Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-10-20 / 133. szám

NEMZETI ÚJSÁG*. H­AZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapító Maultíiír István táblabiró, kiadja Ilariulnez nyolczadik év. 133. szám. Pest, Mind­szent hava 20kán 1843. TARTATON­. Hazai napló. Kinev. Ors­.Hygyülés. (71. Kér­ülés : a kir. városok ügye. Egy püspök be­szédének vége.) Vidéki lev. Veszprémből (tiszt­­ujitás), Nyitrából (pótlékutasitás vége.) Külföldi napló. Portugallia­ , Spanyol­­ország. Társalgási terem* Jel, a nemz. színháziéi. Aprólékok HAZAI MAPII«. Kinevezések* Öcs. sáp. k. ige Káloay Józsefet, a m­. k. udvari kamra tiszt. titoknokát és Kenzler Jánost cs. kir. közönséges udv. kamrai tisztb. fogalmazót a m­. kir. udv. kamrához valóságos titoknokokká méltóztatott legkegy. kinevezni. Országgyűlés. LXXIV. Ker. ülés oct. 11. (Elnökök sál. kik előbb.) Tárgy: a városok rendezése. A tegnapi kér. ülésben már tanácskozás alá vett 9udik­lus azt rendeli, hogy azok lehessenek polgárok minden vallási és szü­letési tekintet nélkül, a kik „vagy a város ke­­rületéhez tartozó olly fekvő tulajdont birnak , melly egyedül és kirekesztőleg őket magokat illeti. Ezen pontot illetőleg különösen azon eszme fölött találkoztak , vagy tértek el egymástól a vé­lemények , ha valljon bármilly csekély , talán csak egynéhány négyszögölből álló városi fekvő bir­tok elég garanciát nyújt-e arra, hogy ennek tu­lajdonosát polgári jogokkal rész következéset nél­kül föl lehessen ruházni ? nem fog- e csak­ a meg­­vesztegethető­k száma szaporittatni ? vagy pedig csak a nagyobb értékű ingatlannal bírók képesek adni a statusnak garantiát, hogy polgári joguk­kal a status és itt különösen a város java ellen élni nem fognak ? Erre nézve egy megyei követ úgy látja, hogy ha minden bármilly csekély birtok is qualifikál mindenkit a polgári jogok gyakorlására, akkor egy kis káposztáskert, egypár négyszögöles föld elég lesz arra, hogy valaki polgár lehessen, és ki 100 szavazatot akar szerezni magának, ne tegyen mást, mint egy 1200­­ öles hold földet 100 pm forinton vegyen meg, és ossza el 100 egyén között, hogy jusson mindeniknek 12 - öl,­­ mert ki tilthatja azt meg, hogy ezt tegye ? Ez jó következésű nem lehet; azt indítványozza tehát, hogy a nagyobb városokban legalább 1500, középekben 1000, kisebbekben 500 pengő fo­rintnyi érték kivántassék meg attól, ki polgári joggal fölruháztatik. Első, ki ezen eszme fölött nézeteit bővebben kifejté, egy kárpát vidéki jeles követ volt. — Nincs kérdés e munkálatban , igy kezdé beszé­dét, melly a jelennél nagyobb figyelmet igényel­ne , mert ennek mikénti megoldásától függ a vá­rosoknak szerencsés vagy szerencsétlen jövőjök. — Nincs ország, mellyben a lakosok között kü­lönbség nem létezne; nem értem azon válaszfa­lat, melly nemes nem nemestől elkülönöz, hanem azt, hogy minden ország külön tekintetbe veszi a benlakókat és idegeneket, a teljes, és nem teljes komákat, ezen elkülönözést még a legdemocra­­tikusabb státusok sem mellőzik el, világos bizony­ságára annak, hogy még a legdemocratikusabb státus is bizonyos fokát kívánja a közállomány által érdekeltségnek és értelemnek a polgári jo­gok gyakorlására. Ezen tekintetben Európa még tovább ment; tapasztalás tanntá azt, hogy a nép legalsóbb osztályát alig köti több és hatalmasabb érdek a státus érdekéhez, mint az idegeneket, és nem eléggé értelmeseket, azaz kiskorúakat; mert valóban, kit egy kis napi bér köt a státus érdekéhez , azt nagyobb érdek nem igen lánczol­­ja le, mint az idegeneket; nem akarom ez­által ezen alsó néposztályt gúnyolni, mert ebben is találkoznak , kikről fölállított elvem nem áll, azon­ban egy törvényhozónak mindenkor a nagyobb részt kell szemei előtt tartani, mert csak nagy különbség van azon Patriotismus között, melly valakit a haza védelm­ére vérét adni buzdítja, és azon patriotismus között, mellynél fogva valaki a közrend, és közjó iránt magát folytonosan érdekelve lenni, azt fölfogni, elősegíteni iparkodjék. Hogy ezt valaki kellőleg fölfogja , szükség, hogy bizonyos szabad ideje legyen élete föntartásától, mellyet ő a közjóróli gondolkozásra fordíthasson. Igaz ugyan, hogy ezen első osztály is szinte érdekelve van a közcsend és közrend által , de úgy az ide­geneknek is adjunk polgári jogokat, mivel hány­szor láttuk, hogy az idegenek segédkezüket nyúj­­ták a megzavart csend helyreállítására,, és a közbá­torság meg nem zavarodása a külföld ágenseinek nagy érdekükben fekszik. Valóban, ha a vagyo­­nosság bizonyos fokához kötjük csak a polgári jog gyakorolhatását, ezen rendelet ösztönül fog szolgálni a még vagyontalanabbaknak, hogy bir­tokukat szorgalmuk által annyira növeljék , hogy a polgári jogokban ők is részesülhessenek , ha pedig semmi bármi csekély minimum megállapítá­sától idegenkedve, a polgárjogot minden bár egy pár négyszögöllel bíróknak megadjuk , akkor fé­lek , hogy talán épen az fog bekövetkezni, mikép ezen vagyontalanabb osztály polgári jogával a vis­szaélést fogja eszközül használni vagyona öreg­bítésére. Az intelligenciától, ügyvédtől, orvostól, sőt mesterembertől, kereskedőtől a b) és c) pontok szerint azt kívánjuk, hogy bizonyos számú évekig lakjék előbb a városban ; azaz tacite azt akarjuk , hogy előbb bizonyos fokát a reputatiónak szerezze meg magának; hát micsoda ez más, mint annak hallgatag elismerése , hogy az intellgentiát, mes­terembereket , kereskedőt előbb a reputatió érdeke kösse a városhoz, és csak azután nyerjen pol­gári jogokat ? azonban a proletariust azonnal, mihelyt egy kis darab földdel bír , képesnek his­szük polgári jogok c­élszerű gyakorolhatására ? Kérdem, honnan van az, hogy revolutiók alkal­mával a junták vagy parlamentek mindenek előtt arról gondolkoznak, ha a vagyonosak mellettük vannak- e vagy ellenük ? bizonyára onnan , mert a vagyonosak a közjó iránt inkább gondoltatnak lekötve lenni , mint a proletariusok. Honnan volt az , hogy midőn Rómában a curiatum systema föl­­állitatott, a szegényeknek csak­­ voksuk volt, és soha arra nem számolhattak , hogy a vagyo­nosak irányában valami súlyt gyakorolhassanak? — Angliában, hogy valaki választó lehessen , három évi leírása kívántatik vagy háznak vagy raktárnak vagy boltnak, de nem szántóföldnek. A Farmereket, kik curialista forma szabad em­berek, de semmijük sincs, az alsóház meg akard fosztani a polgári befolyástól, de a felsőház nem engedte ezt, miért ? mert eszközökül használta czéljai kivitelére. Francziaországban azok a vá­lasztók , kik legtöbb adót fizetnek, Amerikában a muncipális tisztviselő csak az lehet , ki bizo­nyos mennyiségű értékkel bír. Badenben egyné­hány évvel ez­előtt a kormány reformálni akar­ván a választási rendszert, azt határozd, hogy a fedhetetlen erkölcsírek legyenek választók, ha va­gyontalanok is, és mi lett ebből ? az, hogy a fedhetetlen erkölcsirek a legrosszabb tisztviselő­ket választották , és a kormány kényszerítve lát­ta magát a birtokhoz, jövedelemhez ismét vissza­térni , és a választókban bizonyos értéket meg­határozni. Tehát mindenütt csak a birtok bizo­nyos mennyiségében látták a státusok azon ga­ranciát, mellyet azoktól, kik polgári jogokkal él­nek, megkivánniok kellett, mert minden státus csak bizonyos vagyoni mennyiségben látta föltehetőnek azon lelki függetlenséget, azon értelmességet, mel­lyet a polgári jogok gyakorolhatása szükségkép megkíván ; lehet hogy egy szegényben több ész la­kik , mint talán 100 más választóban, úgy de ezt nem tudhatni , és ha tudhatni is, csak kivé­tel az általános szabálytól, mi törvénynek alapul nem szolgálhat. Lám Anglia, melly a birtoknak olly igen nagy túlsúlyt enged , a szabadság képét mu­tatja a többi országoknak , holott Francziaország , midőn a revolutio a vagyont letapodta , egyik kri­­sisből a másikba hanyatlott. Ezek tények és én e tényeknél okosabb lenni nem tudok , okosabb lenni nem akarok. Nézzük csak honunkat, vall­jon kik azok, kiknek megvesztegetése azon sziv­­rázó jeleneteket idézte elő a megyékben ? nemde a vagyontalan nemesek, a proletariusok ? Szük­ség tehát , hogy a polgári jogok gyakorolhatá­sára az értéknek bizonyos mennyisége megkíván­­tassék , például nagyobb városokban 1500, kö­zépekben 1000, kisebbekben 500 pengő forint­nyi , nehogy épen akkor taszítsuk veszélybe a közrendet, közjót, midőn a szabadságot minden­kinek oda adni akarjuk. Ennél biztosabb basist elfogadni nem lehet, mert elfogadni sem tanácsos. Ezen előadást c­áfolólag egy más megyei követ emelt szót, s ellennézeteit irigy adá elé. Azt mondja az előttem szóló követ, hogy a csekély vagyonnal bíró szegénynek lehet annyi hazafisága, hogy vérét adja a hazáért, dehogy lakhelyének közjavát semmi más érdeknek föl ne áldozza, azaz hogy polgári jogával vissza ne éljen , annyi hazafisággal nem igen bir ; — én ugyan az indulatokat olly subtiliter különböztetni nem igen tudom, annyit azonban mondhatok, hogy a­ki a haza javát annyira fölfogni képes, hogy vérét is kész oda adni érette, az képes lesz a városnak közjavát is annyira fölkarolni , hogy polgári jogával ne másnak szolgáljon ala­csony eszközül , hanem avval belátása szerint kellőleg éljen. — Azt hallom tegnap egy városi követtől, hogy ha ezen categoriák, mint itt áll­nak , elfogadtatnak, akkor oda lesz a csend, a közrend a városokból, s azon szomorú sorsra fognak jutni a választásokra nézve , millyet a megyékben olly szivet rémítőleg tapasztalunk ; — nagy szó volt ez, s c­áfolat nélkül nem marad­hat. Mindenek előtt szükség, hogy a status min­den tagja iránt igazságos legyen ; már ezen elv ha áll, akkor a status csak és egyedül azt foszt­hatja meg a polgári jogtól, kiről fölteheti, hogy evvel a közjó kárára élni fog. Mármost tehát az a kérdés, ha ollyaknak kell-e a szegény városi la­kosokat tartani, kik a polgári joggal a közjó ká­rára fognának élni ? — Igaz ugyan, s tagadni nem lehet, hogy a szegénység nagy alkalom arra, hogy valaki meghagyja vesztegettetni magát, de azt mondani , hogy a szegények már azért, hogy szegények, azonnal mindnyájan vagy nagy része megvesztegethető, nagy merészség lenne, s ha ezen consequentia áll, akkor azt is lehetne mon­dani , hogy mivel a szegénység alkalom a lopás­ra, tehát minden szegények tolvaj-candidatusok­­nak tekintethetnek. Kell- e ennél nagyobb igaz­ságtalanság? A tapasztalás épen azt tanúsítja, hogy épen azon néposztályban találtatnak legtöbb példányai a tiszta erénynek, melly az élet majd minden javait, kényelmeit nélkülözi, és a szegény erénye , ha nyomasztó állapotában is meg tudja ezt őrizni, sokkal nagyobb, sokkal fönebb áll, mint a gazdagé , kinek az élet minden kényelmei szolgálatjára állottak. Avagy ugyan mit használna a sok bajonett a statusban , ha a népek ezen osz­tálya, melly számra úgy is meghaladja a vagyo­nosokat , erény, és lélekismeret nélkül lenne ? valóban hasztalanok lennének akkor minden szu­ronyok , minden fegyverek. Az előttem szóló követ úr a fekvő birtokra nézve is nagy városok-

Next