Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-09-18 / 46. szám

TARTALOM. linzit­i napló.Korunk ügyei.(Uzsoráskodás.)(Folyt.) Vid.lev. Esztergomból, (havi közgy. folyt.) Torontólból, (évnegyedes közgy. — a júliusi gyűlés két határzata meg­­bukta , k. k. intézmény fölolvasása a Pesten fölállítandó műipar iskolát tárgyazó.) — Bel- és külföldi tele­graph. Külföldi napló. Angolország. K­apvizaga. Budapesti Híradó.Pesti Hirlap. —Társ. és intézetek. Élet, Irodalom és művészet. Könyvismertetés. Ifjabb Békési Miklós kalandjai. Alt Móricztól. — A nevelés és oktatástan vázolata az elemi tanítók használa­tára. Széchy Ágoston Imrétől. — Apróságok. Hirdető. _____________________________________ HAZAI AAS’fia. Holmik ügyei. — (Uzsoráskodás). — Igaz hol sok pénz van, ott aránylag sok okos em­bernek lehet legalább annyi pénze, mennyivel igazi szükségeit pótolhatja , sőt lehet sokaknak fölösleges, következőleg ott aránylag kevés ember szorulván mások pénzére, a kevés megszorult annál könnyebben olcsób­ban kaphat kölcsönt, minél többeknek van fölösleg pén­zük s minél többen hajlandók a kevés számú meg­­szorultaknak hitelezni, s igy a sok pénz igen termé­szetesen szintúgy megolcsósítja a kamatot, valamint egy bő esztendő egyéb termékeink árát; de mind­ez ránk magyarokra nem igen alkalmazható, mert mi, bár ol­csóbban kapnánk pénzt, mégis a pénz mennyiségéhez­­aránylag folyvást vennénk föl uzsora mellett pénzt, mi­után tapasztalásunk szerint annál jobban szoktunk ver­senyezni a költésben , minél olcsóbban s könnyebben jutunk pénzhez vagy több bevételünk van, annyi pénzt pedig hazánknak okosan még kívánni sem lehet, hogy a legrendetlenebb emberek is törvényes kamatra foly­vást eleget kaphassanak. A mostaninál több s így ol­csóbb kamatú pénz csak azon segítne, ki magát adós­ságainak lefizetésére előre szilárdul elszánná, aztán pe­dig szorítkoznék, hogy adósság­csinálás nélkül meg­élhessen ; de ki a pénz sokaságához képest szükségeit is folyvást szaporítaná, az folyvást annál mélyebben sülyesztené magát adósságba, minél inkább megdrágul­na a pénz sokaságához képest minden, következőleg mindig csak uzsora mellett kaphatna kölcsönt, mert illy embereknek nem becsületes emberek, hanem csak uzsorások szoknak hitelezni. Az illy ember most 20­0 centre tízezeret szed föl, akkor pedig, ha a törvényes kamat 2 pcent volna , 50 ezeret szedne föl 6 pcentre, mi rája nézve tán még nyomasztóbb lenne. Pedig a ma­gyar adósok többnyire mind i­lyenek, mert nem valódi szükségekre, hanem igazán nélkülözhető bohóságokra szednek föl uzsorás pénzeket, s vajmi kevés panaszunk lehetne az uzsoráskodásra, ha csak azon uzsorás kölcsö­nöket tekintjük, mellyek igazi szükségben levőknek adat­nak uzsora mellett. Megtörténik ugyan ez is többször , de még­is sokkal ritkábban semhogy rajta olly annyira följajdulhatnánk, mert bár gonosz az ember, mégis ritka vetkőzhetik ki annyira emberiségéből, miszerint az igazi szükség vagy inkább, szerencsétlenség látá­sára magába ne térne s szerencsétlen ember társán legalább törvényes kamat melletti kölcsön által segitni kész nem volna, ha különben teheti! Midőn azonban így nyilatkozom, az igazi szüksé­geket a nem igaziaktól jól megkülönböztetni kérem , mert ha én például fiatal koromban bálák rendezésére, játékra, paripákra stb. vagy 15 ezer ft. adósságot tet­tem, ezt utóbb nem csak lefizetni nem iparkodtam, ha­nem a kamatok rendetlen fizetése által kényelműleg még mégis szaporítottam , most pedig el gyermekesed­­vén s egyik gyermekemet Pesten 500 pengőn neveltet­vén a másiknak pedig hon koszttal együtt legalább 400 pengőbe kerülő nevelőnét tartván — nem csak adóssá­gomat le nem róhatom, hanem még a kamatokat sem fizethetem; s ha illy körülmények közt az executio ki­kerülése végett uzsorás pénzt vagyok kénytelen föl­venni, akkor nem mondhatom józanul, hogy igazi szük­ségem van, s arra is csak uzsora mellett kaphatok pénzt, mert eredetileg igazán nélkülözhető bohóságok­ra tettem az adósságot, jelenleg pedig hasonlólag szük­ségtelenül költök 900 pft. évenkint gyermekeim nevel­tetésére miután teljességgel nem vagyok köteles azok­ra többet költeni mint valójában költhetek. D de sok szegény ember van a világon , ki most kenyérre tehát igazi szükségre keres kölcsönt, ki előbb pecsenyére és borra tett iszonyú adósságot! Pedig csak valljuk meg igazán , hogy csak itt szorulunk végre uzsorások­ra, mert ki elejétől fogva rendes ember s költő volt az a végett, hogy sorsához illőleg megélhessen, még 5 —6­0 centes kölcsönre sem szorul, építésre pedig vagy birtok­szerzésre természetesen annál kevesbbé vesz föl uzsorás pénzeket. Így van, a szerény, munkás, takarékos, rendes életű ember még adósságot sem csinál, nem hogy uzsorás pénzeket szedne föl; ha pedig mégis véletlen uzsorá­sokra szorul, bizony csak rövid időre szorul azért, mi­vel vidéken a becsületeseknek nincs, következőleg nem hitelezhetnek neki, s mert bizonyosan tudja, miszerint ő még uzsorás pénz mellett is tetemesen nyerend, akkor pedig uzsoráról nem panaszkodik, mert tudja, mikép ha ő neki szabad más pénzével másokon nyerekedni, nincs ok, miért nem nyerekedhetnék más is saját pén­zével­­ rajta. Véleményem szerint az uzsora csak akkor igazi uzsora és bűn, mikor ön vétkük nélküli tehetet­len, nyomom szerencsétlenek zsaroltatnak általa, — pedig hála az égnek, illy esetek még most sem igen sű­rűk hazánkban, mert ha körül­nézzük magunkat, nem de azt tapasztaljuk, hogy uraink közöl csak a könnyel­mű, gondatlan, játékos, rendetlen életű s pazarlók, polgáraink közöl csak az eszem iszom , munkakerülő ácsorgók, parasztaink közöl csak a tanya, rest, iszá­kos vagy gazdaságukat elhanyagló, könnyű élet után kapkodó fuvarosok, kereskedők stb. vagy­is azok szed­nek föl uzsorás pénzeket, kiknek úgyis a leg­pénzdú­­sabb hazában sem kölcsönözhetnének eleget, mert ha kamat nélkül adnánk nekik pénzt, még többet költenének, ha pedig még a pénzt is úgy ajándékoznék nekik, ak­kor pláne Angliának minden kincseit elköltenék. Eze­ken nem emberek, hanem csak az Isten segíthet, ha t. i. vagy magához szedi őket, vagy eszéknek irgalmas kegyelmes lesz! Szóval , míg nálunk leginkább azokat tapasztalandjuk adósságokat csinálni s uzsorás pénze­ket szedni föl, kiknek aránylag legtöbb, vagyis annyi pénzök lehetne, hogy inkább ők akár 2 p centre kölcsö­nözhetnének másoknak , addig mindig igen furcsának fog nekem tetszeni azon állítás, hogy a kevés pénz szüli az uzsoráskodást. Pedig ez tagadhatlanul úgy van , mert ha körül­nézzük magunkat, azt látjuk, hogy gyakran az ki 400 ft. húz évenkint, annak kölcsönöz, ki két­ezer ft. jövedelemmel bír, a­ki pedig kétezeret keres évenkint, az azon segít, kinek évenkint tízezer hull az égből alá. Pedig nemde több két­ezer mint 400, és több tizezer, mint kétezer? (Folyt. köv.) K — a . ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Ifjabb Békési Miklós kalandjai. Első kötet. Irta Alt Móricz. Budapesten, Emich G­us­z­táv könyvárus és kiadó tulajdona. 1844. Nyomatott a magy. kir. egye­tem betűivel. 120 rét. 243 lap. Ara? Hogy tudjuk jó előre , mi az előttünk fekvő könyv tartalma, meg kell mondanunk, hogy: regény és pedig hu­­moristicus vagy — ha tetszik — kedélyes regény, melly több kötetből fog állani, mivel az előttünk fekvő elsőnek mondatik. Kívánná továbbá tudni a tisztelt olvasó, a ki t. i. soha sem szokta nézni: ki, hanem: mit, ki az az Alt Móricz? E szerény és nem is annyira kiváncsi vagy újságvágyás, hanem valóságosan méltányos sőt jogos kérdésre már rég megmondatott a felelet a ,Honderű4 czí­­mű divatlapban: Jósika Miklós, ugyanazon ünnepelt író, ki, míg magyar fiatal­ember volt,­­és ez maradjon sokáig) bő érveket szerze már a kérdezősködő olvasónak több komoly regényeivel; most tisztelt nevét németre vál­toztatta, vagyis német öreg álnevet vett föl, s a mint látjuk, így lép a regényírás más nemében az olvasó kö­zönség elé, melly bizonyosan nem késendik tapsözönt­ har­­sogtatni elébe. Ezen névnémetesítés egyébiránt a szokásos és divatozó névmagyarosításra akar e satyra lenni, vagy pe­dig egyenest a magyar közönségre csintalankodik vele az elmés szerző, mint ollyanra t. i., melly mindenre, a mi színben vagy hangban, avagy épen ízben és szagban is, idegen, nagyobb áhítattal szokott tekinteni, ez előttünk rejtély, mellynek erőszakos megfejtését, ha valam­ellyik jövendő kötet előszavában maga jószántából nem tenne a megijedt, szerző, a ,Magyar titkok közlőjére bízzuk. Ak­­kor ez tehát legelőször is egy , Alázatos előszód­ban hallattatja hangjait, mellyben a többi közt igen rá ijeszt a rettegve tisztelt bíráló urakra .... S íme megint egy uj kérdés: kik azok a rettegve tisztelt biráló urak? Azok talán, kik az újonnan megjelent munkákat a hir­detések közt fönhangon szokták magasztalni, s elmonda­ni , hogy a földícsért munka meg-nem-vásárlója magát a képzelhető legnagyobb élvezettől fosztja meg? Oh nem! ezek nem rettegve tiszteltek, ezek szeretett kedves és emberséges emberek! Tehát azok talán, kik mint szer­kesztők, szerkesztői segédek, et hoc genus omne embe­rek ingyen példányt kapnak egyik másik szerzőtől „örök tisztelet, szeretet, barátság fejében,é­s ezért a munkát és az írót nagyon nagyon megdicsérik? Oh nem­ ezek szinte szeretett, kedves és emberséges emberek. Kik te­hát? Azon irgalmatlan szívű egyének azok, rettegés nélkül tisztelt olvasó,kik nyíltan mondják ki Ítéletüket jó vagy rész mű felől, s ez ítéletet okokkal is támogtai iparkodnak. Ezek azok a rettegve tisztelt bírálók, szerelmetes olvasó! Ezen előszó után nyolcz fejezetben adja a szerző ifj. Békesy Ferencznek ezen első füzetben előbeszélt kalandait, mellyeknek sorszerinti czíme : Vér­alkatok — Látogatás — A stilista—Nőragadás — A nemes ábrándo­ztok—Első szerelem — Executio — Úti kaland. És midőn e nyolcz fejezetet átolvasok, jó kedvünk kerekedik a humor teljesen vagyis nedélyteljesen előbe­szélt­ kalandok után, és először is azon gondolat kiáltó­­dik föl bennünk, valljon mi oka lehet Alt Móric­znak, kit a bírálók mind­eddig csak dicsérve s magasz­talva tiszteltek, viszont e bírálókat rettegve tisztelni? vagy tán jó kedvében megváltoztatni akarná Alt Mó­ricz három éves közmondásunkat illyképen: tisztelet, becsület, de rettegés is ? .. . Békési Feri kalandainak legelső színhelye Iharvár, becsületes kis városka, hol őt mint ifjirt, gazdag előkelő urat tanuljuk ismerni, ki azonban úgy látszik az életben s különösen társas­ körökben igen keveset forgott még, mert első föllépése is olly félénk és remegő, hogy saj­nálni vagyunk őt kénytelen. Miután pedig gazdag urfinak nemcsak bármelly szegényebb társas kör , hanem fényes salonok is könnyen megnyílnak , hol magát az emberek közt otthonossá teheti, s félénkségét és vadságát, levet­kőzheti, azt neki hajlandó volnánk — mi t. i. tinta, penna, kalamáris — rész néven venni, ha meg nem volnánk győ­ződve, hogy a jövő kötetek valamelyikében, ott t. i., hol majd helyét látandja , megfejtendi az elmés szerző, mi­féle nevelője volt, és milly mostoha körülmények közt forgott ezen fiatal urfi eddigien , minél fogva eredeti fé­lénkségét társasköri megjelenéseiben még csak ezentúl kell levetkőznie.­Egyébiránt a fiatal B. Feri ezen el­ső kötetben nem is tartozik a legérdekesebb személyek közé, ámbár nem tagadhatni, hogy a derék jellemfestő szerző eddig is eléggé figyelemre méltóvá tudta emelni. Sokkal derekabb ember ezen urfi nagybátyja idősebb Békési János, kiben egy korosabb férfit tisztelünk, a le­hető legjózanabb életphilosophiával bírót, mellyet tőle elsajátítani, eltanulni mindenkinek bátran merünk aján­lani, ha t. i.­szerét teheti. Békési János optimista, azaz olly ember, ki mindent úgy a mint van, a legjobbnak talál; e tekintetben tehát hasonlít boldog emlékezetű László királyunkhoz, ki szinte mindent jónak talált, úgy a mint van, a miből végre rá nézve — egyéb baj nem következett csak egy kis összekoc­czanás húsárujával, ki a maga részéről nem talált mindent jónak úgy a mint van, legkevesbbé pedig azt, ha neki a­ hús árát meg nem adták, a­mi elég philosophiátlan, vagy a ,Természettudo­mányi szóhalmaz" szerint: elmélytelen dolog vala, mi azon­ban László királyt nem akadályoztatá továbbá is nem Harminczkilenczedik 46. sz. Szerda. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. A Nemzeti Ujság’ jövő évnefk­yedi folyamára az előfizetés minden cs. kir. postahivatalnál 3 ír. p. p. helyben 2 ír. 30 kr. el­fogad­tatik. September hó 18in 1844. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint c. pénzben. Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Előfizethetni minden cs. kir. postahiva­talnál s helyben a szerkesztőségnél, Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint’ a hivatalban. ___________________________________________ 'i n­y ■ ——— -----------------------------------------­ Vidéki levelezés, Esztergom­ból­ September 3-ai közgyű­lésének (folytatása). Ezek valának fontosabb tárgyai közgyűlésünknek, mellyek fölötti tanácskozásunkban egy komolyságunkból egy valódi comico-tragicus föl­lépés kaczagásra indított, s egy ideig nem tanácskoz­tunk, hanem nevettünk. Fölemelkedik egy előkelő tagja a hadnagyszéknek, ki tiszteletbeli „Fő“ czimét viseli ott olly hivatalnak, mellyben valódi „Fő“ nincs. Ez panaszos szóval, és vérző szívvel figyelmezteti a KK. és RLiet, hogy ime az országgyűlés már végére jár, és sérelmeink még orvosolva nincsenek, sőt ezek közt egy fő sérelem már csak figyelemre sem méltatva he­ver, elhanyagoltatik , és ez a Censura! — Itt a mit tu­dott, mindent elmondott a Censura zsarnoksága ellen, és kívánta a szabad sajtó törvényes megalapitását. Uraim! vigyázzunk a következetességre! — de ne nevessünk, mert szónokunk olly szánakozásra méltó elkeseredésben rebeg, hogy majd B—t is könnyekre birja. Ezután ki­húz egy darab papírt, és köréhez illő köznapi modor­ban arról ugyan csak elmondja, milly roppant sérelmet tart kezében. A sérelem az, hogy egy újság, a „Nem­zeti“ melly ellen aljas, de tisztes sphaerájából, mint promptuariumból merített, piszkolódásokkal kel ki, aho­l mennyire nehezteli, hogy ezt magas ítélete szerint ferde irányú szelleme mellett is az ő botrányára egy tes­tület különösen — jól tudjuk e testület okozta bibét — pártolja — hogy e lap, mondja keservesen , és ennek egy névtelen czikke merészeli birálatja alá vonni, és rostálgatni a középponti hadnagyság tetteit (a­ meré­­nyek szörnyű merénye!) és illetőleg a megye tisztvise-

Next