Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-09-12 / 144. szám
m. Negyvenedik év. Péntek sept. 12. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488 szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők, egy hasáb-sorért apró betükkel öt ezüst kr. számittatik. 144. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden , csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. TARTALOffl. Magyarország és Erdély. Halálozás. — Jellemrajzok az alkotványos élet s kormányrendszerek köréből. H. Francziág (vége). — Törvényhatósági tudósítások. Biharból (közgy. folytatása, személyeskedések, gyűlés eloszlatása, tájékozás.) — Budapesti újdonságok. — Vidéki hírek. (Nagy-Királyból). Lapszemle. Budapesti Híradó. Halfield. Francziaország. Anglia. Német s Törökország. Északamerikai egyesült státusok. Keletindia. Társulatok és Intézetek. (Figyelmeztetés). Hirdetések. lfjAOTARORSZÁG és ERDÉLY. Josefy Ignácz, miskolczy k. mázsamester, folyó évi augustus 24-én meghatározott. J c I I c m r a j t o k az alkotványos élet s kormányrendszerek köréből. II. Franczia ország, (vége). Nincs itt hely és idő a francziák újabb polgári alkotmányának részleteit előadni, csak a szembetűnő eseményekről lehet szó , mellyek 1830. óta a franczia földön mutatkoztak, s méltán hagyják gyaniltatni, hogy ott a vulcan még ki nem dühöngte magát, és Lajos Fülöp halálával ujabb belső erisisek állhatnak elő. A pártok a dolgokat élbre állítva, még ma is minden legkisebb alkalmat megragadnak, hogy a kormányt külföld irányában is bonyolódásba hozzák, legitimisták, republicánusok, napoleonisták, orleanisták, közép után járók, propagandisták, communisták és isten tudja mennyi színezetűek közt van felosztva az ország, kik a hírlapok és két kamara utján küzdenek egymással szemközt, még pedig sokszor nem a legnemesebb fegyverekkel; mindenik zászlójára a haza közjava van felírva nagy betükkel, mindenik a tudatlan népmassára akar hatni sajátszerű csábításokkal, mellyektöl a követválasztások sem mentek, mindenik magasban fenyillogtatja a nagy nemzet nevét s lobogóját, de a nagyobb rész szivét névszomja emészti, vagy kormányrudra akar lépni, hogy jövedelmes fizetést húzhasson,*) mire Angliában a kilátás nem olly nagy, mert ott a közszolgálatok nagy része ingyen létezik, vagy pedig csupán változtatást kívánnak akármelly áron, mire különben is nagyobb a francziák hajlama mint bárhol másutt: elég az hozzá, hogy a magasztalt sait—dissant népkirályság a népuralkodás daczára s az ország belső és külső békéje is 1830 óta gyakran elannyira koczkáztatva volt, hogy kevésbé bölcs király kezéből, miilyen Filep Lajos, kinek elveit, állhalálosságát csak bámulni s tisztelni lehet, a gyeplőt már rég kiragadták volna a pártok, de ezen eszélyes király, kit az európai diplomata is támogat, törhetetlen akarattal állott szemközt a propaganda főnökeivel, egy Lafayettel, Lamarque, Odillon Barriot, Salvert, Maugin urakkal, megfeszített erővel semmisé meg azoknak tervét, kik a Rajnát kívánták országhatárnak; nem titkolódzott soha elvével, melly szerint Európában a nyughatatlanságokat békés uton kell közvetitni és kiengesztelni, s midőn Thiers 1840ben oct. 20án a trónbeszédet elibe lelte, mellynek czélja volt a julius 15diki egyezkedéstől elállni, s annak teljesedésbe hozását egy millió katonasággal gátolni ■—határozottan utasitátt el magától, s készebb volt ministeriumát elbocsátni, mint sem Európa nyugalmát s Francziaország becsületét koczkáztassa.**) Magában már elég rosz oldala az a franczia kormányrendszernek, ha legközelebb is Mobi, hogy státusdolgainak felsőbb vezetése a pártok luplajátékává lett, még inkább növeli e rosszat az, hogy a magányügyek vezetésében is nincs bizonyos terv, hiányoznak a kormányrendszerben czélhoz vivő eszközök , mert minden magas polgári hivatalok politikai szempontból töltetnek be, mellyekre csak szónokos követek, harangos hírlapírók juthatnak, van e aztán ezeknek felkészültségük a hivatalviselesre ? — az mellékes dolognak tekintetik , csak a legalsóbb hivataloknál néznek azouliniers-ekre, kik mint számfeletti írnokok kezdék el pályájukat a kanczelláriakban, de még ezekre sincs sokszor tekintet,bár a szolgálati hosszabb idő,mellettök szól is,mert arra most már nem tekintnek, mióta a követkamara hatalmi túlsúlyt nyert, mellynek szónokosabbjait a ministereknek le kell kenyerezni, és erre egyik ut védenczeiket alsóbb hivatalokba berakni. A követek ezen kegyeltjei elébe lépnek a régibb szolgáknak, melly tévutak miatt, hogy a hivatalok tekintete is csökken, magában is látható, miután azok néma helyes és jó igazgatási, hanem csupán lekenyerezési czélból töltetnek be; azért a vizsgálatok nincsenek is szokásban, mellyek arról biztosítnának, hogy a tisztviselők képesek is a hivatalnak megfelelni; csupa történetjátékautójára is , ha egyik vagy másik az igy alkalmaztattak közöl be is tölti helyét, ami, látni való, a kormányt egy nagy segédeszköztől fosztja meg, mellyel a nemzetre ügyes tisztviselői által hathatna. Ezekben lehet már egyik okát keresni a gyakori miniszerváltozásoknak Francz, Spanyol, Belga s némileg Angolhonban is, mert nemcsak a pártfőnökök küzdenek a kormányrajutás végett, hanem kívánják aztán zsebnyereségül a főnökök párthívei is az alsóbb hivatalokra alkalmaztatásukat; midőn ha szakembereknek , kik a vizsgálatot kiállták és praxissal is bírnak, adatnának a felső és közép hivatalok, tiz ministerváltozás közöl kilencz legalább elmaradna , mert a párthiveknek nem volna mire látni szájokat **) a követek nagyobb része pedig minden pártszellem nélkül követné saját önmeggyőződését, s így a fenálló ellen is ritkábban nyilatkoznék. Ha már azt meggondoljuk, hogy Francziaországban elkezdve a falu nyárörzétől az első ministerig minden hivatalt a kormány tölt be, hogy ott a községek gyámnoki állapotban élnek, a követek megválasztásába is csak a vagyonosabbak ***) folyhatnak be, a pénz-aristokratia felülkerekedék a földbirtok aristokratiáján, — továbbá hogy a papság, a szegény sorsunk, — általában a lelki admissiók, miilyenek az egyházak, iskolák, itélőszékek, képviselve sincsenek — az illy állományt, bár mi fényesen függessze is az ki czimjéül a népuralkodást, mintául felvenni nem tanácsos, nem üdvös, mert épen a nép okos uralkodásának egyik fő kelléke, az erős helyhatósági rendszer hiányzik abban, saját terhére magának a kormánynak, mellynek minden aprólékosságról gondoskodni kell, s épen az által figyelmét nagyobb dolgoktól sokszor elvonni kénytelen, vagy pedig subalternussal hibás lépéseit magára venni köteleztetvén, a meg nem elégedés magvait czélja s akaratja ellen hinti el; de magának az országnak is nagy terhére van az illy kormányrendszer , mert az felelte költséges, időt rabló s némileg erkölcs-vesztegető. Mind nem igy van ez Angliában, hol a király nem a nép kegyelméből választott első főhivatalosa a státusnak, hanem legitimitási jog szerint örökli a koronát, alattvalóinak atyja és főura elannyira , hogy az angol jószágok még ma is különös vonzalommal használják Braelon értelmezését: „rex est vicarius et minister Dei in terra, omnis quidem sub eo est, et ipse sub nullo, nisitantum sub Deo“ még ma is ott úgy tekintik a királyt, mint az igazság kútfejét, minden törvényes hatalom a királyi átruházásból ered, ő nevezi ki a státus főhivatalosait, parancsol a száraz és tengeri erőnek,békét köt, s háborút folytat saját belátása szerint, kezében van a végrehajtó hatalom , a parlamentet összehívja s elbocsátja *) egyedül a státusköltségek megadása, a pénzkezelés és törvényhozás tekintetében lehet az angol királyt parlamentjétől függőnek tekinteni, mert más egyébben királyi méltósága mindenben tiszteltetik, még a hatalommali visszaélésben is csak tanácsosai felelősek, kik a felsőház elött bepanaszoltatván, ott meg is ítéltetnek. Egyébaránt az angol alkotmánynak még az a jó oldala is van, hogy nem a népség száma, ami úgy is vakfény **) hanem a rendek (nemesség, papság, polgárság) képviseltetnek abban***) minek köszönjük belső békéjét a legkényesebb, legkriticusabb időszakokban, hogy egyszerű anarchiai mozgalmak eddig legalább soha erős lábra nem kaptak. Ita anglia belső igazgatását tekintjük is meg, az egészben elüt a francziákétól; az angol kormány, mint Wincke írja — szinte irtózik attól, hogy maga kormányozzon, hanem segédkezét nyújtja a községeknek, hogy magok igazgassák a belső közdolgokat: nincsenek azért számos, kitágított ministerialis bureau-ji, szeletekkel s osztályzatokkal ellátva, a belső státustitoknoknak két allitoknoka s mintegy 18 lajstromozója van a leírókkal együtt, a királyi titkos tanács 4 titoknokot, 2 lajstromzót, 4 bírót használ, nincsenek a megyékben praefectusok, kormány collegiumok, elrendezett fizetéses egyenruhás felsőbb s alsóbb hivatalnak, még a ministerek száma is csekély más országokhoz képest, néhány szakértő bírák előtt fordulnak meg az ország peres ügyei feljebbvitelkor, kik közönséges tudomás szerint tiszta igazságot szolgáltatnak; ide járul a katonaság kevés száma, melly a sokaság közt alig észrevehető. Minden egyéb más dolgokat a népközség s ennek kebeléből kiválasztottak vezetnek, kik a hivataloskodást, mint mellékes dolgot űzik szokott házi foglalatosságaik mellett, fényűzés és fizetés nélkül, ugy hogy falukon a kormánygép léte észre sem vehető, hanem ha történetből találkozik valaki össze az utazó bírókkal , kik bizonyos időszakokban beutazzák a megyéket. Mi máskép van mindez Francziaországban és a magasztos Északamerikában, hol Chevalier szerint Jacson idejétől fogva a hivatalok a győztes fél zsákmányai ; maga Jacson már a posta és vámhivatalokat saját creaturáival töltő be *■), s tettét minden városban , községekben, tartományokban utánozták, mert a hivatalok kiosztása pártlapta—játékká fajult, azért a hivatalbelieket — kivéve a bírákat, minden szertartás nélkül elcsaphatják a kormányra vergődött pártfőnökök , de épen azért nincs is semmi tekintete a hivatalnak , és száz formákban érezteti az azt viselővel .) Ez az uj szabású képviseleti rendszerű alkotványoknak eredendő bűne, és Angolhonban is csak ugy s olly mértékben miveltetik, mint Franciaországban s Északamerikában. Sz e rk. *1) Lamartine úr a párisi várerősségek megtelepítése ügyében lefolyt vitatkozások alkalmakor egy olly incidenst hozott szőnyegre, melly a dolgok akkori állását Thiersre nézve egészen más szempontból mutatja fel: ugyanis azt mondá Lamartine úr, hogy 1930ban az európai kabinetek egyikének sem jutott eszébe csak egy pillanatig is komolyan hinni, hogy Thiers úr valóban háborút akar, ő csak Paris megerősítését akará, és háborúval csak ennek utóérésére fenyegetőzött. Szerk. ::1) Alól érintendjük, hogy ennek minden alkotmányos országban így kell lenni. Szerk." **) Ezen állapotnak két oldala van, mert épen azért kívántatik hogy a miniszerek maguk párthiveikkel töltsék be a hivatalokat, hogy a hivatalnokok a maguk befolyásuk által a kormány állását fentarthassák. Szerk. ***) Ezt is egészen renden tenni véljük. Szerk. *) Ez mind igaz, mert ezen jogok mind a király nevében gyakoroltatnak, a királyság szentségének nymbusza alatt, a kormányzó ministerek, vagyis in ultima differentia a parliamentek által, mellyeknek azonban ereje a földbirtok túlsúlyánál fekszik. Szerk. **) „Hiernach bestimmt (mond Jarcke)die Seelenzahl den numerus der Repräsentanten, abgesehen, dass ein absurder Gedanke ist heterogene Grösse (die Menschen eines Districts nach ihrer Seelenzahl) zusammen zu addiren, und dann durch Division in einem Nenner von willkürlich fixhrter Grösse den Willen dieser Masse finden zu wollen.“ ***)Legalább annyi bizonyos, hogy a földbirtok Angolhonban a politikai jognak és az alkotványosságnak viszontalanul túlsúlyos biró tényezője. Szerk. **) Ez Angolhonban is jobbára igy van, és hogy igy van, s minden alkotványos országban igy lennie kell, maga ezen alkotványos jog és végrehajtó hatalom eszméjéből folyó állapot; mert ott hol a kormány s a végrehajtó hatalom a tisztviselőkben egész mértékű odaengedést (Hingebung) nem talál, ott annak egész gépezete megakad s lehetetlenitelik. Szerk.