Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-10-20 / 133. szám
NEMZETI ÚJSÁG*. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapító Maultíiír István táblabiró, kiadja Ilariulnez nyolczadik év. 133. szám. Pest, Mindszent hava 20kán 1843. TARTATON. Hazai napló. Kinev. Ors.Hygyülés. (71. Kérülés : a kir. városok ügye. Egy püspök beszédének vége.) Vidéki lev. Veszprémből (tisztujitás), Nyitrából (pótlékutasitás vége.) Külföldi napló. Portugallia , Spanyolország. Társalgási terem* Jel, a nemz. színháziéi. Aprólékok HAZAI MAPII«. Kinevezések* Öcs. sáp. k. ige Káloay Józsefet, a m. k. udvari kamra tiszt. titoknokát és Kenzler Jánost cs. kir. közönséges udv. kamrai tisztb. fogalmazót a m. kir. udv. kamrához valóságos titoknokokká méltóztatott legkegy. kinevezni. Országgyűlés. LXXIV. Ker. ülés oct. 11. (Elnökök sál. kik előbb.) Tárgy: a városok rendezése. A tegnapi kér. ülésben már tanácskozás alá vett 9udiklus azt rendeli, hogy azok lehessenek polgárok minden vallási és születési tekintet nélkül, a kik „vagy a város kerületéhez tartozó olly fekvő tulajdont birnak , melly egyedül és kirekesztőleg őket magokat illeti. Ezen pontot illetőleg különösen azon eszme fölött találkoztak , vagy tértek el egymástól a vélemények , ha valljon bármilly csekély , talán csak egynéhány négyszögölből álló városi fekvő birtok elég garanciát nyújt-e arra, hogy ennek tulajdonosát polgári jogokkal rész következéset nélkül föl lehessen ruházni ? nem fog- e csak a megvesztegethetők száma szaporittatni ? vagy pedig csak a nagyobb értékű ingatlannal bírók képesek adni a statusnak garantiát, hogy polgári jogukkal a status és itt különösen a város java ellen élni nem fognak ? Erre nézve egy megyei követ úgy látja, hogy ha minden bármilly csekély birtok is qualifikál mindenkit a polgári jogok gyakorlására, akkor egy kis káposztáskert, egypár négyszögöles föld elég lesz arra, hogy valaki polgár lehessen, és ki 100 szavazatot akar szerezni magának, ne tegyen mást, mint egy 1200 öles hold földet 100 pm forinton vegyen meg, és ossza el 100 egyén között, hogy jusson mindeniknek 12 - öl, mert ki tilthatja azt meg, hogy ezt tegye ? Ez jó következésű nem lehet; azt indítványozza tehát, hogy a nagyobb városokban legalább 1500, középekben 1000, kisebbekben 500 pengő forintnyi érték kivántassék meg attól, ki polgári joggal fölruháztatik. Első, ki ezen eszme fölött nézeteit bővebben kifejté, egy kárpát vidéki jeles követ volt. — Nincs kérdés e munkálatban , igy kezdé beszédét, melly a jelennél nagyobb figyelmet igényelne , mert ennek mikénti megoldásától függ a városoknak szerencsés vagy szerencsétlen jövőjök. — Nincs ország, mellyben a lakosok között különbség nem létezne; nem értem azon válaszfalat, melly nemes nem nemestől elkülönöz, hanem azt, hogy minden ország külön tekintetbe veszi a benlakókat és idegeneket, a teljes, és nem teljes komákat, ezen elkülönözést még a legdemocratikusabb státusok sem mellőzik el, világos bizonyságára annak, hogy még a legdemocratikusabb státus is bizonyos fokát kívánja a közállomány által érdekeltségnek és értelemnek a polgári jogok gyakorlására. Ezen tekintetben Európa még tovább ment; tapasztalás tanntá azt, hogy a nép legalsóbb osztályát alig köti több és hatalmasabb érdek a státus érdekéhez, mint az idegeneket, és nem eléggé értelmeseket, azaz kiskorúakat; mert valóban, kit egy kis napi bér köt a státus érdekéhez , azt nagyobb érdek nem igen lánczolja le, mint az idegeneket; nem akarom ezáltal ezen alsó néposztályt gúnyolni, mert ebben is találkoznak , kikről fölállított elvem nem áll, azonban egy törvényhozónak mindenkor a nagyobb részt kell szemei előtt tartani, mert csak nagy különbség van azon Patriotismus között, melly valakit a haza védelmére vérét adni buzdítja, és azon patriotismus között, mellynél fogva valaki a közrend, és közjó iránt magát folytonosan érdekelve lenni, azt fölfogni, elősegíteni iparkodjék. Hogy ezt valaki kellőleg fölfogja , szükség, hogy bizonyos szabad ideje legyen élete föntartásától, mellyet ő a közjóróli gondolkozásra fordíthasson. Igaz ugyan, hogy ezen első osztály is szinte érdekelve van a közcsend és közrend által , de úgy az idegeneknek is adjunk polgári jogokat, mivel hányszor láttuk, hogy az idegenek segédkezüket nyújták a megzavart csend helyreállítására,, és a közbátorság meg nem zavarodása a külföld ágenseinek nagy érdekükben fekszik. Valóban, ha a vagyonosság bizonyos fokához kötjük csak a polgári jog gyakorolhatását, ezen rendelet ösztönül fog szolgálni a még vagyontalanabbaknak, hogy birtokukat szorgalmuk által annyira növeljék , hogy a polgári jogokban ők is részesülhessenek , ha pedig semmi bármi csekély minimum megállapításától idegenkedve, a polgárjogot minden bár egy pár négyszögöllel bíróknak megadjuk , akkor félek , hogy talán épen az fog bekövetkezni, mikép ezen vagyontalanabb osztály polgári jogával a visszaélést fogja eszközül használni vagyona öregbítésére. Az intelligenciától, ügyvédtől, orvostól, sőt mesterembertől, kereskedőtől a b) és c) pontok szerint azt kívánjuk, hogy bizonyos számú évekig lakjék előbb a városban ; azaz tacite azt akarjuk , hogy előbb bizonyos fokát a reputatiónak szerezze meg magának; hát micsoda ez más, mint annak hallgatag elismerése , hogy az intellgentiát, mesterembereket , kereskedőt előbb a reputatió érdeke kösse a városhoz, és csak azután nyerjen polgári jogokat ? azonban a proletariust azonnal, mihelyt egy kis darab földdel bír , képesnek hisszük polgári jogok célszerű gyakorolhatására ? Kérdem, honnan van az, hogy revolutiók alkalmával a junták vagy parlamentek mindenek előtt arról gondolkoznak, ha a vagyonosak mellettük vannak- e vagy ellenük ? bizonyára onnan , mert a vagyonosak a közjó iránt inkább gondoltatnak lekötve lenni , mint a proletariusok. Honnan volt az , hogy midőn Rómában a curiatum systema fölállitatott, a szegényeknek csak voksuk volt, és soha arra nem számolhattak , hogy a vagyonosak irányában valami súlyt gyakorolhassanak? — Angliában, hogy valaki választó lehessen , három évi leírása kívántatik vagy háznak vagy raktárnak vagy boltnak, de nem szántóföldnek. A Farmereket, kik curialista forma szabad emberek, de semmijük sincs, az alsóház meg akard fosztani a polgári befolyástól, de a felsőház nem engedte ezt, miért ? mert eszközökül használta czéljai kivitelére. Francziaországban azok a választók , kik legtöbb adót fizetnek, Amerikában a muncipális tisztviselő csak az lehet , ki bizonyos mennyiségű értékkel bír. Badenben egynéhány évvel ezelőtt a kormány reformálni akarván a választási rendszert, azt határozd, hogy a fedhetetlen erkölcsírek legyenek választók, ha vagyontalanok is, és mi lett ebből ? az, hogy a fedhetetlen erkölcsirek a legrosszabb tisztviselőket választották , és a kormány kényszerítve látta magát a birtokhoz, jövedelemhez ismét visszatérni , és a választókban bizonyos értéket meghatározni. Tehát mindenütt csak a birtok bizonyos mennyiségében látták a státusok azon garanciát, mellyet azoktól, kik polgári jogokkal élnek, megkivánniok kellett, mert minden státus csak bizonyos vagyoni mennyiségben látta föltehetőnek azon lelki függetlenséget, azon értelmességet, mellyet a polgári jogok gyakorolhatása szükségkép megkíván ; lehet hogy egy szegényben több ész lakik , mint talán 100 más választóban, úgy de ezt nem tudhatni , és ha tudhatni is, csak kivétel az általános szabálytól, mi törvénynek alapul nem szolgálhat. Lám Anglia, melly a birtoknak olly igen nagy túlsúlyt enged , a szabadság képét mutatja a többi országoknak , holott Francziaország , midőn a revolutio a vagyont letapodta , egyik krisisből a másikba hanyatlott. Ezek tények és én e tényeknél okosabb lenni nem tudok , okosabb lenni nem akarok. Nézzük csak honunkat, valljon kik azok, kiknek megvesztegetése azon szivrázó jeleneteket idézte elő a megyékben ? nemde a vagyontalan nemesek, a proletariusok ? Szükség tehát , hogy a polgári jogok gyakorolhatására az értéknek bizonyos mennyisége megkívántassék , például nagyobb városokban 1500, középekben 1000, kisebbekben 500 pengő forintnyi , nehogy épen akkor taszítsuk veszélybe a közrendet, közjót, midőn a szabadságot mindenkinek oda adni akarjuk. Ennél biztosabb basist elfogadni nem lehet, mert elfogadni sem tanácsos. Ezen előadást cáfolólag egy más megyei követ emelt szót, s ellennézeteit irigy adá elé. Azt mondja az előttem szóló követ, hogy a csekély vagyonnal bíró szegénynek lehet annyi hazafisága, hogy vérét adja a hazáért, dehogy lakhelyének közjavát semmi más érdeknek föl ne áldozza, azaz hogy polgári jogával vissza ne éljen , annyi hazafisággal nem igen bir ; — én ugyan az indulatokat olly subtiliter különböztetni nem igen tudom, annyit azonban mondhatok, hogy aki a haza javát annyira fölfogni képes, hogy vérét is kész oda adni érette, az képes lesz a városnak közjavát is annyira fölkarolni , hogy polgári jogával ne másnak szolgáljon alacsony eszközül , hanem avval belátása szerint kellőleg éljen. — Azt hallom tegnap egy városi követtől, hogy ha ezen categoriák, mint itt állnak , elfogadtatnak, akkor oda lesz a csend, a közrend a városokból, s azon szomorú sorsra fognak jutni a választásokra nézve , millyet a megyékben olly szivet rémítőleg tapasztalunk ; — nagy szó volt ez, s cáfolat nélkül nem maradhat. Mindenek előtt szükség, hogy a status minden tagja iránt igazságos legyen ; már ezen elv ha áll, akkor a status csak és egyedül azt foszthatja meg a polgári jogtól, kiről fölteheti, hogy evvel a közjó kárára élni fog. Mármost tehát az a kérdés, ha ollyaknak kell-e a szegény városi lakosokat tartani, kik a polgári joggal a közjó kárára fognának élni ? — Igaz ugyan, s tagadni nem lehet, hogy a szegénység nagy alkalom arra, hogy valaki meghagyja vesztegettetni magát, de azt mondani , hogy a szegények már azért, hogy szegények, azonnal mindnyájan vagy nagy része megvesztegethető, nagy merészség lenne, s ha ezen consequentia áll, akkor azt is lehetne mondani , hogy mivel a szegénység alkalom a lopásra, tehát minden szegények tolvaj-candidatusoknak tekintethetnek. Kell- e ennél nagyobb igazságtalanság? A tapasztalás épen azt tanúsítja, hogy épen azon néposztályban találtatnak legtöbb példányai a tiszta erénynek, melly az élet majd minden javait, kényelmeit nélkülözi, és a szegény erénye , ha nyomasztó állapotában is meg tudja ezt őrizni, sokkal nagyobb, sokkal fönebb áll, mint a gazdagé , kinek az élet minden kényelmei szolgálatjára állottak. Avagy ugyan mit használna a sok bajonett a statusban , ha a népek ezen osztálya, melly számra úgy is meghaladja a vagyonosokat , erény, és lélekismeret nélkül lenne ? valóban hasztalanok lennének akkor minden szuronyok , minden fegyverek. Az előttem szóló követ úr a fekvő birtokra nézve is nagy városok-