Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-09-17 / 45. szám

TAN­TAIOVI. Hazai napló. Korunk ügyei. (Uzsoráskodás.) Or­­szággy.­­220. orsz. ülés a FŐRRnél. Hitelesíttetett 2ik vá­lasza a FőRRnek a hajdú kér. rendezése tárgyában, és a KKnak 4ik üzenete a börtönrendszert illetőleg tárgyalta­tott sat. 281. ker. ülés : hitelesítések — vegyes házasságok — görög nem egyesültek iránti főrendi­eik valaszizenetek. 292. orsz. ülés a KKnál , miután az élelmezési szab. köz­ségek és harminczad iránti kik szenetek keresztül mentek, — Tabody Pál Ung és Bay Ferenc/ Szabolcs megyék kö­veteiül lett elválasztatásuk jelentetik. 221. orsz. ülés a FŐRKnél: hitelesítetett válasza a FŐRKnek a jobbágyok­nak szabad szárulhatási jogát illetőleg — az úrbéri törvé­nyek módosításában — a jászkun kér. rendezése tárgyá­ban ; — kik üzenete a KKnak a katonai élelmezés és szál­lásolás ügyében kelt, k. k. leiratra. 282. ker. ülés az át­menetek iránti Kik , és turmezei panasz tárgyában i­lik izenetek és föl­írási javaslatok meghitelesítettek. 293. orsz. ülés a KKnál : a katonai élelmezés tárgyában át­küldött válaszizenet sat. 222. orsz. ülés a FORRnél: több izenetek fölolvasása. 293. ker. ülés: a házaló kereskedé­si, az 1. 2ik osztálybeli sérelmek iránti 2ik válasz, sze­melvények. 294. orsz. ülés a KKnál: a házaló kereske­dési sérelmet tárgyazó wikizenei keresztülment.)— Vid. lev. Esztergomból. (havi közgy. évenkint három millió forint fizetése, négy évre megajánltatik sat.)— Bel- és külföldi telegraph. Élet, Irodalom és művészet. J ugart ha­s Abd- El-Kader. — Figyelmeztető észrevételek .,Szavalattan Heinsius nyomain 44 czimü munkának némi szabályai iránt. — Hymnusz. Költemény Kölcsey Ferencztől. Ko­­szoruzott zenéjét irta Erkel Ferenc­. — Politicai böngészet. — Nemzeti színház. — Apróságok. HAZAI ETAPSID. Korunk ügyei. (I. Uzsora és uzsorások a világon mindig léteztek s létezendnek, mig a világ állai s azon emberek létezni fognak. Hacsak, azt tekintenek uzsoráskodásnak, midő­n valaki pénzköl­­csönö­zés alkalmával az országos törvényre nem ügyel­ve, ttt, hat helyett tíz, húsz vagy tán harminczat is kö­vetel száztól, akkor igenis az uzsora és uzsoráskodás nem volna régibb a világon mint a pénz, az azzali élés és azon szokás, melly szerint az országok által a ka­matláb törvényesen meghatároztatni szokott; de bezzeg vajmi soká éltek az emberek társaságban a­nélkül, hogy a pénzt ismerték, a népek fejeinek pedig a magánosok szabad szerződéseit akármikép korlátozni akarni eszékbe jutott volna! S valljon e korban nem léteztek volna uzso­ráskodások az emberek között­ minden esetre léteztek, csakhogy olly iszonyú mértékben nem dühöngtek, mint például jelenleg hazánkban dühöngnek, mert az emberek mindig gyarlók voltak, mindig gyarapulni, gazdagodni szerettek, s csak bizonyos körülmények okozók, hogy ez érdembeni kitöréseik a mostaniakhoz képest pará­nyiak valónak mindig. Ugyanis ha most folyvást talál­koznak emberek, kik megszorulnak s szorultságukban másoktól pénzt kölcsönöznek , bizony nem kételkedhetni, miszerint akkor is, mikor a pénznek még hite sem volt a világon, következőleg az emberek nem pénzen vettek, árultak, hanem cseréltek herértek , szintúgy voltak, kik megszorultak s szorultságukban pénz helyett azt, mire legnagyobb szükségük volt, kölcsönöztek. Ki te­hát illy kölcsönben adott termékre több ráadást kí­vánt mint illeti, az szintúgy uzsoráskodott, vala­mint uzsoráskodnak jelenleg azok, kik száztól nem öt vagy hatot, mit a törvény megenged, hanem 20 — 30 pcentet követelnek. Szóval: ki például szomszédjá­­jától száz almát vagy egy mérő gabnát kért kölcsön és ez egy év alatt két száz almát, vagy két mérő gabnát követelt adós szomszédjától, bizony az szintolly uzsorás­­kodó volt, valamint korunkban uzsoráskodók azok,kik százra száz petét kivonnak. Az emberek mindig társa­ságban éltek, társaságos életben pedig kölcsönzések so­ha sem hiányoztak, következőleg az uzsoráskodás is kisebb nagyobb mértékben mindig divatozott. Mikor uzsora, uzsorások s uzsoráskodásról van szó, többnyire a köznépet egészen kifelejtve csak lí­rákra vonatkoznak beszélgetéseink, pedig a népben még fertelmesebb e nyavala mint uraink között. Ugyanis, uzsoráról, uzsoráskodásról sokat, igen sokat olvasunk nemcsak könyvekben, hanem hírlapjainkban is; de az épen imént említett s a népközt divatozó uzsorá s uzso­ráskodások nemeiről alig emlékezik valaki, miből vaj­mi könnyű következtethetni, hogy az emlitettféle ren­detlenségek sem uzsorának s uzsoráskodásnak nem tekintetnek, sem törvénytelen tényeknek nem tartatnak szóval, hogy a világ uzsorának s uzsoráskodásnak csak azt látszatik tartani, ha valaki kikölcsönözött pénzére a törvényesnél több petét kíván, egyebet pedig semmit. Pedig bizony azon sok rendetlenségek, mellyek közné­pünk közt leginkább napjainkban divatoznak, szintolly uzsoráskodások , valamint a törvénytelen pénz kamatok, ha­bár amazokról a törvény nem is emlékszik, és ha uraink a köznép közti illyesnemű uzsoráskodásokról tud­ni sem akarnak valamit, csak azt árulják el, hogy raj­ta segítni igazi szándékuk nincs. Úrnak van esze vagy legalább kellene eszének lennie, mert tanult, nevelte­tett, ugyanazért hagyjuk azt magára, tegyen mit akar; de a szegény embert, kinek eszét kifejteni elmulasz­tottuk, nem kellene teljesen megbukni hagyni. Ha az úr szegénynyé lesz, ám legyen ha épen úgy tetszik neki; de a szegényt ne hagyjuk még szegényebbé tenni, ha iga­zán jó akarói vagyunk. Legyen szabad itt egypár illy nemű uzsoráskodást megemlítenem. Az egyik paraszt egy mérő gabnát kér kölcsön s jövő évben kettőt ad érte; a másik 23—30 váltót kölcsönöz a zsidótul, és háromszáz váltót érő rétjének haszonvételét ajánlja oda kamat fejében; a réten megterem jó szekér széna és annyi sarju, melly megér tehát 40—45 váltót, következőleg levonván az évenkint levonandókat, a szegény paraszt minden évben teljesen lefizeti adósságát s mégis folyvást adós. A szegény tehát igazán száztól százat fizet. A harmadik 23 váltót kér vala­mellyik falubeli jobbágy társától, azt mondván neki,aztán ez vagy amaz földemet bevetheted magadnak kamat fejé­ben. A paraszt beveti a földet, terem rajta tiz kereszt búza, s lesz belőle 12 pmérő. 5 mérő megadja a magot, ara­tási, cséplési, vetési költséget, marad tehát szalmán kívül eladandó 8 mérő , mellyért az uzsorás közönsége­sen 35 — 40 váltót kap — tehát a paraszt 150 pdtnél is többet fizet. A negyedik kereskedik vagy fuvaroz, két száz váltót kölcsön , ígér s fizet minden hétre min­den forintra egy garast — fizet tehát húsz garasra éven­kint 52 garast, vagyis száz váltóra száz ezüstöt. Íme i­lyen a köznép közti uzsoráskodás, mellyel továbbá tűrni vétek. Azt mondják, hogy az uzsoráskodást leginkább a kevés pénz szüli, és az általában annál jobban kap láb­ra minden országban, minél kevesebb pénze van, kö­vetkezőleg hazánkban is csak azért dühöng az olly iszo­nyú mértékben, mivel kevés pénzünk van, stb. Már mon­dom, hogy uzsoráskodás mindig volt s leszen is, míg a világ állni fog, legyen bár annyi pénzünk mint bűnünk, mert ha a természetnek minden szülötteiben kinövése­ket látunk, kikerülhetlenek azok polgári s erkölcsi élet­ben is — ezt eléggé bizonyítják azon országok , hol ta­­gadhatlanul sok pénz van, és gyermekeik közt mégis találtatnak több kevesebb uzsoráskodók. Így Angliában bizonyosan sok pénz van, még is uzsoráskodnak ott is ha­bár nem olly irtózatos módon s olly közönségesen mint nálunk; mert ha ott a törvényes kamat 3%, ak­kor az 5 — 6 peres kölcsönök ott szintolly uzsorásko­dások valamint nálunk a 20 — 30 pcentesek — pedig 5—6 pcent adósság elég van ott is. De az illy kisebb­­szerű és csak itt ott kivételként gyakorlott uzsorásko­dást, mellyet tagadhatlanul nem valódi szükségek idéz­nek elő, hanem csak mint életünk egyébb gyöngéit le­­vetkezhetlen emberi gyarlóságunk szüleményének kell tartanunk, tekintetbe sem véve, én itt csak olly uzso­ráskodásról szólok, minőt hazánkban tapasztalunk, mi­nőt a kerek világ valamelly országában alig találhat­nánk föl, melly vérünkig hatvan, az egész nemzetet veszéllyel fenyegeti, és bár megengedem, hogy bizo­nyos körülmények közt az illy uzsoráskodást köz­vetlen a pénz szűke szüli, mégis erősen hiszem, hogy ez általában nem áll, s hogy az uzsoráskodásnak ere­detileg — tehát közvetve többnyire mindig más oka van. (Folyt. köv.) Országgyűlés. CCXX. orsz. ülés a FŐRR­nél sept. 1­ldikén. Ilitelesittetett 2dik válasza a FŐRRnek a Hajdú kerület rendezése tárgyában , melly után tár­gyaltatott 4dik üzenete a KK. és RRnek a börtönrend­szert illetőleg. A KK. és RR. azon fölszólitására, hogy a m. FőRR. a büntető rendszer egyes­éra vonatkozó nézeteiket azok részletes tárgyalása mellett közölni méltoztassanak, egy gróf indítványára viszont fölszóli­­tandók a KK. és RR., miszerint a büntetés arányosító­ ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Jugurth­a is Al­'l-El-l­ader. A .La Presse- Afrikának most és jelenkori legjelesb két hőse Abd-El-Kader, és Jugurtha között párhuzamot vonván , következő elmés hasonlítást teszen. Azt mondják, hogy Abd-El-Kader, algíri kevés szá­mú híveivel félre húzta magát az uzsdai úton Fez tarto­mány belsejébe. E szerint ezen veszedelmes pártfőnök Al­gír határain kívü­l áll, s hihető , hogy e tartomány keblé­be többé vissza nem térend. Azt is mondják , hogy a marokkói császár fekete őr­seregéből 400 lovast küldött, ezen trónkövetelő kézbe kerítésére , kinek megjelenése ugyan itt nemcsak megle­petést, de nyugtalanságot is okozott. Egyébiránt a császár­nak ezer módja vagyon magát, ezen kétséges szándékú , s veszedelmes vendégtől megóvni, s elegendő lepelt ta­lálhatna óvakodó lépéseinek, Mohamed legszigorúbb kö­vetői előtt, is , czélszerít palástolására, melly módokat el­számlálni azonban nem véljük szükségesnek, mivel a mu­zulmán politika, alkalmas expediensek föltalálásában a keresztény politikánál a nélkül is ügyesebb. Nyilvános továbbá, hogy mind Marokkó mind Algír nyugalma­s kormányzati érdeke kívánja, hogy ezen hí­res népizgató azon színpadról, letűnjék, hol puszta meg­jelenésével is kedélyeket gyulaszt, s lángba borít min­dent. Hihető, hogy azon hír is, mellyet eddig némelly újság lapok költöttek kevés idő múlva valósulni fog, s a hivek agg Emirje Hadsi Abd-El-Kader néhány hónap után kényelmesen lakand a pel-tartomány egyik legerősebb vá­rában s ott nagyobb biztosággal birand, mint a sik mezőn fölütött leggazdagabb sátorban a császárnyi nap­ernyő alatt. A dolgok ezen állását tekintve föltűnő hasonlatot ta­lálunk azon események között, mellyek a franczia és ró­mai uralkodás kezdetének időszakát környezik. Ugyan­is Abd-El-Kader s a francziák között támadott harcz épen olly okokból származik, minek a római birodalmat hábo­rúba Jugurthával keverék , s az itteni harczi események épen olly benyomást okoznak Párisban , mint egykoron Rómában.­­ A harcz menete mostan is keletről nyűgat felé tart, s a mauritáni birodalmat alkalmasint szinte meg­­rendítendi, s mi több valamint Jugurtha idejében , úgy jelen korban is a numidai király ki nem csak jeles vezér, de egyszersmind ügyes diplomata is vetene véget a mau­ritani királyságnak. A rómaiak az afrikai harcrok hasonló állásában alkudozást kezdettek a mauritáni királylyal Jugur­­tha személye fölött .Azonban Rochus,mikép Salustiria inga­dozol th­óma és Xumidia barátsága között,s midőn a békeszer­­zést részéről mindkettőnek ajánlá rokonszenvi hajlama Ju­­gurt­hának kedvező, a félelem pedig a Rómaiakhoz hajlitá. Abd-El-Kader-reli harcz nyolcz évig tartó, Jugurthá­­val is nyolcz évig tartott a háború , az utolsó s legfénye­sebb diadalú ütközet Jugurthával Molossa és Mloia fo­­lyói partjain történt közel Islyhez , a mostani franczia diadal színhelyéhez. Azonban e harcrok kimenete , ha egyenlő lenne is, végeredményében még­is különbözne. Jugurtha a nép gúnyja között lánczon vezettet­ett Róma utczáin a Triumpha­tor kocsija mellett, és sötét nedves töm­löcz fenekén 10 napi éhség és szomj által múlt ki. Abd-El-Kader , ha fogolylyá lenne is bizonyosan sze­mélyére nézve azon kiméretet tapasztalná, mellyet bal sor­sa , hős lelke, s egyéb kitűnő tulajdona igényelne. A fran­­cziák diadalma alkalmával a gyözöttekkeli nemes bánás mód soha nem hibázott. !P!§gyelan­ette46 égésre vételek Szavalattal! Heiisius nyomain ezíitiű munkái­nak némi szabályai iránt. A görögök és rómaiak az ékes-szólásra mint lángér­zelmeket gerjesztő és nagy dicső tettekre gyulasztó biztos eszközre igen nagy gondot fordítanak. Mindamellett úgy látszik a szavalatlan theóriája náluk sem vola e­gészen ki­fejtve, hanem inkább állíthatnák gyakorlatilag emelek azt olly magas fokra, bizonyítja ezt a többek közt Demosthenes példája, a­ki vas szorgalmával malom­kerekek zörgésé­nél, zuhatagok morajánál győzé le akadozó nyelve he­begését. Nálunk, főkép iskoláinkban a szavalattan igen elha­­nyagoltatott, igaz nehéz e tanban szabályokat adni, még nehezebb azokat követni, melly hiányt illy czimű köny­vecske szavalat­tan Heinsius nyomain igyekszik pó­tolni: a könyvecske némi hibákat levonva, jó, szép, tiszta magyar stylussal irt munka, de érdemes szerzőjé­vel háromban nem lehetek egy értelemben 1) a Debre­­czen vidékebéliek az ly helyet­­­­­e ejtését roszalja, a grammatica orthodoxiája szerint igaza van, de a nyelvtan csupán jól, holott szépen beszélni a természeti hajlam és gyakorlat tanit, már pedig hogy a debreczeniek szépen, Tátrától egész Adriáig legszebben!! beszélnek— ezt a köz­vélemény igazán mondja, azért én írásban az — ly —mi­att, föl nem akadok, beszédben azonban — kérem jól megérteni — ügyesen használva. Debreczen modorát ja­vaslom s pártolom, már egyedül az euphonia miatt is, mi­re hatásra számító szónoknak főként kell ügyelnie, nem különben 2) a 35dik­­ban illy szabályt „Ezen fölül min­den új tag kezdetét­ emelkedő hangon kell mondanunk44 hibásnak vallom, és annak fogom vallani még akkor is mondja har ezerszáz jónak maga Heinsius Hess­ius Harminczkilenczedik Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI EJ­SAG. Alapító KULTSÁll ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. 45. sz. Kedd. Előfizethetni minden cs. kir. postahiva­talnál s helyben a szerkesztőségnél, Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czim­zendők. A Nemzeti Újság jövő évnegyedi folyamára az előfizetés minden cs. kir. postahivatalnál 3 fr. p. p. helyben 2 fr. 30 kr. elfog­adtatik. September hó 17é– 1844.

Next