Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1844-04-20 / 32. szám
ből következményül azt hozá ki, hogy úgy lesznek jövőre is , ami épen nem logikai alapú okoskodás. Ha a dolog úgy maradna , mint az jelenleg áll, csak akkor lehetne abból okoskodni a jövőre; de midőn ezen javaslat szerint a tervezett külön bányabíróságok más szerkezetet kapnának , mint az eddigi, és pedig ollyat, melly azon kellemetlen viszonyokat eltávoztatni képes, akkor a jövőre a múltból okoskodni nem lehet logikai alappal. Hogy ezen javaslat ellenkzik Maximilian, Werbőczy és több eddigi törvényczikkekkel , ez igen természetes , mert minden új törvénynek a tőle különböző előbbivel kisebb nagyobb mértékben szükségkép ellenkeznie kell. Azt emlegetik a szállók , hogy nem kell elkülönülni az ügyeket egymástól ; hát a váltóbíróságok-e? és ha a váltóügyekre nézve talán azon okból rendeltetett exceptionális bíróság, mivel a polgári bíróságok nem ítéltettek eléggé jártasoknak a váltóügyekben, s igy nem gondoltalak az ebbeli bíráskodtatásra elég képességgel bíróknak , hát nem sokkal inkább áll-e ezen ok a bányaügyekre nézve, holott a váltóismereteket egy pár hónap alatt az ember tulajdonává teheti, de nem a bányászatiakat, melly ügyek fölött az, ki azokra nézve nem szakembere, ítélni alig képes? Magyar és Erdélyország több aranyat és ezüstöt ad évenkint, mint talán egész Európa, úgy hogy csak Erdélyben ezen keresetmód 60000 embert táplál, hát nem méltó-e, hogy ezen igen nagy fontosságú tárgy külön bíróságokkal láttassák el, hiszen ezen bíróságokba némileg a jury eszméje van beszőve. Én tehát, minthogy a lényeget a formák kedvéért föláldozni nem akarom, a szerkezet szerint külön bányabiróságokat akarok. Egy megye követe kérdé , hogy p. o. Komáromból Selmeczre menjen-e az aranymosásra engedelmet kapni óhajtó ezután ? Azt sem tartja, hogy különös tanulmány kellene arra, hogy valaki a bányaügyekben ítélhessen, hiszen ezen bányamunkálatot készítő egyének sem tanulák azt különösen és a királyi tábla tagjai sem tanulák azt ex professo , és még is ítélnek a bányaügyekben, pedig nem halló szónok még eddig soha, hogy igazságtalan ítéletet hoztak volna. Ugyan azért ...........indítványát pártolja, s nem kíván külön bányabiróságokat. Egy más követ szerint főelv az, hogy kiki maga válassza biráját, már ha az alispán lesz a bányabiró, valljon a bányászattal foglalkozók fogják-e választani, holott ezek az öszves polgárságnak alig teendik Vio részét? Nem áll az is, hogy p. o. Komáromból Selmeczre kellene utazni , mivel az illyen engedelemért elég a legközelebbi sóhivatalnál is magát jelenteni: mi pedig a bánsági bányahelyeket illeti, az ezekbe behozandó helybeli municipiumokra nézve a bányászati munkálat bevégeztével a Kb. elébe csakugyan fog vélemény terjesztetni ; egyébként a külön bíróságokra szavaz. A nemzet képviselőinek, szólt egy más követ, kötelessége mindig bíróságokat indítványozni, mellyeket a nép válasszon , és nem ollyakat mellyeket a kormány nevezzen , ezen javaslatban pedig az elnök a kormány által lenne kinevezendő, valamint a jegyző is. Ami a külön vagy nem külön bíróság kérdését illeti , én elismerem, hogy a külön bíróság mellett igen igen fontos okok hozattak föl, mellyek között igen nagy ok az, hogy a bányászok érdeke azt kívánja , mikép a bányabírákat ők válasszák; de más részről, ha exceptionális bíróságok állíttatnak föl, akkor a territoriális hatóság elve döntetik meg. Én exceptionális biróságot csak akkor fogadok el , mikor a közérdek azt mélhatlanul megkívánja; igaz ugyan, hogy ez a váltóra nézve megtörtént, de ez csak a kényszerítő körülményeknél fogva lett igy, mellyek megszűntével én a váltóbiróságot is a polgári hatóságokra kivánnám ruháztatok De tehát megkívánja-e a státusérdeke a bányászatra nézve az exceptionális bíróságot ? a felelet az , hogy nem kívánja. Mondaték, hogy csak az lehet biró, ki ahol tud mi fölött ítélni akar, és ez igen fontos ellenvetés , de ebből az következnék , hogy a tagosztályos pörökben a földmérési munkálatok fölött földméréshez értőknek kellene bíráskodniok. A bíróban nem kell más, mint törvénytudás, pedig kiki megtanulhatja ezen bányatörvényt, és mi sem tanultuk azt ex professo , és megis ítélnünk kell még a törvény fölött is. — Például ha Vas megyében , hol elhagyott bányák vannak, ezek tulajdonosai is Vazinba menjenek ügyeik végett. A választmány az elnököt a kormány által javaslá kineveztetni, ez azonban a kormányra nézve nem nagy acquisitio lenne, miután a fizetés is az ő kötelessége lévén , jelenlegi csekély fizetést kellene emelnie, s különben is olly ártatlanná és vékonynyá van téve ezen elnök befolyása, hogy a kormánynak nem lenne oka ezen törvénytől a sanctiot megtagadni, ha az elnök választatnék is. Én tehát a bányabíróságot a helybeliekkel egyesítetni akarom. Ezen szerkezet mondá egy más jeles követ, nem készült a kormány érdekében, hanem készült a bányászok és az urbirariusok érdekében, kik készebbek lennének a réginél maradni, mint nem külön biróságtól megfosztva, azokat a megyei alispánokra bízatni látni, mert annyi igaz, hogy ekkor vége lenne a bányák virágzásának , melly pedig jelenleg ő Föls. kegy. által meg van. De hiszen a bányavárosi köv. a városi hatóságok érdekében szóllaltak föl, és kérdem őket, ha valljon hajlandók volnának-e a bányaügyeket a megyékre is bizni? (egy két városi követ közbe szóll : igen! igen!) Egy két fecske nem csinál tavaszt, én mint Sz . .. . követe , melly megye az egész országban legtöbb érczet szolgáltat más megyék irányában, mondám én ezen megye nevében kijelentem , hogy ezen megye nem akarja, mikép a bányabirák nem a bányászok, hanem nemesek, és mások által választassanak , és a megyékre mint ahoz nem értőkre a bányaügyeket bizni nem akarja teljességgel ; pedig egy illy megyének akaratra e tárgyban alkalmasint bir egy kis nyomadékkal. Végre a tárgy kimerítettnek gondoltatván, szavazásra ezen kérdés tüzetér ki, ha külön bányabíróságok legyenek , vagy nem ? és a többség a különre szavazott. Ezután a többség az elnököt is választandónak nyilvánítá , és minden egyes bányatársulatnak jövedelmi különbség nélkül egy-egy képviselőt választhatási jogot adott, és minden fönérintett bányakerületben egy-egy bányászati kerületi ügyvédet rendelt. Palóczy fölolvasván Fölséges urunk születése napjára általa készített fölírási javaslatot, az ülés eloszlott. CXXXVII-dik orsz. ülés a KKnál ugyanekkor 1 órakor megnyittatván, megjelent a főrendi tábla küldöttsége Sztankovics győri püspök szónoklata mellett, s áthozván a városok rendezése tárgyában készült főtáblai válaszizenetet és a munkálatban tett módosításokat, egyszersmind a Kirat elegyesülésre hivá meg. Az érintett válaszizenet fölolvastatván , a módosítások pedig fölolvasottnak kijelentvén , s elnök őnmaga indítványára kinyomatni határoztatván , a Kir. elegyesülésre mentek át, mellyben az országos rendeket a királyi előadások pontjai tárgyalásának siettetésére, és a bevégezettek minél előbbi fölterjesztésére intő ápril 12k én költ k. kir. leirat fölolvastatván, az a Kir. teremében is kihirdettetek. CXXXYdik orsz. ülés a főrendeknél. — Ugyanekkor a m. főRRnél d. u. 1 órakor tartatott a 133. orsz. ülés, melly alkalommal nádor ő fönsége egy küldöttséget nevezett a sz. kir. városok rendezését tárgyazó törv.czikket azonnal átviendőt, sakk. és RRet elegyes ülésre meghivandót, mellyben az itt közlött kir. leirat fölolvastatván, az ülés eloszlott. Kegyes kir« levél az orsz. gyűlési munkálatok siettetése iránt. Sacr. Gaes. et Ueg. Apóst. Majestatis, Domini, Domini Clemetissimi nomine, etc. benigne intimandum: Quuin Comitiis his múltúm jam ultra legalem terminum decurrentibus , administrationis etiam publicae intersit, ne ea in longius producantur ; Altefatam Suam Majestatcm Sacratissimam Dominos Status et ördines benige provocandos jussisse : ut pertractationes objectorum, quae tum in nexu benignarum Propositionum Uegiarum, quum ex legali indole sua expedienda supersunt, oinnimode accelerare , illarumque resultata quoocyus altissimo obtutui substernere satagant. In reliquo summefata Caesarea et Regio-Apostoltca Majestas Iisdem Dominis Statibus et Ordinibus Gratia Sua Cacsareo-llegiu clementissimc ac ju<giter propensa manet. Per Sneram Gaes. Regio-Apostolicam Majestatem. Vicnnae, die 12a Apr. 1844. Ladislaus S z Ö g y é n y i. 252 Ugyanaz magyárul: Ó fölsége nevében sat. az ország Kir. és RR. meghagyandó ; miután a jelen országgyűlés, törvényes határidejét úgy is meghaladta , érdekében áll a közigazgatásnak , nehogy az hosszabbra nyujtassék; ez okból ő Fölsége az ország KK. és RR. kegyelmesen fölhívni parancsolta, hogy mind a kegy. kir. leiratban foglalt, mind törvényes természetüknél fogva még elvégzendő tárgyak tanácskozás alá vételével minél előbb siessenek , s azoknak eredményeit ő föls. legfölsőbb jóváhagyása elé terjesszék. Egyébiránt sat. ő cs.k.Föls. által. Bécsb. apr. 12.1844. Szögyényi László: Honunk ügyei. (Nevelésügy. IIJ Kill országi nevelési körülményeire vetett tekintet után mire szükséges ügyelnünk? Eltávolítani mi rész nevelési rendszerünkben, a jókat megtartani, de minden léptünkben általános tapasztalásra, az idő edzette szokásra a mennyire lehet, és alkotmányunk természetére s tulajdonjogaikra figyelemmel lenni. Alkotmányunk a nevelés ügyét az egyházr a kormány felügyelése alatt bízta, a protestánsok pedig iskoláikra nézve az 1796. 26. tcz. szerint minden kür befolyás nélkül szabadon rendelkezhetnek — salvo jure inspectionis suae majestatis. De az uj választmányi rendszer szerint vétetik-e figyelembe ezen fönálló törvényes állás ? Koránsem. Az egyh. működése ha nem is egészen elmellőzve legalább kiáltólag paralysalva vagyon. Távol legyen tőlünk hogy mi a nevelést az egyh. monopóliumává tenni akarnak,nem, az nem is gondolható; a nevelés legelőször is a szülők joga, kik , mint ez vagy amaz egyház tagjai lelkiismeretesen kötelezvék, akár itt akár amott, akár nyilvánosan, akár magánosan oktattatni magzataikat egyházuk elvei szerint, s itt kezdődik az egyház működése, a világi fölsőbbségnek, t. i. a főhatalomnak azon kívül, hogy polgárainak módot nyújtson gyermekeiket nevelhetni fenmarad azon joga, hogy a nevelésre ügyeljen ne hiányos, ne az alkalomnak veszedelmes legyen. Már ezeknél fogva tagadhatatlan hogy a nevelés „vezérlete“ az egyhá is illeti, s valamikor e joga — bármelly részről — csonkittatik az ellen tiltakozni lelkiismeretűben köteleztetik. Frankhonban épen ezen eset forog fen; a ministerium örökké állítja, miszerint a r enseignement civil’ egyedül az ő joga, az egyház kizárva hatalmasá emeli szavát; s a pártokon fölül emelkedett Lamartine legújabban igy kiált föl: „az egyháznak igaza van; mert ha hite eleven s erős, comoediát nem játszhatik, s részvéte által a statust nem pártolhatja olly műben, melly nem egyéb mint egy intézet, melly a hitet veszedelmezteti; az egyház nem palástolhatja szomszédbarátságos készséggel a philosophicus oktatás minden hazugságait, melly oltárától lelkeket rabol. Ez méltatlan volna, és játék az emberekkel, kereskedés a gyermekkel s istenárulás. Azt érzik az egyház szolgái is, azért tiltakoznak. A politica ugyan boszonkodhatik azon, de a vallás csak szerencsét kívánhat magának, és az ész kénytelen elismerni következetességüket. A püspökök és lelkészek e vigyázat miatt tiszteletre méltók, s Isten előtt is jogukon állnak.“ Mit tegyen hát a kath. clerus most midőn a készületek hasonló habár később bekövetkezendő jeleneteket jósolnak? Ha honunk t. clerusa a haza boldogságát szivén hordja, szemét behunynia nem szabad, nem lehet. S habár jól tudja miszerint ha mégis fosztatik azon jogtól, mellyet eddig gyakorlott, a nemzet belátandja bal cselekedetét és nagyobb bizalommal adanda visszakezebe iskoláit még is hallgatnia nem szabad, hanem a nemzetet és korra, a valószínű ártalmas következésekre emlékeztetni, mert ha valakinek, bizonyára neki első kötelessége a hazát minden zavartól megóvni s boldogságát inkább ma mint holnap eszközölni. De kötelessége fölszólalni azért is, mert különben hivatását megtagadandja. A derus tulajdon tanítója a népeknek, a tanítás szent hivatásának kiegészítő része, azért legnagyobb publicisták is a derűst népnevelőnek nevezik. Sips Sándor erlangi tanító az annyira kedvelt,Staats-