Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-09-19 / 115. szám

TARTALOM. Hazai najító. Kinev. O­r­s­z­á g­g­y ü­l­é­s. XXXVI1. Orsz. ülés: a bűnt. rendszer, a n. váradi kápt. követ beszédével. XXXVllI. XXXIX- és XL. orsz. ülések: a büntető rendszer , jelesen a pápai brevek alá­írása és kihirdetése tárgyában, egy kápt. követ beszédé­vel. XXXIX. orsz. ülés: a vallásbeli átmenetek, két gróf és egy püspök nyilatkozatával. XL. és XLI. orsz. ülések: a vallásbeli átmenetek.) Korunk ügyei. A káptalanok szavazatügyében.) Vidéki lev.Temesböl (közgy. az országgy. választ. műnk.) Barsbol (a mi­napi mezei rend. szolgabiró ügyeben. Tűzvész.) Külföldi napló. Szerb-, Spanyol-, Fran­­czia-, Angol-, Poroszország. Hannovera. Schweicz. Brazília. Sajtó-ör. Tudománytár. Magyarföld egyházi történetei. Prolusio academica. K­apvizsga. Pesti Hírlap. Társalgási terem- ikerv. him. HAZAI SÁPI.«. Kineve­zések­ . Ő cs. s apóst. kir. Fölsége a fiumei váltó kereskedő törvényszéki elnökségre és tengeri consulságra Privitzer István kormány­­széki ülnököt — Pan­er Károly törvényszéki ülnö­köt pedig a fiumei kormányszék ülnökévé legkegyel­­m­esebben kinevezni m­éltóztatott. Ő cs. s apóst. kir. Fölsége a pesti k. egyetem­ben a baromorvosi tanszéket Zsarnál Vilmostorsz. baromorvosra ruházni legkegy. méltóztatott. A nm. m. kir. udv. kamara a selmeczi, klaki és újbányai erdőkerü­letekbeli egyesült erdészhiva­tal szabályozása következtében a selmeczi k. erdő­­mesteri hivatalra R­ombaue­r Emil eddigi erdő­­felü­gyelőt, a k. erdészhivatali számvivőségre Seyf- Tert Eduard ottani erdészhivatalnoki írnokot, ennek állomására pedig Öcs­e­n­a­i József ugyanottani er­dőkerülőt s kiaki ideiglenes erdészt, továbbá a wo­­szinczi erdészségre Prötschel József gyökiczi ideiglenes erdészt, az újbányai erdészségre Stei­ner Ignácz körmöczi erdészhivatali írnokot, a hli­­kiki erdészségre Szladkay József szkleni erdő­kerülőt, s a broodi erdészségre Haszlinger Vincze ibethni erdészt, az ekép megürült libethni erdészál­­omásra pedig Neu­be­hier Pál beszterczebányai erdészhivatali első írnokot, s a Melchiori Lajos fokozatos előléptetése által megürült beszterczebá­­nyai másod-irnokságra Makoviczki József kli­­k­ki ideiglenes erdészt; végre a Steiner Ignácz előlépetése által megürült körmöczi erdészhivatali unokságra Stahl Ferencz újbányai helyettes er­­dészt kegyelmesen kinevezni méltóztatott. Országgyűlés. XXXVII. Országos ilés, septem. 4. Tárgya: a büntető rendszer, mellynek VIIIdik fejezetét illetőleg a kegyelmezési og kérdése került szőnyegre. Voltak, kik a nép, mások, kik kizárólag a fejedelem jogai közé orolák azt; egy szónok különösen a zsidók pél­­dájára hivatkozva, onnan merité tárnokait megmu­­atásául, miként a kegyelmezési jog létezett ak­­kor ugyan a népnél; de több nemzetek később ízt a fejedelmi jogok közé igtaták ; másik szónok szinte a zsidók példájából kezdé mutogatni, mi­sént a kegyelmezési jogot nemcsak a fejedelem, mint egyes , de a nép, mint többség is az ártal­­anság su­lyos letiprásával alkalmazó gyakorta­­­­dvezitőnk példáját hozva föl, kinek ellenébe a­nnok özönébe merült Barabást a nép kegyelme­­ési jogánál fogva visszaadó az életnek, mig az ítatlanságot borzasztó kínok közt a keresztre szeg­és véleménye szerint a kegyelmezési jog czélta­­an alkalmazhatása tekintetéből eltörlendő. Töb­en nyilatkoztak e tárgyban mellett s ellenvéle­­ménynek , mig végre a többség kerületi szerkezet­­ez ragaszkodott. — Folytatólag olvastatott ki­­árólag a Xuldik fejezetig, melly közbe több k­erületi ölésekben is érintett, de el nem fogadott módositások tétettek — s az ülés eloszlott. Egy káptalani követnek ez ülésben a kir. kegyelmezési jog tárgyábani beszéde­imet . Az igazság alapja — úgymond — minden or­száglásnak, igazság kiszolgáltatása által biztosit­­tatik leginkább a nemzetek békéje , az országok boldogsága, s e szent czél van előttünk kitűzve, midőn az igazság pontos , és mérsékelt kiszolgál­tatása tekintetéből új büntető törvények alkotásá­ban fáradozunk.­­ De a kegyelem nincsen el­lentétben az igazsággal, hanem ennek csak szük­séges mérséklője, a kegyelem teszi azt, hogy az igazság nyomasztó ne legyen, súlya teherré ne változzék. Hiszen tudjuk, hogy summum jus, summa injustitia, s hogy az igazság szigorú ki­szolgáltatása azok méltánylása nélkül, mikre a törvény nem tekint, mert ő egyformaságra törek­szik , fölöttébb nyomasztó lehet; sokszor fordul elő olly állapot, hogy a bíró igazságosan büntet, mert törvény szerint, de még­is fölöttébb súlyosan, és zsarnokilag, mert olly egyént ér büntetése, ki nem megrögzött rossz akaratból jön bűnös, ha­nem a körülmények által mintegy arra fölkész­tetve, ki még mielőtt az ítélet súlyát hallotta vol­na , már megjobbult szivében. Az illyent a kegye­lem még fölemelheti, de az igazság a kétségbe esésig sújtja. A kegyelmezés a megjobbulás esz­méjével ész­re van kapcsolva, mert csak a szi­gorú igazság ejté kétségbe az eltévedteket, a ke­gyelmezés a javulást nem csak lehetővé tette ez­reknél , hanem arra a sziveket el is készíté ; a kegyelem lágyító, s enyhítő erővel bír, ő pedig a megjobbulásra elkerülhetlenül szükséges. A t. KK. és RR. nem csupán büntető, hanem javító törvénykönyvet készítenek, s épen azért nem kép­­zelhetem , hogy egy illy rendszerben a kegyelme­zés malasztját elmellőzni, sőt csak szorítani is le­hessen a­nélkül, hogy aczélra, mellyet maguk­nak kitűztek, nyomasztó befolyással ne legyen. Ezen tekintetek engemet természetesen oda ve­zetnek , hogy én ép a büntető szerek egyforma­ságából eredő aránytalanság súlyának enyhítésére a kegyelmezési jog épen föntartását egész meg-­­ győződésemből pártoljam , hogy enyhítő irt ke­ressek azon egyén lelkületére, ki a megjobbulásra csak azért nem ébredhetett föl, mert a kegye­lem szavát még nem hallotta. A kegyelmezési jog a fejedelmeknek sajátja szokott lenni, hogy ők az igazság legfönsőbb ki­­szolgáltatói lévén, annak terhét a kegyelmezés ajándékával enyhíthessék; ezt a jogot nemzetünk is mindenkor a sz. korona egyik legfényesebb drága­kövének vallotta , ezt a fejedelmek nem az észben gyakorolják , hanem épen a szívben , s ha nem tagadhatjuk azt, hogy a fejedelem legfőbb ereje a polgárok szeretetében alapszik , ne ve­gyük el tőle azon varázs­erőt, mellyel alattvalói­nak hálás szeretetét magára vonhassa, adjunk neki­­ alkalmat, hogy kegyelmet osztogatván a szeretet­­ vonzalmával édesíthesse magához a polgárok szi­vét. A fejedelem nem súlyosíthatja ugyan a bün­tetést, mert ő midőn megkegyelmez nem a birói tisztet viseli, a kegyelem ideája engedés , eny­hítés és nem terhelés. Nincs benne következetlen­ség , ha mindenkinek meg nem kegyelmez, mert a kegyelmet kérni, és adni lehet, de követelni nem lehet, ennek osztogatása a szív jóságától, s az enyhítő körülményekről van csupán föltételezve. Azt mondá egy érdemes követ úr, hogy a kegyelmezési joggal történhetik visszaélés, s a­l! szent írásból Pilátus példájára hivatkozók, kifa­­j­rabásnak megkegyelmezvén az ártatlan Jézust ha­lálra ítélte, — én erre azt mondom, hogy ha Pilatus szive sugallását követheti vala, nem lett volna szükség ama veszedelmes alternativára, de a nép lármája késztette őt az ártatlannak elítélé­sére, s a gonosztevőnek elbocsátására, nem is az által vétkezett Pilatus hogy Barabást elbocsá­totta , mert arra joga volt, hogy az ünnepnapon egy gonosztevőnek megkegyelmezzen , hanem az által, hogy Jézust kit ártatlannak ismert halálra ítélte , s igy birói tisztével , minthogy a nép sza­vára hallgatott, visszaélt. Azt mondá egy más ér­demes követ­ni, hogy régibb törvényeink is kor­látozzák a kegyelmezési jogot. Igen­is , de ezen törvények olly időszakból valók, mikor egyátalá­­ban a fejedelmi jogok megszoríttattak. Azonban vannak törvénykönyvünkben arra is példák, hogy a kegyelmezési jogot maga a törvényhozás is gyakorolta, így p. o. Illésházy Istvánt előbb el­ítélvén száműzte, később neki megkegyelmezvén, visszahívta, s majd palatínusnak is elválasztotta. Azt mondják: ne adjunk reményt az elitélt bűn­tettesnek , mert annak megh­iúsodása a büntetést súlyosítaná, pedig a remény, mig tart, enyhíti a büntetés súlyát, s ha meghiúsul meg nem adatván a kegyelem nem fogja a rabot inkább terhelni, mint maga a kimondott ítélet. Ezen okok , és nézetek­ből tehát rá nem állhatok a kegyelmezési jog meg­szorítására. Az egyház, mellynek szolgája vagyok, kegyelemmel szólítja a bűnöst a megjobbulásra, az elítélteknek menedékhelyeket adott, s a ke­gyelmezés eszméjét még ma is pártolja a mennyi­ben az jobbulásra vezet; azért tisztem , s meg­győződésemnél fogva, az országos választmány szerkezetére szavazok, mellyben a megkegyel­­mezésnek tágasabb tér engedtetik. XXXVllI. Országos ülés, sept. 5kén. Folytatólagos tárgyalása a büntető rendszernek. Egy megyei követ utasításánál fogva azon indít­ványt pengeté, miszerint a párviadal szigorú bün­tetései­l a segédek is mint bűntársak, minden eset­ben bűnhődjenek ; ez azonban el nem fogadtatott. Továbbá a 226dik­­nál hosszú szóváltás eredt a fölött: valljon a gyámság alatt létező nőszemé­lyek , kiknek megfertőztetésökbe az illető gyám közvetve, vagy közvetlenül befoly, rokonainak panaszára közkeresetnek leend­ő helye; ezt so­kan czélszerűnek látták, mig mások ellenben az illy eseteknél kötelesség mulasztási pert aján­lanak ; egy követ azonban szót emelt s előadó, miként bátor a magyar törvényhatóság mindenkor különösen kiterjeszté figyelmét az árvákra, s több üdvös törvényeket alkota azok védelmére, — nincs még is — mint mondá — sehol sorvasztóbb álla­podok , mint hazánkban; ha a törvényszabta 14 évet a biró — miként kell — szigorúan megtartja , mit leend teendő az ollyatén árva , ki törvényes idejét el nem érve , sérelme orvoslására panaszt nem emelhet; a bűn megtörtént — folytató — de az árva törvénytelen érűsége miatt panasza kö­vetkezetlenül elhangzik, — rokonai panaszára sem indíttathatván közkereset a bűn büntetlenül ma­rad; ha az Isten megfosztotta — úgymond — őket minden vigasztalásoktól , ne fossza meg a tör­­vényhozói atyáskodás azon menedéktől , melly­­ szerint sérelmeik orvoslását eszközölhessék; s igy a többség kivonatára az érintett ,ba a ro­konok is bele igtatvák; ez alkalommal még a XXVIdik fejezetig észrevétel nélkül tárgyaltat­ván — az ülés eloszlott. XXXIXdik Országos ülés, sept. 6. t­ovábbi tárgyalása a büntető rendszernek. A Harmin­cznyolczadik év. 115. szám. Pest, szent Mihály hava tékén 1843. 3 NEMZETI V3S&B. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapító Kult fi­ár István tábl­iadja jüanjainkra az évnegyedes előfizetés (October­­től december utósóráig) minden cs. kir. postahir VH(az­ által 3 fi., helyben pedig a kiadó-hivatalban Zöldkert­ utcza 488. szám alatt 2 ft. 30 kr. pengő­ben elfogadtatik.

Next