Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-07-10 / 107. szám

lik, mig ellenben okosan kezeltetve egy alaptörvényt hatalmas concessioval ér fel; — vagyis , még vilá­gosban szólva: e súly marosak a csupa vele nem élés által is negativ veszteség, visszásan s fonákul kezel­tetve pedig az ellen-oldal mérő-serpenyőjébe vette­tett szintannyit nyomó tényező, az eszélytelen feleke­zet közjogi állásának, s ezzel magának az alkotvány­­nak megrendítésére. Áttérve most a k.hivatalnokokra: A kormánynak alkotványosan szabados, állandó és stereotip kormánypárti elemei sehol a constitutio­­nális életben nem léteznek, mint saját hivatalnokaiban, mellyek nem is illy stereotyp kormánypártot, hanem a mindenkori specialitásoknál nyert kormányi többség­nek olly szempontból tekintett magkövét képezik s ké­pezniük kell, mihez képest a kormány hivatalnokai, logikai önmagukkal s ugyanazonosságuknál fogva az alkotványos élet fogalma, eszméje, és annak az egész föld constitutionalis nemzeteinél egyiránt divatban s gyakorlatban levő példája szerint is, mind s valamennyien hivatva állanak, a kormány al­kotványos intézkedései s tervezeteinek keresztül vi­telére, a két mérsékleti pártból majoritást szerezni, és minden tehetségeiket, minden okos és alkotmányosan szabados befolyásukat, minden illy szabados törek­véseiket, aktív fellépés és hűséges, egyenes, bátor mun­kálat útján odairányzani, miszerint az illy többség a kormány intézkedéseinek értelmében s szellemében üssön ki. A hivatalnokot, ki e szerint működik, meg­róni, olly palinaris oktalanság, mellynek kifejezé­sére nem létezik név az alkotmányos élet szótárában. — A hivatalnokok, kik a kormányt s annak elvét hűt­lenül meg nem tagadják, és azt nem tartják, hogy az egész hivatalnoki érdem s kötelesség abban áll, hogy a tiszt­a honoráriumot felvenni s belőle élni mél­­tóztatik — állásuk sajátszerűségénél fogva, elvileg a kormánnyal teljességgel össze vannak forva mindaddig, a­mig annak elvei netalán meggyőződéseikbe ütközve, helyeiket másnak által nem engedik. A hivatalbani ma­radás tehát mindaddig, a kormány tetteivel­ solida­­ritást foglalván magában, nem lehet józan s okos és­szel mást feltenni, mint azt, hogy a hivatalnok, mint illyen, a kormánynak politikai intézkedéseit mindig meggyőződésből hajtja végre. — Ezt előre bo­csátva, már álalában is megfoghatatlan: miként le­het a meggyőződéseket szégyenleni és nyíltan s keveretlen kedéllyel egyenesen nem nyilvánitni ? Megfoghatlan: miként igényelhet az magának va­ló státus-emberi szerepet, ki a népszerűség hiúsá­ginak tömjénezve, politikai meggyőződését nyíltan ki­mondani átalja, hanem hol hiszriók szerepét játsza , hol csélcsaposkodik, hol fondorul csal, és többnyi­re szóval opponál, tettel pedig conservál! — Az illye­­nek érdemlett sorsa végre is a megvetett állás vo­nalára sülyedés!------­Hol vagytok ti a constitutionalis élet világ­tisz­telt hősei, a Chatamok, Pittek, Burke-ek s Perriere­k, nem fogtok-e ti váljon a Foxok, a Sheridanok, Can­­ningek, Constantok s Förök mellett méltóan örökle­ni? Hol vagytok a Wellingtonok, Peelek, Guizot­­tok, Chateaubriandok, nem fogtok-e ti a Greyek, a Russellek, a Lafittek, vagy a Thiers-ek nevei mellett egyenlő joggal élni a világ­ történeteinek évkönyvei­ben. Hatni a meggyőződésért, tiszteletet gerjesztő s igénylő dolog, és ha a história valóban a végíté­let, akkor az illy kínhös czért ért, mert halálán túl is élni fog, de ti megfordult, indecidált po­litikai hősök, ti hősei a félelemnek, a rette­gésnek , indeterminatiónak, a népszerűség hiú a­­lacsonyságainak, a ti Choiseul-ök, Argensonok , Neckerek s Egalité-ek, a ti szerepetek Montezu­­manak gyámságra érdemes szerepe; a ti szerepetek tévedésen épült tévesztés; ti vagytok a politikai élet­ben tulajdonképein szerzői a rosznak; aláásói a világ békéjének! Várjon, hogy lehet kormányozni, ha a koro­na lisztjei ennek minden intenzióit csélcsap népszerű­ségi vadászat által szélhűdik ? Hogy lehet a kor­mány tetteinek ereje, normális súlya s hatálya, ha a hivatalnok, minden szigorúbb politikai hivatását, mellyre a korona által felszólíttatott, ezer mentege­­tések előrebocsátásával teljesíti, a mellyek által an­nyit mond: uram! a kormány rendelete, mellyel tel­jesítek, igaztalan, rósz, nem méltányos; de én azt teljesítem, mert teljesitnem kell. — De kel­l-e ezt valóban? S váljon miért kell?— Erkölcstelen rósz ember, ki azt teszi, minek roszasága felett megvan győződve. Erkölcstelen ember, ki illy módon magát a dolgok sorába alacsonyitja le, s egyedül eszköz más­nak kezében. Erkölcstelen politikai rokon, ki az igaz­ságot mindig deprecatorius modorban adja elő, és azzal annak erélyét s erkölcsi erejét paralysálja. Az illy hivatalnok lépjen le s adjon másnak helyet, kinek meggyőződései, a kormány meggyőződései. Csodá­latos, hogy ezen , és az illyféle egyszerű elv, olly nehezen tör magának utat a maga tisztaságában tűnni fel az eszméleteknél s meggyőződéseknél; — ezen elv s viszony, melly a szabad nemzeteknél mindenütt honos, és melly az executiva potestas szilárdsága, s márcsak lehetőségének is első s elmellőzhetlen kelléke. Melly szigorúan megkívánják a megyék hivatalno­kitól,—a határozatok irányábani vak pak­liót—s azt jól s helyesen teszik. De mi éktelenitése s fertőzése az okos combinationak, hogy ép ezen megyék azt tart­ják jó s méltányosnak, azt patriotismusnak; midőn a korona hivatalnoka a korona ellenével fraternizál, s az iránt rokonszenvet mutat. Ti szivetek szándékát tudjátok, de nem nyil­vánítjátok, sőt épen ellenkezőleg nyilvánítjátok. Hat nektek a hon, ezen áldott föld , melly rokonitok sír­­hantjai állal nektek ; s a jövőnek , a ti sírhantjaitok állal kedvessé teend, — hát nektek, mondom, ezen hon boldogságának kivánata nem meggyözödéstek? — és ha meggyözödéstek, titkolni kell-e azt, vagy győ­zelemmel , előszeretettel ápolni kebletekben nemcsak , hanem kétkedve s diadali dicsőü­téssel azt ki is mon­dani!... Mi ocsm­ányul hibáztok, midőn Talleyrand elvét, hogy t. i. a beszéd azért adatott az embernek, miként gondolatit általa elrejthesse, a politikai párt­működések terére viszitek át. Ez a politikai párt­működéseknél, hol a szó azonnal a tények orszá­gába megyen át, egész­en más kint van; a tények­nél pedig a tennivaló szándék is már teljesülést nyer. Nem lehet, nem szabad a politikai nyilatkozatoknak ké­teseknek lenni, mert ha i­lyenek, akkor már az el­lenfélnek szint annyi gyám­okul szolgálnak mindig, s ezáltal a magunk s ügyünk iránti hitelenséghez s hit­­szegéshez kell általbih­enniök. Szóval: a kormány, melly a maga hivatalno­kaitól szigorúan meg nem kívánná , hogy intézkedé­sei s­zervezeteinek keresztülvitelére a megyei gyűlés­­termekbe ne menjenek, s a tanácskozásokban ott részt ne vegyenek, csak maga fogná önmaga iránt azon kötelességet elmulasztani, mellynek teljesítése — fő­leg a mi legális akaratú s az alkotmányos vonalon be­lül őszinte jó akarattal s törekvéssel működő admi­­nistratiónkat tekintve — a hon s annak jobbléte s ki­fejlődése iránti kötelesség! Ezt még annyival in­kább , mert a k. kinevezéstől függő hivatalnokok szá­ma a többi alkotványos nemzetekhez képest honunk­ban — mint azt már bővebben érintők — azonkívül is csak igen csekély lévén ; kormányunknak ezen nemű alkotványos ténysúlya minden disponibilis részeinek erélyes alkalmazása, a legszigorúbb, legmellőzhetle­­nebb szent kötelessége ! — — 431 TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Illlittrb­ól. NI.Várad, junius 27-én. Voltak idők — még pedig nem épen mélyen kell benyúlnunk a múltak aknáiba, hogy felleljük azokat — midőn egy megye tisztujitásának nevezetessége a főispáni ebéd fényétől s a szomszéd megyék küldötteinek a­­rany sallangos keleti öltözeteitől függött, s legfeljebb is két három órai conferencziázás után egész solenni­­tással a főispán akarata szerint bevégeztetett; ez, az olygarchiának időszaka volt—s hogy „volt“ hála érte a magyarok Istenének! — Az alkotványos élet­nek ezen sajnálatra méltólag illusorius állását, hol a nepotismuson kívül a politikai elevenségnek s párt—­színezetnek még csak árnyéka sem mutatkozott, nyomban egy még sokkal abnormisabb tünemény kö­vette politikai láthatárunkon, s szivárgott be alkot­­ványos élelereinkbe , megyéinkbe; ez időszakban tisztujitásaink nevezetessége azon holtak számá­tól , kik nemes társaik által az alkotvány fentartása üdvös tekintetéből lefokosoztattak vagy leólmosdoloz­­tattak; fénye pedig a kirablott s felgyújtott házak emésztő lángjától kölcsönöztetett. Ez az ochlocralia­­nak epochája volt , mellyben ollyanok vitték alkot­ványos tőrünkön az eldöntő szerepet, kiknek előbb le kellett részegedniök, nehogy józan fő­vel pirulniok kelljen azon, hogy olly ügy­ben határoznak, mihez teljességgel nem értenek. — Fájdalom! ezen rész gyökeresen kiirtva még nincs—csak temperálva van, a mi azon harma­dik epochát szülte tisztujitásainknál, miszerint a köz­­bátorság fentartása tekintetéből fegyveres katona­ságot kell kiállítani, melly epochát azok,a kik lege­lőször vetették a romlottság e magvát—t. i. ami ve­­letlen nemességnek az alkotványos joggyakorlás te­rére csábítások s itatások általi vezettetését, mellyek botrányainak s vérengzéseinek temperatorául állita­­tik fel a fegyveres nép — despostikainak szeret­nének keresztelni. Ne feledjétek — e haza nevében kérünk benneteket — miszerint a polgári társaság­­ ebből eredő civilisatio érdekében történik, s kell hogy történjék mindig, hogy az ochlokratia — melly közt és az anarchia közt csak egy hajszálnyi elválasztó tér sem létezik — elnyomattassék, az ochtokratiát pedig — s ezt ismét ne feledjétek — csak despotia fékezheti! Bár­mennyire szellőztessük is a múltak kárpitját a fentebb említett három epochán kívül, eddigi tiszti­újításainknak más stádiumát nem lelendjü­k, a mi an­nál fájdalmasabb, mivel azokban alkotványos politi­kai nagykorú életnek semmi jelenségére nem talá­lunk. — Személyes és nem politikai érdekharcz vitte tisztujításainknál mindig a fő szerepet, mikint az min­den olygarchiai és pchtokratikai rendszernél termé­szetes eredmény; legfájdalmasabb azonban, hogy e­­zen pchlokratikai mozgalmak, s ezekből eredt rend s törvényi apró féktelenségek legszebb alkotványos ünnepeinknek—megyei lisztválasztásainknak—ha lé­nyegére nem is — a mit egyedül loyális kormányunk szilárd s szeplőtelen alkotványos nézetének köszön­hetünk— de formájára minden esetre despotikai szint kölcsönöztek. — Ne adja az ég, hogy végtére is be­teljesedjék rajtunk azon bölcsészeti elv „forma dat esse­r­e­i“ s egy nemzet átka kisérje azok emlékét, kik elég önzők s hazafiatlanok voltak eszközül szolgálni ezen újabb tünemények előidézésére! — Alkotványos politikai életünknek illy sötét con­­stellatioi közt is azonban, kivált ha nyilvános életünk történetkönyvének azon lapjaira, mellyekre legújabb politikai életeseményeink irvák, tekintünk, nem tagad­hatjuk , miszerint kiborulni kezd egy egy éltető re­ménysugár! — Tisztu­lásainknál, úgy látszik, itt ott egészséges életjel kezd mutatkozni, s a személyesen önző pártviszályok röpke de annál mélyebben sebző dúlásaik, rendes politikai párt­küzdelemmé alakulnak át, s az ügy és a személy egybe olvadva jelenik meg az alkot­ványos többség biztosította kormánypálotát kivívandó. Míg azonban ezen csak most keletkezett politikai—s nem többé egyedül restaurationális, — pártok az e­­gészséges alkotványos érettségnek azon stádiumára jutnak, hogy túlságos szenvedélyektől higgadtan egy­­mással vállat vetve, kölcsönösen működjenek átala­kulásunk nagy munkáján, a szellemi forrongásnak s túlzásnak, s mint látszik, különben is privilegiált kor­szakában erre idő , még­pedig huzamos idő kell. A eriminatiók és reeriminatiók hydrája még csak most fogja felütni köztünk fejét, s kivált a magát eddig kizárólagosan haladónak és szabadelvűnek nevezett párt részéről, nem fognak hiányzani a keserves pa­naszok, s dörgő jeremiadok; mert a dolog termé­szetével ellenkeznék, hogy olly könnyen felejtsék azon roppant sérelmet, mellyet legújabb időkben több helyeken kizárólagos megyei szuverenitásuk kapott. — És hogyan is ne fájna szivök, midőn ők, eddig mind annyi koronázatlan fejedelmei a megyei tere­­meknek, eleven rámái a megyei zöld asztalnak, s kényurai a tanácskozásoknak, most hátrálni kénytelenek, kénytelenek pedig azok előtt, kiket eddig olympi magas­ságukban nem tartottak méltóknak politikai eszméjük saruját megoldani. Lesznek majd — sőt már van­nak is — kifakadások, a kormány, s ennek tisztvi­selői ellen, s mentül jobban fog tompitátni az ellen­zéki falánk, annál hatalmasabb lesz a sziszegés; de nagyobb egyszersmind a hazára háromlandó basszon is, mert meg lesz vetve az első alapkő valódi haladá­sunk hosszú útjához. — Mindezek azonban a dolgok természetes folya­mai , idő múlta s a szokás lassanként megfogja majd simítani a pártok darabosságát, s a helyett hogy egy­mást vagdalva egy­más élét s erejét csorbítanák, ha­sonlókká vállandnak az olló szárnyaihoz, szépen egy­­más mellett s nem egy más ellen fognak egybenyo­mulni, s csak azt metszik ketté, mi őket a közös ha­za érdekének összevetett vállak­ kivívásában, közé­jük szorulva hátráltatná. — Ezen álalános nézeteket előrebocsátva, térjünk legközelebbi tisztújitásunk­­hoz. — Tisztujitásunk junius 23 án kezdetvén, négy na­pig tartott, és pedig azért, mivel elnöklő főispáni helyettesünk a legutósó tisztviselői állomást is, ha a többséget felkiáltás utján kivenni egészen tisztán nem lehetett, szavazat alá bocsátotta. Megválasz­tott tisztviselőink névsora — úgy hiszem — már kö­­zölve lészen e lapokban, midőn soraimat olvasandó

Next