Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-08-04 / 89. szám

NEMZETI UJLÁGI HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapító Kultsár István táblabiró, fiadja kövegye Harmincznyolczailik év. 89. szám. Pest, Kisasszony havason 1844. Lapjaink második félévi még szolgálhatunk.__ folyamából teljes számú példányokkal MAKAI RAFLÓ. Malálozás. N. Várad, julius 31- i. hó 26. halt meg Bradecker József az itteni kacaderaiában bölcsészet-tanitó, t. n. Biharmegye tb., a SSMM. s bölcst tanára, élte 69dik, buzgón töltött tanítói pályája 44ik évében. — E tisztes férfiú emléket emelt önmagának dicsőt, tartóst, az enyészet érczagyarával daczolót. Emléket mondom — mert ő , ki majdnem félszázadig fáradozott a tanítói rögös pályán , élni fog hálás tanítványai, s baráti keblében ! Korunk ügyei. (Aezekek.) Hogy minden tárgynak több oldala van, és ép ellenkező szempontból lehet ,azt fölvenni, annak nyilvános jelét adja a múlt 1842dik észt. Századunk 93dik számában Fekete János ur által megkezdett, és még a X6Odik számon át is folytatott „ezéhek apológiája ;(idén ugyan abban sok dicséretet, de kevés igazságot látok; mert a mit a ezéhek vallásosságáról, becsületességéről, bizodalnasságáról s a t. említ, az talán úgy volt hajdan, sőt most is úgy kellene annak lenni, de jelenleg a tapasztalás és az ellenkezőt tanúsítja, hiszen maga értekező úr a 93dik számban azt mondja, hogy a vallásosság már megszűnt, és hogy innen túl inkább a széhbeliek indifferentismusuk ellen kell majd panaszt emelnünk. Megvallom, régen olvastam értekezést, melly egy conservativ, vagy akár fontolva haladó tollából eredett, illy dorongoló, és illedelemtelen, türelem nélküli modorban terjesztetett volna elő, mit maga az értekező is Századunk 16ödik számában önkényt vall, hogy t. i. nyersebb kifejezésekkel élt, ami azonban a megsértett illendőség bűnét korán sem menti, — már pedig azt bölcsen tudni kellene értekező úrnak, hogy mennél kevesebb igazságra támaszkodhatik a vitatott tárgyban, annál simábban írni a jó tactica javasolja, úgy mégis talán valamelly hatásra számolhat, mert higgye el, a dorongolás az igazság hiányának félreismerhetlen jele. Magam is a ,,fontolva haladás“ politicai hitben élek, és azért restelem az illy vastag írásmodort, mert ezután a túlzók szemére nem nagy igazsággal vethetjük a türelmetlenséget, és noha már előre le vagyok dorongolva, s lélekismeret nélkülinek, ha az apológia ellen fölszólalni merészlek, kikiáltva, megkísérlem mégis (tisztelvén értekező úr véleményét) a széhek elleni nézeteimet én is teljes megyőződésem szerint, az emberiség iránti tiszta ösztönből ép azért előterjeszteni, mivel értekező úr így kiált föl: „kár, valóban kár a dolgot csak egy oldalról tekinteni,“ — teszem pedig ezt annál inkább, minthogy a kézi mesterségek űzése annyira hat be a nemzetek életébe, hogy annak könnyítése , sőt előmozdítása egy fölvilágosodott kormánynak nem csak egész figyelmét megérdemli, de a törvényhozó testnek akármelly részét is kötelezi arra, miszerint állásánál fogva minden kitelhető módokat és eszközöket használjon ezen sürgető szükségnek előmozdítására, s kivivására. Ki vonná azt kétségbe?, hogy azon összeszoritásoknak, és akadályoknak eltávolitása, mellyeknek most a kézi mesterségek alávetve vannak, a nemzetekre a legüdvösségesebben hathat, sőt csak az által lehet egy nemzetet virágzóvá tenni, s vele elhitetni, hogy annak közép rende is szabad ; — haszontalan törekszünk az adózó népnek fölemelésén, míg a kézi mesterség, melly a nemesség, és jobbágyság között a közép rendet teszi, a legnagyobb önkényű nyomatásnak kitéve vagyon , mellyet a czéhek határtalan önbizottságukban rajta gyakorolnak, s azttermészeti szabadságától megfosztják. A széhek tehát azon különös testületek, mellyek a kézi mesterségeknek előmozdítását, és virágzását egész nemzetekre ártalmas befolyással ható bilincsekben tartják, s mennél tovább tartanak ezek, annál kártékonyabbak, veszélyesebbek a nemzetekre nézve; — ezeknek tulajdoníthatni, miszerint a kézműveseknek egy része gazdag, nagyobb része pedig egészen szegény, és igy, ahol egyrendű emberek között illy nagy különbség létezik, ott a viszonyok egyenetlenségéből eredt igazságtalanság forog fen. Ki van e mostohaságnak téve minden nemzet, melly úgy vélekedik, hogy egy részről a polgári szabadságot korlátozni, más részről némelly egyedeket akármelly visszaélések gyakorlatára különös engedményekkel felruházni szükséges, holott tagadhatlan az, hogy a kézi mesterségek szabad gyakorlása a nyersanyagok növekedő termesztését, tehát a földművelő néposztály jólétét eszközli, nagy számú embereknek munkát szerez, s erejüknek , munkásságuknak értéket ad önmaguk, és a közönség nem kis hasznával; — az élelmi eszközök száma nő a mesterségüzés szabadságával, a nép vágyai beteljesednek, újak támadnak, azoknak megfelelni való tülekedés fölébreszti az emberi elmét, s munkálódásra ösztönzi, innen az önkiképzés, s a találmányok , mellyek eredménye a virágzó műipar, gyárak, s terjedtebb kereskedés, mindannyi föltételei a nemzeti jólétnek, s megelégedésnek , mert csak kiképzett műiparral lehet egy nemzet gazdag, és hatalmas. Ezen — a nemzeti élettel olly szorosan összefüggő , és a nemzeti szerencse legbiztosabb alapjain tekinthető — tárgyat illetőleg mindenek előtt be kell tekintenünk a mindennapi élet környülményeibe, s ezekből merített tapasztalásunkba, valamint azt is fontolóra vennünk, milly fokozaton áll műveltségünk, mellyet minden szabad uton előmozdítani tartozunk; látni fogjuk azokból, mennyire károsak a széhek és mennyire legyünk megérve arra, hogy kézműveseinket ezekbeli erőtetett állásoktól fölmentsük, s őket természeti szabadságukba visszaállítsuk. Sok viszonyainknak, s ínségeinknek okát erdődeink intézkedésében találhatjuk; rendelkeztek ők az akkori idő szelleméhez, s kivánatihoz képest; ezek azonban a mi időinkre már többé nem , alkalmaztathatók; iparkodnánk tehát mi is a mostani körülményekhez képest rendelkezni, de mivel eldődeiik intézkedésüket tovább, mint kellett volna, megtartottuk, most sok küzdeni valónk van, míg ismét azon zavarból kivergődünk, mellyet a múltkor örökségül hagyott reánk. Azon kormánynak, azon törvényhozó testnek, mellynemzetét, és népét boldogitani kívánja, teljes erejéből, sőt áldozattal is ugyelliparkodni, shogy mennél kevesebb szegénye, legyen ; e végből a szegénységet nemző okokat, és akadályokat elhárítani kötelességében áll ,és mivel a czéh-rendszer a nemzet egy részének gyarapodását gátolja, azt tovább is ugy, mint jelenleg van, szenvedni a nemzeti boldogulásnak czéljával általán fogva ellenkezik. Maguknak a czéhbelieknek is hasznot hajt a czéhek eltörlése, vagy másképen elrendezése, mert azok most szintén meg vannak kötve egymás között úgy, hogy szabadon nem is mozoghatnak, hanem csak a mint meg van állatok határozva, sőt egy mesterségről a másikra átmenni tihatnak; nem kénytelenek most a czéhbeliek műveiknek tökéletesítésére törekedni, mert minden concurrentiától mentek lévén ,§§ műveiknek, akármint készítetnek is azok, kelendőségéről biztosítva vannak. Nem czélom a czéheknek eredetéről s okairól körülményesen értekezni — annyi bizonyos , hogy azok a 13i. században vették önállásos szerkezetüket, és leginkább virágoztak a 30 esztendős háborúig, sőt a franczia revolutióig, melly idő óta már több miveltöbb, nevezetesen Franczia-, Bajor-, Poroszországban, és némelly német birodalmakban elenyésztek, s több nemzeteknél, mellyek a civilisatiora számot tartanak, jelenleg ingadoznak. A hírlapok szerint legújabb példáját adta ennek Cassel, hol a pékezés eltöröltetett, s most szabad akárkinek ott kenyeret, és zsemlyét árulni, melly rendszabással a közönség jelenleg igen is meg van elégedve. Valljon mi mikor szabadulunk a mindenható mészáros zsarnokoktól, kik még a legszigorúbb rendszabásokat is csak gúnyolják? valóban ideje lenne már a szegény adózó nép tekintetéből is országosan gondoskodni , miképen lehessen ezeknek önkényétől sikeresen megmenekedni. — Bizonyos az is, hogy a czéhek hajdani összeállásuknak czélja a féltékenység, a mások általi kenyérszerzésnek akadályozása , következőleg egyedáluság volt, melly a közjóval össze nem férhet. Ezen zavaros forrásból eredtek a czéheknek számos statútumai, mellyek másoknak kenyérszerzésmódját, és igy természeti szabadságát korlátozzák, illyetén kárhozatos statútumok közé tartozik, hogy csak bizonyos számmal vétessenek föl a mesteremberek. Már csak e körülményből is világos, hogy a széheknek fönállása monopóliumra van irányozva. — De különben is, átalján véve a jelenkornak műveltebb állapotában, mellyben az emberi tudákosságnak minden ágai, nevezetesen a Physica, Chemia, Mechanica, és főleg az erőművészet az előhaladásnak nagy fokára léptek, a nemzetek állása egészen más színbe, más formába öntetett; ugy hogy a TARTALOM. Hazai napló». Halálozás. Korunk ügyei (A ezédek.) Vidéki lev. Tolnáról (közgy., orsz. választmányi munkálatok, jelesen a vallásügy), Zalából (Nyilt levél s felelet a válaszra). Irányiführti napló* Spanyol - , Angol - , Olasz Német - , Orosz-, Törökország. Éjszak- Amerika. Lapvizsga. Jelenkor, Világ, Pesti Hírlap.FarSfllgisi Jercsn. Ikervárosi hírnök. Ilv. jel. a m. tudós társaság s iparegylettől. Apróé kok.