Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)
1844-09-18 / 46. szám
lőtt, és ő szónoksága e merényért elégtételt kér * *). Vous etes bien honnete Monsieur! bölolvasott ezután néhány kiszemelt s összefiggetlen sorokat, s mi igazán meg sem tudtuk, mit akar, csak azon egyet foghattuk kézzel is, a múltak milly gyászos emléke rí ki epés panaszából.__De e miatt vessen a szónok önmagával számot. B. az egész hosszas mondóka alatt olly bámulást és a czikk felőli nem tudást színlett, és olly kíváncsiságot tettetett, hogy a dolog iránti tudványát kielégítendő, mig a szónok beszélt, szüntelen kapkodott a kezében lévő Újság lap után , mellyet ez azonban mindig visszarántott. Végre kezébe kerül, és nem kevesebb mocskolódással kel ki ellene, és a sérelmet az által akarta kiemelni, hogy a mi akár dicsérőleg, akár rosszalólag, de igazán volt mondva a czikkben. Ő abból szokott nagyító szóbőségével magára olly dicsőségeket, a megye hivatalnokaira pedig olly gyávaságot és rágalmakat commentált, millyeket csak egy erőszakos exegesis tehet, úgy látszott azonban, hogy ezen alkalmat szives örömest fölfogva ollyaknak mondására, miket jó szerével máskor nem mondhatott volna. Egyébiránt az indítványozó szónok előadását pártolá. *). De midőn a megye közönsége a tisztviselők állását egy újság czikk által lealacsonyítva nem látná, és ezért a tisztviselők egyike a többire hivatkozva e czikkben, mint a féle hírlapi czikkben annyira, mint állítatott, a tisztviselőséget sértve nem érzi, hogy az indítványozó elégtételt követelhetne, a hadnagyszék pedig, minthogy annyira el van dicsérve, hogy ha egyébb ismeretes körülményekbőn nem forognának (jóllehet e mellett is sokan e véleményben vannak) a czikket tagjai egyikének lehetne tulajdonítani, panaszának helyét nem látván, az egészet figyelembe sem veendőnek, sőt igen helyesen megyei tanácskozás tárgyai közé nem is tartozónak nyilatkoztatná — fordított maga B. is a dolgon, és a megvetéssel megelégedvén, csak azt fájlalta kimondhatlanul, hogy megczáfolni neki nem sikerülhetett, mert ő úgymond akarta (vigyázzunk! akarta, pedig az indítványkor meglepetve volt a czikkel) de a Censor nem engedte. Most Uraim Ítéljenek, és bámulják a következetességet, lássák a szerénységet, és igaz mondást! A Censura a sérelem, az fáj, hogy szabadon nem lehet írni, és mégis most az keserű, hogy a czikk szabadon elmondja a mi igaz — és nyilvános factum. — B. nem tudott a dologról, és mégis refutálni akarta!? Tehát csakugyan vannak emberek, vannak hős szónokok, kik azt állították, hogy a nemzet életere a nyelv, e nélkül nem lehet nemzet, és mégis midőn a szalagot azért, mert vörös fehér, zöld színeket mutat, nemzeti szalagnak nevezik; az újságot, melly magyar nyelven iratik — csupán a kikiáltott vélemény szabadságánál fogva a nemzeti czím bitorlójának mondogatni nem átulják; vannak emberek, kik szabadon akarnak legázolni mindenkit, de beteg följajdulnak, ha nekik csak lábujokra hágnak, és azt vélik, hogy illyetén kifakadásaikkal ott, hol már a hatalom tetőpontján képzelik magukat és a szabadszólás jótékonyságát csakugyan szabadon élvezik, másokat ettől, s az igaznak kimondásától vagy írásától majd visszariasztani szeretnének*) — ho! ho! Urak csak lassabban egy kevéssé , illy bunkós modorú föllépéstekre egy pár helyett tizen fognak tollat ragadni következetlenségtek híresztelésére, mert látják, hogy vannak emberek, kiknek szabad más embereket fogadni, vendégelni, utasításokkal ellátni, beszéltetni, tapsoltatni a nélkül, hogy éorteskedőknek szabad volna őket nevezni; de kik mégis, ha ellenük hasonló, ámbár józanabban történik, alacsony részlelkűségnek nevezhetik azt, mert fanyar előttük az igazság, és igaz marad ama közmondás: Quo quis laborat vitio, illud execrabitur. Nem „ki*4 urak , hanem „mit“ s e jelszó alatt még e téren találkozandunk. Torontáli)«1. Nagy - Becskerek sept. 5 dikén. Folyó hadikán kezdett Torontál megye évnegyedes gyűlés ngos királyi tanácsos, rendszerenti alispán úr elnöklete alatt, s el fog tartani még a jövő héten. Sietek az eddig előfordult érdekes tárgyakat kiemelve a torontáli rendek közgyűlési működéséről tudósítást adni. A jelen gyűlés a júliusi gyűlés két határozatát buktató meg. Ugyanis a júliusi gyűlésen szavazati többségnél fogva utasításul adatott országgyűlési követeinknek az adó tárgyalása , s megajánlásához addig ne járuljanak, mig az udvartól a vallási, s kereskedési tárgyban megnyugtató leiratok nem érkeznek. Most azonban úgy vélekedvén a rendek többsége, mikép illy záradék kegyelmes királyunk iránt bizodalmatlanságot mutatna , s az 1715diki Sdik tezikkbe ütközőnek ismertetett, minél fogva a rendek szótöbbség utján a záradéktól elállottak. E viták alatt derék s köztiszteletben álló alügyészünk hozzája hasonló öccse megyénk tiszteletbeli főorvosa ....., — de megnevezem, hadd ismerje a hon ezen szépeszű s egyenes gondolkozású fiát — Botka tanár úr rövid ugyan, de igen talpra esett, jó tapintatot mutató, gyönyörű beszédet tartott, mellynek rövid vázlata az volt: álljunk el a szűnni nem akaró gyanúsításoktól, a hibák s hiányok okát ne mázoljuk mindig másokra, ismerjük el, hol magunk vagyunk hátramaradásunk oka ; példakép emlité a haladásunkat a közjót czélba vett társulatokat, mellyek keserves vajjudások közt nagy nehezen alig jövén létre, részvét hiánya miatt alig tengenek. Kár tehát a kormányt okolni, s azt hasonló— bizodalmatlanságot áruló, haszonnélküli záradékokkal magunktól eltaszítani. — Nem sokáig beszélt e jeles tanár úr — hanem több igazat monda, mint némelly két óráig tartó beszédben foglaltatik. Éljen. Bizony már nem csodálom többé, miként csavarhatnak az emberek ugyanazon egy szent írásból annyiféle egymástól eltérő értelmet, midőn tapasztalom, miszerint újabb törvényeink is elmagyaráztatnak , ezek még nem régen alkottatának azon országban, mellyet most is lakunk, olly szavakból, kifejezésekből szerkesztve, mellyekkel ma is élünk , amaz pedig majdnem két ezer év előtt, földünk más részében idegen nyelven, akkori s odavaló kifejezésekben íratott. Az 1791 diki év még nincsen tőlünk épen olly távol, s mégis annak 26dik tczikkéből előhozatott ismét azon már annyira átcsépelt magyarázat, miszerint a ,,coram parocio catholico“ szavaknál fogva meg kellett vala a papságnak a vegyes házasokat áldani, mit elmulasztván, oka a kedélyek fölzavartának az országban ; a kormány pedig annyiban okozható, mennyiben a papság ezen kihágását elnézte. Minden siker nélkül történnek hivatkozások az 1550dik 16ik s egyébb hasonértelmű törvényczikkelyekre, minden siker nélkül mondatik, miszerint a „coram parocho catholico“ szavak személyes jelenlétnél többet nem követelnek, s az áldás tisztán egyházi ügy lévén nem is követelhetnek. Az eszme azonban divatos lévén, kénytelenek az egyháziak addig míg a divatból kijön, szemrehányásokat eltűrni ottan, hol nem vétkeztek. A másik júliusi határozat, melly e gyűlésen megbukott annyiból áll, mikép azon lovas század, mellynek jövő évben Nagy-Becskereken kellett vala szállásolni, azóta jég által történt kár tekintetéből, Szent Györgyön, s Tórákon nyerend állomást. A haczfeldi, elleméri, s több uradalmak az ó Béga szabályozását akkép szorgalmazván, miszerint a mellette dolgozandó munkásokat a megye által meghatározandó napszám szerint fizetni óhajtanák ; a ns közönség ez ajánlatott elfogadta, miáltal a megyebeli ingyen munkák alaghi üdvös döfést nem kaptak. Ez elolvastatott egy k. k. intézmény, mellyben a ns megyének tudtára adatik ; mikép ő fölsége Pesten maipar iskolát kegyelmesen állítani, s az elemi oskolákba javított rendszert behozni méltoztatott. Erre köszönő fölirás javasoltatott, de pártolást nem nyert. Kel- és külföldi telegraph. M.ISc.*$!&.ci*eS&. A múlt hó elején mélfgoshertelendi Hertelendy Ignácz ur cs. kir. udv. tanácsos szeretve tisztelt főispánunk, mint királyi biztos megjárta hajón Temesvártól fogva a Tiszáig a Béga csatornát számos, valamint fényes küldöttségek kíséretében, örömzajjal s diszszel magas rangjához, s bokros érdemeihez illően fogadtatva mindenütt, hol átmenni, megállani, vagy kiszállani méltóztatott. Bár gyönyörű jószágábóli kiindulta előtt egészségében némi változás történt, úgy annyira, hogy onnét valamivel későbben indulhatott, mintsem kívánta, mégis csüghetetlen figyelemmel vett tekintetbe az egész vonalon mindent, mi javítást igényel sőt maga is fölfedezte a hiányokat ottan, hol kevesebbé gyakorlott szem, s lankadtabb figyelem átvala csuszamlandó, s igy most már biztosan remélhetni mind azon akadályok minél előbbi elhárítását, mellyek egy idő óta a keresedelmi közlekedést e csatornán nehezítették , miáltal bokros érdemkoszorujába uj ágakat fonva, uj halára kötelezendiő mélt bánát lakóit. Midőn más években elég hamar nem lehetett nyomtatni, hogy a buzakereskedők kielégiltessenek, az idén már régen el van nyomtatva, s a búza padlásokon, magtárakban hever, a kereskedők még most sem bátorkodnak vételbe bocsátkozni. Csak néha mutatkozik kereskedő előbb 8 vízot most azonban csak 7 ft 30 kr. ígérve egy köböl tiszta búzáért. — Mondja csak valaki, hogy itten nincsenek bátor férfiak:minap az ó posta utczában estve 9 ‘A órakor, midőn a szép holdvilág számtalan sétálókat kicsalt az utczára, kijön egy német paraszt a korcsmából haza felé ballagván. A szegény ember elég vigyáztalan volt elárulni, miszerint nála napszámban keresett 30 pft- vagyon. Alig tesz az utczán néhány lépést, midőn két iparvadász torkon ragadja s földre veti, hogy pénzétől megfossza. Kiáltásra azonban segítségére jövének mindenfelől, mire a vitézek ellenkező irányban futásnak indulnak; az egyiket a mészárszék körül elfogták, s azonnal hűvösre tették. Vallatáskor fölötte csodálkozott,miként bánhattak vele olly méltatlanul, miután ő is a szegény német kiáltását hallván segítségére sietett. — Lord Keane aghisni várnak Afghanistanban meghódítója s a 43. sorezred parancsnoka meghalt. — Sept. okán fog véghez menni a kis angol hg keresztelése Windsor kastélyban, az ünnepélynél Willaos porosz hg is jelen lesz. A fejdelmi pár a f. hó főkén Skodába utazott. Lajos Fülöp látogatása sept.lyre van halasztva. — A most született angol hg Alfrédnek kereszteltetendik.— A *) És valóban az a jó ur szabadsajtot kívánt? és a hadnagyság tettei bírálatát el nem tudja tűrni? Engedje meg tiszt, levelezőnk, hogy szívenyhítésül mi is kaczaghassunk. Szerk. *) Helyes, dicső. Éljen. Szerk. *) Illyésekből és természetesen a szabadelvűek köréből tömérdek példákkal szolgálhatnánk. Csodálatos következetességet gyakorolnak azok a liberálisok. Szerk. ugyan optimista, de dobzseista maradni. Meglehet azonban, illy húst-hitelbe-nem-kaphatási baj csak a dobzseistákat éri , s az optimistákat nem , a mi örvendetes dolog volna s egyszersmind kétségbehozhatlanul tanusítná,hogy néha a latin szó is használ valamit, nevezetesen a jelen esetben a csehnél vagy tótnál sokkal többet ér, minélfogva nem is tartózkodunk B. János uram optimizmusát szeretetre méltónak tartani. De ne is vélje az olvasó, hogy B. János ezen optimizmusa valami olyasdobzseléle indolens és apathicus cselekvetlenségben áll; nem f ő mozgékony és életre való ember, ki csak a viszonyok ostorozása s berzenkedése ellen fegyverzé föl magát a minden megmásolhatlant jónak és helyesnek találás philosophico-hidegvérű fegyverével, ki ha tán nem tartja is azt, hogy: jobb ma egy veréb mint holnap egy túzok, de azt minden esetre igen, hogy sem a verebet sem a Bírókat, el nem tudta találni, nyugodtan bir utánok szétreptékben tekinteni, legfölebb azt mondja bámultában magyar fegyvertöltőjéhez: Audi gut! Az öreg és fiatal Békesin kívül még több eredeti jól alóli szeszélydús képpel találkozunk a jelen regényben. Illyésül tűnik föl a mindannyiszor ,deréknek nevezett Yantai, kit szerzőnk stylistául mutat föl, s kit, ha máskülönben többnyire talpra eselt; beszédei jelenkor emberének nem mutatnák, hajlandók volnánk múlt századi magyarnak tartani, olly tömkelegével a latin és egyéb idegen nyelvekből vett szavaknak és phrasisoknak paprikázza föl beszédét. Dicséretet kell mondanunk az elmés szerzőről különösen azért is, hogy bármilly nevetséges képül álljja is föl ezen derék Vanfait mint stylistát, de máskülönbenígy tudá őt tartani, hogy az olvasó inkább tiszteletére kényszerül, sem mint chaoticus stylusán kivül kaczajt ütni bátorkodnék fölötte. S ha az iránti sejtésünkben , kit akar e derék Vantaiban az elmés szerző gúny szeszélyével megcsiklandozni, nem csalatkozunk, ezt szinte ily helyesen mint méltányosan tévé, mert ezen derék Vantai csakugyan tiszteletet érdemel. S ha végre elmondtuk, hogy amaz örök fürdési báró Vizi, a Kuidaiak egész családja, s majd valamennyien e regény személyei közöl megannyi egészséges, ép humorú s bőven mulattató alakok, kikkel az olvasó örömmel esmerkedendik meg, teljesítve hisszük tisztünket e könyv ismertetése körül, s tollunkat bátran letehetjük, mihelyt ezekhez még a könyv külsejéről adtunk néhány szót, melly részben a csinos kiállítás nem kis mértékben van emelve a szövegbe alkalmazott, fametszetek által. Ezek közül a legnevettetőbbek egyike ama hintó-transportálási jelenet az alföldi feneketlen utakon , egy ökör szekér és nyolczszor annyi valóságos ökör segedelmével. Az író e táján némi gúnyos vágást tesz, a magyarhoni gyorsutazhatásra s gyorskocsit is emleget; az olvasó azonban tisztelettel kéretik, ne keresse a szálkát más , hanem nézze a gerendát saját szemében, ne a nevével ellenkező gyorskocsin mosolyogjon, hanem sajnálja iszonyú utainkat, mellyek a tárosokat is csigamászásra kényszerítnék. g. U. J. Kelle még ,alázatos utóirásait ide toldanom, hogy mi— t. i. nem csak tinta, penna, kalamáris, hanem mi mindnyájan —teljes szerénységgel, de egyszersmind igen szerénytelen kíváncsisággal várjuk ifjk Békési Feri kalandornak folytatását? ide m. A nevelés és oktatástan vázolata, az elemi tanítók használatára. lilaSzéchy Ágoston Imre, kegyes tanitórendü tag. Első kötet: Saját jogos nevelés, átalános oktatástan és tanmód. — Pesten, 1846. Hartleben Konrád Adolf sajátja. Nyomatott: Budán, a magyar k. egyetem betűivel. Srét, 1846 lap. Ára? A jelen kézikönyv czélja — mond a szerző előszavában— némi tájékozásul szolgálni az elemi tanítóknak, miilyenek a nép- és a nemzeti iskolákéi. Ennélfogva mind a neveléstan, mind az átalános tanmód, tekintőleg ezen tanítók és a tanulni kezdők állapotját, van előadva. A munkában röviden érintve vannak egy részről mindazon lélektani fogalmak és határozmányok, mellyekből a nevelési s tanmódi szabályok mibenléte érthető; másrészről, mint a tantárgy hozza magával, a gyermeki kor hajlamainak kifejletlen mivolta is alkalmilag mindenütt különösen jelöltetik ki benne, miáltal a tanítók figyelmeztetnek a gyermeki természet sajátságainak megismerésére, s egyszersmind könnyebben eligazodhatnak az előforduló szabályok alkalmazásában. A munka jelen kötetbeni első részét rövid bevezetés előzi meg, mellynek egyes czikkei a néptanodáról, annak czéljáról, a néptanítóról mint népnevelőről szólanak előadván egyszersmind a kötet főrészeit, mellyek 1) a sajátlagos neveléstan, 2) az oktatástan, 3) a tanodai eljárástan körül foglalkoznak. Átmegy aztán a szerző asajátlagos neveléstan alap vázolatába, s világos nyelven és alaposan fejtegeti a nevelés részletes ágait, annak fő sarkelvét, mellyet abban helyez, miszerint : a növendék hajlamainak és erőinek kifejlesztését úgy kell a természetes eszközök alkalmazása által elintézni, hogy ő emberileg lehető tökélyes miveltségre jusson és üdével emberi rendeltetését elérni képes legyen. Ezen álalánosan elmondottak után hat külön szakaszban adja elő értekezéseit a tudós szerző a nevelésről különféle tekintetben, s szól: a testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi, vallási, nőnemi nevelésről, végre a nevelési jutalmakról és büntetésekről. A testi nevelést illetőleg tárgyavatottan értekezik mindenről, mi e részben az emberre befolyással bír, hová tartoznak: a levegő, top- 196