Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-06-03 / 86. szám
TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinev. — A politikai pártok életműszerzése V. — Törvényhatósági tudósítások. Biharból (rendk. közgy. vége , — főispáni helyettesnek illő le engedelmeskedni parancsolatik felsőbb intézvény szerint.—T. (). volt főjegyző bűnvád keresete körüli intézkedések). Ungból (közgy. a főispáni helyettesek kinevezése iránt aggodalmat nyilvánító szabolcsi levél viszhangra nem talált, — a nemtelenek bot alóli felszabaditása körül lett intézkedések , mérsékleti egyesület, pártfogása.) Budapesti ujdo ns. — vidéki hirek. Külföld. Francziaország..Britannia. Svéd és Norvégország. Brasilia. Társulatok és Intézetek. Hirdetések. MAGIYARORZÁG és EHDGLT. A nungu m. kir. udv. kincstár szászkői (Sachsensteiner) k. kincstári bányai uradalom tisztartói állomásra Hrobonyi János a zólyomi k. kincstári bányászati számtartót alkalmazta. A nagy m. k. htlótan. a k. polit. alapi. főfizető hivatalnál Ceszár Ferencz halála által megüresült utósó fizető tiszti állomásra Trübsvetter Ferencz eddigi járulnokot, s az imigy ürességbe jött járulnokságra Kós Alajos eddigi dijas gyakornokot, ennek helyébe pedig Anker Lajos eddigi díjtalan gyakornokot alkalmazd. (Pester Ztg.) Pest, junius 2-án. A politikai pártok élethűnszerzése V. Minő elemek segítségével, mi súlyok mozgásba tétele s melly vezérelvek szövétneke mellett lehessen hazánk alkotmányos átalakulását legbiztosbban keresztül vinni ? — ezek olly kérdések, mellyeknek megoldása a miveit férfinak, hírkedtü honfinak s felemelkedett lelkű polgárnak legbecsesb, legmagasb kincséhez, a sociális élet rendezése, emelése és szilárdításához vezetnek; ezek felett tehát tisztába jönni a legnemesb hivatás. Miután azonban e felett tisztába jönni addig teljességgel és tökéletesen lehetlen, amig a pártoknak — mellyeknek súrlódása és munkálata által e czért egyedül utolérhetni — alapos és elmélet-gyakorlati ismeretéhez nem jutunk; annálfogva aligha hibázunk, midőn a politikai pártviszonyok kényes, bonyolult, és hazánkban —sőt úgyszólván más alkotmányos országokban is — még nem minden oldalról tisztán álló lényegének tárgyalását folytatva, ezúttal némi elemzésekhez folyamodunk , és ezekre fordítandjuk a tisztelt olvasó figyelmét. Ezen elemzések az egésznek felfogását s átpillantását igen nagy mértékben fogják elősegíteni, sőt nélkülök az előttünk fekvő tárgy felett már csak bírálatot hozni is , átalán fogva nem lehet. Rendszerünknél a megyékben fejenkint fenálló népkormány és a képviselet, alkotmányos életünk gyakorlati fejleményei által már eddig is olly tetemes egybeolvadási irányt nyert, hogy ezen sajátszerű állást lehessen ollyannak nem tekintenünk, mellyel a constitutionális súlyok s biztosítékok nyilvános kára nélkül semmi mással felcserélnünk már többé nem lehet. Csak is ezen két heterogén elem egybeolvasztásának szerencsés befejezésénél láthatjuk tehát mi nyugodni azon alkotványos biztosítékokat, mellyek megszerzése felé törekednünk lehet s kell. — Ezen keresztülviendő fusionális rendszert azonban áldást hozóvá, sőt már csak gyakorlatilag kivihetővé is tenni, a legterhesb politikai feladatok közé tartozik, mellyek nemzetnek már valaha csak juthattak is. Minél meredekebb ellentétben áll tehát egymással ezen két elem, a népkormány t. is a képviselet; minél kényesb feladat e két alkotmányi elem egymással megfévő viszonyainak megtalálása, képezése, rendszerezése s szilárdítása; minél csalhatlanabb, hogy a két egymással ellentétben álló rendszer között állandóságot ígérő üdvös hatályt, egyedül a legfinomabb politikai számítás és tapintat eszközölheti, annál lelkiismeretesb óvatossággal s körülnézéssel kell annak irányában mérsékelni lépteinket, miután politikai túllépésektől a visszalépés mód nélkül súlyos mindenkor; míg ellenben az első rendű életkérdéseknél az egyébiránt elvileg s más esetekben is csak ritkán ajánlható kísérletek , — csak azok mentenmenye s részletes kisebb idomban történjenek — eddigelé a gyakorlati biztos státuskormányzásnak csaknem egyetlen módját képezik. Minden törvénynek, minden alkotmánynak, minden institutional ha az nem a szeszély, nem a szenvedély,nem az önkény szülöttje, meg kell lenni a maga czéljának s a múltban gyökerező alkalmi indokának; és csak illy, a nemzet-élet viszonyiból felmerülő okok lehetnek a számtényezők, mellyekre az újabb institutiókat biztosan reá építhetni. Teremteni illy számtényezőket, politikában s nemzetéletben, csak világautokraták géniuszok vagy forradalmak képesek; a polgári élet rendes napjainak vonalán azonban már egyedül a fenálló, s tehát az adott számokkal, az adott erőkkel kell s lehet csak működni. De épen ez az, hogy mi ezen adott számokat — honunk átalakulására tekintve — sehol másutt nem vélhetjük feltalálhatni, mint az egymásban fejlődni s szövődni indult népkormánys képviseleti elemeknél; minélfogva tehát nem is ítélhetjük a haza egész politikai átalakulásának kényes feladatát más valami által öszpontosultabban s alkalmasbban kifejezhetnek, mint midőn azt, az érdeklett két rendszer, t. i. a képviselet s népkormány egybeolvasztásnak indult processusa szerencsés befejezésénél mondjuk feküdni. Az ezen feladat körüli működés , mint mondok, a legkényebb feladat, melly a politikai fogalmak mai kiművelt korszakában alkotványos nemzetnek csak juthata: ez európai civilisationális tekintetet igényel, és el isfogja azt csalhatlanul nyerni — mint elnyerték azt a scandináviai sziget erélyes és eszélyes népeinek szinte sajátszerü alkotványai, — mihelyt a mivelt s szabad nemzetek annak miségével s — adja az ég — üdvös eredményeivel meg fognak ismerkedni. A mig analysis utján az alkotványos élet mivoltának lényegét a nép boldogitására szolgáló legjobb eszközökben állítjuk fel, mint ahogy ezt a philantropok felállíták; vagy a lehető legnagyobb rész lehető legnagyobb jólétének eszközlésére vezető tényezőkben mint Bentham; avagy a munkás osztályzat sorsa javítására és politikai befolyásának megszerzésére szolgáló erőkben, mint St. Simons L’Herminiere ? vagy pedig a szabadság és egyenlőség biztosítékában, mint Rousseau s a franczia forradalom emberei; vagy végre a renddel párosult szabadság megszerzésének súlyaiban mint Ancylon , addig mindezzel csak annyi világosságot árasztunk az egész constitutionális élet miségére, mintha folyvást csak vélőtlen badarságokat s üres határozatlanságokat szavalnék. Az is felhozott ultima ratiók értelmét, az életben, azon átalánosságban, mint a mi ilyenben itt alkalmaztatnak s kifejeztetnek, plastice felmutatni teljességgel lehetlen; mert azok nem egyedül hogy a szó határozatlansága miatt semmi rendes s szabályos fogalmat a nemzet egész öszvegére nézve be nem fogadnak , hanem még, mivel mindezen különnemű életjavak t. i. boldogság, jólét, szabadság, sorsjavítás , politikai befolyás , egyenlőség, renddel párosult szabadsággat, a felvilágosult igazságszerető absolutistikai kormányok alatt is igen nagy fokozatban utolérhetők; annálfogva ezek, sem az alkotmányos élet lényegének szóba foglalására, sem pedig annak a monarchiáktól különböző minéműsége kifejezésére, teljességgel nem alkalmatosak. A constitutionális rendszerek lényege tehát a felülmondott jellemzések közöl már teljességgel egyike által sem lehetvén kifejezhető, világos, hogy itt az illy értelmesítő tetőpontra más valamit állítani lehetlen, mint az önkormányt, melly úgyszólván szél, ok s okozat is egyszersmind, és önmaga által az átalános közakaratot s a közjólétet, s ezáltal ismét önmagát fejezi ki; és melly ama nagyra nőtt alkotványos nemzetnél az angolnál, a „Self governement“ kifejezése alatt gyakorlatilag annyira ismeretes. — Ezen önkormány, ha a dolgok természetét vesszük, már leghatározottabban kifejezi mindazon epithetonokat is, mellyeket feljebb a közboldogság utolérésére vezetőknek mondottunk; mert nem lehet tagadni, hogyha valamelly nemzet magát valóban ön is maga kormányozza, de ehhez még önmagát kormányozni érti is, akkor kétségkül legjobban tudván, mi kell s mi üdvös neki; legjobban is tudandja önmagát a jólét, az elégülés és boldogság felé vezérelni. Hogy azonban ezen önkormányt betű szerint venni nem lehet, azt csak az nem látja át, ki még nem tartotta érdemesnek azon igen egyszerű körülmény felett eszmélni s egybevetni, hogy a milliónyi és milliónyi néptömeg az önkormányzás gyakorlatára fejenkint egy helyre soha meg nem jelenhet. Minélfogva tehát, világ kezdete óta—kivéve Rousseaut — tán soha sem élt józan ember, ki az alkotmányos, az önkormányzási rendszert abban feküdni ne hitte volna, hogy az ne a számíthatlan néptömeg fejenkinti szavazata által gyakoroltassák, hanem, hogy benne egyedül csak a vagyonos, a kimivelt, az okos polgárosztályzat vegyen részt. Elég, hogy így tehát már a többeknek önkormánybani részvéte által megszereztetett az, miszerint megközelítőleg, s annál inkább több oldalról képviseltessenek a közérdekek a kormányzási teremekben, minél nagyobb számú volt azon felekezet, melly az önkormány gyakorlatához tetemes, birtoka, okossága s miveltségénél fogva bocsáttathatott, és ez volt az aristokratia korszaka, a bulláris korszak, „2)Jegenscfaft bei Notablen.“ Ezen állás nálunk, a hitbizományok késői behozásából és fösvény kezeléséből eredeti fejenkinti családosztályok; a mértéken túl szaporodott czimeres nemesek, és a legitimatorius perek kezelésével megbízott megyei önkény által, a tripartitum segítsége mellett, valóságos fejenkinti, nem annyira nép—mint tömeg-kormánnyá aljasult; — mig ellenben más oldalról a kir. felügyelés alatt levő városok és szabad kerületek s községek az aristokratai elv típusát még máig is megtartásó törvényhozó testületben pedig a nemzetélet gyakorlati fejleményeinél fogva a mandatariátushoz ollyannyira szövetkeztek a képviseleti elemek, hogy, mint még maga idejében bővebben felmutatni is fogjuk, a népkormányi s képviseleti elemek, bár azok elméletileg egymást teljességgel visszataszító pólusok legyenek is, az életben mintegy természet elleni összefolyási irányt nyertek, melly irány, igaz ugyan, hogy csak visszaélési és parlamentáris taktikai csínból eredeti, de mindazonáltal gyakorlat által szentesült szokásba átment élő világos tény, s ez elég! Csakis a most folyó időszakban állítatott fel egy a felebb elemzett önkormányzási alkotmányformától gyökerestől eltérő más elmélet, az t.i. hogy az önkormányt a tömeggel is gyakorolhatni, csak a közakarat megoldásának módjáról tisztába jönni lehessen, így keletkezett aztán a repraesentativus rendszer eszméje, melly azon illusorius okoskodáson nyugszik, hogy a nép képviselőket válasszon, és mit azok tesznek, azt a nép tette. Egy kis fictióra való tehát — mint mondánk — szükség, hogy a közakarat megtudásának módjai felett tisztába jönni lehessen; és ez az egész fictionem más, mint maga a tulajdonképeni képviselet rendszere , melly a közakarat orgánumának a választottakat tekinti, és azokat tekinti a haza különnemű néposztályzati képviselése orgánumának is. Elég az, hogy ezen önkormányt — akár már az aztán tisztán csak a képviseleti elv szerint, akár pedig úgy, mint Magyarhonban az aristokratia s képviselet vegyes elve szerint, vezessék—hogy, mondom, ezen önkormányt, egyedül csak az illetők szándéka s akarata nyilvánítása , vagyis az alkotmányos hazában levő érdekeknek az azokat képviselő és kifejező pártok nyilatkozata útjáni kitudhatása által lehetvén gyakorolni, ennélfogva már csalhatlannak kell elfogadni, hogy constitutionális honban, a kormány, párt ellen, párt nélkül, teljességgel semmit ki nem vihet. —mihelyt pedig ez igy van, akkor a politikai pártok természetének, viszonyinak s tulajdonképeni játékának alapos ismereténél, főleg pedig az azokkali bánás, és azok ereje ügyes számításának tudományánál s alapos ismeretinél kell állani az egész alkotványos politikai kormány ügyességének s bölcseségének. Harminczkilenczedik év. 86. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. NEMZETI II Megjelenik minden kedden , csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egyik. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapítá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Kedd junius 3. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint , a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czímzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik.