az országyűlés kiegészítve nem lesznek, semmibe nem bocsátkozni, úgy az indítványhoz járulandását ettől függesztette föl. Voltak más ha­tóságok képviselői is, kiknek utasítása szinte más tárgyat tűzött elsőben tanácskozás alá veendővé, s így addig másba ereszkedni nem akartak. Mint­hogy egyébiránt az indítvány csak előleges lépés, nem pedig valóságos tárgyalás, mikép ez világo­san megkülönböztetett, minthogy továbbá azon megyék képviselői, melly megyék utasításai kö­zött az országgyűlés rendezése tüzeték ki a teen­dők első sorában,­­• az indítványt résznyire uta­sításukkal egyezőnek találták, lehetlen volt mel­lette nem szavazniok, hozzá tévén azonban más követek, hogy e pont különben is a kir. előter­jesztésekben foglaltatván , azok olvastassanak föl s azután a sorozat állapíttassák meg, a mi szerint a tárgyak szőnyegre h­ozatandók lesznek. Velős szózatot emelt az indivány mellett különösen azon követ, ki azt olly szükséges előkészületnek látta, melly nélkül az országgyűlési tanácskozás igen nehezen fogna haladhatni, nem lévén megnyug­tatva a városok, pedig ő ezen országyűlésnek legnagyobb föladatát a fáradhatlan cselek­vőségben látja, ugyannyira , hogy előtte legjobb lesz az , minden felekezetre tekintés nélkül, ki ezen­­ a nemzeti előhaladásnak egy új stádiumát képe­zendő országgyűlésen legtöbbet a legjobban akar és tud dolgozni. A kir. előterjesztések fölolva­sására nézve megjegyzé, mikép­p nem egyedül azért kíván a városok ügyében előkészületes lé­péseket tétetni , minthogy az a kir. előterjeszté­sekben is foglaltatik, hanem mert az a nemzet­nek 1790. óta folyvást ismételt legforróbb kíván­sága , s olly kérdés , mellynek elintézése nélkül v. épen nem v. csak nehezen fogunk haladhatni, előt­tünk lévén a korábbi idők példái, midőn a jogaikban gátolt kir. városok húzták és gátolták a tanácsko­zásokat, kik egyébiránt 1832 ben, midőn a vá­rosi belszerkezet kivontatott, ennek hathatósan ellenszegültek , most pedig, megértvén a nemzet és kor kívonatait, miután maguk is nyúltak már belső szerkezetük javításának eszközeihez, biz­tos reményünk lehet, hogy az ország többi ren­deivel karöltve fognak járni. Ha pedig csak a­­ kiegészítés után kezdenénk munkához, akkor igen keveset fognánk tehetni s­tb. Hasonló módon szó­nokolt a következő is , a munkásság gyakorlatba vételét, az idővel gazdálkodást ajánlva s figyel­meztetve a Kére Reket arra, mikép két hét ótai itt­létük idején nem sokkal történt több, mint a múlt országgyűlés alkalmával egy óra alatt. Cselek­vésre szólitá ennélfogva újólag a RRet, s hogy ez minél folytonosabban, félbenszakasztás nélkül történhessék s a követek egészen váratlanul va­­lamelly fontos tárggyal meg ne lepessenek, mikép ez most történt, tárgysorozatot kívánt megállapit­­tatni, s erre nézve figyelmezteté a Kér.­seket, mikép ezen országgyűlés föladata egészen más mint volt az előbbieké, mert viszonyaink egészen változtak; most, úgymond, nem ismer nagyobb­­­ szükséget mint a practicai kérdések tisztába hoza­talát, s mivel minden országgyűlésnek megvolt a maga bélyegző jelleme azon tárgy által, mellyben a legkitűnőbb buzgalommal s eredménnyel mun­kálkodott, úgy a mostaninak, miután időközben a sajtó szabadabb mozgása kellőleg kifejtette az eszméket, a nemzeti jólét emelése jellemét sze­retné megadva látni az által, hogy mindenekelőtt az úrbéri váltság hozassék szőnyegre, egyszer­smind azonban az anyagi érdekekkel rokon tár­gyak sorozatilag megállapittassanak ; mert nem hisz senkit abban a véleményben fogultnak, mi­szerint az országgyűlést addig tartandónak gon­dolná , mig minden megyék kivonatai tárgyaltatni fognak, kéri tehát a sorozat megállapítása végett h°gy a jövő hét ker. elnökei 1) a névjegyzék és 2) a kiegészítés kérdését, 3) pedig a kir. előter­jesztések fölolvasását tűzhessék napi­rendre. A szónok előtt és után több városi követ nyilatko­zott , kik közöl egyik előadása folytában azon reményét fejezi ki, hogy a munkálkodandó vá­lasztmány a városok bel­szerkezetére is kiterjesz­­tendi figyelmét, a­mi általános tetszéssel fogadta­tott. A vélemények főleg e kérdésekre nézve ága­­z­nak el: valljon csak a városok országgyűlési szavazatarányának megállapítása vagy pedig egy­szersmind belszerkezetük átalakítása iránt is ter­­jesszen-e elő javaslatot a választmány ?; továbbá: valljon a választmányhoz városi követek is járul­­janak-é­s milly számban és szavazati súllyal; és részesittessenek-e a választmányban a káptala­nok s kerületek is ? E kérdések megoldásához hathatósan járult az, hogy a városok befolyásá­nak szinto oly jelentékeny mint nemzeti emel­kedésünkre nézve jótékony befolyása kiemeltetett, a szavazat és belszerkezet kapcsolatos tárgyal­tatása ajánltatott, a megyék részéről 16,­­kerületen­­kint 4) a városokéról 6 tagnak megválasztása java­­soltatván. A tárgysorozat most idő előttinek ta­láltatott , bevárandó lévén még a vizsgáló választ­mány jelentése; akkor pedig czélszerít leend, szabad tért nyitni a követi nyilatkozatoknak, mel­­lyekből keletkezendő többség fogja elhatározni — kerületi választmány rendezése után — a tárgy­­sorozatot; a jelen országgyűlés jellemzetét ille­tőleg, mellyre nézve reménylhető, hogyha az nem fog hátrább maradni az előbbieknél, igen hihető, hogy fő munkálata leend­ő a sérelmek orvoslása mellett, a haladási kérdések elintézése, s igy újó­lag munkásságra szólittattak a BR., olly drága lévén minden perez, hogy csak egynek is elha­lasztása kárt hozhat a hazára. Nyomatékosság­gal fejté ki nézeteit a szerte ágazott vélemények iránt más követ. Ő szinte minden kerületből 6 me­gyei követet, a városok részéről pedig általáno­san nyolczat, vagy ha kivántatnék, többet is kí­ván a küldöttséghez választatni. A fölveendő tár­gyakra nézve a k. előadásoknak elsőbbséget ad, mivel nemcsak az 1790: 13., melly egyetlen so­rozati törvényünk, világos szavai ezt rendelik, ha­nem a dolog természete is ezt hozza magával, miután a fejedelem maga központi és pártfölötti ál­lásánál fogva legjobban ismeri az ország azon szükségeit, mellyek minél előbbi elintézést kíván­nak. Azonban e kérdés törvényes oldala múlt országgyűlésen eléggé meghányatva lévén, ennek fejtegetésével a Rendek béketűrését fárasztani nem kívánja, s inkább általán­os szempontokból indul ki állításai támogatásául. Ugyanis éber figyelem­mel kisérte a közvélemény üterének lüktetéseit, de azon általános és mély aggodalmat, melly egyik követtársa által indítványozott cselekvési rend­szer okául fölhozathatnék , nem lelheti föl. Ő in­kább a nemzetben azon öntudatot látja, hogy ha a fölzúdult nemzetiségek reactiója egyrészt, nem­zeti létét a tanácskozásokban használni kezdett nyers erő, másrészt municipális rendszerét nem veszélyezteti, más veszély, különösen fölülről jö­vő, most alkotmányunkat teljességgel nem fenye­geti. Ugyanis tizenhat esztendei normális lét után egy igazságos fejedelem alatt, ki még ott is, hol korlátlanul igazgat, a tiszta emberiség szellemét követi: meggyőződhetett minden hazafi a felől, hogy alkotmányunk lényege , sőt fokonkénti ja­vítása biztosítva van. Nem szeret, úgymond a szónok, autoritásra hivatkozni, mert hol az igaz­ság maga szól, ott arra szükség nincs, o tt. Ren­dek pedig mindenben csak önmeggyőződésüket követik ; lehetlen mégis nem emliteni b. Wesse­­lényi Mik. „szózatának 44 véglapjain kifejezett néze­teket, mellyek a kormányhozi szoros csatlakozást, mint előhaladásunk nélkülözhetlen föltétét és leg­­biztosb eszközét ajánlják; miután e módot egy fér­fiú javasolja, kinek tükörtiszta jelleméhez a gya­­núsítgatás árnya sem fér, és kit a kormány iránti részrehajlással vádolni nem lehet. Ezen ösvényt javasolja a jelen országgyűlés czélja is, mert ez nem lehet más, mint honunkat a kifejtés és haladás útján ismét egy stádiummal tovább vinni. A szónok sem ismeri életének más ideálját, mint nemzete haladását, és soha sem fogja elismerni.

Next