Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-05-30 / 84. szám
TARTALOM Iffztgyaroratási és Erdély Jótékony adakozások. — Töredék eszmék a magyar kereskedési politika tárgyában. — Törvényhatósági tudósítások. Árvából (közgy. főispáni helyettes beiglatási ünnepélye.) Baranyából (közgy. főispáni helyettes beiglalási ünnepélye , korteskedés, vegyes köztetek.) — Budapesti ujdons. — Vidéki hírek. Rülfföld. Portugália. Francziaország. N.Britannia. Törökország. Mexico. Társulatok és Intézetek. Hirdetés. ___________________ RAOTARORSZÁG és ERDÉLY. Jótékony adakozások jegyzéke az ínséggel küzdő szepesmegyei szegénység számára: Ebert Endre, Esztergom érsekmegyei növendékpap, önkészitette olajfestvény sors utjáni kijátszatásából bejött 15 ft p. p. — És így szerkesztőségünknél összesen bejött 1090 ft 8 kr. p. p. és egy arany, melly öszveg, a mintegy 50 pftra rugó legutóbbi adakozásokat kivéve, rendeltetése helyére már el is küldetett. Mint múlt számunk lapszemléjében említettük, annyira érdekesnek tartjuk a B.H. nagy érdemű vezérszerkesztőjének az itt alább következő czím alatt — lapja 178, 179, 181 és 183ik számaiban — kiadott czikkeit, miszerint azoknak velős kivonatbani megismertetését t. olvasóinkra, s ez által a közre nézve csak tetemes nyereségnek s élvezetdits olvasmánynak tekinthetjük, ez okból közlését kedves kötelességünkül ezennel teljesítjük: ,,Töredék eszmék a magyar kereskedési politika tárgyában.“ Miután átalános nézeteit a kereskedési politikáról, s a véd és tiltó vámrendszerekről előadja a jeles szerző, mindenek előtt azon állítását mondja ki, hogy a nézpont , mellyből a hazánkat megillető kereskedési politikát tekinti, azon sark, mely körül okoskodása a teendőkre nézve forog,az „alkalmazandó eszközök — mond szerző — és eredményeik iránti nézeteink, vagy inkább azoknak nézeteik, kik az Ausztria elleni védvámokat jelszavuk gyanánt kitűzték, és iparemelés eszközéül ajánlják, legnagyobb részben az elmélet átalánosságához tapadt elfogultságin alapulnak, mellynek súlya miatt mind a kívánságaik valósulását gátló akadályokat kellőleg méltányolni, mind pedig azoknak, ha létesíthetők volnának is, valószínű vagy inkább elkerülhetlen rész következéseit számba venni elfelejtették. Legczélirányosabban vélünk cselekedni, ha egy tisztelt barátunknak a folyó évi Jelenkor 11, 12, 13 és 14dik számaiban megjelent ide vonatkozó czikkeit tűzve ki legközelebbi vitatási tárgyul, ezeknek taglalása közben igyekszünk tételeinket részletesebben bebizonyítani, miután meggyőződésünk szerint a védvámi eszme mellett, honi nyelvünkön még nem aratott semmi, mi nagyobb figyelmet érdemlene, mint említett tisztelt barátunknak értekezései. Mielőtt a dolog érdemébe bocsátkoznánk, meg kell ismertetnünk „Jelenkorai tisztelt barátunk némi nézeteit és elveit olvasóinkkal. Legyen szabad tehát megemlítenünk, mikép ezúttali ellenünk, a védegyletnek velünk együtt nem barátja, és azt nem tekinti egyébnek palliatív szernél. Roszalja benne, hogy csak hat évre alakult, hogy törekvését majdnem minden külföldi czikk kizárására terjesztette, fiókegyleteket, mellyek a mostani csekély jövedelmet nagy részben elnyelik, alakított, és nem szorítkozott csupán azon kívánságra, hogy tagjai honi készítményeknek adjanak elsőséget. Ellenben, mint olly intézkedést, melly nem annyira a védlet, mint a mérséklet fogalmát foglalja magában, már több figyelmet érdemlőnek állítja, mert takarékosság nemzetnek nem kevésbbé szükséges, mint egyes embernek, mert a pénztőkésítés (Capitalisation, vagyis inkább Accumulation des Capitaux) Smith Ádám szerint is takarékosság által születik. Midőn igy gondolkozik „Jelenkorai 1. barátunk a védegyletről, egyszersmind azon hitét fejezi ki, hogy iparunk felemelkedését semmi sem segíthetendi olly hathatósan elő, mint egy jól kombinált védvámrendszer, mi alatt a védegylet nem olly könnyen fogja a külföldi gyárost tőkéivel hozzánk átigézni. Ellenünk szerint iparunknak buzdításra és ingerre van szüksége, ezt pedig „azon aránylag biztos jutalomban“ találjuk fel, „mellyel a végbe vitt munkáért és befektetett tőkéért az iparűző a külföldi mértéktelen concurrent ellen védett gyártmányok keretében találand.“ Egy illyen védvámrendszer ideiglenes felállítását nagy nehézség nélkül eszközölhetőnek reményű, és a honi ipart az ausztriai ellenében 10 pernyi vámmal védendőnek javasolja, mi egyszersmind az országnak szép, és már alig nélkülözhető jövedelmet ígér. Ellenünk, iparunk díszlésének akadályául sem a roszul elosztott népességet, sem közlekedésünk szomorú állapotját nem tekinti, sőt ez utóbbi állapotban a külföldi iparosok letelepülésére még ingert is vél feltalálhatni. Épen olly kevés súlyt tulajdonit a külföldi gyáros nem eléggé biztosított sociális állásának és a magas kamatlábnak. Mindezek szemeiben keveset, vagy semmit sem nyomnak, és azon inger által, melly a védvámban foglaltatnék, teljesen kiegyenlíttetnének. Megemlíti ezután hazánk pauperismusát, elszegényedését, a műiparnak a nemzeti erők kifejtésére szolgáló jótékonyságát; feszegeti némelly hivatalos kimutatásokban szerinte feltalálható tévedéseket, és midőn különösen ellenünk igyekszik megmutatni, hogy Magyarországnak műiparra szüksége van, és hogy a mi reményeink, mellyeket a vámsorompók megszűnéséhez kötünk, bizonyosan nem fognak beteljesedni, tiltakozik egyúttal azon szándék ellen, mintha Magyarországot gyáros országgá akarná csinálni, megváltván, miként nincs más szándéka, mint azt eszközleni, hogy saját szükségeinket fedezhessük. Ide mennek ki per summos apices tisztelt barátunk okoskodásai, mellyekre nézve előleg is kénytelenek vagyunk megjegyezni, miszerint, a mennyiben ránk és állításainkra vonatkoznak, ellenök több rendbeli panaszunk van. Jelenkori 1. barátunk ugyanis, több rendű állításunkat összefüggésekből kiszakasztva hozza fel, és igyekszik megcáfolni, mi a vitatás szabályaival ellenkezik, így például abból, mit egyszer a B. P. Híradóban K. L. urnak bizonyos állítására jegyzetileg feleletül adánk, egész seregét gyártja az ellenünki és műipari, kétségbe már nem is vonható képességünk melletti erősségeknek. K. L. t. i. azt állította volt, hogy „ha ellenpárt nem támad a védegylet ellen, ha minden erők vele kezet fogva oda munkálnak, hogy ezen hat év alatt (mennyire t. i.a védegylet tervezve van) műiparunknak szilárd alapját letehessük, mi magunk (t. i. a védegyletisták) leszünk elsők, kik azt mondandjuk gyárainknak: megvédtünk a verseny dermesztő szelétől, míg gyermek valál, most férfi vagy, álld meg a verseny terét, vagy nem érdemled meg az életet.“ Ki nem ismer itt K. L. igen bájos poétái prózájára és vérmes képzelgő tehetségére, mellyet midőn ipari dolgokról vala szó, kissé pongyolább alakúra leszállítani és hűtögetni czélszerűnek, sőt szükségesnek kelle tartanunk. Ezért mondtuk tehát jegyzetileg el, hogy hat év alatt semmi esetre sem lehetett volna sokra menni, ha t. i. nem támad is ellenpárt, minek pedig támadni kellett, a mint azt már több ízben megmutattuk, mert a gyáripar lassú növésű plánta, mellynek diszlését hazánkban sok akadály hátráltatja. Magának az eszmének (t. i. a védegyletinek) kivihetlensége, a szerkezet bonyolódottsága, azon nagy fenék, melly kerítve van a dolognak, a csekély és roszul elosztott népesség, a tőkehiány és magas kamatláb, a közlekedések rosz állapotja, a külföldi ember védetlen állása, ezek és sok más fogják hátráltatni a védegylet sikereit, és nem ellenpárt vagy vélemény. Nem is műiparról, hanem védegyleti sikerekről való tehát tulajdonképen szó, mert e kettőt mi mindig meg tudtuk egymástól különböztetni. Sohasem valónak reményeink olly vérmesek, miszerint hinni lettünk volna képesek, hogy annyi akadály között, hat év elég legyen csak az alap letételére is, mert hiszen ezen alap alkatrészei között, a védegylet által czélba vett kelendőségi biztosítás, mindössze is csak egy illyen-amolyan tényezőt képez; azt pedig, hogy olly valaki, ki magát az iparvédlet szószólójának tartja, hat év alatt elérkezhetnek vélre azon időt, midőn a megférfiasodott ipart úgy lehessen megszólítani, mint K.L. jövendöli, ezt megfogni sem bírtuk. És ezért nem akartunk honfiaink csalódásokba és ábrándokba ringatásához részünkről járulni, amúgy is bizonyosak lévén, hogy ezen provinciát nálunk sokkal derekabbul végzendik el mások. A mi tisztelt barátunk azonban más ösvényre lépve, noha a védegyletre csak keveset ad és sokat benne roszal, amint legalább nekünk látszik, a védegyleti poesistől és vérmességtől maga mégsem maradt egészen menten, és azon akadályokat, mellyeket mi említettünk, de sem meghágyatlanoknak, sem bennünket veszteglésre szorítóknak nem állítottunk, nagyon is kicsinylette, állapotunkat pedig nagyon is rózsaszínűnek tekintette. És noha azon téren, hova tisztelt barátunk a vitatást vinni jónak látta, azt elfogadni kénytelenek nem volnánk, nem vonakszunk mégis tételünk igazolását azon is megkísérteni. Nem kételkedünk mi ugyanis rajta egy cseppet sem, hogy a gyáripar díszlését hazánkban az általunk a védegylet irányában felhordott akadályok valóban hátráltatják, és azt hisszük, hogy ezen és nem az ellenkező hiedelem van a műipar valódi érdekében, mert első szabály: ismerni magunkat, második: a bajokon czélszerűleg segíteni; de ez utóbbin minek igyekezzünk, ha úgyis rendben van már minden ? Valamint rendesen megcsalatásra vezet minden olly számítás, melly a bevételeket remélhetőleg legmagasbra, a kiadásokat pedig lehetőleg legalacsonyabbra teszi, úgy van ez majdnem minden gyakorlati létesítésnél, melly körül az eszközök és akadályok játszák a bevétel és kiadás szerepeit. És ezen hiedelmeinket tisztelt barátunk okoskodásai legkevésbbé sem valónak képesek megczáfolni. A csekély és roszul elosztott népesség, ha nem is az ország minden vidékeire értve, de általán véve minden esetre tény marad, mellynek, és más ide szolgáló okoknak összes befolyásából, több más baj között a munkabér egyenlőtlensége és sok vidékeni magassága el nem tagadhatólag következik, amit bizonyosan a műipar díszlése egyik akadályának kell tekinteni, minden mást elhallgatva, már csak azért is , mert azon anyagokat, mellyekre a műiparnak szüksége van, ezen körülmény is drágítja. Ha hiba, Ellenünk szerint, átalánosságokban kalandozva, nem menni be, hol szükséges, a részletekbe, ép olly hiba egyes részletek körüli tapogatózás miatt, az egyes részleteknek összefüggését egymás között, és azok összeségének következéseit, nem méltányolni. Az igaz, hogy ha csupán a statistikának rideg számaira támaszkodunk , amellyekből egyébiránt józan kritika hozzájárulta mellett lehet csak valamire való következtetéseket hozni, úgy azt fogjuk tapasztalni, hogy számos vidéke van hazánknak, hol 3,4, sőt több ezer lakos esik egy □ mérföldre, és így a csekély népességi ellenvetést már legyőzöttnek gondoljuk. Ha azonban meggondoljuk, hogy honunkban jobbára a legmostohább, a fő kereskedési és fogyasztási helyektől legtávolabb Harminczkilenczedik Előfizetési díj félévre postán és helyben boríték ki! 6 forint, boritok nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden , csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. NEMZETI KIJSAIG. Péntek május 30. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint , a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a’ szerkesztőségnek czimzendők, ugy egy hasáb-sorért apró betükkel öt ezüst kr. számittatik. 84. szám 1845. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Óz,vegye. Igí! Közeledvén a medárdi vásár, azon t. ez. hazafiaknak, kik lapunkra ezúttal a jövő félévre előfizetni kívánnak, ezennel jelentjük, miszerint lapunk az eddigi vezető és szerkesztő kezelése alatt, egészen új öntetűi betűkkel, a mostaninál tömörebb és szebb papirosok, hetenkint négyszer egyegy ivén fog megjelenni. Előfizetési ára postán borítékban küldve félévre 6 forint p. p. Előfizethetni zöldkert-utczában 488. sz. alatt földszint a kiadó hivatalban. Szerk.