Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)
1844-10-18 / 63. szám
Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. Harminczkvenczedik 63. sz. Péntek. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek ezimzendők. October hó 1844 1844. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. TARTALOM. Hazai napló. Halálozás. — Korunk ügyei. (Szánd föld). K. k. leiratok az országgyülés-berekesztési véghatárnap , és az 1827. IIik.cz. által , kiküldött határszéli orsz. biztosság munkálata iránt. Országgyűlés.(Elegyes ülés: a k. k. leiratok fölolvasása. 245. orsz. ülés aFőlixnél: hitelintézet.) 306. ker. ülés: k. k. válaszok .fölolvasása — Kik üzenete a KKnak a hivatalképesség iránt, és törvényjavaslat a zsidóknak az országba való beköltözésükről). Vid. lev. Krasznából. (A kir. tábla ítélete véghezvitele Krasznavármegyén, mivel országgyűlésre követeket nem küldött). Sárosból. (Rendkívüli közgyűlés). Ausztriai birodalom Szerbia. Hitiről«II napló. Angol-, Görögország. Lapvizsga- Pesti Hirlap. Hirdető. HAZAI MÓLÓ. Halálozás. Főtiszt. Thezarovich Gábor a nyáradi deák szertartásit káptalan őrkanonokja hosszas betegeskedés után élte 83ik évében meghalálozott. Áldás lengje körül a derék aggastyán hamvait!. Honrik lágyéi. (Szabad fölr II. Nálunk M. D. az ultrapárt egyik kedvencz eszmeje s vesszőparipája (a többieket egy külön czikkben fogjuk szemlére kiállítani) mellyet minden alkalommal csatárosan fölkantározni szeret a szabad föld, melly elölte a haza boldogságára nézve a conditio sine qua non. Mi is bátran mint akár mellyik ember fia azok közé számítjuk magunkat kiknek legszebb, legdrágább, legszentebb eszménye e hazának — mellynek legkisebb porczikája vagyunk — fölvirágozása, boldogsága; a mi keblünkben is viszzengenek a német költő hősnek e szavai: „Aus Vaterland an das theure schlies dich an 44sat. Minket is megedzettek a viszályok és nyiltan kimondjuk, bármelly veszéllyel szembe szálni erőt érzünk, e mellett azonban minden, szép, jó s hasznos pártolása meleg ápolásra talál keblünkben; de megvalljuk , mi nem vagyunk képesek magunkat azon édes bájos illusiónak, mellyel magokat elleneseink kecsegtetik, és hizlalják, olly repeső, olly kitörő örömmel átengedni. Lássuk miért? Istennek hála! magyarország asztalánál mindennap szép számú vendég ül, s Isten kegyelmeiből még kétszer annyi elülhetne, főkép ha hideg vérrel képesek lennénk saját édes vérünket öszehajtani, mint förgeteg előtt nyáját a juhász. Ha ma kimondalik e szó: Szabad föld, jó lesz útra készülnünk, s mikép ezer évvel ezelőtt körül belől, kaczagányos Balamber apánk alatt, mikor először jöttünk be ez áldott Chanaanba, úgy most is szedjük ösze sátorfáinkat, s induljunk keresni uj hazát túl a tengereken, s talán túl az ő Perenczián ! Legyenek szivesek olvasóink , s kisérjenek léptenként a szabadföldön. És egy képet festek nekik, mellyhez a költészet nem kölcsönzendi az ábránd tavasz színeit, sem a tavaszvirág myriádjainak himporát. Legyen földünk szabad, s lesz hazánkból uj Jeruzsálem. Maminden vallási gyülölség nélkül mondjuk, mi csak a gálád és csalárd üzérkedést kárhoztatjuk, utáljuk , ezt pedig nem gyakorolják mindnyájan) a magyar föllbirtokosság legnagyobb része Moses népének erszényében nyög. Ha tanúság kellene, illyet azon 12,000 melly Pesten lakik, adhatna. A zsidó népének arany napjai Lengyelországban, Sileziában lejártak, s mivel még édes hazánk vére nincs utolsó csöppig kiszíva,roppant pálya nyílik itt a keresetre. Hozathatnak a bevándorlás ellen törvények, ezeket ki — vagy elkerülni könnyü lészen, mert az auri sacra fames, melly köztünk lenne mondva, hazánkban meglehetősen otthonos, imád tár utat. A zsidók pedig csakhogy czért érjenek, készek lesznek az áldozatra, azt gondolják : „háromszor veri ezt kedden Ludas Matyi vissza.“ A bevándorlásnak nem lesz vége, hossza, jőni fognak mint a napot elbontó sáskák, jőni mint a méhraj a meleg napra, s lesz kényuracs, és kényúr ki dőzsölni, kéjelgni fog, anélkül hogy egy szalma szálat tenne keresztbe. Ők tehát heverni fognak, és a megvásárló földet részletekre osztva szegény földmivelőknek adják, és ezektől bér fejébe mindent, mi a föld hátán s alatta van, könyörtelenül elvesznek; a léget lélekzésre, a napot melegedésre engedve, a szegény, hogy megélhessen,hogy munka izzasztotta fejét nyomorult viskóban nedves szalmakevére letehesse, hogy a fagytól didergő gyermekét, édes vérét megóvhassa a jég mostohaságaitól, hogy neje halál karjába ne dőljön, kénytelen lesz bármilly magas áron bérbe venni. Ennek természetes következése erkölcstelenülés, mert a szükség törvényt bont, vérünk fogyása, s a zsidók szaporodása. Most magyarországban Fényes szerint lakik 2,202,542 s ekkor legalább háromszor annyi fog lakni, mert a zsidó szapora, mint a tenger fövénye. — De tesszük azt, hogy az ebreusok, mi a szó betű szerinti értelmében idegen, jövevényt jelent, eltiltannak a bevándorlástól, javul-e akkor a szabadföld által az ország lakosai legnagyobb részének, sorsa? Mi elhatározotlan mondjuk: nem. Bábelünk leírására hosszú idekzetet kellene vennünk, ez pedig nagy időrablásunkba telnék, tehát csak azt mondjuk, mit senki sem tagadhat, hogy bábeli nyelvzavarunk iszonyatos. Most kezdünk belőle vergődni. Szép nyelvünk izmos csecsemő, mellyet — hogy el ne satnyuljon — kiváló szorgalommal kell ápolnunk, s minden mirigyes irigy szellőtől megóvnunk, hogy megerősödjék, hogy fölnőjön: mert ez egyedül áll a világon, közel hozzá sem testvérei,sem rokonai,akikre támaszkodhatnék nincsenek, s igy hamar érhetné a végezet. Nemzetiségünk egyetlen őre s palládiuma nyelvünk, s ha ez elvesz, elvesz vele együtt a magyar. Ettől pedig annyival inkább lehet tartani, mivel a magyarban meg van azon vele született lovagi deliség (galanteria) mellynél fogva az idegen kedvéért, ha húsz magyar között egyedül lenne is, saját nyelvét hanyagolva, mindig az ő nyelvén beszél, s mivel a magyar született philologus, nyelvét nem igen tanulja az idegen. Tehát — a mint mondók — kirekesztetnek a zsidók, és jönnek helyettük a vándorlásra mindig kész különfajú nemzetek, és minthogy itten valamivel mégis csak könnyebb megélni, mint Észak-Amerika óriás, előbb kiirtandó vadonaiban, igen számosan fognak jönni, a mint már a vagyonos előpostákból, kik hazánkban szándékoznak fészket vetni, gyaníthatjuk, és ezek feleiknél , mivel a jobban vonzatnak rokonaihoz mint a kelet népe, védelmet, és segélyt fognak találni, emelkedni fognak faluk városok; zúgni füstölögni a gyárak; robogni fognak a vaspályákon a szekerek, az élet minden kései kitárulnak; mindenütt örömforrás, és lakoma,— és ezt a magyar fog piszkálva nézheti, — mert a kinek esze volt mindezek létesítésére, annak pénze nem volt; a kinek pedig pénze volt; annak akaratja nem volt; a kinek pedig pénze, mind esze volt, rostéit azzal bajlódni, hogy feleinek szemét fölnyissa, és a magyar ősi sasfészkében idegen fog parancsolni, s a magyar dideregve fog fölnézhetni a mocsáros völgyből; önhonában idegen, önhonában zsellér, más nyelvének, más parancsainak rabja; pedig bizony bizony — amennyire vérünket ismerjük — az nem szeret szolgálni. Szabadföld! szép, gyönyörű eszme! de jelen állapotunkban inkább az eszmények képdús honába, mint a valósulhatok sorába tartozik. Már pedig ha valamit teszünk, soha se feledjük el: „nisi utile quod facimus, stulta est gloria.44— Szabadföldre népet kell készíteni , népet nevelni; a Szabadfölddel hű bele Balázs módjára bánni vakmerőség, melly fenyítetlenül nem marad, nem maradhat. A társalmi kapcsok nálunk sokkal szövevényesebbek, sokkal bonyolódottabbak viszonyaink, hogy sem olly hirtelen, s illy nagy ugrást lehetne tenni. Ezen rögtönzött viszonybontás a népre legrosszabb hatással fogna lenni, mert állásába nem tudná magát belegondolni, s helyezni; tömérdek visszaéléseknek, ármányoknak nyittatnék át. És valljon hol találna a szegény pár , ki földes urához bizalommal viseltetik, tanácsadót, segélyt, és utalmat, ha azon láncz, melly őt urához köti, megszakad ? A prókátorok seregénél? akkor jaj neked szegény ember! miért? arról a mindennapi tapasztalás szól, kérjük azonban , a kiveendők kivételéről meg ne feledkezzenek; a törvényekről? Oh uraim, nekünk a törvények tiszteletére még szoknunk kell; a törvényeit szigorú megtartása nálunk még csak puszta illusio! — De menjünk tovább, és mondjuk, hogy a külföldiek is, mindaddig, mig nem honosultak, mig a magyar nyelvet meg nem tanulták, nem képesek birtokszerzésre, leendő a szabadföld elve létesítésének ekkor haszna? Ismét nyílt homlokkal mondjuk: nem!• Mert a 12,880,406. magyarnak 10 millió forintja van öszvesen, mint a P. H. állitá, mi jut tehát egyre ? Jut épen 46 xr.es öVj0e , de a mi egyedekre jutna az többnyire egyesek kezében van, tehát nincs pénzünk ergo nem mozdulhatunk. A kölcsöntől pedig a magyarok istene mentsen meg, mert e százados nyavalygást szokott maga után vonni. Itt nem szólhatunk jól rendezett mágnásokról, és nemesekről ; de szólunk azokról, kik legszámosabban vannak: az adósságban sínylődőkről. Ezt kérjük jól megjegyezni. Akinek rendén van szénája, az a szabadföld következményein könnyen segít , minden szükségessel elláthatja magát , de nem boldog és az, kinek sem pénze, sem hitele. — Posito: egy földes ur jobbágyai ma szerződés után megszerzik Szabadföldüket, és a váltságbérből az urnák szép jövedelme lenne, ha a pénzt azonnal letehetnék; de mivel nincs, éveket kötnek ki, s aprólékosan fizetik, ezt is nagy megerőtetéssel nagy áldozatokkal tehetik, mellyek egy családot másika után elnyelnek, s mint Móses az ígéret földén innen maradnak egyedül gyermekeik, vagy tán csak utódaik jutnak abba be. Ez alatt a földes ur majorsága is elparlagodik, mert robotja nincs, mivel eddig művelte; marhája elegendő nincs, mert nem sok tőkéje, miből azt szerezhette volna, s igy darabonként eladja földjét, végre kiköltözik a házból, mellyet ük apja épitett, melly nemzedéket nemzedékről látott falai között virulni, melly a család mennyezőit, és temetéseit látta; a kedves házból pálinka ház lesz, és a család utósóját kiséret nélkül viszik ki a falu temetőjébe, elszakadva őseitől fog porlani, mert ezek a templomnak mellynek patronusai valának, sírboltjában pihennek. De tesszük azt, a földművelő megválthatja magát, s pénzét is leteszi, s mint mondani szokták, ,hegyen völgyön lakzi van", úgy de kölcsön kellett pénzt vennie, s Iczig a kölcsön adandó pénzkamatainak kamatait is busásan előre kiszámította, s most a paraszt, ki eddig urat szolgált, mig illetékét le nem fizeti, a zsidó felárja, s igájába görnyed, nincs nyugta, sem éjjele, sem nappala, mert adósságai egy tálból esznek vele ; ugyan ki kiván felebarátjának illy háborgó életet, ha csak szíve meg nem fásult? Neki rohan a szegény földmivelőnek a gond Briaraeus káraival, és addig rázza, mig el nem vesz; társul szövetkezik a halvány aggodalom, mert midőn felejt boldogitni akaró, szerencsétlenekké téve őket, s mint Prometheus keselyűje, minden nap egy szeletet csipdel le szivéből , s kora halál borítja rá a feledés szemfödelét. Árva, Bereg, Zemplén, Ung, Marmaros, Szepes, Turócz, Krassó, Doboka, Hunyad s Trencsin terméketlen hegyi tájain vannak az oláhok, rusznyákok, és tótok telepei, hol a legernyedetlenebb szorgalom, hol a folytonos lelki éberség , csüggedetlen tőzsérkedés által alig lehet édes anyánktól, a földtől, a mindennapi kenyeret kicsikarni, hol a bankjegyet csak híréről ismerik , és ha huszas téved el a faluban, valamennyi lakos összefut, hogy lássa, minő urunknak királyunknak képe. Már mit tegyen ez a szegény, a társalomnak e parjája. Mikor, hogyan jusson ez szabad földhöz? Kopár hegyeinek rideg ormairól, hol sötét fenyvesek zúgják bölcsődalát, hol a természetet alig csókolja kikelet, hol bölcsője a hó rétegeiben ringattatik, és egyebet barmokkal megosztott lakában a zabkenyérnél, s ha házánál pasziza van, a pálinkánál nem ismer, keserű érzettel, irigységgel s gyülölséggel fogja azokat nézni, kiket az áldottabb tájékon boldogoknak tart, mert nem ismeri álboldogságukat, melly hasonló az aranyfüsthöz, mellyet egy lehellet elkapkod, vagyik ő is szabad lenni,de miképp azt álmodni nem képes, nézzünk most egy hegyi lakost, s ha könyörület nem futja el szivünket, ha hajunkszála nem berzenkedik ég felé, és akkor ne kérkedjünk érzeményekkel, ezek akkor nem szivünkből, hanem tollunk tentájából folynak, és ha még vannak érzeteink , olly feketék, mint a tenta, mellyel írogatunk. Ezen szerencsétlenekben fölzúdúlnak az érzetek , s mint hegyeik árja , lerohan boszurok, ha megérik. Azért aranyszabálynak tartjuk mi ,Lassan menj, tovább érsz. A józan okosság is tanácsolja, hogy ne szaporítsuk a tantalusok számát, kik anélkül is számosan vannak, és sóvárognak azon élvek után, mellyet egyedül rendetlen állapotunk von el előlük. Miért van a paraszt illy állapotban? megfejtjük más alkalommal. Igenis még most, de jól megértjük, még most nekünk magyaroknak nem való a szabadföld , s több átkot, és semmi áldást sem hozna magával. Calculusokat csinálni , fellegvárakat építeni , lakatlan pusztákat édenekké varázsolni szép, gyönyörű foglalatosság, egy gyönyörű nyári este álma , embertársainkat kényelemre, boldogságra emelni, szivünk dicsőségére való magasztos eszme ; de jaj, milly messze áll az ábrándok rajzaitól a valóság, milly messze a létesithetés, minek véghezvihetlensége minden nemes kebelnek százszorosabban fáj. A szabadföld melegkeblű, s jótakaró baráti nem látják, mint mondani szokták, ,fától az erdőt" — elhárítandó bajaink erdejében t. i. nem tudják mellyiket kell