Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-09-26 / 119. szám
volt a helynek , időnek s egyéb körülményeknek tekintetéből azon veszély , mellynek a gyerme kitétetett. , 147. §. Midőn pedig a szülők azon határozott czélzattal tették ki, vagy hagyták el gyermeküket, hogy az meghaljon, büntetési* két annyi leend, mint ezen czélzat nélkül hasonló körülmények közt lett volna. . . 148. §• Midőn valamelly anya törvénytelen ágyból született gyermekén követte el a fönebb 144dik és 145dik §-ban körülirt bűntettet, az ott kijelölt büntetetéseknek felével büntetethetik; a 151 dik $. esetében pedig legnagyobb büntetése Öt évi rabság leend. 149. §. A fenebbi 144, 145, 146. és 147- dik §§ok szabályai s büntetései alá esik az is, ki valamelly reá bízott gyermeket, vagy más gyámoltalan személyt, kinek gondját viselni köteles lett volna, kitett, vagy szándékosan elhagyott. 150. §. A ki valamelly kitett gyermeket, vagy elhagyott gyámoltalan személyt, olly állapotban , mellyben az magán segíteni nem képes, megtalált, s ennek sem maga gondját nem viselte, sem az illető fölsőbbségnek az iránt jelentést nem tett, ha azon gyermek vagy gyámoltalan személy elhagyatásának következésében megsértetett, két hónapi fogságig, ha pedig meghalt, hat hónapi fogságig büntettetik. XII. Fejezet: A súlyosabb testi sértésekről. 151. §. A ki szándékosan és előre meggondolt eltökéléssel , démerti gyilkosság! czelzattal, akár erőszakkal, akár ártalmas szerekkel, valakit testében vagy egésségében megsértett vagy megkínzott, büntettetni fog, s legnagyobb büntetése, habár előre meggondolt eltökélését indulatos fölgerjedésben hajtotta is végre. a) Négy évi rabság leend, ha a sértésnek vagy kínzásnak következésében a sértett vagy harmincz napok után meghalt, vagy minden munkára állandóul alkalmatlan lett, vagy elméjében vagy egésségében úgy megromlott, hogy kigyógyulása nem valószínű. b) Három évi rabság, ha a sértett valamelly tagjában megcsonkíttatott, valamelly érzékétől megúsztatott, sebesités által szembetünőleg elcsufíttatott, mestersége vagy hivatala szokott dolgainak teljesítésére alkalmatlan lett, vagy neki három hónapnál hosszabb, de nem gyógyithatlan betegség okoztatott. c) Két évi rabság , ha a sértés vagy kínzás ollyan volt, melly a fenebbi pontokban körülirt esetek közé ugyan nem számítható, de a sértettnek mégis betegséget, tetemes sebet, vagy valamelly csonttörést okozott. 152. §. A ki másnak személyét azon előre kitűzött czélzattal, hogy rajta valamelly a 1511k §ban körülirt sértést vagy kínzást kövessen el, tettleges erőszakkal megtámadta, de a czélbavett sértésnek vagy kínzásnak elkövetésében valamelly szándékán kívül közbejött akadály által meggátoltatott, kísérletért fog büntettetni; s ha tette valamelly más súlyosabb bűntettet nem foglal magában , egy évi rabságig büntettethetik. 153. §. A ki nem előre meggondolva , hanem indulatos fölgerjedésben tökéltette el magát arra, hogy mást testében vagy egésségében megsértsen vagy megkinozzon, s indulatos eltökéltését azon fölgerjedésben tüszint végre is hajtotta, annak büntetése a fönebbi 151dik §nak a) b) c) pontjaiban kijelölt eredményhez képest, az ott meghatározott büntetések mennyiségének csak feléig terjedhet. 154. §. Midőn az előre meggondolt, vagy az indulatban elhatározott és véghezvitt sértés kitűnő kegyetlenséggel követtetett el, a 151ik és 153ik §§ban rendelt büntetés még félévvel súlyositathatik. 155. §. Súlyosan vétkes vigyázatlanságból elkövetett sértéseknek legnagyobb büntetése meg nem haladja egy negyed részét azon büntetésnek, ami a felebbi 151 dik §ban a szándékosan és előre meggondolva elkövetett hasonló sértésekre rendeltetett; — ha pedig a vétkes vigyázatlansága 43ik §nak értelmében kevésbé súlyosnak tekintendő , a tettesnek büntetése egy hónapi fogságnál többre nem terjedhet. 156. §. A ki a fönebbi 151 , 152, 153, 154ik §§ban körülírt módon , anyját vagy atyját, vagy azoknak szüleit sértette meg, annak büntetése két annyi reend, mint ha azon sértést máson követte volna el. 157. §. Ugyanazon büntetés alá esik az is, ki a fönebb emlitett sértéseket olly személyen követte el, kiről tudta , hogy terhes állapotban van. 158. §. Vétkes vigyázatlanságból elkövetett bármilly sértések, csak a sértett félnek, vagy midőn az panaszt tenni nem képes, hozzátartozóinak panaszára vétethetnek közkereset alá. 159. §. Az előre meggondolt, vagy az indulatban elhatározott s véghezvitt sértések pedig magánpanasz nélkül is közkereset alá veendők, ha eredményre nézve olly súlyosak valának, hogy e tekintetből a 151 dik §. a) vagy b) pontja alá sorozhatók; ha ellenben azok eredményre nézve csak az említett 151 dik §. c) pontja alá tartoznak, akkor közkeresetnek csak úgy leend helye, ha a sértett fél, vagy midőn az panaszt tenni nem képes, hozzátartozói a sértő ellen panaszt tesznek. 160. §. A sértéseknek minden előszámlás eseteiben tartozik a sértő , a törvényes büntetésen s orvoslási költségeken felül, a sértettnek okozott szenvedés, gyalázat és meggátolt kereset fejében pénzbeli dijt is fizetni. Ezen pénzbeli dijt a bűnperben eljáró bíróság fogja a körülmények szerint meghatározni, s minél gazdagabb volt a sértő, minél szegényebb a sértett, minél súlyosabb, fájdalmasabb s gyalázóbb a sértés, s minél nagyobb a kereset meggátlásából eredeti kár, annál nagyobb teend a lefizetendő díj , húszezer forintot azonban meg nem haladhat. 161. §. Azon eseteken felül, mellyekre nézve a 73, 76, 77. és 79-dik §§-sok általános szabályai minden beszámítást kizárnak , következők még az esetek , mellyek ezen fejezetnek büntető rendelete alól kivétetnek, s mellyekben az, ki mást testében vagy egésségében megsértett vagy megkínzott, büntetés alá nem vonathotik: a) Midőn az orvos , szülész , vagy sebész valamelly kezére bízott beteget gyógyítási czélzattal az orvosi szabályok által meghatározott esetekben megsértett vagy megkinzott, de illy esetekben az orvos, szülész, vagy sebész a mennyiben orvosi eljárása vétkes vigyázatlansági beszámítás alá esnék, a 155dik §. szerint lészen megítélendő. b) Midőn a sértés a 138-dik §-nak a) b) e) d) e) f) g) és h) pontjaiban elősorolt körülmények között, s az ott megállapított korlátozó szabályok megtartásával követtetett el. XIII. Fejezet: A verekedésről. Ha valamelly többek közötti verekedésben gyilkosság vagy emberölés követtetett el, a tettes ki azt elkövette, azon szabályok szerint fog büntettetni, mellyek ezen bűntettre nézve a IXik fejezetben megállapittattak. 163. §. Midőn valamelly verekedésben a verekedők közöl többen sértették meg azt, ki azáltal életétől megfosztatott, ha a rajta elkövetett sértések ollyanok voltak, hogy azoknak bármellyike már magában is halált okozott volna, mindenik aki ellen valamelly illyen sértésnek elkövetése bebizonyittatik, úgy fog büntettetni, mintha a halált maga okozta volna. 164. §. Ha pedig a verekedők közöl némelylyek halálos , mások nem halálos sértéseket ejtettek az életétől megfosztott személyen , amazok az okozott halálért, ezek pedig csak az általuk elkövetett sértésekért fognak büntetés alá vonatni. 165. §. Midőn azok , kik a sértéseket elkövették, tudva vannak ugyan, de kinyomozni nem lehet, hogy mellyik követte el közülök a halálos sértést, vagy midőn az elkövetett sértések közül egyik sem volt magában halálos, hanem a sértett azoknak összes hatása által lett megfosztva életétől , mindazok, kik a sértéseket elkövették, a 1231. §. értelmében fognak büntettetni. 166. §. Végre, midőn azt sem lehet kinyomozni , hogy a verekedésben életétől megfosztott személyt kik sértették meg a verekedők közül, akkor mindenik , ki a verekedésben tettleges részt vett, vétkes vigyázatlanságból elkövetett emberölésért lészen büntetendő. Aki azonban bebizonyítja , hogy ő azt, ki életétől megfosztatott, tettlegesen épen nem bántotta, annak az emberölése nem számittatik, hanem csak annyiban büntettetik , a mennyiben vagy mást valakit sértett meg , vagy valamelly a verekedés közben elkövetett tette által a bekövetkezett eredményt közvetve okozta. 167. § Ha valamelly verekedésben életétől ugyan senki meg nem fosztatott, de valakin olly sértések ejtettek, mellyek a 151 ik §. rendelete alá tartoznak, a tettes azon §. szabályai szerint lészen büntetendő. 168. §. Midőn a verekedésben valaki többek által sértetett meg, ha a rajta elkövetett sértések közül valamellyik ollyan volt, hogy a bekövetkezett eredményt egyedül csak abból számlázottnak tekinthetni, az egész eredmény csak annak számíttatik be, a ki azon sértést elkövette; a többi sértők közöl pedig kiki csak az általa elkövetett sértésnek nagyságához képest büntettetik. 169. §. Ha azonban a bekövetkezett eredményt nem egyedül valamelly egyes sértés okozta, hanem az több sértéseknek összes hatásából származott , vagy ha kinyomozni nem lehet, hogy a sértők közül ki minő sértést okozott ? mindenik sértő úgy büntettetik, mintha ez egész eredményt az általa elkövetett sértés okozta volna. Végre 170. §. Midőn azt sem lehet kinyomozni, hogy kik voltak a verekedők közül azok, kik a sértett személyen a sértéseket elkövették, mindenik verekedő, ki a verekedésben tettlegesen részt vett, az egész eredmény nagysága szerint büntettetik. 171. §. Ha mindazáltal valamellyik a verekedők közöl bebizonyítja, hogy ő verekedett ugyan, de semmi sértést el nem követett, azt ilyen esetben is kisebb beszámítás fogja terhelni. 172. A verekedésben elkövetett gyilkosságnál, emberölésnél és sértéseknél a beszámítás mértékére nézve súlyosító körülménynek tekintetik az is, ha a tettes előre meggondolva s reá készülve verekedett. 173. §. A verekedések a sértettnek, v. midőn az panaszkodni nem képes, hozzátartozóinak panasza nélkül, csak akkor vétethetnek közkereset alá, ha azokban valaki életétől fosztatott meg, vagy ha valakin olly sértések ejtettek, mellyek a 15 vk §. szerint akkor is közkereset alá vonatnának, ha a verekedésen kívül követtettek volna el. — Olly verekedések azonban, mellyek valamelly közhatósági gyűlésben , valamelly itélőszékek ülésében , valami közhatósági választás , vagy valamelly bírói eljárás alkalmával követtettek el, úgyszintén azon verekedések , mellyek egyébként is az elkövetés helyének tekintetéből különösen botrányosak voltak, magánpanasz nélkül is, minden esetben közkereset alá vonandók. 174. §. Azon díjak és orvoslási költségek, mellyekről a 127 , 128. és 160ik §ok rendelkeznek, olly esetben, midőn a gyilkosság, emberölés vagy sértések verekedésben követtettek el, csak akkor lesznek megítélendők, ha a sértett személy egyedül megtámadás következésében s önvédelmére vett részt a verekedésben. (Folyt. köv.) 620 Vidéki levelezések. Kidlídlól. Késtem az august. Síkon s folytatva tartott közgyűlési események részletes előadásával, — és késtem szántszándékból, hogy a tragoedia világos kifejlődését bevárjam. Adtak eddig a különszínezetű hírlapok a zalai eseményekről sokat, de a tájékozási pont, mellyről azokat tekintek, többnyire pártjaik érdeke volt, miért némellyekről hallgatni, másokat simítani kellett én adózó ugyan , de ki pártot nem ismerve egészen magamé vagyok , közlöm a megtett dolgokat, mint történtek. A P. Hírlap három egymásba ütköző tudósítást közöl: az elsőben mondatik , hogy a katonaság, bár egy egész osztály esetileg Zala -Egerszegen szállásolt, nem alkalmaztatott , a közlő itt ha szabadnak nem is, de pártja érdekéért jónak vélte az egész haza színében megszegni ezen erkölcsi nagy törvényt: Ne hazudj'. A második tudósításban előadatik ugyan, hogy a katonaság nemcsak fölállíthatott, hanem F. Gy. embereitől megtámadhatva, itt és ott véres legyintéseket is osztott; de az adózó fél itt is igen kímélve van , midőn a nem adózó koromfe-