Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)
1844-09-18 / 46. szám
TARTALOM. linziti napló.Korunk ügyei.(Uzsoráskodás.)(Folyt.) Vid.lev. Esztergomból, (havi közgy. folyt.) Torontólból, (évnegyedes közgy. — a júliusi gyűlés két határzata megbukta , k. k. intézmény fölolvasása a Pesten fölállítandó műipar iskolát tárgyazó.) — Bel- és külföldi telegraph. Külföldi napló. Angolország. Kapvizaga. Budapesti Híradó.Pesti Hirlap. —Társ. és intézetek. Élet, Irodalom és művészet. Könyvismertetés. Ifjabb Békési Miklós kalandjai. Alt Móricztól. — A nevelés és oktatástan vázolata az elemi tanítók használatára. Széchy Ágoston Imrétől. — Apróságok. Hirdető. _____________________________________ HAZAI AAS’fia. Holmik ügyei. — (Uzsoráskodás). — Igaz hol sok pénz van, ott aránylag sok okos embernek lehet legalább annyi pénze, mennyivel igazi szükségeit pótolhatja , sőt lehet sokaknak fölösleges, következőleg ott aránylag kevés ember szorulván mások pénzére, a kevés megszorult annál könnyebben olcsóbban kaphat kölcsönt, minél többeknek van fölösleg pénzük s minél többen hajlandók a kevés számú megszorultaknak hitelezni, s igy a sok pénz igen természetesen szintúgy megolcsósítja a kamatot, valamint egy bő esztendő egyéb termékeink árát; de mindez ránk magyarokra nem igen alkalmazható, mert mi, bár olcsóbban kapnánk pénzt, mégis a pénz mennyiségéhezaránylag folyvást vennénk föl uzsora mellett pénzt, miután tapasztalásunk szerint annál jobban szoktunk versenyezni a költésben , minél olcsóbban s könnyebben jutunk pénzhez vagy több bevételünk van, annyi pénzt pedig hazánknak okosan még kívánni sem lehet, hogy a legrendetlenebb emberek is törvényes kamatra folyvást eleget kaphassanak. A mostaninál több s így olcsóbb kamatú pénz csak azon segítne, ki magát adósságainak lefizetésére előre szilárdul elszánná, aztán pedig szorítkoznék, hogy adósságcsinálás nélkül megélhessen ; de ki a pénz sokaságához képest szükségeit is folyvást szaporítaná, az folyvást annál mélyebben sülyesztené magát adósságba, minél inkább megdrágulna a pénz sokaságához képest minden, következőleg mindig csak uzsora mellett kaphatna kölcsönt, mert illy embereknek nem becsületes emberek, hanem csak uzsorások szoknak hitelezni. Az illy ember most 200 centre tízezeret szed föl, akkor pedig, ha a törvényes kamat 2 pcent volna , 50 ezeret szedne föl 6 pcentre, mi rája nézve tán még nyomasztóbb lenne. Pedig a magyar adósok többnyire mind ilyenek, mert nem valódi szükségekre, hanem igazán nélkülözhető bohóságokra szednek föl uzsorás pénzeket, s vajmi kevés panaszunk lehetne az uzsoráskodásra, ha csak azon uzsorás kölcsönöket tekintjük, mellyek igazi szükségben levőknek adatnak uzsora mellett. Megtörténik ugyan ez is többször , de mégis sokkal ritkábban semhogy rajta olly annyira följajdulhatnánk, mert bár gonosz az ember, mégis ritka vetkőzhetik ki annyira emberiségéből, miszerint az igazi szükség vagy inkább, szerencsétlenség látására magába ne térne s szerencsétlen ember társán legalább törvényes kamat melletti kölcsön által segitni kész nem volna, ha különben teheti! Midőn azonban így nyilatkozom, az igazi szükségeket a nem igaziaktól jól megkülönböztetni kérem , mert ha én például fiatal koromban bálák rendezésére, játékra, paripákra stb. vagy 15 ezer ft. adósságot tettem, ezt utóbb nem csak lefizetni nem iparkodtam, hanem a kamatok rendetlen fizetése által kényelműleg még mégis szaporítottam , most pedig el gyermekesedvén s egyik gyermekemet Pesten 500 pengőn neveltetvén a másiknak pedig hon koszttal együtt legalább 400 pengőbe kerülő nevelőnét tartván — nem csak adósságomat le nem róhatom, hanem még a kamatokat sem fizethetem; s ha illy körülmények közt az executio kikerülése végett uzsorás pénzt vagyok kénytelen fölvenni, akkor nem mondhatom józanul, hogy igazi szükségem van, s arra is csak uzsora mellett kaphatok pénzt, mert eredetileg igazán nélkülözhető bohóságokra tettem az adósságot, jelenleg pedig hasonlólag szükségtelenül költök 900 pft. évenkint gyermekeim neveltetésére miután teljességgel nem vagyok köteles azokra többet költeni mint valójában költhetek. D de sok szegény ember van a világon , ki most kenyérre tehát igazi szükségre keres kölcsönt, ki előbb pecsenyére és borra tett iszonyú adósságot! Pedig csak valljuk meg igazán , hogy csak itt szorulunk végre uzsorásokra, mert ki elejétől fogva rendes ember s költő volt az a végett, hogy sorsához illőleg megélhessen, még 5 —60 centes kölcsönre sem szorul, építésre pedig vagy birtokszerzésre természetesen annál kevesbbé vesz föl uzsorás pénzeket. Így van, a szerény, munkás, takarékos, rendes életű ember még adósságot sem csinál, nem hogy uzsorás pénzeket szedne föl; ha pedig mégis véletlen uzsorásokra szorul, bizony csak rövid időre szorul azért, mivel vidéken a becsületeseknek nincs, következőleg nem hitelezhetnek neki, s mert bizonyosan tudja, miszerint ő még uzsorás pénz mellett is tetemesen nyerend, akkor pedig uzsoráról nem panaszkodik, mert tudja, mikép ha ő neki szabad más pénzével másokon nyerekedni, nincs ok, miért nem nyerekedhetnék más is saját pénzével rajta. Véleményem szerint az uzsora csak akkor igazi uzsora és bűn, mikor ön vétkük nélküli tehetetlen, nyomom szerencsétlenek zsaroltatnak általa, — pedig hála az égnek, illy esetek még most sem igen sűrűk hazánkban, mert ha körülnézzük magunkat, nem de azt tapasztaljuk, hogy uraink közöl csak a könnyelmű, gondatlan, játékos, rendetlen életű s pazarlók, polgáraink közöl csak az eszem iszom , munkakerülő ácsorgók, parasztaink közöl csak a tanya, rest, iszákos vagy gazdaságukat elhanyagló, könnyű élet után kapkodó fuvarosok, kereskedők stb. vagyis azok szednek föl uzsorás pénzeket, kiknek úgyis a legpénzdúsabb hazában sem kölcsönözhetnének eleget, mert ha kamat nélkül adnánk nekik pénzt, még többet költenének, ha pedig még a pénzt is úgy ajándékoznék nekik, akkor pláne Angliának minden kincseit elköltenék. Ezeken nem emberek, hanem csak az Isten segíthet, ha t. i. vagy magához szedi őket, vagy eszéknek irgalmas kegyelmes lesz! Szóval , míg nálunk leginkább azokat tapasztalandjuk adósságokat csinálni s uzsorás pénzeket szedni föl, kiknek aránylag legtöbb, vagyis annyi pénzök lehetne, hogy inkább ők akár 2 p centre kölcsönözhetnének másoknak , addig mindig igen furcsának fog nekem tetszeni azon állítás, hogy a kevés pénz szüli az uzsoráskodást. Pedig ez tagadhatlanul úgy van , mert ha körülnézzük magunkat, azt látjuk, hogy gyakran az ki 400 ft. húz évenkint, annak kölcsönöz, ki kétezer ft. jövedelemmel bír, aki pedig kétezeret keres évenkint, az azon segít, kinek évenkint tízezer hull az égből alá. Pedig nemde több kétezer mint 400, és több tizezer, mint kétezer? (Folyt. köv.) K — a . ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Ifjabb Békési Miklós kalandjai. Első kötet. Irta Alt Móricz. Budapesten, Emich Gusztáv könyvárus és kiadó tulajdona. 1844. Nyomatott a magy. kir. egyetem betűivel. 120 rét. 243 lap. Ara? Hogy tudjuk jó előre , mi az előttünk fekvő könyv tartalma, meg kell mondanunk, hogy: regény és pedig humoristicus vagy — ha tetszik — kedélyes regény, melly több kötetből fog állani, mivel az előttünk fekvő elsőnek mondatik. Kívánná továbbá tudni a tisztelt olvasó, a ki t. i. soha sem szokta nézni: ki, hanem: mit, ki az az Alt Móricz? E szerény és nem is annyira kiváncsi vagy újságvágyás, hanem valóságosan méltányos sőt jogos kérdésre már rég megmondatott a felelet a ,Honderű4 czímű divatlapban: Jósika Miklós, ugyanazon ünnepelt író, ki, míg magyar fiatalember volt,és ez maradjon sokáig) bő érveket szerze már a kérdezősködő olvasónak több komoly regényeivel; most tisztelt nevét németre változtatta, vagyis német öreg álnevet vett föl, s a mint látjuk, így lép a regényírás más nemében az olvasó közönség elé, melly bizonyosan nem késendik tapsözönt harsogtatni elébe. Ezen névnémetesítés egyébiránt a szokásos és divatozó névmagyarosításra akar e satyra lenni, vagy pedig egyenest a magyar közönségre csintalankodik vele az elmés szerző, mint ollyanra t. i., melly mindenre, a mi színben vagy hangban, avagy épen ízben és szagban is, idegen, nagyobb áhítattal szokott tekinteni, ez előttünk rejtély, mellynek erőszakos megfejtését, ha valamellyik jövendő kötet előszavában maga jószántából nem tenne a megijedt, szerző, a ,Magyar titkok közlőjére bízzuk. Akkor ez tehát legelőször is egy , Alázatos előszódban hallattatja hangjait, mellyben a többi közt igen rá ijeszt a rettegve tisztelt bíráló urakra .... S íme megint egy uj kérdés: kik azok a rettegve tisztelt biráló urak? Azok talán, kik az újonnan megjelent munkákat a hirdetések közt fönhangon szokták magasztalni, s elmondani , hogy a földícsért munka meg-nem-vásárlója magát a képzelhető legnagyobb élvezettől fosztja meg? Oh nem! ezek nem rettegve tiszteltek, ezek szeretett kedves és emberséges emberek! Tehát azok talán, kik mint szerkesztők, szerkesztői segédek, et hoc genus omne emberek ingyen példányt kapnak egyik másik szerzőtől „örök tisztelet, szeretet, barátság fejében,és ezért a munkát és az írót nagyon nagyon megdicsérik? Oh nem ezek szinte szeretett, kedves és emberséges emberek. Kik tehát? Azon irgalmatlan szívű egyének azok, rettegés nélkül tisztelt olvasó,kik nyíltan mondják ki Ítéletüket jó vagy rész mű felől, s ez ítéletet okokkal is támogtai iparkodnak. Ezek azok a rettegve tisztelt bírálók, szerelmetes olvasó! Ezen előszó után nyolcz fejezetben adja a szerző ifj. Békesy Ferencznek ezen első füzetben előbeszélt kalandait, mellyeknek sorszerinti czíme : Véralkatok — Látogatás — A stilista—Nőragadás — A nemes ábrándoztok—Első szerelem — Executio — Úti kaland. És midőn e nyolcz fejezetet átolvasok, jó kedvünk kerekedik a humor teljesen vagyis nedélyteljesen előbeszélt kalandok után, és először is azon gondolat kiáltódik föl bennünk, valljon mi oka lehet Alt Móricznak, kit a bírálók mindeddig csak dicsérve s magasztalva tiszteltek, viszont e bírálókat rettegve tisztelni? vagy tán jó kedvében megváltoztatni akarná Alt Móricz három éves közmondásunkat illyképen: tisztelet, becsület, de rettegés is ? .. . Békési Feri kalandainak legelső színhelye Iharvár, becsületes kis városka, hol őt mint ifjirt, gazdag előkelő urat tanuljuk ismerni, ki azonban úgy látszik az életben s különösen társas körökben igen keveset forgott még, mert első föllépése is olly félénk és remegő, hogy sajnálni vagyunk őt kénytelen. Miután pedig gazdag urfinak nemcsak bármelly szegényebb társas kör , hanem fényes salonok is könnyen megnyílnak , hol magát az emberek közt otthonossá teheti, s félénkségét és vadságát, levetkőzheti, azt neki hajlandó volnánk — mi t. i. tinta, penna, kalamáris — rész néven venni, ha meg nem volnánk győződve, hogy a jövő kötetek valamelyikében, ott t. i., hol majd helyét látandja , megfejtendi az elmés szerző, miféle nevelője volt, és milly mostoha körülmények közt forgott ezen fiatal urfi eddigien , minél fogva eredeti félénkségét társasköri megjelenéseiben még csak ezentúl kell levetkőznie.Egyébiránt a fiatal B. Feri ezen első kötetben nem is tartozik a legérdekesebb személyek közé, ámbár nem tagadhatni, hogy a derék jellemfestő szerző eddig is eléggé figyelemre méltóvá tudta emelni. Sokkal derekabb ember ezen urfi nagybátyja idősebb Békési János, kiben egy korosabb férfit tisztelünk, a lehető legjózanabb életphilosophiával bírót, mellyet tőle elsajátítani, eltanulni mindenkinek bátran merünk ajánlani, ha t. i.szerét teheti. Békési János optimista, azaz olly ember, ki mindent úgy a mint van, a legjobbnak talál; e tekintetben tehát hasonlít boldog emlékezetű László királyunkhoz, ki szinte mindent jónak talált, úgy a mint van, a miből végre rá nézve — egyéb baj nem következett csak egy kis összekocczanás húsárujával, ki a maga részéről nem talált mindent jónak úgy a mint van, legkevesbbé pedig azt, ha neki a hús árát meg nem adták, ami elég philosophiátlan, vagy a ,Természettudományi szóhalmaz" szerint: elmélytelen dolog vala, mi azonban László királyt nem akadályoztatá továbbá is nem Harminczkilenczedik 46. sz. Szerda. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. A Nemzeti Ujság’ jövő évnefkyedi folyamára az előfizetés minden cs. kir. postahivatalnál 3 ír. p. p. helyben 2 ír. 30 kr. elfogadtatik. September hó 18in 1844. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint c. pénzben. Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél, Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint’ a hivatalban. ___________________________________________ 'i ny ■ ——— ----------------------------------------- Vidéki levelezés, Esztergomból September 3-ai közgyűlésének (folytatása). Ezek valának fontosabb tárgyai közgyűlésünknek, mellyek fölötti tanácskozásunkban egy komolyságunkból egy valódi comico-tragicus föllépés kaczagásra indított, s egy ideig nem tanácskoztunk, hanem nevettünk. Fölemelkedik egy előkelő tagja a hadnagyszéknek, ki tiszteletbeli „Fő“ czimét viseli ott olly hivatalnak, mellyben valódi „Fő“ nincs. Ez panaszos szóval, és vérző szívvel figyelmezteti a KK. és RLiet, hogy ime az országgyűlés már végére jár, és sérelmeink még orvosolva nincsenek, sőt ezek közt egy fő sérelem már csak figyelemre sem méltatva hever, elhanyagoltatik , és ez a Censura! — Itt a mit tudott, mindent elmondott a Censura zsarnoksága ellen, és kívánta a szabad sajtó törvényes megalapitását. Uraim! vigyázzunk a következetességre! — de ne nevessünk, mert szónokunk olly szánakozásra méltó elkeseredésben rebeg, hogy majd B—t is könnyekre birja. Ezután kihúz egy darab papírt, és köréhez illő köznapi modorban arról ugyan csak elmondja, milly roppant sérelmet tart kezében. A sérelem az, hogy egy újság, a „Nemzeti“ melly ellen aljas, de tisztes sphaerájából, mint promptuariumból merített, piszkolódásokkal kel ki, ahol mennyire nehezteli, hogy ezt magas ítélete szerint ferde irányú szelleme mellett is az ő botrányára egy testület különösen — jól tudjuk e testület okozta bibét — pártolja — hogy e lap, mondja keservesen , és ennek egy névtelen czikke merészeli birálatja alá vonni, és rostálgatni a középponti hadnagyság tetteit (a merények szörnyű merénye!) és illetőleg a megye tisztvise-