Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-07-10 / 107. szám
lik, mig ellenben okosan kezeltetve egy alaptörvényt hatalmas concessioval ér fel; — vagyis , még világosban szólva: e súly marosak a csupa vele nem élés által is negativ veszteség, visszásan s fonákul kezeltetve pedig az ellen-oldal mérő-serpenyőjébe vettetett szintannyit nyomó tényező, az eszélytelen felekezet közjogi állásának, s ezzel magának az alkotványnak megrendítésére. Áttérve most a k.hivatalnokokra: A kormánynak alkotványosan szabados, állandó és stereotip kormánypárti elemei sehol a constitutionális életben nem léteznek, mint saját hivatalnokaiban, mellyek nem is illy stereotyp kormánypártot, hanem a mindenkori specialitásoknál nyert kormányi többségnek olly szempontból tekintett magkövét képezik s képezniük kell, mihez képest a kormány hivatalnokai, logikai önmagukkal s ugyanazonosságuknál fogva az alkotványos élet fogalma, eszméje, és annak az egész föld constitutionalis nemzeteinél egyiránt divatban s gyakorlatban levő példája szerint is, mind s valamennyien hivatva állanak, a kormány alkotványos intézkedései s tervezeteinek keresztül vitelére, a két mérsékleti pártból majoritást szerezni, és minden tehetségeiket, minden okos és alkotmányosan szabados befolyásukat, minden illy szabados törekvéseiket, aktív fellépés és hűséges, egyenes, bátor munkálat útján odairányzani, miszerint az illy többség a kormány intézkedéseinek értelmében s szellemében üssön ki. A hivatalnokot, ki e szerint működik, megróni, olly palinaris oktalanság, mellynek kifejezésére nem létezik név az alkotmányos élet szótárában. — A hivatalnokok, kik a kormányt s annak elvét hűtlenül meg nem tagadják, és azt nem tartják, hogy az egész hivatalnoki érdem s kötelesség abban áll, hogy a tiszta honoráriumot felvenni s belőle élni méltóztatik — állásuk sajátszerűségénél fogva, elvileg a kormánnyal teljességgel össze vannak forva mindaddig, amig annak elvei netalán meggyőződéseikbe ütközve, helyeiket másnak által nem engedik. A hivatalbani maradás tehát mindaddig, a kormány tetteivel solidaritást foglalván magában, nem lehet józan s okos ésszel mást feltenni, mint azt, hogy a hivatalnok, mint illyen, a kormánynak politikai intézkedéseit mindig meggyőződésből hajtja végre. — Ezt előre bocsátva, már álalában is megfoghatatlan: miként lehet a meggyőződéseket szégyenleni és nyíltan s keveretlen kedéllyel egyenesen nem nyilvánitni ? Megfoghatlan: miként igényelhet az magának való státus-emberi szerepet, ki a népszerűség hiúságinak tömjénezve, politikai meggyőződését nyíltan kimondani átalja, hanem hol hiszriók szerepét játsza , hol csélcsaposkodik, hol fondorul csal, és többnyire szóval opponál, tettel pedig conservál! — Az illyenek érdemlett sorsa végre is a megvetett állás vonalára sülyedés!------Hol vagytok ti a constitutionalis élet világtisztelt hősei, a Chatamok, Pittek, Burke-ek s Perrierek, nem fogtok-e ti váljon a Foxok, a Sheridanok, Canningek, Constantok s Förök mellett méltóan örökleni? Hol vagytok a Wellingtonok, Peelek, Guizottok, Chateaubriandok, nem fogtok-e ti a Greyek, a Russellek, a Lafittek, vagy a Thiers-ek nevei mellett egyenlő joggal élni a világ történeteinek évkönyveiben. Hatni a meggyőződésért, tiszteletet gerjesztő s igénylő dolog, és ha a história valóban a végítélet, akkor az illy kínhös czért ért, mert halálán túl is élni fog, de ti megfordult, indecidált politikai hősök, ti hősei a félelemnek, a rettegésnek , indeterminatiónak, a népszerűség hiú alacsonyságainak, a ti Choiseul-ök, Argensonok , Neckerek s Egalité-ek, a ti szerepetek Montezumanak gyámságra érdemes szerepe; a ti szerepetek tévedésen épült tévesztés; ti vagytok a politikai életben tulajdonképein szerzői a rosznak; aláásói a világ békéjének! Várjon, hogy lehet kormányozni, ha a korona lisztjei ennek minden intenzióit csélcsap népszerűségi vadászat által szélhűdik ? Hogy lehet a kormány tetteinek ereje, normális súlya s hatálya, ha a hivatalnok, minden szigorúbb politikai hivatását, mellyre a korona által felszólíttatott, ezer mentegetések előrebocsátásával teljesíti, a mellyek által annyit mond: uram! a kormány rendelete, mellyel teljesítek, igaztalan, rósz, nem méltányos; de én azt teljesítem, mert teljesitnem kell. — De kell-e ezt valóban? S váljon miért kell?— Erkölcstelen rósz ember, ki azt teszi, minek roszasága felett megvan győződve. Erkölcstelen ember, ki illy módon magát a dolgok sorába alacsonyitja le, s egyedül eszköz másnak kezében. Erkölcstelen politikai rokon, ki az igazságot mindig deprecatorius modorban adja elő, és azzal annak erélyét s erkölcsi erejét paralysálja. Az illy hivatalnok lépjen le s adjon másnak helyet, kinek meggyőződései, a kormány meggyőződései. Csodálatos, hogy ezen , és az illyféle egyszerű elv, olly nehezen tör magának utat a maga tisztaságában tűnni fel az eszméleteknél s meggyőződéseknél; — ezen elv s viszony, melly a szabad nemzeteknél mindenütt honos, és melly az executiva potestas szilárdsága, s márcsak lehetőségének is első s elmellőzhetlen kelléke. Melly szigorúan megkívánják a megyék hivatalnokitól,—a határozatok irányábani vak pakliót—s azt jól s helyesen teszik. De mi éktelenitése s fertőzése az okos combinationak, hogy ép ezen megyék azt tartják jó s méltányosnak, azt patriotismusnak; midőn a korona hivatalnoka a korona ellenével fraternizál, s az iránt rokonszenvet mutat. Ti szivetek szándékát tudjátok, de nem nyilvánítjátok, sőt épen ellenkezőleg nyilvánítjátok. Hat nektek a hon, ezen áldott föld , melly rokonitok sírhantjai állal nektek ; s a jövőnek , a ti sírhantjaitok állal kedvessé teend, — hát nektek, mondom, ezen hon boldogságának kivánata nem meggyözödéstek? — és ha meggyözödéstek, titkolni kell-e azt, vagy győzelemmel , előszeretettel ápolni kebletekben nemcsak , hanem kétkedve s diadali dicsőütéssel azt ki is mondani!... Mi ocsmányul hibáztok, midőn Talleyrand elvét, hogy t. i. a beszéd azért adatott az embernek, miként gondolatit általa elrejthesse, a politikai pártműködések terére viszitek át. Ez a politikai pártműködéseknél, hol a szó azonnal a tények országába megyen át, egészen más kint van; a tényeknél pedig a tennivaló szándék is már teljesülést nyer. Nem lehet, nem szabad a politikai nyilatkozatoknak kéteseknek lenni, mert ha ilyenek, akkor már az ellenfélnek szint annyi gyámokul szolgálnak mindig, s ezáltal a magunk s ügyünk iránti hitelenséghez s hitszegéshez kell általbihenniök. Szóval: a kormány, melly a maga hivatalnokaitól szigorúan meg nem kívánná , hogy intézkedései szervezeteinek keresztülvitelére a megyei gyűléstermekbe ne menjenek, s a tanácskozásokban ott részt ne vegyenek, csak maga fogná önmaga iránt azon kötelességet elmulasztani, mellynek teljesítése — főleg a mi legális akaratú s az alkotmányos vonalon belül őszinte jó akarattal s törekvéssel működő administratiónkat tekintve — a hon s annak jobbléte s kifejlődése iránti kötelesség! Ezt még annyival inkább , mert a k. kinevezéstől függő hivatalnokok száma a többi alkotványos nemzetekhez képest honunkban — mint azt már bővebben érintők — azonkívül is csak igen csekély lévén ; kormányunknak ezen nemű alkotványos ténysúlya minden disponibilis részeinek erélyes alkalmazása, a legszigorúbb, legmellőzhetlenebb szent kötelessége ! — — 431 TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Illlittrból. NI.Várad, junius 27-én. Voltak idők — még pedig nem épen mélyen kell benyúlnunk a múltak aknáiba, hogy felleljük azokat — midőn egy megye tisztujitásának nevezetessége a főispáni ebéd fényétől s a szomszéd megyék küldötteinek arany sallangos keleti öltözeteitől függött, s legfeljebb is két három órai conferencziázás után egész solennitással a főispán akarata szerint bevégeztetett; ez, az olygarchiának időszaka volt—s hogy „volt“ hála érte a magyarok Istenének! — Az alkotványos életnek ezen sajnálatra méltólag illusorius állását, hol a nepotismuson kívül a politikai elevenségnek s párt—színezetnek még csak árnyéka sem mutatkozott, nyomban egy még sokkal abnormisabb tünemény követte politikai láthatárunkon, s szivárgott be alkotványos élelereinkbe , megyéinkbe; ez időszakban tisztujitásaink nevezetessége azon holtak számától , kik nemes társaik által az alkotvány fentartása üdvös tekintetéből lefokosoztattak vagy leólmosdoloztattak; fénye pedig a kirablott s felgyújtott házak emésztő lángjától kölcsönöztetett. Ez az ochlocralianak epochája volt , mellyben ollyanok vitték alkotványos tőrünkön az eldöntő szerepet, kiknek előbb le kellett részegedniök, nehogy józan fővel pirulniok kelljen azon, hogy olly ügyben határoznak, mihez teljességgel nem értenek. — Fájdalom! ezen rész gyökeresen kiirtva még nincs—csak temperálva van, a mi azon harmadik epochát szülte tisztujitásainknál, miszerint a közbátorság fentartása tekintetéből fegyveres katonaságot kell kiállítani, melly epochát azok,a kik legelőször vetették a romlottság e magvát—t. i. ami veletlen nemességnek az alkotványos joggyakorlás terére csábítások s itatások általi vezettetését, mellyek botrányainak s vérengzéseinek temperatorául állitatik fel a fegyveres nép — despostikainak szeretnének keresztelni. Ne feledjétek — e haza nevében kérünk benneteket — miszerint a polgári társaság ebből eredő civilisatio érdekében történik, s kell hogy történjék mindig, hogy az ochlokratia — melly közt és az anarchia közt csak egy hajszálnyi elválasztó tér sem létezik — elnyomattassék, az ochtokratiát pedig — s ezt ismét ne feledjétek — csak despotia fékezheti! Bármennyire szellőztessük is a múltak kárpitját a fentebb említett három epochán kívül, eddigi tisztiújításainknak más stádiumát nem lelendjük, a mi annál fájdalmasabb, mivel azokban alkotványos politikai nagykorú életnek semmi jelenségére nem találunk. — Személyes és nem politikai érdekharcz vitte tisztujításainknál mindig a fő szerepet, mikint az minden olygarchiai és pchtokratikai rendszernél természetes eredmény; legfájdalmasabb azonban, hogy ezen pchlokratikai mozgalmak, s ezekből eredt rend s törvényi apró féktelenségek legszebb alkotványos ünnepeinknek—megyei lisztválasztásainknak—ha lényegére nem is — a mit egyedül loyális kormányunk szilárd s szeplőtelen alkotványos nézetének köszönhetünk— de formájára minden esetre despotikai szint kölcsönöztek. — Ne adja az ég, hogy végtére is beteljesedjék rajtunk azon bölcsészeti elv „forma dat esserei“ s egy nemzet átka kisérje azok emlékét, kik elég önzők s hazafiatlanok voltak eszközül szolgálni ezen újabb tünemények előidézésére! — Alkotványos politikai életünknek illy sötét constellatioi közt is azonban, kivált ha nyilvános életünk történetkönyvének azon lapjaira, mellyekre legújabb politikai életeseményeink irvák, tekintünk, nem tagadhatjuk , miszerint kiborulni kezd egy egy éltető reménysugár! — Tisztulásainknál, úgy látszik, itt ott egészséges életjel kezd mutatkozni, s a személyesen önző pártviszályok röpke de annál mélyebben sebző dúlásaik, rendes politikai pártküzdelemmé alakulnak át, s az ügy és a személy egybe olvadva jelenik meg az alkotványos többség biztosította kormánypálotát kivívandó. Míg azonban ezen csak most keletkezett politikai—s nem többé egyedül restaurationális, — pártok az egészséges alkotványos érettségnek azon stádiumára jutnak, hogy túlságos szenvedélyektől higgadtan egymással vállat vetve, kölcsönösen működjenek átalakulásunk nagy munkáján, a szellemi forrongásnak s túlzásnak, s mint látszik, különben is privilegiált korszakában erre idő , mégpedig huzamos idő kell. A eriminatiók és reeriminatiók hydrája még csak most fogja felütni köztünk fejét, s kivált a magát eddig kizárólagosan haladónak és szabadelvűnek nevezett párt részéről, nem fognak hiányzani a keserves panaszok, s dörgő jeremiadok; mert a dolog természetével ellenkeznék, hogy olly könnyen felejtsék azon roppant sérelmet, mellyet legújabb időkben több helyeken kizárólagos megyei szuverenitásuk kapott. — És hogyan is ne fájna szivök, midőn ők, eddig mind annyi koronázatlan fejedelmei a megyei teremeknek, eleven rámái a megyei zöld asztalnak, s kényurai a tanácskozásoknak, most hátrálni kénytelenek, kénytelenek pedig azok előtt, kiket eddig olympi magasságukban nem tartottak méltóknak politikai eszméjük saruját megoldani. Lesznek majd — sőt már vannak is — kifakadások, a kormány, s ennek tisztviselői ellen, s mentül jobban fog tompitátni az ellenzéki falánk, annál hatalmasabb lesz a sziszegés; de nagyobb egyszersmind a hazára háromlandó basszon is, mert meg lesz vetve az első alapkő valódi haladásunk hosszú útjához. — Mindezek azonban a dolgok természetes folyamai , idő múlta s a szokás lassanként megfogja majd simítani a pártok darabosságát, s a helyett hogy egymást vagdalva egymás élét s erejét csorbítanák, hasonlókká vállandnak az olló szárnyaihoz, szépen egymás mellett s nem egy más ellen fognak egybenyomulni, s csak azt metszik ketté, mi őket a közös haza érdekének összevetett vállak kivívásában, közéjük szorulva hátráltatná. — Ezen álalános nézeteket előrebocsátva, térjünk legközelebbi tisztújitásunkhoz. — Tisztujitásunk junius 23 án kezdetvén, négy napig tartott, és pedig azért, mivel elnöklő főispáni helyettesünk a legutósó tisztviselői állomást is, ha a többséget felkiáltás utján kivenni egészen tisztán nem lehetett, szavazat alá bocsátotta. Megválasztott tisztviselőink névsora — úgy hiszem — már közölve lészen e lapokban, midőn soraimat olvasandó