Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1844-06-01 / 44. szám
"V HAZAI és KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapitá Kultsár István táblaíró, kiadja Özvegyel Harminczkunczctlih. év. 44. szám. Pest, Szent - Iván hitvalén, 1844. tartaloe. Hazai napló. Korunk ügyei (A sz. kir városok orasággyűlési szavazat joga 1.) Vélemények II. III. a P. Hírlap 319 sz. cáfolatát tárgyazó pályamunkára. Vd. lev. Baranyából (a Dráva egyrése óta tervezett uj átmetszése iránt) , Sárosból (közgyűlés az országgy. köv. jelentési. } , Szerémből (közgy. országgy. köv. jelent.) Vasból (közgy. az adóbeszedésnek rendszeresítése), Varasából (közgy. a múlt évben történt zavarok kiegyenlítése.) — Belesküi f. telegraph. Külföldi napló, Dunaparti tartományok. Portugallia. Spanyol-, Angol-, Franczia-, Olasz-, Orosz-, Német- Schweicz-, Görög- , Törökország. Svéczia és Norvégia. Amerika. Lapvizsga. Jelenkor. Táraalgási terem. Ikervárosi hírnök. Valami a já okról. I'alyázás. társ. és vitéz. Mármaros Sziget egyletei. Előfizetési fölhívás. Igazitás. — Hirdető, NAXAI NAB*!,*#, Korunk üggyel. (A sz. kir. városok országgyűlési szavazat joga. I.) A kir. városok országgyűlési szavazatjogának megtámadása, nemcsak a kővarosokat, hanem magát, a megtámadódik orsz. rendet tekintve is, veszedelmes és félelmes üstökös csillag gyanánt mutatkozó tünemény a magyar égen, melly mennél nagyobb életkérdés körül forog,annál természetesebb, és annál elkerülhetetlenebb kötelessége a k. városoknak jogaik védelmére fölszóllalni, s pedig annyival is inkább, mivel ügyük a többi orsz. rendek ügyével testvéri kapcsolatban áll. Az okok, mellyeknél fogva hiszem, hogy a k. városok orsz.gyűlési szavazataiktól egyenként véve meg nem fosztathatnak, ezek : Ha a k. városok országgyűlési szavazatjoga nem erősebb lábon áll is, és nem régiebb is, mint akik orsz. rendéi, de bizonnyára, akár régiségét, akár alapjának erősségét és törvényességét tekintve nem alább való. A magyarhazában létező k. városoknak nagyobb része régi, más része pedig később időkbeli, s valamint különböző időkben emeltettek a k. városok sorába; úgy különböző időkben nyertek azorsz.gyűléseken egyenkint véve ülést és szavazatot, s hogy a régiek, mellyekről az sem tudatik , mikor és melly időben lettek k. városokká, a haza megalapításától óta, a későbbiek pedig azon időtől kezdve, midőn beczikkelyeztettek, egész 1825ik évig, háborittatlan s minden ellenmondás nélküli gyakorlatában voltak egyenkint véve országgyűlési szavazatjogaiknak, a következendők kétségtelenné teszik . Azon kir. városok, mellyekről Isó Károly király egyetlen decretumának 19ik és 2lik, úgy Sigmond király 1403ik évben siklósi fogsága után kiadott kegyelem levelének 5ik, az után 2ik decretumának 3ik §-ban, nemkülönben: Ulászló 3ik decr. 38ik, és 7ik decr. 3ik czikkelyeiben , végtére: Verbőczy 3ik részeik czim alatt említést tesznek, az én meggyőződésem szerint, már sz. István idejétől k. városok voltak, mellyeknek számát Sigmond király a mint a 2dik decretuma előbeszédinek 3dikosa eléggé tanúsítja, nem kevéssé szaporította; de mivel első királyaink rendszeresen országgyűléseket nem tartottak, hanem csak többnyire püspökökkel és némelly országnagyokkal tanácskozva alkottak törvényeket, sem városokra, sem vármegyékre v. nemesekre szükségek nem volt , mire a többek közt tagadhatatlan példát nyújt Is. András, ki, miután királlyá lett választatása előtt a pogány vallásra leendő visszatérést a nemzetnek megengedni kénytelenittetett, mint király a nemzetnek , avagy annak nagyobb részének befolyása nélkül hozott törvényeket, mellyeknél fogva, a keresztény vallás a régi lábra állíttatni rendeltetett, melly törvények pedig, ha azoknak alkotásába a nemzet béfolyható, soha sem létesittetnek. Első volt sz. László király, kilső decretumát cum Pontificibus, Abbatibus, Optimalibus et testimonio populi hozta, azonban a populus nevezet alatt , ha Werbőczy mikrész Mik czime hitelt érdemel a vármegyék és városok együttvéve értetnek, mert a k.városok azon időben is egyenként véve nemeseknek ismertettek, sőt még nagyobb szerepet játszottak, mintsem jelen időben. Én azt hiszem , hogy populus nevezet alatt értetnek mindazok, kik földjeiket tulajdonképen leírták, milyenek: az egyházi rend, országnagyok, nemesek, és kir. városok; ide czéloz Werbőczynek most fölhívott czimje is, s ugyanezt bizonyítja a későbbi gyakorlat, mert még a rabszolgaság eltöröltetése után sem vétettek azok számba, kik földjeiket tulajdonképen nem bírták, valamint az úri telkeket birók állása most is hasonló. Sigmond király 2dik decz. élőbeszédének 3ik §a legelső példát nyújt arra, hogy a törvények vmegyék és városok követeinek befolyásával hozattalak; tehát a régi k. városok szavazatjoga akik országos rendnek hasonló jogával egy időbeli, egy eredetű s sem ennek sem amannak szavazatjoga , a régi időket tekintve, törvényen nem alapul, hanem mind a két részre nézve , csak királyaik kegyelme, azután pedig , miután későbbi időkben többnyire rendszeres országgyűlések tartottak , a szakadatlan és háborítatlan gyakorlat szentesítette ezen jogot, honnét magától foly, hogy ha az egyik országos rendnek ebbeli jogát megtámadni lehet, nincs ok mert nem lehetne a másikéit is kétségbe hozni,és ha az egyik országos rendnek szavazatjoga nem áll s nem szent, a másikéinak sem lehet nem gyöngének lenni. Ha mindazokat miket itt mondok, valaki tagadni merné, mutasson föl törvényt, melly királyainkat arra kötelezte volna, hogy a nemzetnek ez vagy azon részét, avagy az egész nemzetet öszvesen véve, hívják meg törvényhozásra; királyainknak kegyelmétől függött, kiket akartak meghívni, s ez volt a gyakorlat, mit tettel bizonyít méhbe hagyott László, ki 1454dik évben a mint élőbeszédének 4dikusa bizonyítja, tanácskozásra, a püspökökön és országnagyokon kívül egyedül csak 11 megye követeit hívta meg s kérdem valljon miért csak 11 megye követeit? mert azon szám nekie elegendőnek látszott, és mert sem törvény, sem gyakorlat által arra nem köteleztelek, hogy az országnak minden, vmegyéit meghívja.— De még Sigmond király sem mindenkor hívta meg a vmegyéket s városokat, valamint Kálmán király is legem d c d i t. Mind ezek tények, mellyek ellenében és eldöntésére fölhozni mit sem lehet, s mellyeket Werbőczy Mik részeik czime is ezen szavakkal igazol : lám condendae legis, quam etiam ele. facultas in jurisdictionem S. Regni Coronae etc. ac Regem nostrum legitime constitutum simut cum imperio et regimine translata est. Tovább ugyanott ezen kitétel: Et sicpostea Reges, convocato interrogatoque populo constitutiones facere coeperunt, világosan mutatja, hogy első királyaink az általuk alkotott törvényeket, nem kötelességből, hanem kegyelem képen közlötték némelly a végre meghívott megyékkel s városokkal , kiknek véleményüket is meghallgatták, mert különben Werbőczy nem ezen kitétellel, facéré coeperint, hanem illyennel: Constitutiones semper interrogato populo fecernntét faceré obligati sunt, élt volna, s méhben hagyott László is nem 11, hanem minden vmegyét meghívott volna. Jöttek későbben idők, mellyekben minden nemesnek egyenkint véve is megengedtetett az országgyűlésre leendő megjelenés, sőt kívánták , királyaink, hogy a nemesség minél nagyobb számmal megjelenjen ; de ez is csak kegyelemből , melly szokássá vált, történt, és minden köznemes egyenkint véve királyi meghívó levelet nem kapott. Ezen szokás többnyire I)Mátyás uralkodása alatt vette kezdetét, s ezen szokás által királyiak azon czért igyekeztek elérni, hogy némelly hatalmas és magukat a fejdelem törv. kivonata ellen szegező orsz.nagyok kisebbségbe maradjanak; azután pedig a köztanácskozás végeztével a király a jelen volt nagyokkal és nemesekkel egyetemben azonnal ellenség ellen táborba szálhasson. Sz. Lászlót, Sigmondot, és utószült Lászlót is egyedül csak az országnagyok iránti bizodalmatlanság vezérlette arra, hogy a Testimonium populi, Comitatuum et Civitatum legatusa törvényhozásra meghívják, de mindezt itt bővebben bebizonyítani nincs helyén. Jól tudom, mindezen tények, azoknak kedélyét, kiknek szemében az igazmondás szálka, fölzavarják, de mivel hála a felvilágosodásnak többen vannak, kik az igazságot méltányolni tudják és akarják; egyébiránt azon szomorú idők, mellyekben Kollár Ádám az igazmondásért majd csaknem száműzetett, lejártak, s 19i. század lelke, okoknak okokkal állani ellene, bátran lépek föl. Szilágyi idejétől kezdve tartottak királyaink többnyire rendszeres országgyűléseket, és jóllehet csak Praelati, Proceres et Nobiles igen kevés helyen Comitatuum nobies emlittetnek, még sem tagadhatja azt senki , hogy minden rendszeres országgyűlése a k. városok is meghivattak. Eperjes, Bártfa s egyéb régi kir. városok is, mellyeknek levéltárai a háborúk viszontagságaitól megőriztettek, tanúsítják, hogy a k. városok, mellyek azon időben a nélkül is nagy jelentőséggel, és befolyással bírtak az országgyűlésekre, nemcsak meghivattak, sőt még a királyok által arra intettek , hogy minél több követeket küldjenek, honnét bizonyos az , hogy a Nobiles v. Comitatuum Nobiles szó alatt, a kir. városok is mint egyenkint véve nemesek értetnek, mert különben, minthogy többnyire csak nobiles emlittetnek, azt kellene következtetni, mintha a megyék is igen ritkán folytak volna be a törvhozásba, s a szavazói jog nem is helytartósághoz, hanem csak személyekhez lett volna kötve. (Folyt. köv.) Vélemények II. A Pesti Hírlapban megjelent „Igazolás“ czimer czikknek, e jelige alatt „Date locum sacra ferenti“ pályázó cáfolatáról. A méltányos jutalmazás jogszerű elve szerint jó szándékot dicséret, tettleges jutalom pedig a valósított akarat sikeres eredményét illeti , — ezen elv fonalán bíráló jelen cáfolati mum-