Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-09-14 / 44. szám

TAlK­TAIi»M. Hazai napló. Korunk ügyei. (Egyház és ellenei.) Országgy. (218. orsz. ülés a Fer­rnél. Hitelesítés végett olvastatott 2ik válasza a FŐRRnek a Jászkun kér. rende­zése tárgyában. 279. ker. ülés: hitelesítések, izraeliták iránti rendelkezések, 6ik válaszizenet a kir. városok tár­gyában. 291. orsz. ülés a KKnál: a vasfördői kihágás és a jelen szomorú esemény fölötti vitatkozások. 219. orsz. ülés a Fölülnél: a büntető eljárást illető üzenete a KKnak. 280. ker. ülés: a városok iránti 5dik válasza a FORRnek folytatva megvitattatik, katonai élelmezési s vámrendszer iránti főrendi válaszok és a vallás.) — Vidéki lev. Sáros­ból. (Évnegyedes közgyűlés — az országgyűlés zárnapját tudató k. k. leirat fölötti vitatkozások sat.) —Bel- és külföldi telegraph. Külföldi napló. Spanyol-, Angol-, Franczia-, Gö­rögország. Amerika. napvizs­ga. Pesti Hírlap. HAZAI MPLO. Mórunk ügyel. (Egyház és ellenei.) (Folyt.) II. Az átalános jogtudomány szentesített tételei azt ha­tározzák , hogy valamint a polgárzat mint polgárzat, mint elvont lény (ens abstractum) az egyházi* hatalom­tól független; úgy viszont az egyház, mint egyház, hit­­czikkei, s tanjaira nézve, mellyekben annak lényege áll, a polgárzatnak nincs alávetve, hanem egyenesen a hitalkotó, s ennek általa rendelt őrétől függ. Vagyis, hogy az állodalom és egyház nem egymásnak aláren­delt, de egymás mellett létező társulatot képeznek. Hon­­nan következik , hogy valamennyi egyház egyedül val­­láskivüli viszonyokban tartozik a polgárzat felsősége alá; minthogy továbbá kölcsönös a jó , mellyet e két testület egymásra áraszt, kölcsönösnek kell lenni a külső érintkezésnek is, az érintkezés ismét viszonyt szül, a viszony pedig nélkülözhetlenül szabályokat kí­ván. E szabályok alapját pedig nem egyéb határozza meg, mint e testületek természete, czélja, s mindket­tőnek sérthetlen önállása, s ennélfogva jóllehet az ál­lodalom bír azon elsőségi szép kötelességgel, hogy mi­vel kezében tartja a tettlegesítő hatalmat, az egyházat üdvös intézményeiben pártfogolja, és segítse, még­is tanjai meghatározásába teljességgel nem avatkozhatik, és ezen alapszabályt, lelki kincs gyanánt, minden hit­­felekezet — melly földi érdekért független állásának ark­­részeit áruba bocsátani hajlandó nem volt — aggoda­lommal törekedett érzeni; mi, hogy annál biztosabban megtörténhessék, a polgárzat a vallás állásának bizto­­sitására törvényeket is eszközlött, sőt ezt a nemzetek önként készséggel tették , midőn a vallás fölkentjeit a társulat választott tagjaivá emelék, megkülönböztető jogokkal, és javakkal fölruházák. Hazánkban első István szent királyunknak magasz­tos szelleme, mellynek tiszta lángját benne keresztény papok jámbor oktatása gerjesztő, a római keresztény vallást fejedelmivé, s nemzetivé tette, védelmére biz­tositó szigorú törvényeket alkotott — sőt hogy ezen üdv­hozó egyház boldogító hatásának eszközöket birjon, független lelki hatóságának törvényesítésén felől, más keresztény birodalmaknak példájára , a nemzet nevé­ben, kitűnő jogokkal, nemzetsége birtokaiból pedig terjedelmes javakkal ajándékozó meg. Mit az új hitnek tiszta tüzétől fölmelegült kelelír országnagyok is , látván a papságnak nemcsak az erkölcsi világra, hanem az ál­lodalom minden ágazataira malasztos befolyását, ver­sengve követének, a nélkül, hogy ezen megkülönbözteté­­sekért a catholica egyház eredeti kormányelvei ellenére, hit­­czikkek, és az összes egyházi tan állításainak fejtegetésé­be, magyarázatába, szabályozásába ereszkedni némi nemű jogot sajátítottak volna maguknak, jól tudván azt, hogy alapítója a catholika egyház törvényeinek őrzését, kezelé­sét csak a fölkentekre, nem a hívatlanokra bízta. Ál­lításunk igazolását lapokra terjeszthetnek; mi azonban nem véletlen szóözönnel, hanem egyszerű alakban, egye­dül törvényeinkkel kívánjuk igazolni. Fejedelmivé tette ugyan­is említett állodalom alko­tó nagy királyunk a katholika vallást első könyvének I. fejezetében e szavakkal: „Mivel a királyi méltóság rendébe csak híveknek, és a katholika hitben nevel­teknek illik belépni, ennélfogva rendeleteinkben a szent hitnek első helyet engedünk.'4 . Továbbá nemzetivé állapító István királyunk a ka­tholika vallást, midőn törvényei második könyve VIII. fejezetében rendeli: „A papok pedig és grófok minden földművelőnek javasolják, hogy parancsukra minden vasárnap mindnyájan az egyházba gyűljenek, nagyok és kicsinyek, férfiak és nők, kivévén a háztűzőrzőket.44 1. §. „A ki pedig makacsul elmarad bűnhődjék, s ko­­paszszá nyirattassék.44 II. könyvének XXXIV. fejezeté­ben pedig meghagyatik: „Tíz szállás egy templomot épitsen."4 . Világos ugyan­is ezen általános rendele­tekből , hogy a katholika vallás országunk keblében nemzetivé lett, s az egyházi rendeletek megtartására a nép törvényekkel köteleztetett.­­ Az egyház védelmére biztositó törvényeket találunk a keresztényitő első király alatt az I. könyv II. fejezet III. szakaszában, mellyben a szentegyház hiveinek bo­trányt okozók ellen kemény fenyíték foglaltatik. Hason­ló szellemű rendeletet foglal magában az első könyv, I. fejezet VI. czikkje is , mellyben a gondos atyakirály fontos szavakkal inti jámbor fiát, hogy az új hit híveit minden sérelmek ellen buzgóan oltalmazza.— Eszközöket nyujta a szent király a honosított val­lás hirdetőinek a malasztos befolyás terjesztésére, mi­dőn először az egyházat a fejedelmi udvarban másod helyre igtató I. könyv I­. fejezet: „A királyi lakban a hit után másod helyet foglal az egyház/4 — harmadik helyre pedig ugyan azon egyháznak főpásztorait állitá, I. k. III. fejez: „A királyi trónt a főpapok rendje díszesíti. És ez által a királyi méltóságban a harmadik helyet bír­ják a papnagyok.44 . Az egyház és papság üdvös mű­ködése létesítésére utat nyitott, midőn az ország növen­dék polgárainak értelmi kifejtését reáliszá, mi a törté­net tanúsága szerint olly fényesen sikerült, hogy a fia­tal állodalom csakhamar több oskolákkal dicsekhetett, mellyek közöl elég a székesfehérvárit és pécsváradit, hova idegenek is gyülekeztek, említeni. (Fessler, Ge­schichte der Ungarn, und ihrer Landsassen, i. Th. Leipzig, 1815. Sp. 678.) s midőn az egyházi hatalom jogszerű függetlenségét nyilvános törvények védfalával körülvevé, világosan kimondván: „Mert őket (t. i. pap­­nagyokat vagy püspököket,) az Isten az emberi nem őréül rendelte, s a lelkek, és az egész egyházi méltó­ság vezéreivé, a szentségek szolgáltatóivá és kiosztóivá tette.44 I. k. III. fejez. — Még hatósabban nyilvánító ezt a nagy fejedelem II. k. II. fejez: „Hogy a püspökök hatalommal bírjanak az egyházi dolgokat ellátni, igaz­gatni, kormányzani s kezelni az egyházi törvények te­kintélye szerint 1. §. Akarjuk, hogy a világiak az ő szolgálataiknak engedelmeskedjenek, az egyházi igaz­gatásában, özvegyek és árváknak védelmében, és hogy engedelmesek legyenek azokban, mellyel kereszténységüket föltartják.44 Végrehogy egy részről kitűnő jogokat osztott az egyháznak, és az egy­házi személyeknek e fölség, más részről pedig hogy ingó­s ingatlan javakban részesité még pedig olly gyö­keres, és szilárd sajátsággal, millyennel a magyarok­nak Apád alatti beköltözése alkalmával az elfoglalt tar­tomány fölött létetett eredeti osztályban (primaeva divi­­sió) részesülő 108 nemzetség ivadékai, a nekik jutott vagyont bírták. Kiemeljük e pontra nézve azon oklevél­­tani (diplomatikai) észrevételünket, melly fölött a pa­pi ügyekről vitázók figyelme, eddigi tapasztalatunk szerint fölszinleg elsikamlott, hogy nagyobb része azon ja­vaknak, mellyekkel az első keresztény király kedves egyházát megajándékozá, épen nem nemzeti vagyonok valónak (publica bona nationalia) hanem Turul nem­zetiségi javak, melly nemzetségnek valamint Árpád, úgy István is az egyenes leszármazás rendjén ivadéka, s a 108 osztakozó nemzetségek egyike vala. — Mikép tehát minden nemzetség, sajátjáról, szabad rendel­kezési joggal birt, úgy István is arra fordithatá tu­­lajdonát, mire szelíd lelke ösztönözte; ezen adomány­ra nézve az álladalom közjogi elvekből semmi csorbí­tást sem szenvedett, következőleg gátló vagy bontó közjogi szabályok sem akkor, sem később jogszerű­­leg nem keletkezhettek. De azon jótékony alapítványokra nézve is , mellyeket a tisztelt fejedelem Kupának le­­győzetése után , ennek birtokaiból a pannonhalmi apát­ságnak jön , jóllehet azok a közjavak természetét öl­tötték magokra, s még is mind ennek daczára, ellen­mondókra az országnagyok közöl nem talált, sőt ezen intézményei örökösitésében tettlegesen megerősiték őt, midőn Gyula erdélyi vezér, Achtum, és Kean fejedel­mek megverése s meghódítása után, ezeknek elkobzott tetemes birtokaiból egyházakat alapított. — De vessünk egy futó pillantatott alkotmányunk tiszteletes ősded alap­jára, az Árpáddali nemzeti ünnepélyes szerződésnek sarkpontjaira. Nem az foglaltatik e ezekben, hogy a közerővel szerzett vagyonok részeltetéséből senki a nemzet tagjai közöl ki ne zárattassék ; úgy de az egy­ház tagjai nem teszik-e az egész nemzet alkatrészeit ? — s mind­addig mig II. Ulászló alatt a testületi törvény (lex amortisationis — corporations) által a papság, és az egyház ingatlan javak szerzésétől el nem záratott, a fejedelmek kegyéből adományjószágokat nem olly ér­vényesen nyerhetett-e, mint a magyar polgárzatnak bár­­melly hazafi tagja? s ennélfogva nem olly rendületle­nül kell-e jogszerűleg sértetlennek tartani az egyház­nak királyi hatalommnál fogva tett adományozását, mint akármelly magán családét? s ha amaz megbontható, a szerzési czim teljes azonosságánál fogva, nem rázatik­­e meg ennek is fenékköve­? — S mi aggasztotta valljon legújabb időkben nemzetünket jobban, mint a birtokjog kutató biztosságok (commissio neoacquistica) jelenete? — Ott féltékenykedett a nemzet, s valóban nem komoly ok nélkül, mert semmi nem fenyegeti a polgárzat alap­ját inkább, mint a birtokviszony szentségének izgatá­sa , s most ugyan azok, kik rettegtek, szomorító kö­vetkezetlenséggel hasonló irányú terveket éleszteni üdv­hozónak tartják , át nem akarván látni azt , hogy ha a papi javak ellen intézet gyűlöletes terveik létesülnek, hason viszonyokban, tulajdon javaikban semmi törvény­ük őket védeni nem képes. — De állításunk alapját a papi javaknak eredetére, és az örök erejű sajátság kimutatására nézve fektessük bölcs királyunk sziklaszilárd öntörvényére, st. k. I. fe­jez: „Bárki a kevélységtől fölfuvalkodva elragadtatik, az Isten házát­­ megvethetőnek tartja, s az Istennek szentelt birtokokat, s az Isten tisztelete végett királyi kiváltság alatt létező birtokokkal illetlenül bánik, vagy azokat csonkítani merészli, mint az Isten házának erő­szakos rontóbontója átkozott legyen. „1. §. Mert illik hogy magának a királynak ha­ragját érezze az kinek, bőkezűségét megveti, s alkot­mányos rendeleteit megszegi/4­­2. §. Mind azáltal a király adományainak kivált­ságát, a hatalma alatti emberek által sértetlenül meg­­tartattani parancsolja; egyezését pedig ne adja okta­lanul állitóknak, hogy az úrnak, vagyis az urak urá­nak sajátja ne legyen, tehát a király védelme alatt álljon, s ő, miképen tulajdon örökségére, sőt még jobban, őrködjék felettök; mert a mennyivel az Isten felségesb az embernél, annál jelesb az isteni ügy a halandók birtokánál.44 /3. §. Azért megcsalatkozik minden, ki tulajdoná­ban inkább gyönyörködik, mint az Ur javaiban, mely­­lyeknek védője, s az Istenesség rendelt őre, szorgal­matosan azokat nem csak megtartani, hanem gyarapí­tani is tartozik, s igy inkább azokat, mellyeket jeleseb­beknek mondánk, illik védeni, s szaporítani, mint tu­lajdonait.44. Szent István idézett bölcs törvényeiben központo­­súl valamennyi utóbbbi törvényeinknek , mellyek a pa­pok ügyeit érintik, szelleme, úgy, hogy utóbbi kirá­lyaink s törvényeink rendeletei, vagy ezeknek értelme­­zőji, vagy megerősitőji, s valamennyi utóbbi rendelvé­nyek, ezek körül — mint központ körül forognak. Ves­sünk ugyan­is egy vizsgapillantatot, a történetek fák­lyája segedelmével, több százados törvényeinknek tömke­legébe, minden szerte állításunk egyes részleteit iga­zolva, támogatva, s erősítve találjuk. így András, ki alatt a nép — minthogy az uj hitűek testiségét zabolá­zó fönséges tana jellemének nyersesége miatt — gyűlö­letes vala, s mivel hatalmas izgatok, s gonosz czélból izga­tok nem hiányoztak, s az ősi szokásokra emlékeztetett, a pogány szertartások gyakorlatát kívánta, ámbár elein­te a trónfoglalás alkalmával — gyöngeségből — követe­léseinek engedett, és az ujhit irtok merényletét el­­néző, még is midőn jogszerű fejedelem lett, s a kor­­mánypálczát szabadon tartotta, az egyház, és szolgái ellen elkövetett igaztalanságát megjobbítani, s önállása méltóságát az által, hogy sz. Istvánnak egyházi alap­­rendeleteit nemcsak megerősíté, hanem legszigorúbb zá­radékokkal, és tilalmakkal biztositá, visszaállítani fe­­jedelmi kötelességének tartotta. — Harminczkilenczedik Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív-NEMZETI I .ISM.. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. 44. sz. Szombat. Előfizethetni minden cs. kir. postahiva­talnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimrendők. A Nemzeti Újság jövő évnegyedi folyamára az előfizetés minden cs. kir. postahivatalnál 3 fr. p. p. helyben 2 fr. 30 kr. elfogadtatik. September hó 14TM 1844. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben.

Next