Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-11-22 / 152. szám

TARTALOM. Haza ! napló. Orv­á­g g­y­ü­l­é­s. (71 ■ orsz. ülés; izénél a magyar nyelv tárgyában. A bü­ile­ő tveri­y­­könyv vállo­.l.) Pótlék a pesti gyűléshez (adókivetés.) Vidéki lev. Pozsonyból (közgy., a horvát figybuni k. leirat.) b­ül­földi napló. Francziaország. Lapvizsga. Világ, Pesti Hírlap. Társalgási terem­. Ikerv, hírnök. Hir­dető. HAZAI NAPLÓ. Országgyűlés. LXXI. Országos ülés nov. 15. a FFRRnél. Az ülés kezdetén a tegnap indítványt tett amlgy püspök, hogy úgy mint tegnapi ülésben némellyek által ismét félre ne értessék, kijelenteni kötelességének érzi, mi­­kint indítványát a legtisztább szándékból, és leg­­ő­szintébb egyezést eszközlési czélból téve, nem pedig mint egy gr. reá fogta, prókátori fogásból, és nem is arra czéloz indítványa, hogy a latin nyelv meg nem említése által az illyr nyelv emeltes­sék diplomaticaivá Horvátországban, hanem ma­radjon a latin nyelv ezutánra is, vagy ha a hor­­vátok akarják a magyar legyen , tehát olly érte­lemben , mint azt a KIC óhajtják, de a fölött a törvényhozás permissive ne rendelkezzék , és hogy a horvát atyafiak ebből keletkezhető aggo­dalma megszűnjék, ajánlá a latin nyelv kiha­gyása mellett módosított szerkezetét. Egy fiatal gróf szokott ékesszólásával meg­jegyzi mindenek előtt, hogy szégyen volna, ha a vitatkozás arról folyna még­is, ha Magyarország­ban magyarul kelljen-e szólni, — de véleménye szerint a két tábla közötti különbség az, hogy a magyar nemzetiség terjesztésére a főtábla más eszközöket lát czélhoz vezetőknek , mint a KK. és KK. és így a két tábla közötti eljárás annyiban különbözik egymástól, hogy a KK. által szándé­­kolt czélhoz nem vezetne, és a gyümölcsöt éret­len korában rázná le a fáról. A tárgyat illetőleg egyedül arra kiván észrevételt tenni, hogy itt a diaetale conclusum fölforgatása szándékoltatik, s véleménye szerint ez nem áll. B. megye tisz­telt főispáni helyettese akkor, midőn ezen con­clusum keletkezettnek mondatik , távol volt; a fő­tábla egy báró által tett indítványt, hogy t. i. törvényben mondassák ki, miszerint a magyar tör­vényhozás Horvátország belügyeibe elnyomólag hatni, és azokba avatkozni nem akar, elfoga­­dó , elfogadó egyszersmind azt, hogy a latin nyelv használata Horvátországban föntartassék, — azon­ban más napi ülésben ezt egymással ellentétben lenni látván, épen a c —­i püspök indítványára té­vé be a szerkezetbe azon kitételt: a latin nyelv tetszésük szerinti használata fönhagyatik, és igy küldé át válaszát a KKhoz, de a KK. azt el nem fogadták ; következéskép ez diaetale conclusummá nem is válhatott, miután azt a má­sik tábla mind­ekkorig el nem fogadta. Egyéb­­ként, mivel a közelítést szívesen teszi , hol az meggyőződésével nem ellenkezik, a c­s­i püs­pök ö­nmalga indítványához szavazatával hozzá­járul. Egy fiatal báró előre bocsátván azt, hogy a vitatkozás tovább ment, mint­sem mennie kellett volna, azt hiszi, hogy itt egy stylaris módosí­tás színe alatt egy nyelvnek fölállítása rejlik, ar­ról van itt, mint mondá , a szó : ha a FFRR, az illyr nyelv fölállítását törvény által akarják-e meg­engedni, vagy nem; véleménye szerint a főtábla méltósága azt követeli, hogy tisztán nyilatkozzék, kívánná tehát azon kérdést szavazat által eldön­tetni, ha a latin nyelv tartassék-e meg, vagy az illyt állítassák föl, mert így, ha a latin nyelv a törvény szerkezetéből egészen kihagyatik , úgy Horvátország a legnagyobb bizonytalanságba ho­­zatik, nem fogják tudni hivatalnokai, melly nyel­vet használjanak hivatalosan , egyik a latint má­sik azt isl ezt fogja használni. Ha tehát itt stylaris módosításnál több nincs , akkor engedjen a főtáb­la , ha pedig több rejlik, nyilatkoztassa ki aka­ratját tisztán. Ekkor a tegnap szólott főispán előre bocsát­ván azt, hogy mint censornak szólani joga van, azt mondja , hogy soha e helyen még kellemet­lenebb érzelemmel föl nem szólalt, mint ma, mert egy olly egyénhez teszi ezt, kihez szive nemcsak ezelőtt mindig vonzott, de a jelen pillanatban is vonz ; végtelenül fáj —• folytató — hogy gróf A..... azon fegyvereket, mellyeket a tárgy mellett hasz­nálni kellett volna talán, a tegnapi ülésben sze­mélyem ellen fordította, és a horvát érdekeket védve személyem ellen kelt ki. Talán azon hibá­ja volt tegnapi előadásomnak, hogy a horvát ér­dekeket kelleténél szigorúbban támadtam meg, de ez a grófot föl nem jogosító arra, hogy sze­mélyeskedésre térjen, és ezen tette talán nagyobb hatású lesz, mint minden prókátori fogásoknak lett volna Nem tudom, a gróf honnan merité a horvát viszonyok állásáróli tudományát, de én a tények után annyit hiszek , hogy nemcsak egye­sek , de a horvát nemzet többsége nyelvünk ellen kelt ki, és ő Fölségéhez folyamodott, miszerint magyar nyelvrőli törvényjavaslatunkat szentesíteni ne méltóztassék , annyit tudok mondani, hogy kö­veteinek utasításul adá , mikép magyarul szólani ne merészeljenek, az utasítást pedig nem egye­sek, hanem a többség adja. Nem is mondottam azt tegnap , hogy ne a nemzet nyugtassa meg a horvátokat , hanem a fejedelem, hanem csak azt, hogy ha szükség lenne is a horvát érdekek vé­désére, ezt tenni nem a magyar nemzet föladata, de ő Felségeé a közös atyáé. Azt mondá tovább a gróf, hogy én , ki máskor a kormányt e tárgy­ban hibáztattam, most abban annyi bizodalmat helyezek; — azt tartja talán a gróf, hogy egy királyi hivatalban lévőnek nem szabad a kormány­zás által elkövetendő hibákat megemlíteni ? azt hiszem, hogy nincs senki, ki azt merné állítani, hogy jelen kormányunk nem legális , de eljárá­sa és működése iránt nézeteit, ha eltérők volnának is , nyílt szívvel kimondani mindenkinek lehet , sőt kötelessége. Megvallom, ezen falánk szúrt, de ezért nehezen talált lehet, hogy jövőmet akar­ta a gróf ezen szavai által megtámadni; én meg­vallom , hogy én jövőt többé nem várok, annyira sem számoltam soha, mennyiben koronás kirá­lyom kegyelme részesített , és nyíltan kimondom, hogy bár­milly hosszúra terjedten is éltem, még­sem leszek képes koronás királyomnak csak azt is meghálálni, mennyit kegyelméből már eddig nyertem; — a fényes jövő a grófot illeti. Csak arra az egyre kérem a grófot, hogy jeles tulaj­donait olly gyenge egyénre , mint én vagyok, ne vesztegesse, hiszen egy közös honnak fiai vagyunk, és egyetértésre soha nagyobb szükségünk nem volt, mint jelen időben; egyébként kinyilatkozta­tom azt, hogy én tudományra a grófot is, sokakat is fölöttem, de a szándék tisztaságára mellettem akárkit, de felettem nem ismerek senkit. Erre nádor ő fensége, az előttem szóló sze­mélyeskedés vádjával illette egy tagját a főtáblá­nak , és épen ő előadásában áthágta azon határt , mellyet más által által nem hágatni kívánt. Hallam az előttem szólótól, hogy itt a magyar nem a hor­vát érdekeket kell támogatni,­­ itt a közérde­keket kell védni, és a törvényhozás kötelességei­nek egyike az igazságot mindenkor és mindenki­nek kiszolgáltatni. — Egyébként ismét figyelmez­tetem a főrendeket, hogy ha a tanácskozások illy alakban mennek, nem csak egyességet eszközöl­ni , de még végzést hozni sem lehet. Ezután a megtámadott gróf emel szót. — reám nézve is, mondá a gróf, épen olly nehéz a felszólalás, mint az ellenem fölszólalt méltóságom úrra volt, mert érzelmeimet, m­ellyek ez által föl­idéztettek bennem, elfojtani szándékom, és a mél­­tóságos urat épen nem követni azon térre , mel­lyen a feleltetni elsőbbséget olly dicsően kivívta magának. Aggódva vártam azon vádnak bebizo­nyítását , mellyel engem ő maga illet, de csak azt találtam, hogy épen ő esett azon hibába most, miről engemet vádolt. De hogy kitessék, ha volt­­, oka ő magának illy keserűen kikelni ellenem? előadom a három kifejezést, mellyet ő hibának tulajdonít, és annak megítélését, ha a vádakat megérdemeltem-e, a főtábla ítéletére bízom. Azt mondom t.­i. hogy valamint Magyarországban egyesek által elkövetett tettek hibásan tulajdoni­t atnak az egész nemzetnek, épen olly hiba az egyes horvátok tetteit az egész nemzetre háríta­ni; már kérdem a főtáblát, ha volt-e ebben valami o­lyal, mi olly satisfactióra adott volna alkalmat, mint a­mi ilyent ő maga magának vett? T a­kik az, hogy ő maga az mondja, miszerint csak azt mon­dotta , hogy ha szükség lenne is a horvát ér­dekeket védni, ez nem a magyar főtábla föladata , hanem a fejedelemé , — hogy ő maga csak ezt mondotta , ezt nem akarom kétségbe vonni, hanem elhiszem. — Adik az, hogy követ­kezetlenséggel vádoltam ő magát, hogy t. i. épen ő , ki a kormány hibáit e részben kiemelte, most olly nagy bizodalmat helyez a kormányban, és hogy én ezen örülök, — már fölhívok mindenkit, mondja ki, van- e ebben személyeskedés ? Igenis van akkor, ha az ember azt úgy magyarázza, mint a méltó ur. Azzal vádol a magos úr, hogy jövőjére hatni akartam, és ezt megvallom meg nem foghatom, mert nem hiszem, hogy valaki azon elfajultságra gondolna vetemedettnek , hogy illyes valamit tenni akarnék. Egyébként én a magos úr előadásának többi részére felelni nem kívánok , mert őt azon térre követni sohasem fogom, hol azon fegyve­rek mindig készen állanak az embernek, mellye­ket a szenvedély szokott használni,de azok nem, mellyeket az igazság. Az elnök főherczeg a szerénytelenül szisze­gő hallgatóságot inti, hogy fontolja meg, misze­rint a törvényhozás helye épen az , hol a jogok védetnek , és különösen azon jog, hogy vélemé­nyét kiki szabadon gátolatlanul kimondhassa; a szólás szabadsága az , melly mellett a BR. több­ször fölszólaltak; ezen szólás szabadság pedig nem abban áll, hogy az egyiknek szabadjon vé­leményét kimondani, másik pedig ki magát sér­tettnek érzi ezt ne tehesse , — ez , folytató ő fön­sége, szolgaság lenne , súlyosabb szolgaság annál, melly egy törvényekre nem ügyelő fejedelem által gyakoroltatnék. A hallgatóság helyeslő vagy nem helyeslő kitörései végkép elmaradjanak. Egy püspök azt hiszi, hogy ha a törvény­ből kihagyatott az, miszerint Magyarország Hor­vátországra elnyomólag hatni nem kiván, legalább más valami által biztosítassék Horvátország,hogy ez csakugyan teljesítetik. Azt hallom, folytató a szónok, hogy a horvátok magyarul tanulni épen nem akarnak, holott a tehetősbek fiaikat Magyarországra küldik egyedül azért, hogy a magyar nyelvet megtanulják , a sokkal számo­sabb szegényebb sorsuak azonban ezt, bár mint akarnák is , nem tehetik, és így az ezekből vált hivatalnokoktól a magyar nyelven levelezést igaz­sággal kívánni nem is lehet. Hiszen nem egy íz­ben kérték maguk a horvátok ő­felségét, hogy a magyar nyelv­­tanítószékeket gyarapítani méltóz­tassék , és igy nekik a magyar nyelv megtanuló­ Pest, szent András hava 22-én 1843. NEMZETI UJSÁG. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapítá K Jultscr István táblabiró, kiadja Özvegye. Harmincznyolczadik év.

Next