Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)
1844-09-14 / 44. szám
TAlKTAIi»M. Hazai napló. Korunk ügyei. (Egyház és ellenei.) Országgy. (218. orsz. ülés a Ferrnél. Hitelesítés végett olvastatott 2ik válasza a FŐRRnek a Jászkun kér. rendezése tárgyában. 279. ker. ülés: hitelesítések, izraeliták iránti rendelkezések, 6ik válaszizenet a kir. városok tárgyában. 291. orsz. ülés a KKnál: a vasfördői kihágás és a jelen szomorú esemény fölötti vitatkozások. 219. orsz. ülés a Fölülnél: a büntető eljárást illető üzenete a KKnak. 280. ker. ülés: a városok iránti 5dik válasza a FORRnek folytatva megvitattatik, katonai élelmezési s vámrendszer iránti főrendi válaszok és a vallás.) — Vidéki lev. Sárosból. (Évnegyedes közgyűlés — az országgyűlés zárnapját tudató k. k. leirat fölötti vitatkozások sat.) —Bel- és külföldi telegraph. Külföldi napló. Spanyol-, Angol-, Franczia-, Görögország. Amerika. napvizsga. Pesti Hírlap. HAZAI MPLO. Mórunk ügyel. (Egyház és ellenei.) (Folyt.) II. Az átalános jogtudomány szentesített tételei azt határozzák , hogy valamint a polgárzat mint polgárzat, mint elvont lény (ens abstractum) az egyházi* hatalomtól független; úgy viszont az egyház, mint egyház, hitczikkei, s tanjaira nézve, mellyekben annak lényege áll, a polgárzatnak nincs alávetve, hanem egyenesen a hitalkotó, s ennek általa rendelt őrétől függ. Vagyis, hogy az állodalom és egyház nem egymásnak alárendelt, de egymás mellett létező társulatot képeznek. Honnan következik , hogy valamennyi egyház egyedül valláskivüli viszonyokban tartozik a polgárzat felsősége alá; minthogy továbbá kölcsönös a jó , mellyet e két testület egymásra áraszt, kölcsönösnek kell lenni a külső érintkezésnek is, az érintkezés ismét viszonyt szül, a viszony pedig nélkülözhetlenül szabályokat kíván. E szabályok alapját pedig nem egyéb határozza meg, mint e testületek természete, czélja, s mindkettőnek sérthetlen önállása, s ennélfogva jóllehet az állodalom bír azon elsőségi szép kötelességgel, hogy mivel kezében tartja a tettlegesítő hatalmat, az egyházat üdvös intézményeiben pártfogolja, és segítse, mégis tanjai meghatározásába teljességgel nem avatkozhatik, és ezen alapszabályt, lelki kincs gyanánt, minden hitfelekezet — melly földi érdekért független állásának arkrészeit áruba bocsátani hajlandó nem volt — aggodalommal törekedett érzeni; mi, hogy annál biztosabban megtörténhessék, a polgárzat a vallás állásának biztositására törvényeket is eszközlött, sőt ezt a nemzetek önként készséggel tették , midőn a vallás fölkentjeit a társulat választott tagjaivá emelék, megkülönböztető jogokkal, és javakkal fölruházák. Hazánkban első István szent királyunknak magasztos szelleme, mellynek tiszta lángját benne keresztény papok jámbor oktatása gerjesztő, a római keresztény vallást fejedelmivé, s nemzetivé tette, védelmére biztositó szigorú törvényeket alkotott — sőt hogy ezen üdvhozó egyház boldogító hatásának eszközöket birjon, független lelki hatóságának törvényesítésén felől, más keresztény birodalmaknak példájára , a nemzet nevében, kitűnő jogokkal, nemzetsége birtokaiból pedig terjedelmes javakkal ajándékozó meg. Mit az új hitnek tiszta tüzétől fölmelegült kelelír országnagyok is , látván a papságnak nemcsak az erkölcsi világra, hanem az állodalom minden ágazataira malasztos befolyását, versengve követének, a nélkül, hogy ezen megkülönböztetésekért a catholica egyház eredeti kormányelvei ellenére, hitczikkek, és az összes egyházi tan állításainak fejtegetésébe, magyarázatába, szabályozásába ereszkedni némi nemű jogot sajátítottak volna maguknak, jól tudván azt, hogy alapítója a catholika egyház törvényeinek őrzését, kezelését csak a fölkentekre, nem a hívatlanokra bízta. Állításunk igazolását lapokra terjeszthetnek; mi azonban nem véletlen szóözönnel, hanem egyszerű alakban, egyedül törvényeinkkel kívánjuk igazolni. Fejedelmivé tette ugyanis említett állodalom alkotó nagy királyunk a katholika vallást első könyvének I. fejezetében e szavakkal: „Mivel a királyi méltóság rendébe csak híveknek, és a katholika hitben nevelteknek illik belépni, ennélfogva rendeleteinkben a szent hitnek első helyet engedünk.'4 . Továbbá nemzetivé állapító István királyunk a katholika vallást, midőn törvényei második könyve VIII. fejezetében rendeli: „A papok pedig és grófok minden földművelőnek javasolják, hogy parancsukra minden vasárnap mindnyájan az egyházba gyűljenek, nagyok és kicsinyek, férfiak és nők, kivévén a háztűzőrzőket.44 1. §. „A ki pedig makacsul elmarad bűnhődjék, s kopaszszá nyirattassék.44 II. könyvének XXXIV. fejezetében pedig meghagyatik: „Tíz szállás egy templomot épitsen."4 . Világos ugyanis ezen általános rendeletekből , hogy a katholika vallás országunk keblében nemzetivé lett, s az egyházi rendeletek megtartására a nép törvényekkel köteleztetett. Az egyház védelmére biztositó törvényeket találunk a keresztényitő első király alatt az I. könyv II. fejezet III. szakaszában, mellyben a szentegyház hiveinek botrányt okozók ellen kemény fenyíték foglaltatik. Hasonló szellemű rendeletet foglal magában az első könyv, I. fejezet VI. czikkje is , mellyben a gondos atyakirály fontos szavakkal inti jámbor fiát, hogy az új hit híveit minden sérelmek ellen buzgóan oltalmazza.— Eszközöket nyujta a szent király a honosított vallás hirdetőinek a malasztos befolyás terjesztésére, midőn először az egyházat a fejedelmi udvarban másod helyre igtató I. könyv I. fejezet: „A királyi lakban a hit után másod helyet foglal az egyház/4 — harmadik helyre pedig ugyan azon egyháznak főpásztorait állitá, I. k. III. fejez: „A királyi trónt a főpapok rendje díszesíti. És ez által a királyi méltóságban a harmadik helyet bírják a papnagyok.44 . Az egyház és papság üdvös működése létesítésére utat nyitott, midőn az ország növendék polgárainak értelmi kifejtését reáliszá, mi a történet tanúsága szerint olly fényesen sikerült, hogy a fiatal állodalom csakhamar több oskolákkal dicsekhetett, mellyek közöl elég a székesfehérvárit és pécsváradit, hova idegenek is gyülekeztek, említeni. (Fessler, Geschichte der Ungarn, und ihrer Landsassen, i. Th. Leipzig, 1815. Sp. 678.) s midőn az egyházi hatalom jogszerű függetlenségét nyilvános törvények védfalával körülvevé, világosan kimondván: „Mert őket (t. i. papnagyokat vagy püspököket,) az Isten az emberi nem őréül rendelte, s a lelkek, és az egész egyházi méltóság vezéreivé, a szentségek szolgáltatóivá és kiosztóivá tette.44 I. k. III. fejez. — Még hatósabban nyilvánító ezt a nagy fejedelem II. k. II. fejez: „Hogy a püspökök hatalommal bírjanak az egyházi dolgokat ellátni, igazgatni, kormányzani s kezelni az egyházi törvények tekintélye szerint 1. §. Akarjuk, hogy a világiak az ő szolgálataiknak engedelmeskedjenek, az egyházi igazgatásában, özvegyek és árváknak védelmében, és hogy engedelmesek legyenek azokban, mellyel kereszténységüket föltartják.44 Végrehogy egy részről kitűnő jogokat osztott az egyháznak, és az egyházi személyeknek e fölség, más részről pedig hogy ingós ingatlan javakban részesité még pedig olly gyökeres, és szilárd sajátsággal, millyennel a magyaroknak Apád alatti beköltözése alkalmával az elfoglalt tartomány fölött létetett eredeti osztályban (primaeva divisió) részesülő 108 nemzetség ivadékai, a nekik jutott vagyont bírták. Kiemeljük e pontra nézve azon oklevéltani (diplomatikai) észrevételünket, melly fölött a papi ügyekről vitázók figyelme, eddigi tapasztalatunk szerint fölszinleg elsikamlott, hogy nagyobb része azon javaknak, mellyekkel az első keresztény király kedves egyházát megajándékozá, épen nem nemzeti vagyonok valónak (publica bona nationalia) hanem Turul nemzetiségi javak, melly nemzetségnek valamint Árpád, úgy István is az egyenes leszármazás rendjén ivadéka, s a 108 osztakozó nemzetségek egyike vala. — Mikép tehát minden nemzetség, sajátjáról, szabad rendelkezési joggal birt, úgy István is arra fordithatá tulajdonát, mire szelíd lelke ösztönözte; ezen adományra nézve az álladalom közjogi elvekből semmi csorbítást sem szenvedett, következőleg gátló vagy bontó közjogi szabályok sem akkor, sem később jogszerűleg nem keletkezhettek. De azon jótékony alapítványokra nézve is , mellyeket a tisztelt fejedelem Kupának legyőzetése után , ennek birtokaiból a pannonhalmi apátságnak jön , jóllehet azok a közjavak természetét öltötték magokra, s még is mind ennek daczára, ellenmondókra az országnagyok közöl nem talált, sőt ezen intézményei örökösitésében tettlegesen megerősiték őt, midőn Gyula erdélyi vezér, Achtum, és Kean fejedelmek megverése s meghódítása után, ezeknek elkobzott tetemes birtokaiból egyházakat alapított. — De vessünk egy futó pillantatott alkotmányunk tiszteletes ősded alapjára, az Árpáddali nemzeti ünnepélyes szerződésnek sarkpontjaira. Nem az foglaltatik e ezekben, hogy a közerővel szerzett vagyonok részeltetéséből senki a nemzet tagjai közöl ki ne zárattassék ; úgy de az egyház tagjai nem teszik-e az egész nemzet alkatrészeit ? — s mindaddig mig II. Ulászló alatt a testületi törvény (lex amortisationis — corporations) által a papság, és az egyház ingatlan javak szerzésétől el nem záratott, a fejedelmek kegyéből adományjószágokat nem olly érvényesen nyerhetett-e, mint a magyar polgárzatnak bármelly hazafi tagja? s ennélfogva nem olly rendületlenül kell-e jogszerűleg sértetlennek tartani az egyháznak királyi hatalommnál fogva tett adományozását, mint akármelly magán családét? s ha amaz megbontható, a szerzési czim teljes azonosságánál fogva, nem rázatike meg ennek is fenékköve? — S mi aggasztotta valljon legújabb időkben nemzetünket jobban, mint a birtokjog kutató biztosságok (commissio neoacquistica) jelenete? — Ott féltékenykedett a nemzet, s valóban nem komoly ok nélkül, mert semmi nem fenyegeti a polgárzat alapját inkább, mint a birtokviszony szentségének izgatása , s most ugyan azok, kik rettegtek, szomorító következetlenséggel hasonló irányú terveket éleszteni üdvhozónak tartják , át nem akarván látni azt , hogy ha a papi javak ellen intézet gyűlöletes terveik létesülnek, hason viszonyokban, tulajdon javaikban semmi törvényük őket védeni nem képes. — De állításunk alapját a papi javaknak eredetére, és az örök erejű sajátság kimutatására nézve fektessük bölcs királyunk sziklaszilárd öntörvényére, st. k. I. fejez: „Bárki a kevélységtől fölfuvalkodva elragadtatik, az Isten házát megvethetőnek tartja, s az Istennek szentelt birtokokat, s az Isten tisztelete végett királyi kiváltság alatt létező birtokokkal illetlenül bánik, vagy azokat csonkítani merészli, mint az Isten házának erőszakos rontóbontója átkozott legyen. „1. §. Mert illik hogy magának a királynak haragját érezze az kinek, bőkezűségét megveti, s alkotmányos rendeleteit megszegi/42. §. Mind azáltal a király adományainak kiváltságát, a hatalma alatti emberek által sértetlenül megtartattani parancsolja; egyezését pedig ne adja oktalanul állitóknak, hogy az úrnak, vagyis az urak urának sajátja ne legyen, tehát a király védelme alatt álljon, s ő, miképen tulajdon örökségére, sőt még jobban, őrködjék felettök; mert a mennyivel az Isten felségesb az embernél, annál jelesb az isteni ügy a halandók birtokánál.44 /3. §. Azért megcsalatkozik minden, ki tulajdonában inkább gyönyörködik, mint az Ur javaiban, melylyeknek védője, s az Istenesség rendelt őre, szorgalmatosan azokat nem csak megtartani, hanem gyarapítani is tartozik, s igy inkább azokat, mellyeket jelesebbeknek mondánk, illik védeni, s szaporítani, mint tulajdonait.44. Szent István idézett bölcs törvényeiben központosúl valamennyi utóbbbi törvényeinknek , mellyek a papok ügyeit érintik, szelleme, úgy, hogy utóbbi királyaink s törvényeink rendeletei, vagy ezeknek értelmezőji, vagy megerősitőji, s valamennyi utóbbi rendelvények, ezek körül — mint központ körül forognak. Vessünk ugyanis egy vizsgapillantatot, a történetek fáklyája segedelmével, több százados törvényeinknek tömkelegébe, minden szerte állításunk egyes részleteit igazolva, támogatva, s erősítve találjuk. így András, ki alatt a nép — minthogy az uj hitűek testiségét zabolázó fönséges tana jellemének nyersesége miatt — gyűlöletes vala, s mivel hatalmas izgatok, s gonosz czélból izgatok nem hiányoztak, s az ősi szokásokra emlékeztetett, a pogány szertartások gyakorlatát kívánta, ámbár eleinte a trónfoglalás alkalmával — gyöngeségből — követeléseinek engedett, és az ujhit irtok merényletét elnéző, még is midőn jogszerű fejedelem lett, s a kormánypálczát szabadon tartotta, az egyház, és szolgái ellen elkövetett igaztalanságát megjobbítani, s önállása méltóságát az által, hogy sz. Istvánnak egyházi alaprendeleteit nemcsak megerősíté, hanem legszigorúbb záradékokkal, és tilalmakkal biztositá, visszaállítani fejedelmi kötelességének tartotta. — Harminczkilenczedik Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív-NEMZETI I .ISM.. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. 44. sz. Szombat. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimrendők. A Nemzeti Újság jövő évnegyedi folyamára az előfizetés minden cs. kir. postahivatalnál 3 fr. p. p. helyben 2 fr. 30 kr. elfogadtatik. September hó 14TM 1844. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben.