Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-07-10 / 107. szám

TARIAMHI. ** E«*Esély. Kinevezések.—A politikai pártok életműszerzése XVI. — Törvényhatósági tudósítások. Biharból (közgy. tisztújitási eljárás). Tolnából (közgy. főispáni kinevezés, Nógrád ismeretes körlevele harmadszor megbukott). — Budapesti újdonságok. — Vidéki hírek. (Somogyból, Székesfejérvárról). Külföki. Politikai körrajz Sveiczból. N. Britannia. Sveicz. Törökország. Társulatok és Intézeteit. .Magyar gazdasági egyesület munkálkodása). Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lotteriahuzások. Dunavizárlás. JIJA&YARORSZ.Í01 én ERDÉLY. Ö cs. ap. kir. felsége Birling János zágrábi kanonokot és chasmai káptalanbeli prépostot czimzetes püspökké; továbbá a nagyváradi deák szertartásit káptalannál Popo Ágoston kanonokot őrkanonokká; szinte Rózsa Ferenczet békési, Szaniszló Ferenczet krasznai, Sebwarez Ferenczet pedig középszolnoki főesperesekké kinevezni legkegy. méltóztatott. (B. P. H.) A cs. ap. kir. felsége Kova obieb József ország levéltárnokát díj elengedés mellett kir. tanácsosnak kinevezni; Laner Ferenczet egri lyceumbeli természet- és népjog tanítóját a pesti kir. egyetemnél statistikas bányatörvény tanszékre emelni; utójára ugyanezen egyetemnél Stockinger Tamás tudornak az orvostan- és sebészet történetéről felolvasások tartására engedelmet adni legkegyelm. méltóztatott. Pest, julius 9-én. A politikai pártok életmitszerzése XVI. Valamint hogy egy nemzet életében, úgy annak politikai véleményeiben s meggyőződéseiben is számos szinvegyülekek s árnyéklatok vannak. Hogy azok egymás mellett megférnek, s hogy azoknak egymás mellett megférniük kell, azt az élettapasztalás bizonyítja ugyan, de miután az illy árnyéklatok typuszát soha más már nem is képezheti, mint azon érdekek, mik a külön sorsú polgárok szétágazó czéljait s viszonyait, természet-szükségileg, végtére is, mind csak egy s ugyanazon egésszé s ugyanazon nemzettestté szorítják össze — világos, hogy ama leglensőbb magasságban álló érdeknek, a közérdeknek t. i. — melly által a speciális érdekek kielégítése egyedül válhalik lehetővé, — más után már alakulni s fogalmaztatni sem lehet, mint az által, ha a mondott specialitások az egymás melletti megférhetés főeszméjétől kormányoztatva, természetszerű hajlamkint a kölcsönös concessiók, a kölcsönös transactio felé simulnak. A kor anyagi vagy szellemi kifejlődésével felmerülő minden uj viszonyoknak s kapcsolatoknak, vagyis minden újólag emelkedő állapotoknak s érdekeknek élete s szilárdulása csak azon sikernél fekszik, ha azoknak gyakorolhatása ama álalánosan összetartó súlytényezőbe nem ütközik , melly a többi fenálló érdekek s viszonyoknak, együtt, vagyis egy sugyanazon egésszé felmaradhatását teszi lehetővé. —Ha rjiarad ezen transactionalis és aequilibrans hajlamához a társas élet természete mindig; az egésznek egységét szétporlani soha sem engedheti az; és ebben fekszik az anarchiai állások huzamos fentarthatóságának lehetlensége. A társadalmi egész élet a speciális állapotok egymásmelletti megterhelésének örökös küzdelmiből és tusájából áll. Ennek okoskodást nélkülöző experimentatiója, végstádiumaiban mindig csak szinte oda vezet ugyan, hova az előszámitott és kieszmélt állapotok vezetnek; t. i. a státusegységnek, azaz: magának a társas életnek mellőzhetlen s feloldozhatlan egységéhez, de azon különbséggel, hogy míg amaz e végezért empirikái utáni transactio, vagy is az elmellözhetlen társas szabályokhozi kénytelen simulás utján, vérbeszület s anarchia által vívja ki, addig emez ugyanazt békés utón, vagy is elöszámitott transactio útján éri el. Amaz visszalép kivánatival az egyensúly szabályai szerint kijelölt önkénytelen helyzetébe, mert azt, nem sikerült gyakorlati cselekvései s kísérletei után nem tennie már teljességgel lehetlen, amíg emez, a státus egységének eszméjéből kiindulva előszámitja, hogy e vagy amaz állást erőszakolnia , ugyan ezen társulati egység, azaz a külön polgári állások s érdekek egymásmelletti megtérhetésének elvénél fogva — sikeretlen s eredménytelen. — Mind a két modor az egy, a kitagadhatlan, s a kiirthatlan—haladási, sorsjavitási és kifejlődési pályán megy előre ; mert azon előre nem mennie nem áll hatalmában , de az egyik forradalmi experimentativus után, mig a másik békésen. — Az egyiknek haladása anarchiai, vagy is specialitási érdekváltás után törekvő, a vele szemközt álló többi érdekekkel s azoknak vele megélhetésével nem törődő — mig a másikáé , mindezt elöszámitó s tekintetben tartó haladás. — Az egyike halad, egy bizonytalan és a speciális status, annak népsége s egyéb viszonyai irányában sem elmélet sem gyakorlat által nem szentesült álláshoz; mig a másik előszámitott elv s tapasztalás szerint halad a többi kapcsolatoknak érdemben s a velük együttélhetés szemügyben tartása mellett. Világos, hogy az egyik felekezet a szélső, az erőltető, a radikális pártnak jellemével bir, melly a speciális állásokat és viszonyokat egy kérlelhetlen elv rámájába akarja szoritni, mig a másik az abstract elveket a státus fenmaradhatásának legfőbb elvére visszavezetve, mind azon viszonyokat s állásokat pedig, mellyek mellett az alkotmány és a státus eddig már tényleg fenállott tiszteletben tartva, azokat csak az újon felmerült viszonyok túlnyomó hasznosságának s érdekességének rendeli alá; egyébiránt e serdülő potentiák ellenében a már fenálló szerzett jog s birtoki állásokat az okos számítás vonaláig mindenkor pártolva, ez által a valóságos gyakorlatnak s tapasztalásnak embere; midőn ellenben a másik ezen tekintetben minden empíriái merényet mellett is, váltig csak fellengő inpracticus theoriáknak hódol. Amannak elve a gyakorlatban sejtelmén kívül is mindig a nivellatióhoz szít, és azt minden léptével mindmindinkább megközelíti, mig emez a különböző speciális állásokat egyrészről tiszteletben tartja ugyan, de más részről mégis azután kifejlett állásoknak ellene nem szegül, mindaddig, mig azok a többi állásokkali együttélhetést, azaz ti státusélet lehetőségét nem veszélyeztetik. A politikai pártoknak tehát eszméje is, feladata is csak az, miszerint az illy speciális polgári állások, viszonyok s érdekeket tiszta és számított evidenciába helyezzék , és ez által a számtalan magánérdekeknek az előleges s átalános elvek irányában egyesülési gyűlőpontul szolgáljanak,eszerint tehát első stádiumát képezzék azon alkudozási s transactionális állásnak, melly egyénileg, tervéből s kívánatából mindenkor a sokból kölcsönösen enged, hogy az illy engedmény által a kevesbet megtarthassa , s melly nélkül alkotványos országokban az ősnépgyülések lényegéből kivergődni semmi módon nem lehetne. A pártállásoknak már természeténél fogva mindig azon súlyos bajjal kell azonkívül is küzdeni, miszerint a speciális intézményeknél az átalános elveknek alkalmazásában, ismét alárendelt kisebb párttöredékekre hajolnak szakadni, miután a már elvállalt és magáénak vallott elvek alkalmazásából egyik többet, a másik kevesbet, az egyik gyorsabban, a másik halkabb léptekben akaratul alkalmazni, annyira, hogy még a szilárdan megalakult s működő pártoknál is csak az összeszokott elemek, s a pártállásokkal meghitt közbizalommal bíró vezetők képesek a szakadási viszályt elmellőzni, és a végmegállapodást eszközleni; de mennyivel sokszorosul még ezen állapot — mint mondánk egész az ősnépgyűlések typuszáig — ahol a pártok életműszerezve nincsenek, s mennyivel károsb és vészthozóbb az állás még ott, hol egyoldalról a párt organizálva van seszélyesen s számítottan működik is, mig más oldalról minden az egyéni divergentiák tengerében van elmerülve. A politikai pártok alakításának szüksége tehát alkotmányos országokban az imént felhozott combinatio által is kétségtelenné tétetve, a két mérsékleti középpártra nézve elég legyen itt még azokon kívül, mik már érintettek, azt megemlíteni, miszerint, ha meg kellene is engednünk elleneink azon alaptalan állítását, hogy t. i. a pártok, a megalakítás és rendszeresítés által a vélemények s teendők körüli ellazulás terén semmivel sem növelhetnek hasznosabbat, és semmivel sem nyújthatnak üdvösb eredményt, mint amennyit azon elemek, mellyekből képeztettek, vagyis a pártokat képező egyéniségek minden párttá alakulás nélkül is egyéni meggyőződéseik s szavazataik kijelentésével nyújtottak s mivettek volna —lm tehát, mondjuk, ezen paradoxont meg kellene is engednünk, még akkor is legalább annyi, bizonyos lenne , hogy ezen elemek, vagyis a párthoz tartozó egyénileg vett súlyok, az alkotmányosság gépezetében valóban élnek s működnek. — Mi jó, mi kívánatos feküdhetnék tehát abban, hogy e két középpárt ne rendeztessék, evidentiába ne hozassák, illy evidentiaba hozatva a kormány által mindig szemmel ne tartathassák ; hanem hogy a kormány, melly mindig, minden esetre s minden instituttoi s javítási tervezeteinek keresztül vitelénél ezen két pártnál találja s találhatja csak a maga pepigigniair-jét, honnan szavazati többségeit merítendi; hogy, mondom, a kormány az evidentiában nem tartás által mindig zavarban és bizonytalanságban legyen azon elemek iránt, mellyekkel kormányoznia s a javításokat keresztül vinnie kell s egyedül lehet, hogy a kormány amúgy gondatlanul ezen súlyokat s elemeket azoknál is, kiknél a mérsékleti oppositiónak üdvös eszméi derengenek, öntudathoz ne hozza, hanem hasonlóan vélekedő s rokonelvű barátaik száma s ereje iránti bizonytalanságban hagyja sinteni, és ez által azt idézze elő, hogy az illy mérsékleti oppositionalis elemek, az illy bizonytalanság és saját erejök nem ismerése miatt, a szélső oppositio rohama által elsodortassanak.—És ez szolgáljon válaszul egyelőre is azoknak, kik a politikai pártok lényegében mást látni nem bíroának, vagy nem akarnak, mint azon egyéni vélemények abstrahált quantitását, mellyekből az számszerű it megalakult, és mellyek szerintük minden párttá alakíttatás nélkül is, a szavazatok számításából kipuhatolhatók lettek volna. De még ezt megengedve is: hol maguk , a dolgok az életből el nem törülhetők, ott aligha egészen nem hasztalan, sőt aligha teljességgel nem káros, azoknak, a valóság világos szembetartására szolgáló küljeleit nem használni, vagy épen elnyomni! A két középpárt lényegének s értékének még további elemzését, valamint annak is még bővebb mutogatását, hogy a legközelebbi életfeladat nem valamelly stereotip és servilis kormánypártnak megalkotásánál, hanem a conservativ nevezet alatt ismeretes — kormányi közvetlen befolyástól teljességgel ment, az erre hivatott lelkes honfiak önkénytes buzgolkodása által megindítandó, — független alkotványos mérsékleti stabilitási pártnak megalakításánál fekszik, ha ennek szükségét látandjuk, episodkint még egypár kiegészítő czikk által későbbre halaszt—ván; berekesztjük jelen czim alatt írott czikkeinknek cyclusát, a királyi hivatalnokoknak a politikai pártküzdelmek s pártalkotások teréni hivatását és kellő helyét kijelentendök — és csak néhány szóval a főbb aristokratia népies magaviseletében fekvő politikai súlyának kiemelésére még egyszer visszatérendők. S pedig: A förendűeknek politikai fellépéseknel veszélyes és népies viselete egy hatalmas részét teszi azon nagysúlyu tényezőnek , mellyet az angolok a kapunkivüli politikának *) neveznek; vagyis azon politikának , mellynek lényege az alkotmányban s a chartában betű szerint beírva ugyan nincsen, de mégis benne foglaltatik, és a különböző osztályoknak az emberi természetben s az okosságon kívül az érdektől parancsolt eszélyességében fekszik. Nem nyom e súly semmit, ha a vele nem élés által fonák s visszás eszközzé vál) Out of doors. Negyvenedik év, az 107. szám 1845. Előfizetési 11 íj félévre postán és helyben boritékkil ii forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. •Megjelenik minden kedden, csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egy év Lapjaink mindennemű hirdetmények«, felvesznek. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye, a Csütörtök julius 10. Előfizethetni minden cs. kir. postainvitálnál s helyben a szerkesztőségül /akikért utcza 488. szám alatt föld szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb sorért apró betükkel öt ezüst kr. számittatik.