Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-06-03 / 86. szám

TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinev. — A politi­kai pártok életműszerzése V. — Törvényhatósági tudósítások. Biharból (rendk. közgy. vége , — főis­­páni helyettesnek illő le engedelmeskedni parancsol­­a­­tik felsőbb intézvény szerint.—T. (). volt főjegyző bűn­­vád keresete körüli intézkedések). Ungból (közgy. a főis­­páni helyettesek kinevezése iránt aggodalmat nyilvánító szabolcsi levél viszhangra nem talált, — a nemtelenek bot alóli felszabaditása körül lett intézkedések , mérsékleti egyesület, pártfogása.) Budapesti u­j­d­o n­s. — v­i­­d­é­ki h­i­r­e­k. Külföld. Francziaország.­­.Britannia. Svéd és Norvégország. Brasilia. Társulatok és Intézetek. Hirdetések. MAGIYAROR­­ZÁG és EHDGLT. A nungu m­. kir. udv. kincstár szászkői (Sachsenstei­­ner) k. kincstári bányai uradalom tisztartói állomásra Hrobonyi János a zólyomi k. kincstári bányászati számtartót alkalmazta. A nagy m­. k. htlótan. a k. polit. alapi­. főfizető hi­vatalnál C­esz­ár Ferencz halála által megüresült utó­só fizető tiszti állomásra Trübsvetter Ferencz ed­­digi járulnokot, s az imigy ürességbe jött járulnokságra Kós Alajos eddigi dijas gyakornokot, ennek helyébe pedig A­nker Lajos eddigi díjtalan gyakornokot alkal­mazd. (Pester Ztg.) Pest, junius 2-án. A politikai pártok élethűn­szerzése V. Minő elemek segítségével, mi súlyok mozgásba té­tele s melly vezérelvek szövétneke mellett lehessen ha­zánk alkotmányos átalakulását legbiztosbban keresztül vinni ? — ezek olly kérdések, mellyeknek megoldása a miveit férfinak, hírkedtü honfinak s felemelkedett lelkű polgárnak legbecsesb, legmagasb kincséhez, a so­­ciális élet rendezése, emelése és szilárdításához vezet­nek; ezek felett tehát tisztába jönni a legnemesb hiva­tás. Miután azonban e felett tisztába jönni addig tel­jességgel és tökéletesen lehetlen, a­mig a pártoknak — mellyeknek súrlódása és munkálata által e czért egyedül utolérhetni — alapos és elmélet-gyakorlati is­meretéhez nem jutunk; annálfogva aligha hibázunk, mi­dőn a politikai pártviszonyok kényes, bonyolult, és ha­zánkban —sőt úgyszólván más alkotmányos országok­ban is — még nem minden oldalról tisztán álló lénye­gének tárgyalását folytatva, ezúttal némi elemzések­hez folyamodunk , és ezekre fordítandjuk a tisztelt ol­vasó figyelmét. Ezen elemzések az egésznek felfogá­sát s átpillantását igen nagy mértékben fogják előse­gíteni, sőt nélkü­lök az előttünk­ fekvő tárgy felett már csak bírálatot hozni is , átalán fogva nem lehet. Rendszerünknél a megyékben fejenkint fenálló nép­­kormány és a képviselet, alkotmányos életünk gyakor­lati fejleményei által már eddig is olly tetemes egybeol­vadási irányt nyert, hogy ezen sajátszerű állást lehes­­sen ollyannak nem tekintenünk, mellyel a constitutio­­nális súlyok s biztosítékok nyilvános kára nélkül sem­mi mással felcserélnünk már többé nem lehet. Csak is ezen két heterogén elem egybeolvasztásának szeren­csés befejezésénél láthatjuk tehát mi nyugodni azon al­kotványos biztosítékokat, mellyek megszerzése felé tö­rekednünk lehet s kell. — Ezen keresztülviendő fusio­­nális rendszert azonban áldást hozóvá, sőt már csak gyakorlatilag kivihetővé is tenni, a legterhesb politikai feladatok közé tartozik, mellyek nemzetnek már valaha csak juthattak is.­­ Minél meredekebb ellentétben áll tehát egymással ezen két elem, a népkormány t. i­­s a képviselet; minél kényesb feladat e két alkotmányi elem egymással megfévő viszonyainak megtalálása, képezé­­se, rendszerezése s szilárdítása; minél csalhatlanabb, hogy a két egymással ellentétben álló rendszer között állandóságot ígérő üdvös hatályt, egyedül a legfino­mabb politikai számítás és tapintat eszközölheti, annál lelkiismeretesb óvatossággal s körülnézéssel kell annak irányában mérsékelni lépteinket, miután politikai túllé­pésektől a visszalépés mód nélkül súlyos mindenkor; míg ellenben az első rendű életkérdéseknél az egyébiránt elvileg s más esetekben is csak ritkán ajánlható kísér­letek , — csak azok mentenmenye s részletes kisebb idomban történjenek — eddigelé a gyakorlati biztos stá­tuskormányzásnak csaknem egyetlen módját képezik. Minden törvénynek, minden alkotmánynak, minden institutional ha az nem a szeszély, nem a szenvedély,nem az önkény szülöttje, meg kell lenni a maga czéljának s a múltban gyökerező alkalmi indokának; és csak illy, a nemzet-élet viszonyiból felmerülő okok lehetnek a szám­tényezők, mellyekre az újabb institutiókat biztosan reá építhetni. Teremteni illy számtényezőket, politikában s nemzetéletben, csak világautokraták­ géniuszok vagy forradalmak képesek; a polgári élet rendes napjainak vonalán azonban már egyedül a fenálló, s tehát az adott számokkal, az adott erőkkel kell s lehet csak működni. De épen ez az, hogy mi ezen adott számokat — ho­nunk átalakulására tekintve — sehol másutt nem vél­hetjük feltalálhatni, mint az egymásban fejlődni s szö­vődni indult népkormánys képviseleti elemeknél; mi­nélfogva tehát nem is ítélhetjük a haza egész politikai átalakulásának kényes feladatát más valami által ösz­­pontosultabban s alkalmasbban kifejezhetnek, mint midőn azt, az érdeklett két rendszer, t. i. a képvise­let s népkormány egybeolvasztásnak indult processusa szerencsés befejezésénél mondjuk feküdni. Az ezen feladat körüli működés , mint mondok, a legkényebb feladat, melly a politikai fogalmak mai ki­művelt korszakában alkotványos nemzetnek csak juthata: ez európai civilisationális tekintetet igényel, és el is­­fogja azt csalhatlanul nyerni — mint elnyerték azt a scandináviai sziget erélyes és eszélyes népeinek szinte sajátszerü alkotványai, — mihelyt a mivelt s szabad nemzetek annak miségével s — adja az ég — üdvös eredményeivel meg fognak ismerkedni. A mig analysis utján az alkotványos élet mivol­tának lényegét a nép boldogitására szolgáló legjobb eszközökben állítjuk fel, mint a­hogy ezt a philantro­­pok felállíták; vagy a lehető legnagyobb rész lehető legnagyobb jólétének eszközlésére vezető tényezőkben mint Bentham; avagy a munkás osztályzat sorsa ja­vítására és politikai befolyásának megszerzésére szol­gáló erőkben, mint St. Simon­s L’Herminiere ? vagy pedig a szabadság és egyenlőség biztosítékában, mint Rousseau s a franczia forradalom emberei; vagy vég­re a renddel párosult szabadság megszerzésének súlyai­ban mint Ancylon , addig mindezzel csak annyi vilá­gosságot árasztunk az egész constitutionális élet misé­gére, mintha folyvást csak vélőtlen badarságokat s üres határozatlanságokat szavalnék. Az is felhozott ulti­ma ratiók értelmét, az életben, azon átalánosságban, mint a mi ilyenben itt alkalmaztatnak s kifejeztetnek, plastice felmutatni teljességgel lehetlen; mert azok nem egyedül hogy a szó határozatlansága miatt semmi rendes s szabályos fogalmat a nemzet egész öszvegére nézve be nem fogadnak , hanem még, mivel mindezen különnemű életjavak t. i. boldogság, jólét, szabadság, sorsjavítás , politikai befolyás , egyenlőség, renddel párosult szabadság­gat, a felvilágosult igazságszerető absolutistikai kormányok alatt is igen nagy fokozatban utolérhetők; annálfogva ezek, sem az alkotmányos élet lényegének szóba foglalására, sem pedig annak a monarchiáktól különböző minéműsége kifejezésére, teljességgel nem alkalmatosak. A constitutionális rendszerek lényege tehát a fe­lülmondott jellemzések közöl már teljességgel egyike által sem lehetvén kifejezhető, világos, hogy itt az illy értelmesítő tetőpontra más valamit ál­­lítani lehetlen, mint az önkormányt, melly úgyszólván szél, ok s okozat is egyszersmind, és ön­maga által az átalános közakaratot s a közjólétet, s ezáltal ismét önmagát fejezi ki; és melly ama nagyra nőtt alkotványos nemzetnél az angolnál, a „Self go­­vernement“ kifejezése alatt gyakorlatilag annyira is­meretes. — Ezen önkormány, ha a dolgok természetét vesszük, már leghatározottabban kifejezi mindazon epithetonokat is, mellyeket feljebb a közboldogság utolérésére vezetőknek mondottunk; mert nem lehet tagadni, hogyha valamelly nemzet magát valóban ön i­s maga kormányozza, de ehhez még önmagát kormá­nyozni érti is, akkor kétségkül legjobban tudván, mi kell s mi üdvös neki; legjobban is tudandja önma­gát a jólét, az elégülés és boldogság felé vezérelni. Hogy azonban ezen önkormányt betű szerint venni nem lehet, azt csak az nem látja át, ki még nem tartot­ta érdemesnek azon igen egyszerű körülmény felett eszmélni s egybevetni, hogy a milliónyi és millió­nyi néptömeg az önkormányzás gyakorlatára fejenkint egy helyre soha meg nem jelenhet. Minélfogva tehát, világ kezdete óta—kivéve Rousseaut — tán soha sem élt józan ember, ki az alkotmányos, az önkormány­zási rendszert abban feküdni ne hitte volna, hogy az ne a számíthatlan néptömeg fejenkinti szavazata által gyakoroltassák, hanem, hogy benne egyedül csak a vagyonos, a kimivelt, az okos polgárosztályzat ve­gyen részt. Elég, hogy így tehát már a többeknek önkormánybani részvéte által megszereztetett az, mi­szerint megközelítőleg, s annál inkább több oldalról képviseltessenek a közérdekek a kormányzási teremek­­ben, minél nagyobb számú volt azon felekezet, melly az önkormány gyakorlatához tetemes, birtoka, okos­sága s miveltségénél fogva bocsáttathatott, és ez volt az aristokratia korszaka, a bulláris korszak, „2)Je­genscf­aft bei Notablen.“ Ezen állás nálunk, a hitbizományok késői beho­zásából és fösvény kezeléséből eredeti fejenkinti csa­ládosztályok; a mértéken túl szaporodott czimeres nemesek, és a legitimatorius perek kezelésével meg­bízott megyei önkény által, a tripartitum segítsége mellett, valóságos fejenkinti, nem annyira nép—mint tömeg-kormánnyá aljasult; — mig ellenben más ol­dalról a kir. felügy­elés alatt levő városok és szabad kerüle­tek s községek az aristokratai elv típusát még máig is megtartásó törvényhozó testületben pedig a nemzet­élet gyakorlati fejleményeinél fogva a mandatariátus­­hoz olly­annyira szövetkeztek a képviseleti elemek, hogy, mint még maga idejében bővebben felmutatni is fogjuk, a népkormányi s képviseleti elemek, bár azok elméletileg egymást teljességgel visszataszító pólu­sok legyenek is, az életben mintegy természet elleni összefolyási irányt nyertek, melly irány, igaz ugyan, hogy csak visszaélési és parlamentáris taktikai csínból eredeti, de mindazonáltal gyakorlat által szentesült szokásba átment élő világos tény, s ez elég! Csak­is a most folyó időszakban állítatott fel egy a felebb elemzett önkormányzási alkotmányformától gyökerestől eltérő más elmélet, az t.i. hogy az ön­kormányt a tömeggel is gyakorolhatni, csak a köza­karat megoldásának módjáról tisztába jönni lehessen, így keletkezett aztán a repraesentativus rendszer esz­méje, melly azon illusorius okoskodáson nyugszik, hogy a nép képviselőket válasszon, és mit azok tesznek, azt a nép tette. Egy kis fictióra való tehát — mint mondánk — szükség, hogy a közakarat megtudásának módjai fe­lett tisztába jönni lehessen; és ez az egész fictionem más, mint maga a tulajdonképeni képviselet rend­szere , melly a közakarat orgánumának a választot­takat tekinti, és azokat tekinti a haza különnemű nép­osztályzati képviselése orgánumának is. Elég az, hogy ezen önkormányt — akár már az aztán tisztán csak a képviseleti elv szerint, akár pedig úgy, mint Magyarhonban az aristokratia s képviselet vegyes el­ve szerint, vezessék—hogy, mondom, ezen önkormányt, egyedül csak az illetők szándéka s akarata nyilvání­tása , vagyis az alkotmányos hazában levő érdekeknek az azokat képviselő és kifejező pártok nyilatkozata út­­jáni kitudhatása által lehetvén gyakorolni, ennélfog­va már csalhatlannak kell elfogadni, hogy constitutio­­nális honban, a kormány, párt ellen, párt nélkül, tel­jességgel semmit ki nem vihet. —mihelyt pedig ez igy van, akkor a politikai pártok természetének, vi­szonyinak s tulajdonképeni játékának alapos ismere­ténél, főleg pedig az azokkali bánás, és azok ereje ügyes számításának tudományánál s alapos ismereti­nél kell állani az egész alkotványos politikai kormány ügyességének s bölcseségének. Harminczkilenczedik év. 86. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. NEMZETI II Megjelenik minden kedden , csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egyik. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapítá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Kedd junius 3. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint , a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a­ szerkesztőségnek czímzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűk­kel öt ezüst kr. szám­ittatik.

Next