Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-04-20 / 62. szám

tartalom fiagyarország Erdély Kinev.—A politikai pártok élellmlszerzése I.—Barlay Endre nyilatkozata a nemzeti színház ügyében.— Törvényhatósági tudósítások. Aradból (közgyűlés vége) — Esztergomból (közgy. főispáni helyettes emlékörökitése , vegyes határba tok.) — Budapesti ujdons. — Vd. kir . k. Külföld. Spanyol-, Francziaország. IV.Britannia. Sveicz. Tárlatok és Intézetek. Hirdetés. Gabonaár. Péntkelet. Dunaúr.állás. MACIVARORSzik és ERDÉLY. O cs. ap. kir. felsége gróf Cziráky Jánost a magyar kir. udv. kanczelláriánál udv. titoknokot kir. táblabáróvá , továbbá Döry Gábort tolnamegyei első alispánt, Baloghy Imrét hontmegyei első alispánt és Rhédey Lászlót templémnegye főjegyzőjét kir. táblai ülnökökké méltóztatott Zegkegy. kinevezni. Pest, april 19-én. A. I Miliikai pártok élelmiiszerzése. „A nemzetek élete ébredés, cselekvés és álom“ mondá azon nagy férfi, ki Gbbon halhatlan munkáját kiadta s commentálta. E tételben, nemzetének éppen politikai hibáját oszlotla a jeles státusember s nagy történetíró, mert ezen—egyébiránt a főmomentumokban élethű — fokozatok, meredekek s lépcsőzeteikben túlságosak; egészen hiányozván bennük azon átmeneti phasisok, mellyek egyik korszakból a másikba a haladás természetes útján vezetnek. Szerintünk „a nemzetek politikai életének fokjelenségei: az ébredés, eszmélet, discussio, cselekvés, lankadás és álom.“ Nincs ugrás a természetben, ennélfogva ezen lépcsőknek fokonkénti meghágása nélkül lehetetlen csak némi szabályossággal s hasznos eredményt ígérő renddel is a tettek birodalma felé haladni. E tétel olly megtörhelten s visszautasithatlan életigazság, miszerint a legegyszerűbb utakon s már első ötletre is kezeinkbe adja a kulcsot s megoldja a rejtélyt: miért annyi szenthév, lángoló hazafi buzgalom s egész a lankadásig megfeszített erők, munkák s fáradalmaknak a haza oltárára lett erényes s erélyteljes feláldozása után is , mint valami bűvös eredménytelenséghez kötnék a hazának ügyei? A népek életfokozatánál az évek, napok, évtizedek, hónapok, a századok pedig évek. És valahányszor a nemzetek ezen időszámítástól eltérve, az egyéni élet korszakait erőszakolják fel maguknak pályafutásul: mindannyiszor a természetelleni szökkenéseket rendesen követni szokott visszaesések utján, a csökönyös tétlenség bilincseinek viselésére kárhoztatván — Confucius, Minos, Zoroaster s Numanak nemzetalkotásai, Albionnak hóditó Vilmos ide—jelőli csodáján szabályos fokonkénti emelkedése — ellenben a franczia forradalomnak ismételt visszalépései s a spanyolok mostani állapota, a mondottaknak mind megannyi történeti s életpéldái. — Hazánkban sokan nem akarnak ébredésünk után az eszmélet és discussio stádiumának időt s helyet engedni, és keresett szorgalommal éltetik az ocsudást követni szokott mámoros situatiokat; pedig minden józan és hasznos életnek s magas tettnek természetes s igy mellőzhetlen s elvitathatlan szülő annya az eszmélet — s ismét az eszmélet, és harmadszor is az eszmélet! Isten s általa ama magasztos természet, melly önmagának szabta a változhatlanság örökszabályait korlátul, koránsem fogja megnyitni az eszméknek az okos tettekhez vezető világos ösvényét azon megfeszítés nélkül, mellynek egyedüli életfáján teremhet csak meg a szellemi munkának édes gyümölcse, és pedig valóban nagy ideje már, hogy valahára hazánkban is a szenvedélyek politikájától a számítások politikájához történjék az átmenet. Illy egybevetések és kapcsolatok közt nem ismerhetünk magasb polgári kötelességet, mint midőn a szerintünk még eléggé meg nem futott eszmélet *) és alkotványilag szabályos discussio stádiumának viszszaidézése körüli működést választjuk hivatásunknak. — Jól tudjuk ugyan, milly sanyarú e hivatás, mert a feszültségek ittas régióiból, az egyszerű élet lehetőségeihez simuló józanodásnak perczei koránsem dicsőülési fény által környezett édernek. — sanyarú e pálya azért is, mert a feladat, leleplezni azt: minő viszonyban állanak a politikának zavarterhes napi kérdései a tiszta észhez és a higgadt bírálathoz? csak igen ritkán vagy éppen soha sem szokott a népszerűség dicsőségével kínálkozni; de sanyarú végre hivatásunk azért is, mert kiburkolni a tényeket s eszméket azon fény s dicskörből, melly az értelmet legyőzve s leigázva tartja, nemcsak hogy terhes feladat, hanem —a siker áldása a gondviselésé lévén — azonkívül még hálás elismeréssel is, csak ritkán jutalmaz , de tettre buzdító mégis annyiban, mennyiben a szándék, akarat és igyekezet a teljesített polgári kötelesség mindennél jótékonyabb öntudatával édesíti a polgári életet. Négy éven túli élénk pártvirályok s erélyes journalistikai forrongás igenleges eredményekép nem véljük mértéktalinak elfogadni azt, miszerint az eszméket, dolgokat, az alkotványos élet felmerülő tüneményeit s a constitutional gépezetnek alkotó részletességeit, komoly egyenességgel felmutatni s teljeskori alkotványos nemzetekhez illő bátorsággal, nevén nevezni szabad legyen. — Honunkban jelenleg csak két politikai felekezet áll egymással szemközt s ezt mi olly súlyos politikai szabálytalanságnak tartjuk, melly az alkotmányos életben a transactiót, az egyeskedést, csaknem lehetleniteni szokta. A pártnézeteknek s elveknek nálunk nincsenek kifejlett s contestált tiszta fokozati s redezeti; bizonyítja ezt az, hogy az illy üdvös czélnak elérésére intézett első eszélyes lépés is, ti. a múlt hongyülésen megalkottatott centrumnak üdvös súlya, még ekkoráig sem ment át a megyei életbe. — Ezen, a tájékozást nélkülöző, az elvek s napi kérdések bővebb mérlegelésének elhanyagolását jellemző s csak a csábok vagy tekintélyek után induló, nem pedig az öneszmélet szülte felfogáson nyugvó meggyőződésekre mutató állások, a politikai harczoknak azon abnormis nemét örökítik nálunk, melly ép most Frankhonban az úgynevezett coalitiónak oszlató súlyában mutatkozik, és melly mellett, ha hosszú ideig tart, egy részről már kormányozni sem lehet, más részről pedig a legizmosb alkotványos műszer is a maga első életalapjaiban ingattatik meg. Az illy esetekben az egymást visszataszitó pólusok egybenkötésére hiányzik mindig az átmeneti fokozat s a megközelítő s közvetítő kapocs, melly a tanácskozó egyének meggyőződéseit a szavazatok számításának rendelvén alá, eredményhez vezet a nélkül, hogy az egyezkedéseknek egyenesen a meggyőződések árán kellene történniük. A szavazatok száma ilyenkor mindig stationál,és napokig tartó viták után is csak azon sikert adja, melly már a viták megkezdése előtt számítható vala, minélfogva tehát el kell ilyenkor szükségkép veszni azon fejleményi sulyoknak, mellyek az eszmecsere s megvitatás eredményekép, minden collegialis és corporativus tanácskozásnak csak egyetlen okszerű alapjai. Ezen abnormitásnak oka nálunk egyenesen a pártvezetésre termett alkalmas egyének hiányában nyugszik, és csak például — azon állást ábrázolja , mintha Frankhonban Thiers és Malé urak pártja és a két szélsőségek mindenkorra elnémulnának, — ellenben Guizot és Barrot urak pártjai csak egyedül állnának a küzdtéren. Vagy pedig: mintha Angolhonban a whigek, az O'Connell és a Norfolkok,Landsalék, Rutlandok pártjai tökéletesen elenyésznének, ellenben csak Peel és Hume urak pártja maradna fel. — Illy helyzetben, a melly felekezetnél egyszer a többség magát constituálná, az átellenben álló párt már azonnal csak egészen s tökéletesen elenyészettnek tekintethetnék, és akár már az egy, akár a más oldalróli túlzásnak az elragadtatás minden phasisait meg kellene futni. Arra az esetre pedig, ha a felsőház az angol vagy magyarhoni független állásával bírna, és az alsó zsarnokságait visszautasítni elég erélyes volna, szakasztottan olly csökönyödésnek és stagnatiónak kellene az ügyek folytatásánál bekövetkezni, mint a mi ilyennek élő de szomorú példányát nálunk van bús alkalmunk tapasztalni. Illy esetekből fejlenek aztán ki mindenkor azon üdvös működések s eredmények, mellyeket akár a chambre introuvablenek — akár pedig ellenkező irányban a convent áldásiból elvonni való tanulságos alkalmunk, az az: igy következik mindkét részről egyiránt az alkotványi,,status quonak“és pedig: egyrészről a 181k Brumaire, másrészről pedig a júliusi forradalom mintája szerinti enyésztés meggyilkoltatása. Illykor a Napóleonok és Cromwellek, a Caesarok és Sándorok, kik a hegemóniák, feslett senatusok, törzsek parlamentek, és az ötszázasok ocsmányságait fékezék, mindig nemzetmegváltókként emelkedőnek fel a halhatlanság fénykörében. Még a felülidézett két pártnak is egymással a szemközt állása sajátszerű, és pedig: egy részről félénk, férfiatlan, és kislelkű; másról pedig fondor, lovagiatlan és zsarnokias. Mindkettő tudná mit akar, de mindkettő vonakodik nyíltan megvallani, mit akar. Az egyik, — csak kevés tiszteletre méltó notabilitásokat, kik az alkotványos élet lényébe be hatottak, kivéve, — bizonyos oscillatio által elfogultan , elfogultan jelesül a népszerű eszmék, divatos tévtanok, és a hazafiságnak fonákul felfogott jelentőségétől, — hol restség, hol hiúság által korlátoltatik a dolgok természetiben álló hivatásnak egyenes, bátor, férfias ölelésétől: működése tehát kisszerű, habozó, bátortalan, védrendszerhez simuló , határozatlan, a józan sovatos tervezetek szabályszerinti rendszeresítését teljességgel meg nem tűrő, minden eszélyes támaszt nélkülöző, eredményében gyarló, — és ezáltal az igen súlyos politikai fél—szegségekre és passivitásra áll kárhoztatva. Ezen felekezet egyénei, politikai hitük nyilvánításánál visszavonult körökbe fejlődznek, elveik mellett csak meghittebb társas érintkezéseknél s viszonyoknál lelkesülnek s azokat, kik egyéni elszakadozott, vajmi ritkán gyámolitatott állásukban a mozgalomnak mozgalmat ellenszegeznek, csak titkos jótkivánási sóhajjal kisérik; szóval: azon szerencsétlen s több mint bárgyú eszmétől vannak elfogulva, hogy politikai pártokban fellépni és szerepelni valami kisebbség, bűn és a csendet s nyugalmat tisztelő polgári jellembe ütköző méltatlanság. Az illy polgárok szendergő, ábrándozó s jámbor gyermekies kedélyűek ugyan, de annyival tudatlanabb s kiskorúbb politikusok, kik meg nem tudják fogni, hogy a kormány, párt nélkül a mozgalmak körébe teljességgel bele nem nyúlhat, és hogy minden alkotmányos rendszernek éppen az a philosophiája, hogy csak párt által párt ellen lehet valamit kivinni, és párt nélkül párt ellen csak az absolutismus működhetik. A másik párt ellenben, epes utálat érzetétől gyötörtetett, de e mellett mégis önmegtagadási és tettetési számítással szereplő, cselszövényeinek minden rugonyit különböző szerencsével fényezgető, majd eredmény által ittasult bátor előrenyomulásokat kisérlő, majd a koczka ellenkező fordulatinál hízelgő, nyájas, majd dictatori szerepben élő, majd igénytelen, higgadt, békés igéket hangoztató, majd törvényes kormányt sértő, a kormányzási erőmű tollai s rugonyainak ellankasztását, sőt maga a kormányzás lehetlenítését tervező, majd ismét emehhez az aristokratikus irányok oppositiójában simuló; majd a sajáti jogot megtámadó, majd annak szentségét üdvözlő; majd a nemességnek már csak nevétől is borzadó, és pchtokratai irányok felé törekvő, majd pedig a nemességet dicsérő , és az aristokratia védése s pártolásának örve alatt a kormány ellen keserűen kikelő s azt lankadatlanul gyanúsító, majd egyenesen szenvedélyekre hivatkozó, majd békét és testvéri átkarolást szintő — de az ellenfelekezetnek elszórtságit, bágyadásit s ügyetlenségeit mindenkor teljes mértékben kiaknázni értő : prometheusi ezer alakban a nemesi rendnek alkotványos létét, papot, vallást, függést, békét, csendet, álnok következetes *) Guizot. Harminczkilenczedik év. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint. boríték nélkül házhoz küldve b forint e. pénzben.Megjelenik minden kedden , csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy ív. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. NEMZETI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Vasárnap április 20. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél, Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a’ szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. 62. szám 1845.