Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-01-16 / 9. szám
9. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 5 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy iv.NEMZETI Harminczkilenczedik év. Csütörtök jan. 10. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél, Zöldkert utcza 48. szám alatt földszint , a hivatalban. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a’ szerkesztőségnek czimzendők. TARTITIOn. Matyarprazném Erdély. Ki név. Megtisztelés* * Fejlemények,III.Tudományi irodalom.(A magyar nemzet eredeti hona. Vége.) Törvényhatósági tudósítások. Árvából (közgy. vége: hatósági lev., rab-statistica.) Budapesti újdonságok. Külföld. The statutes of prenumire. Spanyol-, Olasz-, Francziaország. Sveicz. Északamarika. Mexico. Társulatok és Intézetek. Hirdetések. Pénzkelet. Gabonaár. MAGYARORSZÁG és UROÉLA. O cs. ap. k. felsége székhelyi Majáth György országbíró ő miséltóságát, a m. kir. sz. István-rend nagy keresztjével díj-elengedés mellett, legkegyelme,s ebben feldíszítni mélt áztatott. Ő apost. kir. felsége Zsedényi Eduárd eddig magy. kir. helytartói tanácsnokot, és Zárka Nép. János országbírói itélőmestert a nm. magy udv. kanc.ellariánál előadó tanácsnokokká mélt áztatott legkegyelmesebben kinevezni. A mn. m. kir. udv. kamra középponti számvevőségénél a Szluha Károly gróf nyugalmaztatása és Dolezsai Lipót halálozása következtében megürült számvevői állomásokra Axaméthy Károly és Szűcs György eddigi ingressistákat, ezek helyébe Sztráda Miklós és tuzingeni Fiebti Ferenc, járulnokokat, ezek helyébe pedig Vochnicska József és Vörös József díjas gyakornokokat;—továbbá Zsinkovics Pál dentai 1. oszt. kamr. ispánt ugyanott használja; — végre Popovits Péter temesvári k. kamr. igazgatósági írnokot ugyanott pénztári hivatalnokká alkalmaz«. Pest, jan. 15. Fejlemények. III. Előbbi számunkban nyilatkoztunk már, hogy mi alkotványos életben soha üdvösnek nem tarthatjuk, midőn az egymás irányában áram s működni hivatott politikai pártoknak bármelyike is, az ő természetes helyzetéből, akár főnöki indolentia miatt eltespedve, akár az átellenben álló pártnak ügyesen számított fondorkodásai vagy erőszakolásaitól elnémíttatva, a maga szabályos állásából kilép, vagy kiültetik. Megemlítik azt is: mi részeredhet abból, midőn az egész erőt valamelly pártnak annyira sikerül magához ragadni, hogy a másik, egyedül szenvedő állásbeli nézője legyen diadalittas működéseinek. De figyelmeztettük az olvasót azon körülményre is: mi káros következéseket szülhet; midőn valami különös ok, vagy politikai lelkesedés által, azon kétes és szabály elleni eset áll be, miszerint a két párt, túlhevülés útján, tartós időre eggyé olvad,és a tenni valók, minden ellenzék nélkül, szigorúan csak egyetlen egy párt elindulása, és nézete szerint mennek által az életbe. Ezen nézeteik igazolására előhoztuk mi a franczia ,,chambre introuvablet és a convent működéseit; előhoztuk továbbá az úgy nevezett,,bascule“ módszert, melly utolót azonban csak a független politikai, vagy a kormánypárti működések rendszerezetlensége s szabálytalansága végett kérünk megemlitettetteknek tekinteni, mivel mi az illy pártoknak, sokszor teljességgel káros, de ezenkívül még nem ritkán egész a könyörületességig fonákul választatott nem tevését; teljes lelkünkből kárhoztatjuk. De im jelenleg már ismét egy lépést vagyunk kötelesek tenni előre s azt mondjuk, miszerint az alkotmányos élet a maga eszméjének csak úgy felelhet meg, ha visszautasíthatlan tényül fogadtatik el, hogy a kormány, egyes pártok nézetei szerint soha se vezettessék. Mert, mihelyt az illyelmes gyakorlat elleniség beáll, akkor már az állandóan elnyomattatott felekezet az önkormányban részt venni teljességgel megszűnt, a korlátlanul működendő párt pedig soha sem lenne ment az emberi természetnek azon gyarlóságától, hogy elleneit s azok ügyét saját érdekeinek s elfogultságinak alá ne rendelje. Olly nemzetnél tehát, mellynél a vélemények s iránynézetek nyilvánításának szabad játéka teljességgel elnyomatnék; az alkotvány már csak írott malaszttá, és hazugsággá sülyedne le, sőt annak csak lehetősége is eszmét eszmével hozna ellenmondásba. Az illy alkotványos élet irányában a tiszta s leplezetlen absolutismusnak már valóságos áldásként kellene mutatkozni. —ltalán véve itt mi egy elme s elméleti dietátamra hivatkozunk, mellyet az alkotványos élet és a benne működő politikai pártok hivatása egyetlen biztosítékának, sőt már maga az egész alkotvány természetszerű s gyakorlati fentartójának ismertünk. Azt állítjuk jelesül, hogy állandóan, vagy csak hosszú időre is, soha sem alakulhat a státusban akármelly párt is olly túlsúllyá, miszerint az alkotmányt társas elv s eszmének, edzetten s megátalkodottan ellene szegülhessen. Ezt pedig azért nem, mert a másik, már joggal s annak gyakorlatával fel Hibáztatott párt, a maga szabályszerinti visszaható s visszalökő tényezejét, a természetnek félreutasitatlan menetin, okvetlenül kifejlesztendi, és csakhamar elégséges ellensúlyozási fokra emelendi. Ez olly rendesen, olly csalhatlanul be szokott következni mindig, hogy tőle a kivitel, ide nem számítva az erőszak valóságos visszaéléseit, egyedül csak az alkotmányos joggal járó viszonyos kötelességek makacs mulasztásánál, azaz : — mint ép jelenleg nálunk vagyon — valamelly pártnak szenvedőleges nem tevésénél állhat. A politika, alkalmazásban azaz gyakorlatban, mindig az eventualitások számítása és tudománya. Nagyon hibázik, ki az alkotmányos tennivalókat, egymagában álló dolgok gyanánt tekinti, olly dolgok gyanánt, amik egyetlen egy, s mindig fonalszálként folyó fejleményei, egy s ugyanazon magán ténynek, és egy s ugyanazon önálló magán tárgynak. Nem uraim! ez nem így van. A politika mindenkor szellemi számítása a jövőnek, mint az, a múlt s jelenből felmerült. A ma megállapított tény s javítás holnap már nem úgy áll mint valami átalánosan szilárd s mozdulatlan súly, hanem eredményét tekintve — leszáll a múltba, hogy segítsen szülni uj tényeket, mik a dolgok lehető fejleménye szerint, ismét uj rendeleteket s törvényeket teendnek szükségessé.—Ez igy megyen, igy ment, és igy fog menni mindig. Világos ebből, hogy midőn már igy valamijavításnak életbe léptetése terveztetik, akkor a kérdés soha sem az: valljon egy vagy más politikai felekezetnek elve fogadtassék-e el ? hanem mindig azt kell eszközölni, hogy valamennyi politikai pártnak nézetei s súlyai mint alanyok s alanytárgyak (subjection et substratum) vétessenek fel egy eredmény (productiuni) megalkotására, melly eredvény azonban csakhamar ismét, mint tényező állatid, uj alanytárgyak s események megszülésére. E szerint: lehetnek ugyan már s vannak is elszigetelt magán politikai vélemények, egy vagy más behozandó javítás czélszerü vagy czélszerűtlensége felett; de nem szenved kétséget, hogy az institutio czélszerü s üdvös csak akkor lesz, ha ezen vélemények s tehát érdekek többségét foglalja magában. Mert: alkotmányos életben, a számok mikkel számoltatik, a tárgy mi felett számoltatik és a számoló maga, mindig egy s ugyanaz. Midőn tehát kiki egy magáról, vagy ha másról is de csak egy magában s egy magának számol, akkor kinek kinek már szükségkép roszul kell számolnia; azaz: a számvetésnek csak akkor lehet alaposnak lenni, ha azok, kik számolni értenek, és kiknek számolni joguk van, a számtételhez alkalmaztatnak is. Innen, mi egyenesen s világosan követeljük, miszerint a productum kiszámításához az ellenpárt nézetei is, teljességgel s múlhatlanul alkalmaztassanak. De ehhez ezenkívül még egy észrevételt szükség soroznunk s pedig azt, hogy politikában, a számolás soha sincs, és sohasem lehet befejezve, hanem mindenkor folyó, s valóban némileg mindig Newton „fluxiói“ és Leibnitz ,,differensialéjinek“ typusát viseli. Az alkotmányos életnek elve tehát mindig az lévén, hogy a köz felett, egyén — tény s eredményleg — soha sem számolhat; e szerint már, kinek kinek egyéni számító tehetsége való súlyt, csak az öszvesztés által nyerhet. Ezeket előrebocsátva pillantsunk vissza még egyszer az im tárgyalt tétel felé, és világosan álland, hogy midőn mi magunkat két vagy több ellennézetből felmerülő harmadik állapot pártolóinak nyilvánítónk; ezen tétel által csupán csak azt fejeztük ki, mi a politikai gyakorlatnak életében azonkívül is már — mint felebb mondok — benne van foglalva. Mert : az elvnek alkalmazása nem az, mi maga az elv. Mi a politika elvének Széchenyi gróffal az abstract okosságot állítjuk lenni, melly a múlt s jelen tényezőiből mindenkor jövő eredményeket egyeztet, számít s alkot. Ezt mi az alkotványos és átalán véve az emberi élet onthologiájának s deonthologiájának tartjuk egyszersmind, mert mi Bentham bien veillanceset * is csak az okosságtól parancsoltalak tételezzük, — és csak Spix, Cunningham, Crawford, Parry, Kotzebue's mások adatára vagyunk bátrak figyelmeztetni: kik a newseelandi, argyli, caraibe, s más vadnépek s néptörzsekért sivatagjait beutazván, jóakaratra s erkölcsi fogalomra sehol sem találtak, hol az okosságnak élet s vezércsillaga hiányzott.—Mi tehát,mint mondok,a politika elvének az abstract okosságot állítjuk lenni,melly alkotmányos állományoknál a contrapondialis rendszerben nyilvánul, és ezt olly csalhatlanná teszi, mint maga az elmének örök igazsága s egyneműsége valóban csalhatlan. — Az elme már igy az alkotványos főelvet, az alkotványos nagy hatalmaknak egyensúlyi rendszerét — a társas életet teszi lehetővé; ez pedig viszont az okosság s jóakarat kifejelését s nemesbülését feltételezi, de ennek felvilágosítását mi azon alkalomra tartjuk fen, midőn a politikai stabilitás elvéről fogjuk nézeteiket előadhatni. Itt csak azt kell még megemlítenünk, miszerint: igaz ugyan, hogy egyedül csak az elmének minden okos és gondolkozó emberre nézve mindenkor s minden évbeni egyneműsége teszi az életet, s tehát átalán véve a politikát lehetővé; — de az, mire az elvet alkalmazni kell: azaz: a társas tények, a magok miriad mennyiségükben s szinvegyülékükben csak egyes tények mindaddig, mig az illy mondhatlanul szétágazó és szétszórt állapotukban, öszvesztés és viszonzás által, vagy a közállást kifejező tényekké emeltetnek fel, vagy, mint ennek fenmaradhatására s nemesbítésére károsak, félre nem vettetnek. Nyilatkoznunk kell itt azonban még egyszer s bővebben a felett, hogy mi a két vagy több politikai véleményből kifejlő harmadik állást korán sem úgy vesszük, mint a „juste milieu“ elve azt követeli, azaz nem úgy, mintha a harmadik állásnak a két vagy több nézet kellő közepén kellene feküdnie, hanem egyszerűen úgy, mint a két vagy több nézetből megalkottatok s abból kifolyó harmadik állást, akár az már most ép a közepén, akár az egy vagy más oldalon legyen igy. Mi csak azt állítjuk, hogy ha mindenkor csak egy s ugyan azon párt nézete nyerne túlsúlyt s eredményt, akkor világos, hogy az soha sem lehetne már szabad fejlemény, hanem mindenkor csak egyoldalű folytatása a dolgok meneinek, úgymint azok, már egyszer megindultak, ez pedig aztán már egyenesen az alkotmányos életnek szabad és természetszerű haladását támadná meg, és egyenesen az erőszakolás bélyegét viselné. Előröl megemlítjük itt azon fordulatokat, mik Albinónnak alkotmányos életében egy igen nevezetes harmadik állást, t. i. a jelen tory ministeriumot szülték. Emlékezni fog az érdemes olvasó, hogy Angliában 1839 ben a politikai kétes állás napról napra kezdett növekedni, és jelesül az orientalis nagy kérdésen kívül, még Hume a householder*)- szavazatot is sürgette azalsóházban; erre pedig csak hamar a híres nationalis petitio hozatott be, az átalános szavazat végett; í Sá-őben már a gabnatörvény ellen is igen nagyok voltak az agitatiok; a chartistái mozgalmak Sheefieldben lázadásig hágtak; Hume a goánatörvény elleni bilijét ismétlé, és a halálos büntetés eltörlésére egy indítvány hozatott be, mi olly praktikái nemzetnél mint az angol, már magában nagy theoromaniára és politikai ferde lázra mutatott. — De az illy igen erős politikai nyomulások eredménye valljon mi volt? Egy harmadik állás, melly abban nyilvánult, hogy a kincstárban ülő új Bentham a maga deonthologiájában az élet s társas élet vezérelvének az okosságot s jó akaratot állilá tenni; és e két iker erényt ollyannak nézi , mi mellett minden további bölcsészeti feszegetések az erkölcsjog s más még ennél is magasban álló igazságok felett egészen nélkülözhetők. *) Háztartó polgár, saját tűzhellyel biró polgár.