Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-09-12 / 144. szám

a nép, hogy ő is csak pár, a fizetés csak a szolgálat i­dejére jár ki,a legjobb,leghűbb státusszolgák is szegény és elhagyott állapotba esnek vissza, mint Harrison tábornok ki 1810ben az indiánusokon, 1813ban az angolokon győzedelmeskedett, később Indiának kor hiányzója, senator s szövetségi követ volt, és mai 1835 ben Cincinnatiban írnokságból tengődött; így Gallatin,így Jefferson, így Monroe . A­kik szolgálatuk idejében vagyonukat is feláldozia a közjóért, öregségökre szegénységgel küzdöttek, ő pedig a népuralkodásnak csak egyik jellemző fo­­lyama, melly e részben szinte olly zsarnok, mint bármelly ázsiai despota. Berekesztésül álljon itt a hivatalok szörnyű nagy száma, mellyel a praesidens önkénye szerint rendel­kezhetik, s párthívei érdekében rendelkezik is. A kormány s finánczhivatalokban 12,144 tag. A katonaság s indianusok ügye 9,643 ,, A tengerészet ----- 6,499 ,, A posta s vám - - - 13,917 „ 60,203 „ Francziaországban sem mennek máskép a dol­gok s nem is mehetnek , míg a központosító­­ rend­szer , mindent kormányozni akarás s minden be­avat­kozás a községek s testületek szabad mozgalmait aka­dályozza , a helyhatósági működést megsemmisíti. Hugo Capet örököseit az igazság és a keresz­tény vallás nevében kérte és szólíta fel Raynouard a régi helyhatósági rendszer ismétt felélesztésére , s derék munkáját a franczia püspökök II. Lajos német király­­hoz egykor intézett kérésével Imigy fejezte be: „Sicuti dominus sub potestate constitutos exsten­­tatorum occasione docuit reddere, quae sunt Caesaris Caesari, quae sunt Dei Deo , ila et vos qui sub Deo estis et super homines estis, reddite quae sunt Dei Deo, et sicut Caesar equus, quae sunt subditorum subditis redddite.“ Ká 1r­ay Ferencz. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. II Iharfoől­(folyt.) Történtek még a jobb és balol­dali szónokok közt szóláselsőség feletti vitatkozások, mellyek folytán Dr.L. urnak szóhoz jutni sikerülvén,nyo­mós szónoklattal rová meg B—t J—t, ki a személyes­­kedési téren szeret u. m. intézkedni; holott ép neki volna tanácsos illyesekkel hallgatni, mert ő tudna el­lene becstelenségi adatokkal is előállani — (ki vele!) otthon szolgálok. — T. u. ur sértő szavaira egész őszinteséggel kijelenté: miként igaz , hogy egy fér­fiú van, kitől a megye csendje függ, s ki ezt hábor­gatva az ingerültséget ápolja , és az: B. C. (a baloldal éljen!) Az actio-kérdésre nézve azon óhaj­tását fejezé ki , miként ő egyedül a józan többségnek kívánja adatni e jogot. Egy két egyszerű so­­phisma után a m. aljegyző fájdalommal nyilatkozta­­tá, hogy a május 19-én ígért fényes jövendőt ismét ború váljá fel, említé, miként nála az elv személyes­séggel összeköttetve nincsen, s a főü­gyvédet, kinek megyei jogok felett ügyelni kötelessége, ad­­ó felte­­vési készségéért a BRek iránti tiszteletlenségről, Dr. L-rt pedig, ki egykor B. Ö. a polgárok leg­nagyobbikának nevező, s most ellene fordulva látja, következetlenségről vádolá. Ezután a megyei fő­­ügyvéd ugyan e megye végzését taglald, de actiót feltenni óvakodott. H. B. P. ur a törvény megtartását javasolván, actio mellett szavazott. O. K. főbíró a kér­­désbeli tényt, mint magánykörben , nem nyilvánosan történtet, mellöztetni kivánó. Ekként folyván a vitat­kozások , az elnök jónak látván e tárgytól elvonni a BRek figyelmét, az egész kérdést mint nem történtet mellöztetni s fontosabb tárgyakat felvétetni kívánván, ebben a BRek meg is nyugodtak — egyedül B. D. ur­nak volt egy szava Dr. L-hoz, ki ennek megköszöné az általa reá ruházott czímet, s azt, hogy annak ki­­érdemlésére egykor neki segédkezeket nyújtani szives volt. Felhozd az ellene koholt azon rágalmat, „mintha ő maga vetette volna adó alá a nemességet.“ Ila már folytasd, egyik fél ö migát, másik fél öt tartja zavar fejének,— Angliában u. m. hasonló lesetek történnek, — minthogy ö migának módja van békeeszközlésre, felhívd ö migát egyezségre, kijelentvén, hogy mihelyt f. i. helyettes ur akár lemondás, akár fölebb menetel után Biharból távozik, (hogy is nem az ö kedvéért) becsületszavát köti le, hogy ö e teremben megjelenni soha többé nem fog. *) Az lső alügyvéd erre nyil­­vánitá, hogy ö nem hisz B. Ö. ur e szavainak, de nem is javasolja az illy igézettételeket, attól tartván, hogy, mint többször már, szószegési hibába esik. Elnök ö mlga rendre utasítván a szólókat, a BBek reá is ál­lottak — a junius 28-i (úgynevezett szombati) gyűlés tüzelvén ki e mlga gyakori ellenzésére bár, vitatkozás tárgyául. E tárgyban elsők során egy igen érdemes tb.­­nak Sz. L. ur beszéde vázlatát emeljük ki: „Köz­tudomású, hogy néhány érdemes ur, kik elégületle­­nek voltak a tisztujitással, Bécsbe személyesen vit­tek fel folyamodást — igy állván a körülmények, le­gyenek békesüréssel, ne járjanak két uton, várják be nyugodtan, hogy a tbiró B. Ö. ur által gyávának czímzett kormány s ugyancsak azon érdemes ur ál­tal bekormozottaknak nevezett kormány emberei, minő választ adnak. Egyébiránt nyíltan kimondom : miként minden kedvellenségnek, mik 4 év alatt ösz­­szesen e megyét s ennek egyedeit érték, volt alis­pán urak okai, mert Magyarországban arra, hogy al­ispánok a kormányzó személye­s hivatala ellen illy­sze­ntel szembe fellépvén, a tisztikarnak hasonló tisz­teletlenségre adtak volna példát , eset nincs. Valóban el is mondhatja tbiró B. Ö. ur­s­­ga irányában a re­formátusok bűnbánati könyörgésükbe foglalt ime szavakat: „megbántottalak téged uram, sok bűneim­mel, u. m. gonosz szómmal, irigységemmel, mordsá­­gommal, szitkos átkos voltommal, haragtartásommal, bosszuállásommal.“ Ezt felvállá többek során Th. J. főbíró, ki az említett szombati gyűlést, habár megismeri is, hogy ő mga azt nem szándékosan tette, törvénytelennek nyilvánilá. Hasonló értelemben nyi­latkozott az lső aljegyző, ki az elvet személytől meg­különböztetvén , ő mga iránt tiszteletét nyilvánilá bármelly irigység, vagy rágalom daczára, és szinte meg van győződve, hogy azt ő mga jó czélból, t. i. a felelősségnek jegyzőkröli elháritlatása tekinteté­ből cselekedte; minthogy azonban ő nemcsak jelen hivatali állása, de gyermekeinél fogva is e megyéhez csatolva érzi magát, annak jogai felett, mint bár­melly egyes polgárnak őrködni kötelességének tart­ja—de törvényt sem tud és szokást, mellynélfogva 3 óra alatti gyűlést rendelni lehetne, ennélfogva azt érvényesnek el nem ismeri. A baloldal egyik tbirád­jától általános értelemben vett idegen szóra vég­re megjegyzé, miként őt habár nem Biharban ringat­ták is, mint magyar nemes a magyar korona alatt se­hol magát idegennek nem tartja, s fájlalja épen e kü­lönböző elemeket összeolvasztani törekvő korszak­ban, e szónak azon oldalróli származását, melly ma­gát haladás barátjának szereti vallani. Közhelyeslés követvén e nyilatkozatot, az idegen szó reá nem ér­­tetettnek módosíttatott. — Egyéb kevésb jelentékü szónoklatokat mellőzvén, megjegyezzük, hogy e min­den eredmény nélkül leizzadt tanácskozásnak folyta­tását ő mga másnapra halasztá. Aug. Zke viradt reánk — az elötte lefolyt nap sok keserűség nyomát hagyá a keblekben, gondolok, már véget értenek, de fájdalom­ azokhoz, mike na­pon történtek, alig hasonlíthatók. Folytatása előtt a tegnapi tárgynak, egy köztiszteletü férfiú Ray Fr­­ur szólamlott meg, ki szelíd s felizgatott kedélyek ki­egyenlítésére irányzott szózatában kényes szemekkel említé, miként ő a RRek illynemű tanácskozásában, ha hivatalánál fogva megjelenni tisztében nem állana, részt venni sem óhajtana. Mind híjában­ a személyes­kedés bajnokain ez sem győzött, ők az előbbi modorhoz következetesen folytatók ex officio piszkolódásaikat; tegnap még csak ő mlga becsületet szenvedett, ma el­lenben az egész megyei tisztikar jön kitéve becsület­­megtámadtatásnak, s mind ezen szép feladatnak tol­­mácsolója T. D. exföjegyző ur vala, ki hangos szónok­latában a legközelebbi lisztujitást bonczolgatván, azt első ponttól utósóig törvénytelennek nyilatkoztaté, mert u. m. az állítólag nagyobb rész szuronyokkal nem szavazatban ugyan, de szóemelketésben gátoltatolt. Rendre menvén, az lső alispánságrai kijelölés tör­vénytelenségét abban mutogatja, hogy volt m. alis­pán, B. J. ki négy év alatt ernyedetlen szorgalommal viselé a nehéz pályát, ki nem jelöltetett; pártfelei ez iránti sérvük kijelentésére ő mga elibe nem bocsáttat­tak, s e mga ajtaja zárva szuronyokkal őriztetett (el­nök csendre int) minden érdem, folytató tovább, el­­mellözletett. Th. J. 1825 ben kezdő szolgálatát, ed­­digelé alispánságra ki volt jelölve s most pártérdek­ből mellézletett. Fens, kormányunk az ország javára fordítja figyelmét, s az elnök visszaél hatalmával s jogok gyakorlata ellenében fegyveres erőt használ, t­ovább menvén megjegyzé : miként a jelen hivatal­nokok érdemeit a megye levéltárában híjába keres­nék, idegenekkel vannak hallatlan példára betöltve a főbb hivatalok, a tisztviselők nagyobb része pedig tör­vénytudatlanokból áll; ellenben azok, kik négy é­­ven keresztül izzadtak a megye javára, elmellőztet­­tek; (közbeszólás, ez fáj neki!) végre elménczked­­ve felkiált: a plandiás philosophia r­ubibene, ibipatria. Mindezt annyi pathossal, olly bosszulehelő vágygyal, olly gőggel szavald el, mintha az igazság istenasz­­szonyának mérlege kezébe adatott volna , hogy die­­tatori hangon ítéljen az emberiség felett. Több keblet, velőt, igazságot sértett, lázas ingerültséget táplált s a tanácskozás megzavartatására irányzott kiejtéseit mellőzve, e gyűlés folyamáról annyit hozunk fel, hogy elnök m­ég a szakadatlan lárma s ingerültség köze­pett a zajongás morajában elhangzott beszédéből csak annyit érthetünk: miként e gyűlést, mellyen józa­non tanácskozni nem lehet, eloszlatja; s ámbár T. Ö. szavait c­áfolólag magukat védendő több tisztvi­selő felkelt; de mielőtt sértett becsületök érdekében szót emelhetének, m­aga a teremet elhagyd. Láthatók valának ekkor a tisztviselők s e megye agg fér­fi­ainak csillogó könyei, mellyek a közügy temetése feletti tombolás által kisajtolt bánat könyei valának. Ezután a még benmaradtak Th. J. főbírót segéd-es­­küdtjével e­gghoz jelen gyülészeli szándéka nyilvá­nítása megtudásau­l küldők, ki hírül hozván: miként ő mga nem mint főbírónak, de mint Th. Jnak tudtul ad­ja , hogy ő a gyűlést végkép eloszlató, s minthogy abban némellyeknek fejetlenségre törekvő czéljokat s az egész tisztviselőkar meggyaláztatását szomo­rúan tapasztaló, mindenekről ö­gyels, elégtételt eszkö­zölni kérő jelentést teend. A­ tisztviselők, mint értők, ő­gghoz szinte megsértetésekért fensőbb helyről elég­tételt eszközleni kérő folyam, nyújtottak. Nekünk pe­dig tisztviselőink megsértett becsületjük tárgyában sza­bad legyen T. ur kíméletlen szavaira c­áfoló meg­jegyzésünket annyival inkább tennünk, minthogy ön­védelmi kihallgattatás előtt oszolván el e gyűlés, nyil­vánosság teréni igazoltatást a megsértettek részéről méltányosság igényel, igazság követel, s a megye érdeke megkíván. Az elfogulatlan bíráló ítélje meg ezután: hol a hiba? kik e megbomlott kórállapot sá­tánjai? mi czél lappang e békétlenség alatt? honnan véve az forrását? s kik mellett harczol elv és közjó iránti buzgalom? hadd tudja e haza, miként keblében van egy nagy megye s e nagy megyében egy fele­kezet (úgynevezett oppositio) melly a hazafiság leple alá burkolván, a helyett hogy a teendők e sürgető korszakábani haladásra készséget tanúsítana, a rég föelvül kitűzött személyes gyülölséget ápolja­ szétrombolni nem tartván polgári bűnnek e szép me­gye közjavát. Tudjuk azt, miként a lefolyt négy év alatt, mi­óta t. i. ö miga főispán-helyettesi székét elfoglald, ré­gi halálos ellene irigységből-e vagy bosszúból, dics­­vágyból-e vagy más tekintetből mindent elkövetett, mi által ö­migát népszerűtlenné tenni minden alkalmat megragadott, mi által saját pártját erősbbé tehetendő. És ez utóbbi — a mennyire pártoknak létezniök kell, nélkülük ugyan­is tespedessé válik a megyei élet,— megengedhető, s ha pártját honpolgári kötelesség su­gallatából gyámolitván, annak egyesült erejét honfi tervek létesítésére használandólta, s ha ő pártot ala­kitna azon czélból, hogy a véleményeknek tág rézst nyitva, a különbözők közti súrlódás által a tiszta igazság diadalát növelje,— elötte polgári tisztelettel hajolnánk meg. Ah! de másként jön, nem igy akará a sors — a megye bizalmát bírta egyik fő egyed, nem tekintve arra, minő vegy-alkatrészekből szer­keszti pártját, nem tekintve elvre, személyre, a kor­mányzó ellen lép fel ,T. gyűlöld, jelszóval lobog­tatva zászlóját. És e szerencsétlenek nem veszik ész­re, hogy ők azon egyed által, kinek vak tisztelőji, puszta eszközül használtatnak alapos ok nélkül a ma­gasztos czél: t. i. f-i helyettes ur elleni egyedi hoszti- és gyülölség kifejtésére. Sok volna az ez idő alatt tör­ténteket lerajzolni ,,a megye jogai sérelme óvása“ ürügy alatti méltatlanságokat, a cselfogásokat, mel­­lyekkel pártját különböző érdekek egybeolvasztásá­val e mga ellen időszakonkint csaknem közvélemén­nyé — de jegyezzük meg: mondvacsinált közvéle­ménnyé alkotá; midőn azonban bekövetkezett azon perez, mellyben kitűzött czélja: a f­i- helyettes kiug­ratása sem sikerült, mennyire hagyá simulni embe­reit elvtagadással is azon férjfiuhoz, kinek hatalmá­ban volt az olly hivatalok megújításával uj változatos időszakot elővarázsolni. Ezeket előrebocsátva, kön­nyű megfogni a reményükben megcsalatott s fővezé­rük által jégre vitt urak elégületlenség-szülte ki­ *) Hallott 6 valaki ennél konokabb nyilatkozatot ? tehát hon eddig szerencsénk volt e teremben B. Ö. úrhoz azt nem közjó iránti vonzalomnak, de a mga elleni bosszúvágynak köszönhetjük ? valóban példás hazafiság! 582

Next