Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-07 / 11. szám

HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapitál Jultsdr István táblabiró, kiadja Özvegye. Ilarmínczki ki B Czedik év. 11. szám Pest, Bőtelő havaskén. 1844- TARTAK 0311. Hazai iititlló. Kinev., előlépte. Országgyűlés. (80., 90., 91. orsz. ül. turopolyai sérelem, 151., 152. ker.ülések, városok rendezése, magyar nyelv.) Vidéki lev. Mosonyból (közgyűlés követjelentés.) Biharból (hála.) — Bel- és külföldi telegraph. Külföldi napló Angolország. Sajtó-ör. Parlagi eszmék folytatása. Impvizsga. Jelenkor. Századunk. Világ. Pesti Ilii lap. Regélő. Honderű. Társulatok és Intézetek. Iskolaügy. Kérelem. Nemzeti színház. Hirdető. HAZAI AAFEO. Kinevezések. Ö cs. sapóst. k. fels. Luka Sándor pesti első birósága váltótörvényszéki elnököt udvari tanácsosi czimmel felruházni legkegyelmesebben méltóztatott. ■Előléptetések. Ugyan ő cs. láp. kir. fels. a zágrábi székes káptalannál megürült három czimzetes kanonokságra Szivranich Perencz , pozsegai , Milliókovich Ferencz szentvári, és Sirovich Jánosidushevesi plébánosokat kinevezni legk. mést. Perleberg Ferencz a nm. m. k. udv. kamr. jegyzőkönyv hivatalnok, ugyanott iktatóvá neveztetett. Kecskés Károly pozsonyi igazgatási ,Ringer János aradi kér. mérnök, a m. orsz.építési igazgat, segédekké neveztetett ki. A zalalhnai hutamesteri állomás Konrád Laj.szászkai hutamesterre ruháztatott. Országgyülés. CL* kerülésnek folytatása jan. 30. Nem láttam, igy szólt egy követ, T.... követének indítványában semmit, mi egy szabad alkotmányos nemzethez illő nem volna , mert ő örömet akar kifejeztetni, az öröm pedig illy keleti népnél, mint a magyar , legnagyobb köszönet, és ha örömünk heve egy kissé túlragadna is, kérdem lehetne-e ezt rész néven venni tőlünk? Azt hittük eddig általánosan, hogy az ausztriai kormánytól nem lehet kinyerni semmit, hacsak pénzünkre v. katonánkra szüksége nincs, és íme itt a kir. válasz, kinyertük azt minden pénz és katona ajánlás nélkül, kivívtuk azt, mit 300 fáradságos évek kivívni képesek nem valának. Át van plántálva nyelvünk Bécsbe , át az uralkodó házba. Jan. 25ke Pál fordulása napja a legfontosabb nap lett reánk nézve, mivel megfordult nekünk is a koczka olly tárgyra nézve melly kivánataink leghőbbjeinek egyike volt. Ha nem is tombolva, de mindenesetre örülünk, mert a nyújtott adag nem homeopathicus mint eddig volt. Nyiltan kimondani nem vonakodom, hogy ezen resolutio keblemben sok részben viszhangra talált, mert tegyük szivünkre kezünket uraim ! nem örömmel mondandjuk-e el küldőinknek, ha innen hazatérendünk, hogy nekünk adatott meg a szerencse nekik magyar törvényt vinni haza? T. .. . követő egyesülésre hív föl bennünket, nyújtsunk tehát baráti kezeket mind egymásnak, mind a kormánynak, hogy meglássuk, ha azok szinte barátilag fogadtatnak-e, és mivel én voltam egyik fő ellenzője annak , hogy a horvát követek iránt engedékenyek legyünk , most azt nyilvánítom , miszerint a június 20-án és dec. -án megkezdett után tovább menni ezután nem más , mint valóságos hiba lenne részünkről, következéskép én T .... követének indítványához teljes mértékben járulok. (Elfogadjuk ! Éljen!) A végzés tehát illy derült majd egyhangú nyilatkozatok után azön , hogy T .... követének indítványa szerint a k.k. válasz elfogadtatik, mik abban meg meg nem adattak, azokra nézve kérő fölirás küldetik, a KK. és HU. a jun. 20kisdec. 2iki határozatoktól elállanak, és amennyiben az oct. 12. k. k. leirat sérelmes volna, az ellen óvás létetik az országos ülésbe viendő. LXXXIXdik orsz. ülés a fő hidnél jan. 30. Tárgy : a turopolyai sérelem tárgyában kelt izenetes felirási javaslata a Zkrinek , mellyeket nádori itélőmester Szél Imre fölolvasván, egy gróf kör. nyilatkozott: ,,Ha visszamegyek az izenetek genesisére, azt tapasztalom , hogy mind erre , mind pedig az e részben legelőször által küldött izenetre a túrmezői grófnak, az országosan egybegyült lilikhez nyújtott folyamodása szolgált indokul, — melly folyamodásban a turmezői gróf Horvátország követeit törvénytelenül választottaknak állítja, — a túrmezői nemeseket pedig követválasztási joguk gyakorlatában megcsonkítottaknak panaszolja, és ezen egyoldalu panaszos előadásnál fogva a t. Kir. és LILI. Föls. fölirás utján egy uj tartományi közgyűlésnek tartására felkérendőnek vélték. — Ezen fölirást a m. fölsl. nem pártolták azért, mivel abban némelly tények , és jogoknak elismerése rejlik , mellyek nincsenek olly világosságban, miszerint azokra országos felírást alapitni lehetne , továbbá azért, mert országgyűlési gyakorlat, hogy minden sérelmes tárgy, mielőtt orvosoltatása országgyűlésig szorgalmaztatnék, előbb a törvények fölött őrködő fejedelemekbe, s ki azok fölött közigazgatási hatalmát gyakorolja, fölterjesztendő, melly bevett szokástól eltérni annyira kevésbé lehet, mivel igen elárasztathatnék az országgyűlésé, rendeltetése körén kívül eső számtalan olly dolgokkal, mellyek elintézése a kormányszék rendes tárgyalására tartozik. Ami az elsőt illeti , hogy tudniillik a főállt. felfogása szerint a fölirási javaslatba tények és jogoknak elismerése rejlik, mellyek nincsenek olly világosságban , hogy azokra országos fölterjesztést alapítani lehetne;— arra az. KK. és 1111. azt válaszolják , miszerint világos tény az , hogy a horvátországi követek megválasztása végett 1843dik évi ápril 22-re tartományi gyűlés tűzetett ki, hogy ezen gyűlés akkor meg sem kezdetett, hogy elhalasztottnak nyilváníttatott, utánna azonban harmadnapra mégis a követek megválasztattak. Az említett jogokra pedig azt válaszolják a t. KK. és Ili, hogy itt nincs jogokról a szó, de csak azon egy jogról létezik említés , miszerint a horvátországi , és közöttük a túrmezei nemességnek is törvény és gyakorlatszerűleg joguk volt, és van arra, hogy a tartományi közgyűlésen személyesen megjelenhetve a tanácskozásokban , részt vehessenek. — A. t. kir. és 1111. mindezeket bebizonyított tényeknek veszik , mellyek azonban előttem nem egyebek, mint puszta állítások, mellyek kellőleg be nincsenek bizonyítva, mellyek tisztán és egyedül csak a turmezői gróf egyoldalu panaszára alapitvák, mellyek iránt az ellenfél, a ki ellen t. i. a panasz irányozva vagyon, meghallgatva még nincsen, melly —következőleg védokait sem adhatta elő,— és mégis azt kívánják a t. KK. és Ilii. hogy ezen egyoldali panaszos előadásnál fogva a felül. az egész horvátországi követválasztási eljárásra kárhoztató ítéletüket mondják ki; márpedig kérdem a nm. felül: lehet-e hozni ítéletet az illető felek meghallgatása nélkül ? — megfelelne-e ezen testület magasztos állásának , ha ollyanokba avatkoznék , mellyek egyenesen a kormányszék föladásai közé tartoznak ? bírák vagyunkmi vagy inquisitionale fórum, vagy egy kir. commissio, mit az e félékkel terhelni lehet. Nekünk itt egyedüli hivatásunk hazánkat boldogító törvényeket alkotni, és mind , ami egyenesen e czélhoz nem vezet, ahhoz nem közelít, kerülni, nehogy szent föladásainkat mellőzve tévutakra távolitsunk. A mi a panaszolt túrmezői nemesség joggyakorlatának megsértését illeti, — ezen jog a főrendi tábla némelly egyénei által igenis alapos okokból kétségbevonatott,— mások által pedig kétségen kívülinek állíttatott, ami maga is az adatok hiányát éreztetvén , miután sérelmet csak ott lehetne alaposan orvoslani, hol annak kétségbe nem vonható adatok szolgálnak tárnokul, világos, hogy olly jogsértést, melly iránt tisztába nem vagyunk, sérelem gyanánt föl nem terjeszthetjük. Ami továbbá a főlül. által az országgyűlési gyakorlatra történt hivatkozást illeti, ezen gyakorlatot a t. Kir. és Il. el nem ismerik, és az ellenkezőnek bebizonyítására fölidézik a mult országgyűlésen tárgyalt Középszolnok ügye esetét, hivatkoznak továbbá az 1715 : 14. és 1723 : 7. czikkre , mellyek az országgyűlést a sérelmek orvoslása legbiztosabb s legüdvösebb utjának nyilvánítják. Nem czélom hosszasan taglalásába bocsátkozni annak, hogy milly után keljen valamelly sérelmes tárgynak az országgyűlés elébe kerülni, mivel a petitio igen népszerű , és sokoldalú discussióknak alkalmi, szolgálható tévére vezetne , ezt tehát jeleileg mellőzve, kérdem a mélt. felül, sérelemre mi adhat okot, mi nyújthat anyagot, hacsak a végrehajtó hatalomnak valamelly ténye valamelly rendelése, melly által, vagy egyén , vagy valamelly törvényhatóság a maga törvényes jogaiban megsértetett, és sérelmének orvoslását a szokott közigazgatási uton, vagy foganat nélkül sürgette, vagy azt csak az országgyűlésétől várhatja, ez amaz országgyűlési gyakorlat, mellyre a felül. első válaszüzenetükben hivatkoztak, és melly gyakorlat ellen a t. KK. és Iki. jelenleg csak azt felelik , miszerint ők ezen gyakorlatot rendszeres mellőzhetlen szabálynak el nem ismerhetik , állításuknak bebizonyítására azonban nem egyébre , mint a múlt orsz.gosen tárgyalt középszolnoki eseményre hivatkoznak, amennyiben a t. KK. más példával elő nem állhatnak , a középszolnoki eset pedig jelen tárgytól lényegesen különbözik , valamint az ezen táblának több tisztelt tagjai által már múltkor tökéletesen bebizonyíttatott, úgy hiszem , hogy a m. félül. által e tekintetben kimondott elvet megczáfoltnak tekinteni nem lehet, sőt még azért ha történt volna. — Az 1715: 14. és 1723: 7. czikkekre történt hivatkozás a t. Kir. és Ili. ügye mellett hasonlóképen nem harczol, mivel ezen törvényeket e jelen esetben csak annyiban lehet idézni, a mennyiben azok szerint az országgyűlése a sérelmek orvoslására legidvesebb útnak nyilváníttatik , amiről kérdés nem is volt, és amit a m. felül, kétségbe nem is vonhattak. De nem is volt itt arról szó , ha valljon a jelen eset úgy , mint sérelem az országgyűlés által ő felfelébe orvoslás végett terjesztessék, hanem arról, ha valljon a szőnyegen forgó tárgyat sérelemnek lehet-e tekinteni vagy nem ! és amennyiben még magukat. Kl. és áll. is itt sérelmet nem látnak, ha valljon megfér-e az országgyűlés méltóságával illy tárgyat a maga rendes tárgyalási útjától kierőszakolni. Az. KK. és Ili. azon viszon feleletére, miképpen a félül. által aggodalmasan említett elárasztástól, honunkban — hol a sérelmek előterjesztésének szokott utjai a köztörvényhatóságok , és egyenesen az országgyűlésére — kivételkép csak azon sérelmek jönnek , mik köz törvényhatósági uton nem juthatnak föl — tartani nem lehet , — kéntelen vagyok megjegyezni , miszerint a méltóságos félül. aggodalmát ezen viszon felelet által , még inkább megerősítve látom, — ugyanis alkotmányos hazánkban a törvényesen nyilatkozó többség lévén a közakaratnak orgánuma, nem természetes-e, hogy a szándékától elültetett kissebbség annyiszor, amennyiszer sérelmet találna, amiből ismét az következik , hogy miután a többség ellenében ezen kisebbség vélt sérelmet, köz-